Akkor hát…

#209109 Hozzászólás

Akkor hát…

Nos, BK valóban individualista anarhista vagyok, mióta az eszemet tudom, de nem vagyok deviáns bûnözõ hajlamú (ez a mottómból világosan kiderül) sajnos sokan, vagyis a legtöbben ezt egymás szinonímájaként értelmezik. Csak azért nem tömörülök önnmagammal egy országba, mert realista is vagyok egyben.

De mindenkinek az a RACIONÁLIS érdeke, hogy a saját érdekét nézze elsõsorban, mint ahogy mindenki megteszi ezt vásárláskor például. Szolidaritás, egyenlõség, ezeket csak akkor tudom elképzelni, ha az én érdekeim nem károsodnak. Asszem ez érthetõ.

Nos Joe, nyilván te a szoclibet érted a liberalizmus magyar változata alatt. Viszont ma Mo-on nincs ilyen nevû párt, ami vicces, mert majd mindegyik párt valójában libcsi. A Jobbik talán kivétel ez alól, már ami az ideológiát ílleti, de õk meg vér komcsik. Ez még viccesebb, azt is figyelebe véve, hogy nem egy vörös õsbölény van a soraikban. Hungarizmus=marxizmus=kollektívizmus. Ilyen eccerû.

Igen itt valóban eltér a véleményünk. Rengeteg embert ismerek, akiket hidegen hagy a politika, abban az értelemben, hogy egyik párttal sem szimpatizálnak. Õk csak azt vágják le, hogy a kormány rossz, mert mindent megadóztat, az üzemanyag ár átlépte a lélektani határt, mint ahogy a forint árfolyama is az euróhoz stb. egy szó mint száz, levágják, hogy rosszabbul élnek, mint x éve. Ezekre lehet hatni, a pénztárcájukon keresztül érvelve, de sokszor meg nem. Egy biztos, hogy hidegen hagyja õket bármi ideológia, tehét õk nállunk a nihilisták. Nem szabad lebecsülni a számukat, mert többen vannak, mint gondolnád. A bizonyíték erre pedig az, hogy minden országgyûlési választásokon más pártra szavaznak, de a többségük el sem megy szavazni. Ha azt hallod magyar hírekben, hogy 60%-os volt a rászvétel a választásokon, akkor biztosra veheted, hogy a maradék 40% nem csak választásra nem jogosultakból áll. Egyébként a részvételi arány ritkán megy 60-65 felé. A 65% már rekordmagas részvételi arány. Tehát vannak az örök inaktívak, akiket képtelen bármelyik párt is megszólítani.

Aztán vannak az ingadozók, más szóval a bizonytalanok, na fõként õ miattuk rendeznek kampányt. Számuk a választásokon megjelentek 1/3-a (becsült adat). Ha ezt vesszük valójában csak 40% van az ideológiáktól átitatott agymosott droid.

Nézzük a vallásokat! A népszámláláskor leadott felekezeti hovatartozásról szóló adat csalóka, mert ezt a kérdést a legtöbben rosszul értelmezték. Tehát a kérdés így hangzott: Milyen vallási felekezethez tartozónak ÉRZI magát? A legtöbb ember, akivel beszéltem errõl, totálisan félre értelmezte a kérdést és beírta azt, hogy milyen vallásúvá van keresztelve. Így a 2001-es népszámláláskor például kijött egy abszolút írreálisan magas szám, minek az egyházak örültek mint éhes malac a makknak. Feltehetõen a 2011-es adat is valami hasonló sületlenséget fog tartalmazni. Valójában a templomok sokszor konganak az ürességtõl. Mo ezeréves államvallása csak papírforma. Maga a vallás semilyen szerepet nem tölt be az emberek mindennapjaiban. Ma azoknak a száma, akik gyakorolják is a vallásukat elenyészõ a társadalomhoz képest. Akkor még nem szoltam a “divat vallásosokról”, akik csak sznobizmusból járnak templomba, mert az olyan faján mutat, hogy keresztet vetek, vagy meditálok, mint Budha. Tehát még véletlenül sem ideológiától átfûtött érzelmektõl vezérelve, mert ezek inkább szektásodnak (Jehova tanúi, Szcientológia stb.).

A földrészek közzül Európa mondható a leg vallástalanabnak, és megkockáztatom a kijelentést, hogy Európában Mo az egyik leg vallástalanabb.

Leszámítva a Jobbik támogatotságát, meg a narancsosok mellett még kitartókat, esetleg nyugdíjas maszoposokat, és néhány skin-head csoportot -összesen nem haladhatja meg számuk a 30-40%-ot a társadalomhoz képpest, két választás között- a magyar társadalom egy nihilista társadalom. Nyilván a te a tengeren túlon, csak az álltalam felsorolt csoportokról hallasz, föleg ha a magyar sajtótermékeken keresztül is követed a fejleményeket, de én a mindennapjaimban másfajták tömkelegével is találkozok. A szürke hétköznapi unalmas frátereknek nincs hírértékük.

Sokan fejlett emócionális lények vagyunk a fejlett racionalitásunk mellett, én is, sõt szerintem még te is. Biztos Dude is, ha már szóbahoztad. A különbség az, hogy a döntéseinkben vagyunk RACIONÁLISAK, azokkal szemben, akik képtelenek racionális döntéseket hozni. Emócionalitás alatt pedig az emberséget a becsületet értem. Megasztán a szeretet melyik érzékszervünkkel érezzük? Ebben milyen logika van? De ez a téma külön megér egy misét.