értetlennek

#435253 Hozzászólás

egy nõ

értetlennek

Jártál már a Közel-Keleten? Mennyi idõt töltöttél ott? Mert, ha csak a nyugati médián keresztül látod az arab nõk helyzetét, akkor nagyon torz képet kapsz a valóságról.
Elsõ Közel-Keleti utamra ugyanilyen ellenérzésekkel indultam, mint amik Benned megfogalmazódtak, tehát meg tudom érteni a gondolkodásmódodat. Hidd el, ha ennek csak a fele igaz lenne, nem bírtam volna ki majdnem egy évet a Közel-Keleti régióban! A saját értékrendemben nemcsak a férfi-nõi egyenjogúságot tartom alapnak, hanem már majdnem feministának is mondhatnám magam. A Koránban sok megdöbbentõ dolgot írnak, de a Bibliában nem? Dehogynem, a megkövezéstõl kezdve a gyilkosságig minden van benne. Én mindkettõt inkább szépirodalmi mûnek tekintem, mint követendõ értékrendnek. Vannak olyan imámok, akik szó szerint követnék a Szent Könyv minden sorát, és vannak pénzhajhász, képmutató papok, akik a Bibliára hivatkozva a szegénység elfogadásáról prédikálnak, nem tökéletes a világ.
A csador abban az értelemben a nõk védelmét szolgálja, hogy szépségük miatt ne használhassa ki õket senki, éppen hogy embernek tekintik õket, nem tárgynak. Nem bámulják meg az idomaikat az utcán, nem is beszélve arról, hogy nincsenek kitéve olyan atrocitásoknak, mint pl. az európai nõk a zsúfolt tömegközlekedési eszközön, ahol minden következmény nélkül pofátlanul tapizhatják a nõket (szerencsére nem mindennapi példa, de velem már az is elõfordult, hogy Pesten a zsúfolásig tömött metrón mobiltelefonnal a szoknyám alá fényképeztek. Ez is egy olyan extrém eset, ami alapján nem lehetne pozitív színben feltüntetni az európai nõk helyzetét)
Bármerre mentem, vásárolni, vagy banki ügyeket intézni az arab férfiak mindenhol tisztelettel, kedvesen beszéltek velem. Nagyon sok barátot szereztem, beszélgettem arab nõkkel a házasságukról, voltak akiket a férjük istennõként imád, és habár kevesebben, de voltak olyanok, akik nem a megfelelõ férfihez mentek hozzá. Válás nincs, a férjnek kötelessége gondoskodni a feleségérõl és a gyermekeirõl, ha egy nõvel a férje nem megfelelõen bánik, a nõ visszaköltözik a szüleihez, vagy valamelyik testvére családjához, és a férfit bíróság kötelezi, hogy kérjen bocsánatot, hívja vissza az asszonyt, ilyenkor aranyékszerekkel, új ruhákkal próbálja visszacsábítani a feleségét, aki általában sokat kéreti magát. A többnejûség már egyáltalán nem divat, de szerencsére volt lehetõségem olyan asszonnyal beszélgetni, aki egyike volt a négy feleségnek. A legérdekesebb az volt, hogy õ az európai nõktõl nem a szeretett férfi privilégiumát irigyelte, hanem azt, hogy kevesebb szervezést igényel, ha meg akarjuk csalni, mivel az európai férfiak nem ellenõrzik annyira a feleségüket. A többnejû férj valamelyik feleségének természetesen nem szeretnék a helyében lenni, de mennyivel rosszabb õ, mint egy többször elvált európai férfi, aki több feleségét és gyerekét magára hagyva, a tönkretett életekkel nem törõdve éli az életét. Egy arab kisgyerek számára elképzelhetetlen az apa nélküli gyerekkor, az apák rajonganak a gyerekükért, órákon keresztül játszanak velük, sétáltatják, babusgatják. A gyerekenek szinte korlátlan jogaik vannak, társadalmi hovatartozástól függetlenül, pl. ha egy alsóbb társadalmi osztályba tartozó kisgyerek egy befolyásos bácsi szakállát tépi, akkor tépi és mindenki csak mosolyog, szinte soha nem szólnak rájuk, amit én nehezen szoktam meg. A “szegény család” kifejezést arra a családra szokták mondani, ahol nincs gyermekáldás. Nincsenek állami gondozott gyerekek, és elhagyott feleségek, ha egy kisgyerek árván marad a testvérek közül valamelyik család befogadja. A szociális háló nem államilag szabályozott, de nagyon erõs, koldussal nem találkoztam!, amit Európában sajnos nem mondhatunk el. A közbiztonság kiváló, nem kell attól tartani, hogy kirabolnak, az hogy esetleg ennél is rosszabb történik egy nõvel meg egyszerûen elképzelhetetlen. A nagy demokráciákról csak annyit, hogy amikor az USA-ban voltam rokonlátogatóban, és gyorshajtásért bevitt két rendõr, csak lélekjelenlétemnek és az odaérkezõ másik rendõrnek köszönhetem, hogy nem erõszakoltak meg. Ezzel nem akarom végleg leírni USA-t, mert rengeteg kedves emberrel találkoztam ott is, de az átlagember, ha nincs tele pénzzel a rendõrök kénye-kedvének 100%-ban ki van szolgáltatva,történetesen ha az illetõ fiatal nõ csak a véletlenek menthetik meg a legrosszabbtól. Az amerikai rokonaim az esetemen meg se döbbentek, erre csak annyit mondtak, hogy utána feljelenthetem a rendõrt. Ja, kösz szépen, még ha elítélik is sokra megyek vele. Hol itt a nõi egyenjogúság? Sajnos sehol, de véleményem szerint a Közel-Keleten a nõk nagyobb biztonságban élnek, gondolok itt az alapvetõ létbiztonságra, és a szociális burokra, ami körülveszi õket. A nyugati országokban ez nincs meg, és ha a feleség gyereket szül, utána itt is élete végéig anyagi támogatásra szorul, mivel egy fizetésbõl nem lehet több embernek rendesen megélni, az állásinterjún, ha választani kell egy gyerekes anyuka és egy férfi között, nem kérdés, hogy a férfi nyert. A “valósítsd meg önmagad” propaganda csak duma, kellenek a nõk a munkaerõpiacra, mert kiszolgáltatott helyzetükbõl adódóan a képzettségüknek nem megfelelõ munkát is elvállalnak olcsón. A nõi egyenjogúságot hirdetõ országok többségében még nem került teljhatalommal rendelkezõ vezetõszerepbe nõ, Indiában volt nõ miniszterelnök, Kínában nõi hadvezér, Pakisztánnak szintén volt nõi vezetõje. És ez csak érdekességként pl. Szaud-Arábiában nõi pilóta, elõbb volt mint nálunk Magyaro-n.