Én kit választanék…

#239656 Hozzászólás

Kristóf
Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

Én kit választanék…

Szerintem sem vehetõk komolyan egyik párt kampányígéretei és választási programja sem. Egyébként azok, akik most a Fideszt szidják, hogy gátlástalanul tesz javarészt beválthatatlan ígéreteket és támadja az MSZP-SZDSZ kormány eredményeit, azok elfeledkeznek arról, hogy mit tett az MSZP 2002-ben! Mindenkinek megígértek mindent attól kezdve, hogy nem lesz gázáremelés és gyógyszeráremelés egészen addig, hogy felemelik az egészségügyi dolgozók fizetését. Riogattak 23 millió román munkavállalóval és fasiszta szélsõjobbal. Amit beváltottak az ígéreteikbõl, azt hitelbõl tették. Még egyetlen kormány alatt sem nõtt ennyivel az államadósság, mint az utóbbi 4 évben. Persze Gyurcsány szerint mindennek ára van… Meg is fogjuk még fizetni ezt az õszi önkormányzati választások után, ha tényleg akarunk eurót 2010-ben, de ha nem akkor is, csak kicsit lassabban. Október után lesz még négy évük az embereknek a felejtésre. Ez a kormány a 100 napos program után – ami gyakorlatilag a 2002-es önkormányzati választásoknak szólt és rögtön felborította a költségvetés egyensúlyát – gyakorlatilag nem adott semmit az embereknek egészen 2005 második feléig, amikor Gyurcsány meghirdette a száz lépés programját. Ez az osztogatás pedig a 2006-os választási kampány részének fogható fel. Csak az a bibi, hogy üres kasszából nem lehet osztogatni, ezért ez is hitelbõl ment, mint a 100 napos program 2002-ben. Hibák persze bõven voltak: még az uniós támogatást is csak a gazdademonstrációk után, több hónapos késéssel fizették ki a mezõgazdaságban dolgozóknak, mert a költségvetés réseit kellett betömködni a más célra szánt EU-s pénzekkel. Az intervenciós felvásárlás is akadozva ment, nem voltak raktárak, ahol el lehetett volna tárolni a terményt. Persze Németh Imre ennek ellenére egészen a ciklus utolsó évéig kihúzta, hiába, hálával tartoztak neki azért, hogy õ hívta fel a figyelmet Kövér köteles elszólására… Ha ehhez hozzácsapjuk még az iraki háború támogatását és a december 5-i népszavazást, amikor a felelõs magyar kormány a saját hatalmi érdekeit a magyar nép érdekei elé helyezve áthatolhatatlan akadályt létesített magyar és magyar között, szerintem kormányunk mérlege közelebb áll a mínusz egyhez, mint a nullához. Ugyanis fizetni még bõven fogunk a gazdaságilag megalapoztalan kampányosztogatásért. Nem is keveset. A Fidesz-kormánynak, bár sok hibája és bûne volt, szerintem javára írható, hogy addig nyújtózkodott, amíg a takarója ért, vagyis annyit osztogatott, amennyit megengedhetett magának az ország totális eladósítása nélkül. 1998 és 2002 között érezhetõ volt egy lassú, de folymatos fejlõdés: rögtön visszaállították a családi pótlékot, amit a Bokros-csomag elvett, és amit a szocik nem adtak volna vissza, ha õk nyernek ’98-ban, ugyanis ha ezt akarták volna, a válsztások elõtt tették volna meg. Biztosan hozott volna nekik szavazatokat a konyhára. Ekkor vezették be a lakáshitelt, diákhitelt, eltörölték a tandíjat és – a szoclib értelmiség ellenszenvét kiváltva – megpróbálták visszaadni a magyar nép önbecsülését, próbálták kizökkenteni a 20. század vesztes háborúi és területvesztései miatti depressziójából és kisebbségi érzésébõl. Nekem ez is fontos.
Szóval, mindent összevetve szerintem nem a választási ígéretek, hanem a tényleges teljesítményük alapján kell megítélni a kormányokat, ugyanis – különösen az MSZP 2002-es kampánya óta – ígéretverseny dúl a bal- és jobboldal között, és ennek nyertese lesz a befutó a választáson. Valószínûleg ez egyszer majd megváltozik, hiszen az embereknek már nincs bizodalma a politikusokban.

Azt pedig végképp minden realitást nélkülözõnek tartom, ha valaki párhuzamot von a ’45 elõtti jobboldal és a Fidesz között. A fideszes politikusok nem éltek akkor, nem volt részük az akkori politikában és sosem azonosultak az akkori ideológiával. Persze néhány, magát toleránsnak valló balliberális újságíró és politikus egybõl náciveszélyt kiált, ha kiderül, hogy egy politikus nem úgy gondolkodik, ahogyan õk. Na, ennyit a másként gondolkodás iránti tiszteletrõl, amit liberálisaink a fõ értékükként tartanak számon. Van azonban egy létezõ párhuzam is: ez pedig a kommunista diktatúra állampártja és az MSZP között húzódik. Ugyanis õk tényleg e párt jogutódja, a vezetõik is fontos beosztást töltöttek be a diktatúra idején. Egészen Medgyessy Péter leváltásáig a régi pártelit tartotta kezében a hatalmat, most pedig az alattuk levõ, eggyel fiatalabb generáció vette át a kormányrudat, akik ugyanúgy halásztak a rendszerváltozás zavaros vizeiben, mint idõsebb elvtársaik. Arról se feledkezzünk el, hogy a hazai “eurokonform” baloldal botcsinálta demokratákból áll, ugyanis csak azért adták át a hatalmat 1990-ben, mert ekkorra a Szovjetunió már nem támogatta õket a fegyveres erejével. Ha még lenne SzU, akkor ezek az urak ma is elvtársak lennének, Amerikát és a Nyugatot tartanák ellenségnek és hirdetnék a proletárdiktatúra elõnyeit. Ma pedig õk a demokrácia bajnokai, akik antidemokratikus törekvést látnak mindenben, ami a hatalmukat veszélyezteti. Hát, nem mondom, van bõr a…