Csutaknak

#152993 Hozzászólás

Edit

Csutaknak

Nos, Csutak…. a kutyák. Olvastad Shirley MacLaine Caminoját?
Az Út pireneusi szakaszán éppen szieszta idõmet töltvén a Saint Jean-ban kapott tájékoztatót olvasgattam… Mindaddig eszembe sem jutott, hogy félnem kellene. Nos, a tájékoztató felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben agresszív kutyával találkozunk, hát fogjuk jó szorosra saját kutyánk pórázát… Hát, ez igazán nem tûnt elfogadható ötletnek. Nos, nem kizárólag a kutyák okozhatnak “pánik-gondolatokat”, hanem a medvék is, amelyeket visszatelepítettek a Pireneusok egy adott szakaszára. Ez egy kerítéssel elhatárolt terület. Nos, az említett tájékoztató elmondja, ha netán jönne a medve, hát ugorj át a kerítésen /a dögnehéz zsákoddal hogy közben mit csinálj, azt nem tudom/. Roncesvallesben az egyik zarándoklány mondta, hogy õ látta az egyik példányt messzirõl, tehát a veszély valós is lehet. Azt nem tudom, hogy ki fél jobban kitõl.
Mindenesetre ez a kis tájékoztató elültette a félelmeim, amely az Úton végigkísért. Aztán amikor Foncebadonban megláttam 3 kóbor /vagy nem kóbor/ kutyát, hát a jeges rémület végigfutott a gerincemen. Vizualizáltam rendesen a szép piros szíveket…
Egy német hölggyel találkoztam, akitõl megkérdeztem, hogyan védekezne az esetleges állati támadásokkal szemben. Nadrágja zsebébõl elõkapott egy sípot és belefújt. Lehet, hogy használható ötlet. De igazából nem tudom, hogy a kutya elfut-e ilyenkor, vagy netán inkább támadó kedvét bátorítjuk a fülsiketítõ zajjal… Van valakinek errõl elgondolása?