Én

#216286 Hozzászólás

Én

anno Franciaországgal kezdtem,aztán bejártam majdnem egész Európát,akkor jött Szlovénia ami nagyon kedvemre való volt s maradt a mai napig.
Mennem kellett,mert úgy éreztem megfulladok Magyarországon,ez az érzés a mai napig kísért,ha netán ellátogatok.Egyszerüen az önérzetem lázadt az ellen,hogy folyamatosan hülyének néznek.Sajnálom,ez van.
Végül aztán Finnországban kötöttem ki,ami nem az a szokványos szerencsepróbálós hely.Nem véletlenül.Nagyon nagy és kemény falat-de megéri annak aki normálisan akar élni.Alaposan megküzdöttünk egymással úgy a társadalmi szokásokkal,elöítéletekkel,mint a természet erejével.Viszont aki mindezt bírja szuflával,emberként élhet,egyenlöen másokkal,öszinte,normális keretek között.Ráadásul csodálatos környezetben,még itt egészen északon is az érintetlen vadon közepén,ha akarja ultra komfortban(ami itt mindenkinek megvan,természetes,nem flanc).Nagyon nehéz a kezdet,mert a finn társadalom,az emberek élete rendkívül zárt,idegenekkel szemben nagyon bizalmatlanok(joggal)-viszont nagyra értékelik a teljesítményt(nemcsak szavakban),ennek köszönheti többek között az ország,hogy ott tart ahol.Természeteszen már gyerekkorban több idegen nyelvet beszél mindenki,de a finn nyelv a munkához alapkövetelmény,anélkül senki ne is álmodjon.
Kinyílt a világ is egyúttal,nem kell vízumért sompolyogni a tengerentúlra pld.
Nem ügyeskedöknek való terep,nagyon hamar szétrúgják a seggét aki megpróbálja kerülgetni a törvényt.Ez nem vaskalaposság, ez itt természetes,hogy mindenki közösen járul hozzá és veszi ki a részét-ettöl is müködik olyan jól minden.Korrupció elképzelhetetlen fogalom.Én itt mindig otthon érzem magam,de biztos Ámerikában is jó lehet…