bano

#264093 Hozzászólás

Zs2
Tag

bano

Bánó András vall: “Tel-Avivban otthon éreztem magam”
2007-01-11. 00:22:35

Maradhattál volna Kajmániában

Az antimagyar médiakajmán Top 10 tagja érzelmes beszámolót publikált Tel Avivról és a zsidó apartheidállamról. Ez persze nem a Párt-keltében jelent meg, hanem egy magyarországi cionista lapban.

BÁNÓ ANDRÁS:
Tel-Avivban otthon éreztem magam

Izraelben a Sportújságíró Szövetség meghívására 1977-ben jártam elõször. Legközelebb már akkor, amikor egyszerûbbé vált a kiutazás. Ez alkalommal Haifán, édesanyám gyermekkori barátainál töltöttem néhány napot. Eilát kivételével, ahová családommal egy késõbbi idõpontban jutottunk el, az egész országot bejártam.

Számomra lenyûgözõ volt, ahogyan egy nem termõföldön álló alapokból olyan országot tudtak varázsolni, amilyen Izrael. Az a szisztematikus hely- és vízkihasználás, amirõl az ember addig csak olvasott, ott a gyakorlatban vált láthatóvá, és mély impressziót gyakorolt rám.

A történelmi helyek lenyûgözõek és nemcsak Jeruzsálemre, a Falra gondolok, hanem például Cezáriára vagy Akkóra, de mint turistalátványosságot, igazán sok helyet tudnék felsorolni.

Eljutottam koncerttermekbe és kiállításokra is, ahol szintén pozitív benyomások értek.

Ugyanakkor azonban azt éreztem, hogy Izrael nem az az ország, ahol élni tudnék. Pontosan azért nem, mert erõs bennem a közép-európai tradíció – hasonló légkört talán csak Tel-Avivban tapasztaltam, mely egy kicsit Budapestre, egy kevéssé Bécsre, és Prágára is emlékeztet. Ott éreztem úgy, mintha itthon lennék. Sétálni a nyüzsgésben… üzletek… kávéházak.

Izrael több részét keletiesnek tartottam, és egy kissé mindig idegen maradt számomra… annak ellenére, hogy – mint tudjuk például Jeruzsálem több vallás, több kultúra színhelye. Ott döbbentem rá, mennyire mások az ott élõ zsidók…

Izrael állandó veszélynek van kitéve. Errõl jutott eszembe egy kairói utazásom keltette benyomás.

Láttam, hogy ugyanabból a földbõl Egyiptomban mit képesek kihozni. Fényévekre maradnak el ott attól, ahogyan ez Izraelben történik. Ekkor kicsit megnyugodtam. Az életveszély ugyan látens, de mégsem lehet túl nagy, hiszen hosszú-hosszú idõ kellene ahhoz, hogy a két ország valahol egyensúlyban legyen egymással.

Anélkül, hogy dehonesztálni akarnám Egyiptomot, ez egyfajta biztonságot is jelent Izraelre nézve, Egyébként nehéz lenne a szomszédoktól fenyegetve állandó feszültségben élni.

Az ötvenéves Izraelnek kívánom; ismételjék meg a következõ fél évszázad során, amit eddig tettek, elértek. Mert ha csak megismétlik, anélkül, hogy túlszárnyalnák, már akkor is fantasztikus dolgot vittek véghez.