Bundásnak

#417220 Hozzászólás

Zita

Bundásnak

Kedves Bundás!
Úgy örültem, amikor válaszoltál. Látom valóban fontos neked ez a dolog.
Igenis voltak, akik tettek. Azon lehet vitatkozni, elégséges-e, igyekeztek minden tõlük telhetõt megtenni. Ha a teljes elnökséget támadod, az õket is érinti. Az elsõ, a Sport Hivatal által elindított, a jogszabály felülvizsgálatát kérõ beadvány közös volt, minden érintett sportág képviseltette magát. Valószínûleg az Alkotmánybíróság addig nem is foglalkozik a továbbiakkal, amíg az az eljárás le nem zárul. Fogalmam sincs, mit lehetne még jelenleg tenni. Kérdéseim feltevésében az õszinte kíváncsiság motivál.
Addig is, hogy a várható hidegben ne csak a kocsmapultra könyökölve emlegessük a politika igazságtalanságát, szeretnék kérni valamit Tõled, Tõletek.
Szerintem idõnként szükség van arra is, hogy az ember ne vegye véresen komolyan magát, ezért játszani szeretnék. A játék neve: Építsünk Szövetséget!
„…A harcok véget értek, a lázadók gyõztek. Bár a csaták során inkább a lelki sérülések voltak jellemzõk, a lázadók elérték a céljukat, az alapokig leromboltak mindent, körös-körül csak törmelékkupacok maradtak. Azért romboltak porig mindent, mert úgy gondolták, csak teljesen új váz és rendszer lehet mûködõképes. Csak azt nem tudták még, az új milyen is legyen igazán…
Elõször is, ezentúl ki lehet a szövetség tagja. Csak az, aki letette a vizsgát, s ha igen, akkor nem volna-e jobb, ha ismét lennének nyílt vizsgák. Aki akar, odamehet, és számot adva a tudásáról tag lehet. Nem komoly gát-e, ha a vizsgára bocsátás feltétele vagy egy tanfolyam, vagy a beadott és elfogadott kérelem. Vagy legyen az új sokkal nyíltabb? Van, ahol csak szándék és pénz kell a tagsághoz, s az északiak marcona õrei szívesebben látják azt a kis kártyát, hiszen ha mégsem elegendõ a tudás, van, aki fizeti a mentést.
Azután itt vannak a versenyzõk, igen helyesen õk is tagjai lehetnek a szövetségnek, bár gyakran a koruk az ifjabb kategóriákban meg sem közelíti a vizsgához szükségeset. Õk a jövõ magja, akik eddig is elkerekedõ szemmel, értetlenül figyelték a körülöttük felcsapó indulatokat. Egy a héten tartott tájékoztatón kiderült, változtak a „versenyszövetség” státushoz (és a magasabb támogatáshoz) szükséges paraméterek, a jelenlegi versenyzõi létszámnak mintegy négyszeresére lenne szükség. Vajon a versenyek mennyire lennének alkalmasak a „ki a legény a gáton” jellegû feszültségek levezetésre, illetve milyen elõnyei vannak a „versenyszövetség” státusnak, a versenyzõségnek (pl. nem kell vizsga a tagsághoz)?
Az alapokiratban kell-e valamit változtatni, vagy a végrehajtásban volt a hiba? A képviseleti rendszer kereteit a Sport törvény meghatározza. Tag a szövetséghez csak tagszervezeten keresztül kapcsolódhat, ami a létszámtól függõ számú delegálttal képviselheti a tagjait. Elégséges-e a jelenlegi szervezeti létszám, vagy új közösségek is kapcsolódni szeretnének? A jelenlegi vezetõk talán már fáradtak, de a fiatalság lehet, hogy túl tüzes és tapasztalatlan.
Mik azok a feladatok, amik mindenképpen a központhoz tartozzanak, és mennyibe kerülhet az ellátásuk? Szükség van-e fizetett, fél vagy fõállású ügyintézõre – titkárra, akinek a munkája a szövetség képviselete? Összesen ez mennyi, és honnan lehet megszerezni?
Mi az, amit elvárnának a tagok, és mi az, amiért szívesen csatlakoznának mások? Milyen jellegû információknak kellene mindenképpen eljutnia a tagokhoz, és milyen csatornákon? Milyen kérdések tartoznának feltétlen a közgyûlés elé, miben dönthet az elnökség, mi a titkár hatásköre? Kellene-e változtatni az elnökség szerkezetén? Használhatók, adaptálhatók-e a külhoni minták? Máshol, ezt hogy csinálják? Mi az, amitõl közösséggé válhatnának a mászók?”
Jaj, ezer kérdés van, elfáradtam. De a lényeg talán érthetõ. Kedves lázadó társaim, használjuk a fantáziánk, és találjuk ki, igazából milyen szövetséget szeretnénk. Hiszen ha magunk sem tudjuk, hogyan valósulhatna meg? Vitát szeretnék, hogy melyik változat, és miért volna jobb.