ez is hosszú lett…

#437106 Hozzászólás

Laci

ez is hosszú lett…

Unalmas:
Ezek szerint Melindának hívnak:-)
Mint az ékezetes karakterek megjelenése mutatja, pár napja M.o.-on vagyok. Pár arab országban voltam hosszabb-rövidebb ideig.
Az arabbal kapcsolatban nagyon ne bízd el magad, lesz az még nehezebb is, de megéri, kint nagyon tudják értékelni. Magánhangzóból 3 van: a (ami sokszor e-nek hangzik), i, és u, leggyakoribb az a (e). Mássalhangzó 29, ennek kb. fele nincs a magyarban. Szerintem tanulni az u.n. fusz’a-t tanuld, ez az u.n. “irodalmi” arab, Casablancától Maszkatig mindenütt megértik, és a nem arab országokban akik tanulják, ezt tanulják. Van néhány fõ dialektus, amik leginkább egyes hangok ejtésében térnek el a fusza’ától, pl. a t-t Marokkóban c-nek, a dzs-t zs-nek, stb. ejtik. Pl. az egyiptomi meg u.ezt g-nek ejti, ezért lesznek a piramisok Gízában, és nem Dzsízában. Vagy a hírekbõl ismert Al-Dzsazíra (=sziget), mint katari TV-csatorna (Katar egy szigeten van), dzs-nek ejtendõ, de Kairó közepén a Nílus-szigete már Gezíra lesz. Algéria pedig arabul Al-Zsazaír (t.sz.-ban, szigetek). Na, ha megmondja valaki hétfõig hogy Algériát miért hívják a szigetek országának amikor az egész sivatag, akkor az kap egy piros pontot:-) Ezen kívül vannak helyi szavak (pl. a marokkóiban sok berber eredetû), igazándiból ezek a szavak adják a fõ különbözõséget. A marokkói, algériai, tunéziai arab az u.n. magrebi arab. A fõ dialektusokon belül már jóval kisebb az eltérés, konklúzió: nyugodtan tanulhatsz algériaitól, nagyjából u.az, mint a marokkói (ezt látatlanban írom, a magrebi arabot nem igazán ismerem), a kisebb eltérések meg csak olyasmik, mintha “szögedi”, pesti, vagy “sálgótárjáni” magyarul beszélnél. Nyelvkönyvet Budapesten, az ELTE-BTK Arab tanszékén lehet venni (VIII.ker, Múzeum krt. 14, B épület, 2. emelet, Keleti Filológiai Intézet, Arab Tsz., Iván Gábort, vagy akit bent találsz, kell keresni). Picit borsos az ára, van hozzá kazetta is. Az elsõ kötet (Jobbról balra arabul) az írás-olvasás.
Tökéletesen egyetértek, ezért nem szoktam sem ide, sem más fórumokra írni, mert tönkreteszik. Régebben sokat jártam ide, megosztani élményeimet, tapasztalataimat másokkal, illetve másoktól tanácsot kérni. Aztán szépen eltanácsoltak mindenhonnan, hogy minek avatkozok olyan dolgokba, amihez nem értek, így aztán 2002 óta nem írok ide semmit. Csak nagy néha, amikor már 1-1 topikba annyi ökörséget összehordtak, hogy attól már a monitorom is sírva fakad. olyankor pár dolgot kiigazítok, amirõl aztán rögtön megtudom, hogy továbbra sem értek hozzá. Konkrétan ezt a topicot csak a provokatív címe miatt nyitottam meg, aztán kellemes csalódás volt, mert mint kiderült kedvenc arab országom jött be a képbe, és csak ezért írtam. Függetlenül attól, hogy még soha nem voltam nõként arab országban, soha nem volt arab barátom (csak barátnõm), soha nem voltam csadorban, burkában, hidzsábban (csak galabijában meg shalvár khamízban). Magyarul most is olyan dolgokba avatkozom, amihez lövésem sincs. Viszont szeretem Szíriát, szeretem Marokkót is, és amit tudok az ottani emberekrõl, azt nagyon szívesen leírom, ha van valaki aki meghallgatja. Azokat a topicokat meg jó messze kerülöm, ahol arról megy a diskurzus, hogy melyik tuniszi, egyiptomi szállodában ki kivel jött össze. És még akad olyan naiv liba (remélem a jelenlévõk közül senki nem sértõdik meg ezért, elvégre akinek nem inge ne vegye magára), aki azt hiszi, hogy a kairói szállodaportás fiúnak az egyéjszakás kalandon túl bármi más célja is volna. Õ már azóta a 20. brit cicamicával enyeleg a Nílus parton. Õk ott egy helyi lánynak a kezét sem fogahtják meg, így meg villoghat egy európaival. Az itt felmerülõ problémák viszont teljesen más jellegûek.

Sophie:
Azt kérdezted melyik arab országban éltem hosszabban? Na, szerinted? Az eddigiekbõl még nem egyértelmû?:-)
Szóval tegnap csak azt akartam még írni, ha itt élnek, akkor õnáluk a kultúra, vallás, meg minden ami ezekkel jár, az identitásuk része. Vannak a vallásból eredõ megkötések, illetve vannak bizonyos tradiciók. Ezt a kettõt mindenképp külön kell választani. Ha valaki kivûlrõl tér be egy (akármilyen) vallásba, akkor a vallási szabályok kötik. Közben hozhatja a saját tradicióit, amíg nincs ellentétben a vallással. Persze olyan is van, hogy ellentétben van, pl. amikor az éjféli mise után indiánok hajnalban áldoznak a Tollaskígyónak is. Biztos, ami biztos:-) Vagy indiai muszlim kasztrendszer, stb.
Õk viszont a saját hagyományokat összekötik a vallási hagyománnyal. Szíriában a vallás az identitás szerves része, a sok-sok keresztény, muszlim, drúz felekezet, szekta mind endogám. Sõt azt lehet mondani, hogy a vallás teljesen azonos az indentitással. A társadalom lényegében vallás szerint tagolódik. Nem elsõsorban nyelv szerint (mint pl. mifelénk), nem is osztályok szerint (mint szintén nálunk), hanem vallások szerint. Talán ez a kimondottan szír tradició (az endogámia a sok vallási közösség fennmaradásának záloga), amit az apa “iszlám szokás”-ként kezel. Ugyanakkor azt is elvárják, hogy az újonnan betért a vallási hagyomány mellett a népi hagyományt is “felvegye”, egyszerûen, mert nem különböztetik meg a kettõt. Mivel az országban a vallás adja az emberek identitását, ez nagy mértékben befolyásolja az öltözködést is. Szíriában nincs olyan, amit unalmas írt Marokkóról, hogy így-úgy öltözködnek. Ha egy szír (férfi, nõ) megáll elõttem, meg tudom mondani, hogy keresztény, síita, szunnita, drúz, vagy kurd. Ha te áttérsz, akkor tetõled is (joggal) el fogják várni, hogy megmondható legyen rólad, hogy szunnita vagy. Függetlenül attól, hogy ez a szokás csak egy szír népi tradíció (na, most ez így nagyon csúnyán hangzik, de remélem azért sejthetõ, mit akarok mondani). Bár továbbra is hangsúlyozom, hogy kivétel mindig van, ismerek Hamában (Aleppó után Szíria második legkonzervatívabb városa) olyan szunnita lányt, aki (apja tudtával) nem hord kendõt. De az ilyen nagyon ritka, mert ha Szíriában egy lány nem hord kendõt, akkor az keresztény (vagy tengerperti síita, de ebben most ne merüljünk el).
Ezekhez a tradicióikhoz az áttelepülõk sokkal görcsösebben ragaszkodnak, mint az otthoniak. Legjobb példa a németországi törökök, Törökországban pl. tilos kendõben iskolába járni, N.o.-ban meg sokakat kimondottan kényszerítenek rá. Másik opció, hogy elvet minden otthoni értéket, ezekbõl pár éven belül olyan alkoholista lesz, hogy arra jobb nem gondolni. Talán mégiscsak jó, hogy van az a konzervetív apuka.
Ha áttérsz, akkor nem elég pusztán a “picit hosszabb szoknya”. Ha valaki felvesz valami hitet, akkor azt azért teszi, mert a hit alaptételeit elfogadja. Ha valaki pl. áttér kereszténynek, mert mondjuk szereti az orgonát hallgatni, de nem hiszi pl. hogy az eucharisztia Krisztus vére, vagy Krisztus feltámadt, akkor az nem keresztény. Függetlenül attól, hogy “született”, csecsemõként megkeresztelt “keresztények” java része sem hiszi ezt. Ha az illetõ nem kimondottan “hívõ”(=tudatos)-ateista, akkor az ilyenek szerepelnek a statisztikákban úgy, mint “nem vallásos” kategória. Magyarország java része ilyen. Esetleg Karácsonykor elmegy misére, esetleg amikor nagypéntek este a TV-ben megnéz egy Jézusos filmet azt mondja, lehet, hogy mégis volt benn valami, de alapvetõen nem vallásos. Ez ott is megvan. Tény, hogy sokkal nagyobb %-ban vallásosak az emberek, mint itt (ahogy valaki korábban már írta is, kis gyermekkoruktól tanulják a Koránt), de amit egy “eredendõ” muszlim megtehet (annál fogva, hogy “nem vallásos”), azt egy áttért muszlim erkölcsileg nem teheti meg (nem menekülhet oda, hogy “nem vagyok vallásos”, elvégre áttért, még hacsak a papír kedvéért is). Úgy értem, ha te felveszed a vallást, akkor a család (most már teljesen jogosan) várja el, hogy annak megfelelõen éljél (disznópörkölt, Ramadán, sör/bor, nemek közti munkamegosztás, öltözködés, szociális viselkedés, stb. terén egyaránt). Természetesen a vallások között létezik (mindig is létezett) átjárás, sokan az “eredeti” vallásukban nem találnak semmit, aztán muszlimként, buddhistaként, krisnásként, stb. megtalálják. Mint ahogy fordítva is nagyon sok eset van.
Itt annyit tudnék ajánlani, nem tudom a kapcsolatotok milyen, írtad, hogy még a házasság messze. Ettõl függetlenül, talán nem ártana erõltetni a barátodat, hogy mégiscsak mutasson be a szüleinek, úgy ahogy vagy, kereszténynek született, de nem igazán vallásos európait. Nem feltétlenül kell, mint “barátnõt”, ezt a fogalmat õ úgysem értené meg. Csak egyszerûen, mint ismerõst, akivel az egyetemen, buliban, akárhol ismerkedett meg, és tök jól lehet vele beszélgetni (mást nem!). Most a Ramadán vége erre nagyszerû alkalmat is kínál, utolsó este (siessetek, ez már csak 1 vagy 2 nap), amikor a böjt megtörése van, menjetek el a szüleihez (még napnyugta elõtt), mutasson be az apukájának. Ne fogj vele kezet, csak fejbólintással üdvözöld. Esetleg pár szóban mutatkozz be. Utána menj ki a konyhába, az édesanyjához, vagy a lánytestvéreihez. Valószínüleg az apa nem is akarna többet beszélni egy “hitetlennel” így elsõre. Aztán amíg õ napnyugtakor a mecsetben imádkozik, ti addig otthon elkészítitek a finom vacsorát, közben a család nõtagjai már meg is ismernek (amúgy, ahogy korábban írtad, én is biztos vagyok benne, hogy õ általuk már rég tud rólad). Vacsorakor pedig oda menj, ahol a nõk vannak, ha együtt a család, akkor oda, ha a nõk külön szobában esznek, akkor oda. Ha együtt esztek, akkor semmiképp ne ülj a barátod mellé, lehetõleg minél távolabb tõle, ne is nagyon nézz rá. Az apa mellé se üljél. Legjobban akkor jársz, ha úgy sikerül leülnötök, hogy az apa mellett egyik oldalon a barátod, másikon a felesége, te pedig õmellette. Így amit beszéltek, az apa is hallani fogja, és nagyon furdalja ám a kiváncsiság, azt elhiheted!
Ezt komolyan írtam, a legjobb jószándékkal gondoltam. Hidd el így lehet nagyon sok jó pontot gyûjteni. A fõ ellenvetés nem is az szokott lenni, hogy ilyen-olyan vallású, hanem a kultúrális különbségek. Ha látja, hogy tudsz illendõen viselkedni, nagy valószínûséggel meg fog kedvelni. Vallásról ne beszéljetek. kis ajándékot (csoki, stb) vigyél, de az édesanyjának add. Férfiakhoz (apa, fiútestvérek, a barátodhoz meg végképp!) ne nyúlj. Lányoknak kezét, stb. nyugodtan megfoghatod, vegyél föl jó sok ékszert (ami nekünk talán giccsesen soknak tûnik) de az édesanyját el lehet kápráztatni pár karkötõ, nyaklánc, stb. látványával, nyugodtan adj is 1-2-t a kezébe, hadd tapogassa meg. Legalább lesz beszédtémátok. Amíg az apa nincs otthon, biztos megmutatják a lakást, biztos sok szép párna, terítõ van náluk, te is bármit megtapogathatsz. Õnáluk ez így szokás. Házasságot, egyebeket ne emlegessetek!!!
Hát így kb. ennyit tudnék javasolni. Tényleg érdemes volna megpróbálni. A Ramadán valamilyen szinten ha nem is a bûnbocsánatról, de legalábbis az új életrõl szól. Aztán ha még a kajafõzésben is besegítettél (mégha csak nézéssel is:-)) akkor máris elültettél egy kis magot az apa szívében. És amire odakerültök, hogy el tudjátok dönteni, hogy mit is akartok, addigra a kis mag kikel, és az õ szíve is meg fog lágyulni.
***
Azt nem tudom, ki mondta, hogy a ramadánt csak megjátssza, értelmetlen. Józan ésszel gondolj bele: van egy barátnõje, aki nem vallásos (legalábbis nem muszlim), hanem világi. Ha jól értem elfogadsz egy mérsékelt vallásosságot, de elutasítod a konzervativizmust. Magyarul, neki inkább azt érné meg “megjátszani”, hogy nem vallásos. Fordítva értelemtlen, mert tudja, hogy ez neked inkább negatív, mint pozitív. Olyan dolgot nem fog megjátszani, hogy neked a vallásosabb felét mutatja. Az apjának már más. Feltételezem, ezért van kevesebb ideje, mert elmennek a mecsetbe, utána ott beszélgetnek (és hát az arab ugye nem egy sietõs fajta), meg persze közösen vacsoráznak. Hogy az apja felé “megjátssza” a vallásosat, ezt mindenképp el kell fogadnia. Bár szerintem azért szívbõl is csinálja valamennyire, ha másért nem (mert mondjuk nem annyira vallásos), akkor a fennt emlegetett “hátha mégis van benn valami” elv alapján. Annak meg csak örülj, hogy nem teneked játssza meg a kevéssé vallásosat. Az elsõ pohár után hamarosan jönne a második, stb. aztán egynémely itt tanuló arab úgy leissza magát, hogy csak na. Ilyentõl nem kell félned, a család kellõen erõs visszatartó erõ.
***
Valahol egyszer elõjöttek a koldusok. Szíriában nem lesznek. Még nem az a klasszikus olajország, mint picit délebbre, de koldusok már nincsenek. Alkudni sem kell, nagyjából fix-árak vannak (nem a turistabóvlira gondolok).
***
Közben alighanem nagyon kezd személyes dolgokba átfordulni a topic, nem tudom ki hogy van vele, lehet, hogy ilyen jellegû dolgokat személyesen kellene inkább megtárgyalni. Ha valakit valami érdekel, én a pelyach@mail.md címen vagyok elérhetõ. Mondjuk felõlem itt is maradhatunk, de akkor talán át kéne a topicot rakatni a Váróterembe, mert ez alapvetõen egy utazási fórum volna.