Fazon-nak

#414462 Hozzászólás

ZKovács

Fazon-nak

A kérdésed a következõ: szervezetileg váljanak-e szét a verseny- és hegymászók?
Az alapvetõ különbségetket kár boncolgatni, miszerint tényleg annyi köze van az egyiknek a másikhoz, mint a lólengésnek a lovagláshoz. A különbség egyértelmû. Számomra is visszás dolog a szülõi “nyomás” alatt tartott versenyeztetés. Érdekes megnézni, hogy hány “öreg” mászó gyerek foglalkozik versenymászással. A másik komoly negatív benyomáshalmaz Törpéék, akiknél hiába zseniális a gyermek, õ csak szenvedõje apja akaratának. Megemlíteném, hogy nem egyedi esetrõl van szó, csak õk emblematikus figurái (voltak) a jelenségnek. Véleményem szereint az csõd, ha a szülõ nem csak szülõ akar lenni, hanem edzõ is. Bocs az elkanyarodásért, de fontosnak tartom a háttér megvilágítását, hiszen sok hobbimászó gyakorlatilag egy komoly versenyzõt sem ismer személyesen, hiszen nem is foglalkozik velük, mert ugye nem az az õrült, aki sziklát mászik, hanem az, aki gyönyörû idõben egy tornateremben “bohóckodik”.
Jó pár évvel ezelött pont Tabi is szerepet játszott a kialakult helyzetben, miszerint hogy hogyan legyenek versenyzõk, milyen irányba induljon el a szövetség, milyen kölyke legyen a kutyának. A kialakulás viszont nem biztos, hogy példát adhat a jövõre, de azért nem szabad elfelejteni.
Versenyekre azért van szükség, mert az egy egyszerû és nyilvános mérése a teljesítménynek és talán a thetségnek. Versenyeknek minden eseménynaptárban szerepelnie “kell”, hiszen ezt gyakorlatilag elvárják a felsõbb szervek és társadalmi ösztönzõ ereje is van. Gondoljunk csak arra, hogy a horgászok 99%-a elpiálgat a tóparton, szól a zene a kocsiból, az asszony Story magazint olvasgat közben, de évtizedek óta õk is megtartják a versenyeiket. Néha tavanként is, több stílusban, különbözõ évszakokban. Szóval maga a verseny szó nem távolodna el a hegymászóktól ha külön vennénk a két irányt. Pl Aggteleken nem mászhatnának azok, akik ugyan hobbimászóknak tartják magukat de nem versenymászók? Hámori jégmászó verseny elvben sem lehetne? Bármelyik egyesület nem tarthatna saját háziversenyt? Szóval a különválás nem úgy menne, ahogy elsõre elképzelnénk, miszerint lennének az idegbeteg szülõkkel rendelkezõ versenymászók, meg a többi rendes ember, akik szeretik a hegyeket, sziklákat. Adja magát, hogy egy versenymászó még csak meg sem érinthet majd egy sziklát?
Egyszer talán lesz majd valaki vagy valakik, akik komolyan fogják venni a sportág jövõjét és nem kijelenteni fognak, hanem kérdezni, de úgy, hogy meg is hallgatják majd a válaszokat. Meg fogják kérdezni a versenyzõket, “szakembereket”, hogy õk mit szeretnének, nekik mi lenne a legjobb. Szerintük milyen akadályok merülnek fel a versenyekkel kapcsolatban, amikre nem egy adott személy az oka, hanem valamilyen szervezeti, strukturális akadály, amin majd változtatniuk kell. Ebben az “agymenésben” Tabi max csak egy megkérdezett lehet, de nem tartom alkalmasnak a különféle vélemények összegzésében illetve konstruktív megoldásában. Katona Laci személyisége nagyságrendekkel jobb lenne, de kérdés, hogy õ vállalná-e a feladatot és a munkát.
Szvsz a két irányzat külön fog válni. Sajnos. Lesz két kis szervezetünk, ahelyett, hogy lenne egy, ami jól mûködik. Nem tartom annyira korrektnek a jelenlegi prominens személyeket, hogy önkritikát gyakorolnak majd. Nehéz lesz majd megélni, hogy 20-30 ezer fõs szervezetek mellett egyenrangúságot fogunk majd kérni a mi max 1000 fõnkkel. Illetve 500-500 fõvel.
A probléma nem ott van, hogy az mhssz a NSSz.hez vagy a NSzSSz-hez tartozik, hanem ott, hogy egyesek elhitetik még magukkal is, hogy ez a gond.
És végezetûl egy gondolat. Bermelyik jogi személy illetve egyesület nyugodtan alakíthat egy saját szövetséget, amivel megkezdheti vagy folytathatja az általa választott önkénes munkát. De sajna ott dolgozni kell.