CHILE CHICO – COYHAIQUE

#57803 Hozzászólás

vadon

CHILE CHICO – COYHAIQUE

Hola! Chilebe Chile Chicon keresztul leptem be. Itt bosegesen ellattak informaciokkal, terkepekkel, hogy marciusban se unatkozzak. Tehat adva van a Chile Chico -Puerto Montt kozti nagyjabol 1000 km-es tavolsag, de az elejen es a vegen egy-egy kompolassal meg lehet felezni a tavolsagot. Hat persze, hogy a teljes tavnak vagtam neki! A taktika a kovetkezo volt: kineztem mennyire van a legkozelebbi telepules, osztottam 25-tel es annyi napra (plussz egyre) bevasaroltam es irany az orszagut! Az elszantsaggal nem is volt baj csak a forgalommal , mert a helyi farmtulajokon es az utjavito melosokon kivul nem jart arra senki. Amit meg is ertek , mert elegge kavicsos, kanyargos meredek hegyi szakasz, kimondottan terepjaroknak. Ja es a szel itt sem kimelt: alaposan tologatott ide-oda. Az elso 50 kilometert sikerult is lekuzdeni egy nap alatt (ebbol 25km stop), de a kiszemelt telepules Fachinal, nem allt masbol csak 7-8 tanyabol, hazbol es csak egy oregember pecazgatott a toparton. Aki elmondta, hogy a legkozelebbi bolt es nagyobb falu innen meg hatvan kilometer. Kineveztem hat egy kempinget es lesatoroztam ejszakara es segitettem horgaszni. Felkelven merlegeltem a hallottakat es a tapasztaltakat, majd visszastoppoltam Chile Chicoba es vettem egy kompjegyet Puert Ibanezbe. A tokerulo tura helyett igyket ora alatt atkompoltam a tulpatra, ami szinten nem kis elmeny volt, mert a nagy szel nagy hullamokat gerjeszt es a komp meg ugye alacsony. A hullamok es a vizpermet surun atcsaptak a fedelzeten. En meg alfoldi gyerek reven persze, hogy kint voltam vegig es alaposan el is aztam. Persze Norvegiaba mentunk mar at ennel joval nagyobb komppal, de ekkora hullamvereshez meg nem voltam ennyire kozel. Hat, nem irigylem a tengeri kajakosokat! Este aztan gyors kerestem egy jo satorhelyet a varoska szelen, vacsi es szunya! Mert szerintem ez a titka a jo teljesitmenynek: legalabb 10 ora alvas (egybe meg sohasem sikerult) es a napi egy kis zacsko keksz a jutalomfalatoknak. A keksz moralisan sokat segit es neha amit kerek a szervezettol azt meg kell valahogy halalni. :o) Reggel persze megint em az aszfaltozott utat valasztottam hanem a hosszabb hegyi osvenyt. Eloszor egy nagy vizeses a Rio Ibanezen, majd felfele egy hosszu, szuk kanyon, vegul egy alpesi panorama (legelok, tanyak, hegyek) zarta a turat hatterben a Cerro Castillo ketezres sziklacsoportjaval. Egy-egy farmeren kivul itt se jart senki, bar akikkel osszefutottam azok fel is vettek. Igy lett a 46km-bol 16 stoppal teljesitve. Este aztan az igazi fekete leves es befordulas: utkozben elhagytam a svajci bicskamat :o( – mintha a karomat vagtak volna le! Utlevel, repjegy, VISA es a bicska. Ez a negy VIP dolog van nalam es erre sem birok vigyazni… Reggelig agyaltam, kutattam letargiamban, majd elindultam logo orral felfele a Cerro Castillo meredek osvenyen. De mivel a baj nem jar egyedul negy oras erdei kaptato utan kiertem a nyilt sziklak koze. Itt aztan minden lepesert meg kellett kuzdeni es nem volt mese: hol nekiyomott a koveknek, hol hatbakapott es csak vitt elore – nem is tehettel mast csak rafeszitettel es vartad, hogy enyhuljon. Nem adhatom fel mar megint! – gondolam, es mivel a tovabbutat jelzo kokupacok jol latszodtak, nyomultam elore. De a hegy mashogy kepzelte: egy nagy esovel nehezitette meg a kuzdelmet, es ez mar legyozott… Elindultam toronyirant lefele egy komosason es borig elaztam mire atvagtam minden patakot es suru erdot. Szaradni az allando eso miatt nem volt lehetoseg, igy vagtam egy atnemaludt ejszaka utan a kovetkezo 98km-es szakasznak Coyhaiqenbe. Szerencsem volt, mert megusztam ugy 10km gyaloglassal. Coyhaiqenben aztan talaltam egy tutti helyet egy nagy es olcso (!) nagyaruhaz mellett. A vendeglatas, a konyha, a furdo abszolut tizes!!! A hosteria neve: Lautaro. Van a varos korul harom nemzeti park es nagy esofelhok, igy nem tudom mit tegyek… :o) vadon