Aleppó – Damaszkusz elsõ nap

#58009 Hozzászólás

Pere
Tag

Aleppó – Damaszkusz elsõ nap

Hétfõn elindultunk a bazárba,vagy másnéven a szukba.Aleppóban a kereskedés hagyományai több ezer évesek,ennek megfelelõen a szuk hangulata is lenyûgözõ.Aki ide betér,az készüljön fel rá,hogy egykönnyen nem fog szabadulni,pláne,ha egy kis vásárlásra való hajlandóság is van benne.Mi szerencsésen megúsztuk,közülünk csak ketten csábultak el.Szõke Ciklont miután kimentettük a kendõárus karmaiból (persze 2 szép darabbal gazdagabban),egy ruhaárus próbálta elcsábítani,miondeféle csillogó hastáncos ruhával.Némelyik egy komolyabb szexboltban is megállná a helyét simán.Rendes férfiemberhez méltón,mi biztattuk,de õ valahogy az Istennek se akarta egyiket sem felpróbálni.Helyette Jarek barátunk tartott divatbemutatót és a megfelelõ darabok kiválasztása után,mint egy rendes helyi sejk,úgy nézet ki,kis (nagy?) túlzással.Késõbb pesten kisebb feltünést keltett,mikor ebben ment egy esti dumáljunk,hogy ihassunk partira.Szerintem csak azért kisebbet,mert a téli estén kevés embre mászkálhatott az utcán.
Visszatérve a vásárlásra,Jarek vett egy fejkendõt és egy köpönyeg félét.Azt tudtuk,hogy a bazár több utcából és sok összekötõ folyosóból áll,de nekem meglepetés volt,hogy aranyos kis belsõ udvarokat találtunk.Ezek az udvarok nagyban megkönyítették a vásárlást,mert általában senki nem volt ott,így mi nyugodtan ehettünk,ihattunk,cigizhettünk,anélkûl,hogy szegény helyieknek nagyobb kínt okoztunk volna.Maga a bazár nagyon tetszett,kellemes ódon hangulatot áraszt,olyan „ha ezek a kövek beszélni tudnának érzés” fog el.A többi vásárlást megúszva sikerült kikeveredni a bazárból,hogy belefussunk a felújítás alatt álló vagyis zárva tartó mecsetbe.Lendületünket viszont nem törte meg ez a rossz hír,így haladtunk tovább a citadella felé,ami nem nehéz tekintve jól látható a mecsettõl.
Azt hiszem gyemekkoromban rajzolgattam ilyen várakat rajzórán vagy amikor unatkoztam az többi órán.Magas,meredek domboldal,tornyok,bástyák,az egész erõt sugároz.Hihetetlen maga a domboldal,mert az egész sima kõlapokkal van borítva,mintha valami õsi burkoló kisiparos Guiness rekordot akart volna felállítani.A kapubástya szerkezete megmutatja,hogy egyrészt zseniálisan egyszerû ötletekkel is meg lehet védeni a várat –a hadászati építészet legszebb példái szerintem amúgy is ezen a vidéken találhatók – ,másrészt hogy a szépséget,a célszerüséget és az erõt milyen pompásan ötvözték a régi mesterek.A mecsethez hasonlóan itt is felújítási munkálatok zajlottak régészeti ásatással egybekötve.Itt még nem is tünt fel annyira,hogy külföldi vezeti az ásatást,de a késõbbiek során a múzeumokban és egyéb helyeken is jól látható volt,mennyi külföldi ország és szervezet vesz részt Szíria történelémének feltárásában.Bent a citadellában érdekes volt,hogy mennyire sûrûn be volt építve egykor és milyen mély katakombákat találni.A várfalról pazar panoráma tárul a városra.
A citadellából leereszkedve nem engedtünk a közeli vendéglõk csábításának és újra a bazárban találtuk magunkat,ez a rész a túristákat vette célba,szokásos népmûvészeti dolgok.Nem is csodálható,mert Aleppóban komoly túrista csoportokat láttunk,míg a citadellában voltunk kb 8-10 busznyi turista is megfordult.A bazárból kiérve egy kisebb gyalogtúrát tettünk meg,valahogy nem sikerült egy helyre sem beülni,pedig már nagyon kajás volt a társaság.Végûl a pályudvarhoz közel egy Oriental nevû helyen sikerült csillapítani mindenféle kulináris igényeinket,bár ha jól emlékszem én sós teát iszogattam,mert elkapott a hasmenés és valaki a fórumon váltig esküdött erre a módszerre.Viszont a ferõtlenítés is fontos dolog,ezért némi 80%-os Stroh rummal kicsit javítottam az ital minõségén.Ez annyira bevált,hogy 2 nap múlva semmi bajom se volt,sõt a következõ másfél hónap,amit az arab világban töltöttem,minden gond nélkûl zajlott.Ebéd után elindultunk megvenni a vonatjegyet,amihez mindenkinek az útlevelére szükség volt.A jegy 325 fontba került,indulás éjfél után 5 perccel,érkezés valamikor 7 óra körül Damaszkuszba,pontosabban nem is Damaszkuszba,hanem a külvárosba,mert gazdasági okok miatt az utolsó pár kilométer sínt nem fektették le.Késõbb új értelmet nyert a gazdasági ok fogalma számomra,mivel a fõvárosban kész a pályaudvar – ami most ha jól tudom könyvtárként funkcionál és a vágányokat is befedték már – egyszóval csak pár kilométernyi sín kellett volna,de akkor hogyan lenne munkája annak a jópár taxisnak,akik a hiányzó kilométereket pótólják,amúgy pesti hiéna módjára.Visszatérve az Aleppói történésekhez,miután a jegyeket megvettük,az amúgy meglepõen elegáns pályaudvaron,szerettük volna képeslapjainkat feladni,de a posta csak 5 órakor nyit ezért a közeli parkba vonultunk hárman,míg Jarek és az Igazgató Úr másfelé kóboroltak egyet,találkozási pontnak pedig a Sahat Saal Allah Al-Jabri egyszerûbben a posta elötti téren lévõ szálloda drinkbárját jelöltük meg
.A park nagyon szép,bár két dolog komolyan levon az élménybõl.Érdekes kontrasztként a szökõkúttal bõven ellétott park közepén egy mocskos és büdös,iszapos kanális húzodik,talán azért nehogy túlságosan romantikus legyen a park?A parkban számos modern szobor is található és amolyan Margit-szigetes hangulatot áraszt az egész,néhány büfével,sõt vattacukor árussal.Komolyan,csak a bringó-hintók hiányoztak.Meglehetõsen sok ember látogatja a parkot,mégsem túlzsúfolt.Sajnos nem csak kellemes emberek,bár lehet csak mi fogtunk ki 2 hülyét.Történt ugyasnis,hogy nyugiban üldögélünk egy rózsalugas alatt,amikor egyszer csak egy kisebb kõzápor csattant a padon és a lugas tartószerkezetén,mikor másodszor is megismétlõdött akkor vettük észre,hogy 2 suhanc fut el.Nemsokára tõlünk pár méterre mentek el,de nem nagyon mertek felénk nézni.Az egészet nem értettük,hiszen nem adtunk semmilyen okot a támadásra,viszont a kövek hangjából ítélve,elég nagy erõvel hajították felénk.Szerencsére máshol Szíriában nem ért minket semmilyen hasonló kellemetlen élmény.
Az eset után újra elindultunk a postára,ami még hat óra tájban sem volt nyitva.A járókelõk próbáltak segíteni,de õk se jutottak többre mint mi.Megcéloztuk a szállodat szemben és vártuk a két tekergõt.Miután már egy órája késtek,elindultunk vissza a mi szállodánkba,hogy ott várjuk be õket. Este meg is érkeztek szerencsésen,mint kiderült kisebb félreértés történt,hogy ki mit akar csinálni.A lényeg,hogy mindenki egyben volt, a szobát már visszadtuk,de a csomagjainkra ingyen vigyáztak a recepciósok az állomásra való indulásunkig.
Az állomáson többszõr ellenõrizték útlevelünket,jegyünket,majd felszállhattunk a vonatra.A kalauz magától külön fülkébe terelte a Szõke Ciklont,míg mi kétszemélyes fülkéket kaptunk.Azért érdekes volt,hogy nálunk csak egy ember ellenõrizte a jegyet és szedte össze az útlevelünket,nála pedig voltak hárman is,majd ez a három lassan tömeg lett,igaz a mi jóvoltunkból,mert kiváncsiak lettünk mi az ami annyira érdekes abban a fülkében.Arról nem is beszélve,hogy késõbb egy 3000 tevés ajánlatot is kaptunk a lányért,csak nagyon ragaszkodó tipusuak vagyunk ezért nem adtuk.A vonat maga tiszta és kényelmes,minden fülkében mosdóval.Az ágynemû ropogósan egy mûanyag taskban már be volt készítve,az ablakot viszont nem lehetett lehúzni.Dohányozra a folyosó volt kijelõlve.Hajnalban a kalauz felkeltett,mikor már a célhoz közeledtünk és kedvesen körbekinált mindenkitteával,kávéval,gondoltuk is milyen jó a szolgáltatás.Meglepetésként 10 perccel késõbb be akarta hajtani a fizetséget,50 fontot italonként,ami átváltva nem lenne nagy pénz,na de Szíriában?Adtunk neki összesen 50 fontot,kicsit még magyarázott,aztán beletörõdött,hogy többet nem lesz képes legombolni rólunk.
Hajnali 7 lehett,amikor megálltunk a végállomáson,innen taxival kellett az utat folytatnunk.A taxisokkal sokáig alkudtunk,de valahogy az Istennek se tudtunk 100 font alá menni.Miután vagy az ötödik taxit zavartuk el beléttuk,hogy nem gyõzhetünk és fogtunk 2 db taxit,az egyik sofõrje egy félszemû fickó volt.Szállásul a Nijmet al-Shark Hotelt választottuk az al-Merjeh téren.A szobák rendben voltak,de a fürdõszobába azért beküldtem egy fél doboz domestost.Kicsit furcsállotam,hogy fejenként 250 fontért nem adnak WC papírt,de sikerült túltenni magam a megrázkodtatáson.
Meglepõdve tapasztalom,hogy a Ramadán már vagy egy hete tart,de itt az emberek az utcán esznek napközben és nem csak itt,hanem számos helyen a városban.Az árak itt meglehetõsen rugalmasak.A sarki büfésnél az elõ nap még 25 fontért veszem a vizet,a harmadik napon már csak 15 fontot kér érte.Jól esett volna egy szír törzsvásárlói kártya.Mára semmi különöset nem terveztünk,csak lötyögünk a városban,benézünk a bazárba és az óvárosba,eszünk egy jó kis bárány saslikot,aklimatizálódunk.Az aklimatizálódás olyan szintû,hogy még a mecset melletti nyilvános WC-t is igénybe vettem.Élmény volt.De még egyszer nem kérnék belõle.