folyt.

#54968 Hozzászólás

Gulyas Ibolya
Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

folyt.

Egy etkezdenel elfogott a vagy, hogy valamit a korgo gyomromba rakjak. Hirtelen betertem a magas mennyezetu helyisegbe, ahol meg nagyobb meleg fogadott a nyilt tuzhely miatt, amin kulonfele apro husok sultek felnyarsalva. Az etterem teljesen autentikus. Eleteben nem festettek ki csak az elejen egyszer, a falak peneszesek es fekete apro foltosak, a mennyezeten egy nagy, almosan forgo ventillator kavarta az etellel teli forro levegot. A jobb sarokban a kirakatnal sultek a husok. A bejaratnal az uvegszekrenyben minden fajta etel mutatoban. Az eteleken es az embereken kivul minden osregi. A teremben hosszu padsorok hosszu asztalok mellett, mint nalunk videki lakodalomkor. Persze hogy szivesebben ulok be egy ilyen helyre mint egy plazas muanyag-vilagba.
Az etelemet megrendeltem – nishkak nevu majas porkolt igy elso latasra – es lehuppantam a hosszu locara, ami masok alatt is mar jelentosen ingadozott. Majdnem hatraestem, bele a kezmoso bodonbe. Nem szerettem volna, mert szurkesen lapult mogottem egy oszlop mellett, folotte kek, nagy muanyag hordo viztarozo celjabol. Abbol tiszta viz jott ugyan, csak a vegeredmenyt nem csereltek soha az alatta levo lavorbol.
Kezzel ettem, ahogy mindenki korulottem, ahogy a ket aranyos lany velem szemben is. A sultkrumplit osszehajtva az ujjaim koze fogtam, par darab majacskat is hozza nèmi szaftban, aztan gyorsan a szamba tettem az egeszet. Nem lettem sokkal piszkosabb mint ok, de szerintem meg le kell dolgozni par centit az ujjaim hegye es a begye kozotti tavolsagbol.
A lanyok ott dolgoztak egy kozeli plazaban es ebedelni ide jartak. Kezzel evesi tudomanyukat a magaslatig vittek: tunkolas utan is meg tiszta ujjfelulettel bonyolitottak le mobilhivasokat.

Estere megerkezett Mahmud szemelyeben egy jobarat. Legalabb harom diszkoban is jartunk az elso ejjel. Sosem gondoltam volna, hogy en meg ebben a korban valaha diszkoban fogok kikotni, hahaha! Az egyikben egyszerre tobb mint egy tucat Naomi Campbellt lattam, pedig nem is ittam alkoholt. Zergelabu, nagyon magas, vekony, karamellszinu, nagyon szep boru es arcu lanyok lejtettèk, vagy csivitelve jarkaltak korbe. A mellekhelyisegben pont az egesz alakot mutato tukor elott alldogaltam, mikor ket ilyen szepseg szinten odaallt frissitkezni. Ez volt az a pillanat, amikor hirtelen elszallt belolem a sok evig es nagy gonddal felepitett noi onbizalmam. Ezek mellett a lanyok mellett en csak egy ures teherautora hasonlitottam, abbol is inkabb egy regi orosz fajtara mint egy kecsesebb tarsara mondjuk az Egyesult Allamokban.
Mahmud szinte mindenkit ismer. Uzletembersegebol kifolyolag – gondolom en – zsuritagkent szerepel az orszagos szepsegkiralyno-valasztasokon mar evek ota. Provincialis bukeja van ennek a Dar es Salaam-nak.

A tanzaniai emberekrol es kulturajukrol ujdonsult torok barataim keszsegesen felvilagositottak: nagyon baratsagos emberek, abszolut nem agresszivak, szeretik lazara fogni, utaljak ha fenykepezik oket, ismerkedni roppant egyszeru szabalyok szerint lehet, a harom het ittletem alatt szerintuk a gyumolcsokkel melyebb ismerettseget fogok kotni, egyszoval imadnak itt elni, csak neha hulne le az ido.
Mahmud es baratai a kovetkezo strategiat alkalmaztàk baratnoket keresve. Allandoan mosolyra allo szajukbol neha a lanyok fele kedvesen szoltak, kezuket kinyujtottak felejuk, a lanyok pedig azonnal elfogadtak a hivast. Innentol fogva meg egyszerubb a dolog, a legbonyolultabb talan a vacsora megrendelese, ha eppen ehes egy leanyzo. Nem akartam hinni a szememnek, de miutan tobb helyen es tobbszor is lattam ilyet abban a harom hetben, csak elfogadtam a tenyt mint kulturajuk egy aspektusat. Most ertettem csak meg igazan, hogy miert is akkora problema az aids arrafele. Gondolkodas nelkul elmegy mindenki mindenkivel. Sot, erdekesseggel megtupirozva azt is elarulhatom, hogy engem is elkertek a torok barataimtol a tanzaniai fiuk a diszkoban. Pedig nem is neztem direkt egyikre sem. A feher bõr nagy szam arrafele es statuszt ad. A barataim nem adtak.
Egy harmadik, èlozenès discoban par lany a hatalmas belso tèren olyan akrobata tancot lejtett, hogy a szemem-szam elallt a csodalkozastol! Ilyet meg eletemben nem lattam, ilyen rugalmas embereket, ilyen jo ritmusos afrikai zenet! Hirtelen a damaszkuszi disco jutott az eszembe par evvel ezelott a kereszteny negyedben, jaj de jot szorakoztam en azon az arab esten! Minden diszkonak megvan a maga jellegzetessege, kiveve az eindhovenit szerintem.
Masnap szinte egesz nap a hotelszobaban pihentem. Delutan kisetaltam vacsorazni. A dzsamik utcajaban engem mar minden gyumolcsarus ismert. Friss ananasz es kokuszdio evese kozben jokat beszelgettem, ami szelesebb lehetosegeket nyujtott a fenykepezeshez is. Egy helyen megalltam parazson sult kukoricat venni. A roston a kukorica mellett apro, kopasz kokuszdiohoz hasonlo dolog suldogelt. Egy mellettem allo indiai holgy mondta, hogy az edes krumpli. A vegen ketteszeli az arus es piros, sos chilivel szorja meg az egeszet. Elcsereltem az egyik cso kukoricamat erre az uj dologra, igy mindenki elegedetten tavozott. Teljesen aterezhettem az “arut aruert” nevu akcio lenyeget, ami a magyar radio egyik musora szerint Magyarorszagon abszolut nem nepszeru, annal inkabb Litvaniaban. Itt is mukodik kukorica szinten, allapitottam meg.
Az egesz estet szobacserelessel toltottuk, igy ket haloszobank is lett. Kesobb jottem ra, hogy nem kozvetlenul miattam tortent.

A legnagyobb melegben indultam muzeumlatogatasra. A csontjaimnak kellett a tuzo nap. Akarmennyire is izzadtam es kiszaradtam, nagyon jol esett az a 35 fok. A Nemzeti Muzeumot atalakitas miatt nehezen talaltam meg. Tobbszor elsetaltam elotte, megsem talaltam bejaratot. Az egeszet korbefogo palafalra vestek fel a nevet egy iranyjelzovel, azt is csak a masik utcaban allora. A muzeum belul kicsi, elhagyatott es elhanyagolt. A hatvanas evekben alapitottak. Egy osmajomember labnyomait megorokito lenyomatot csak ugy a foldon hagynak, barki belelephet. Az emeletrol lelattam egy szobacskara, amit teletomtek olyan kiallitando dolgokkal amik mar sehogy nem fertek be. Vagy elment a kedvuk rendezes kozben, az is lehet. Semmi nincs bebiztositva. Ha nem lennenek olyan hosszuak a faragott totemek, bele lehetne a taskamba tenni egyet. Felfedeztem par nagyon erdekes es ertekes dolgot is az igaz, mint pl. egy parmillio eves megkovesedett õsszarvas agancsa.
Az etnografiai osztalyt sokaig csodaltam, foleg a rabszolgakereskedesrol szolo reszt, a faragasokat, nepviseleteket. Tanzaniaban 180 torzs letezik, mind mas es mas viselettel, szokasokkal, epiteszeti hagyomanyokkal.
Az udvarban par mult szazad eleji auto mellett egy osszeegett bicikli, autoroncs es apro emlekmu tartotta az emberek emlekezeteben az al Qaida Dar es Salaam-i, 1989-es robbantasat az Amerikai Nagykovetsegnel.

A reggelinel lekapcsolt Raj, a szalloda menedzsere, es jo darabig a papirpenz-gyujtemenyet nezegettuk a recepcion. Meg jo, hogy engem is erdekelnek a vilag minden reszerol szerzett papirpenzek. Magyar nincs neki, majd legkozelebb azt kap ajandekba.
Reggelire facsart dinnyelevet, omlettet, fott tojast, narancsdzemet, piritost es mogyorokremet ettem.

Delutan egykor ismet felkerekedtem. Eloszor a kikoto fele vettem az utamat. Arrafele mindenkit leszolitanak a hajojaratok irodaiban alkalmazott felhajtok. Mindenki Zanzibarra igyekszik. Ki lassu, ki gyorsabb atkeloeszkozon. Nehany kereszteny templomot is lattam a kornyeken.
A kikoto utan kerestem a kozeli vasuti allomast, de megint a mecsetek utcajaban kotottem ki. Vasarnap leven nem volt nagy forgalom. Egy bacsitol parazson sult edeskrumplit rendeltem az utcan. Leulhettem a kispadra megenni. Utana kavet is kaptam, amit kavehordo fiu ontott a nagy kannabol a poharkamba. A kanna parazson all egesz nap, igy egesz nap meleg a kave, igy viszik korbe. Jo otletnek tartom. Izlett a friss, de nem keseru lè. Kozben beszelgettem veluk. Tanultam toluk negy szuaheli szot, amit konnyen lehetett elmagyarazni. Ott nyavogott, ugatott, zummogott es trombitalt mellettem ket idosebb ferfi, lattam magunkat messzirol. Szerencsere ok is elveztek es nagyokat nevettunk. Erdekes, hogy Tanzaniaban nem olyan suruk a moszlimok szabalyai mint mas moszlimok lakta helyeken. Mèg a szekularizalt torokoknel sem illik az utcan hangosan nevetni, vagy fagyit nyalni peldaul. Kezdem erteni, hogy az al Qaida miert valasztotta ezt a poros, provincialis helyet idenyszeru robbantasahoz. Az itteni moszlimok valahogy nyitottabbak. Novel is kezet fognak, beszelgetes kozben rendesen es normalis hosszussaggal neznek az ember szemebe, rengeteg no mutatkozik az utcan vagy boltokban. Nem erzem azt a fanatikus tavolsagot egyetlen fajta kommunikacioban sem, mint ahogy azt peldaul Egyiptomban ateltem. Teljesen idilli allapotok azert termeszetesen itt sincsenek. Kereszteny idegenvezetom a rabszolgamuzeumban meselte, hogy a muzeum terulete a nagytemplommal a kereszteny misszionariusok altal vasarolt terulet es keresztenynek szamit. Par meterrel arrebb a teruleten kivul a moszlimok szinte azonnal emeltek egy mecsetet, hangszorojabol fulsiketitoen hiv imara a muezzin.
All egypar hindu templom is a varosban. Meglepetesemre az indiai nok jarnak inkabb fekete lepelben es surubben lefatyolozva, mintsem a moszlim holgyek.
A krumplis kezemet kannabol vizzel locsolta le az arus, miutan mindent megettem. Kiosztottam az utolso holland cukorkaimat is. A hatunk mogott a keritesen arvan logott egy madzagra felkotott, piszkos, sotetkek, muanyag ivobogre, azt nem hasznaltak. Beszelgetes es eves kozben ismerosok es kornyeken lakok jottek-mentek.Egyikuk leult a lepcsore a nyersanyagokat tartalmazo vodor melle, es maganak egy friss kasszavat hamozott. Megkinalt egy kis darabbal. Ize az iztelenseg es egy izetlen krumpli kozott mozgott, ezaltal azonnal megkedveltem.
Kicsit kesobb mar megint a kokuszos fiuknal alltam es toltottem magamba az udito, enyhen edes kokuszlevet. Ezt ihatjak a mannahoz az angyalok odafont. Aztan kikapartattam a nyers, rezegos kokuszbelet is es azt is lekuldtem a tobbi utan. Nehogy veletlenul kiszaradjak.

A vasuti allomast keresgelve odaszolt hozzam egy segitokesz fiu. Keszsegesen elkisert, turelmesen megvart mig a regi allomasepuletet tovirol-hegyire lefenykepeztem. Az allomas a 19. sz. vege fele epult, ezert sokban hasonlitott a damaszkuszi regire, ahonnan vegig a Hejaz-on vitt a vonat egeszen Bagdadig. Ez a Dar es Salaam-i allomas meg nagyban mukodik. Dodomaba es Kigamoba lehet vele eljutni. Pontosan harom napig tart az ut a Tanganyika-to partjan allo Kigamoig, a sivatagos Dodomaba egy nap alatt el lehet jutni.
Alkalmi kiserom eppen a malarias baratjat latogatta meg egy korhazban. Rogton meg is kerdeztem, hogy ok vajon mit hasznalnak malaria ellen. Megkaptam a gyogyszer nevet. Masnap meg is vettem egyik gyogyszertarban. A harmadaba kerult mint itt, es eppen olyan hatasos.
Kifordultam egy masik utcara, ahol a sarkon eppen hazilag keszult eteleket pakolt ki maga ele egy fiatal anya. Maga fozi, az utcan meg eladja. Azt nem tudom, fizetnek-e ezutan adot, valoszinu nem. Meg akartam kostolni a rizses-husos, spenotos valamit. Pont arra jott egy piszkos ruhazatu fiatal kukazo, aki meglepoen jo angolsaggal kezdett el tolem koldulni. Felhasznaltam tolmacsnak, hogy megtudjam az etel koordinatait. Koldusnak szinte sosem adok. Maskulonben szeretek adni, mert jo erzest kelt bennem. Hirtelen otlettel, jol fellenditve az asszonyka mikrokereskedelmet, vettem egy tanyer etelt a kukazonak azzal a feltetellel, hogy en is megkostolhatom. A holgy is jol jart, a kukazo is, es en is. Neha nagyon okos tudok lenni.
Csodalkozva allapitottam meg, hogy vasarnap leven szinte kiurul a varos, de az epitkezeseken olyan surges folyik, hogy azt nem ertem. Tobb tucatnyi izzado, fekete izmu, a forrosag ellen fura szalmaszovesu kalapocskaban, homokkal telirakott, nagy muanyag vodroket emelo epitomunkast lattam. Egy percre sem alltak meg. Rajtuk kivul senki mast nem lattam olyan szakadatlanul dolgozni egesz ottletem alatt. Nem esett nehezemre a regi rabszolgaeletet (es az ujat) elkepzelni, amirol Zanzibar szigete is olyan nagy hirnevnek orvendett.

Keso este a torokokkel ulve a kocsiban, erdekes kep tarult a szemem ele. Kulvarosnak tunt ahol jartunk, sotetseg borult mindenhova. Alacsony epuletek mellett haladtunk el kijart, poros kocsiuton. Nem lehetett megallni hogy megorokitsem azt a kepet, tulsagosan feltuntunk volna. Egyik utcasarkon egy kopasz, szavannakon is megtalalhato fafajta alatt szines ruhazatu alakok uldogeltek. Aruikat kopott, nagy, ures akvariumokra emlekezteto dobozokban oriztek, az onnan kiarado pislakolo gyertyafeny kellett volna, hogy elegendo vilagossagot biztositson a portekak megtekintesehez. Az arusok ott kuporogtak egymassal beszelgetve a tompa, fekete melegben. Valami miatt Mark Twain rabszolgaira emlekeztettek.

Este bekoltoztunk Kadir uj alberletebe, ami egy onallo haz egy indiai tulajdonosu etterem mogott. Se takaro, se forro viz, se tanyer, se poharak. Dog meleg.

Reggel a fiuk kitettek a Kariakoo nevu bazar kozeleben. Ezer ember, nagy forgalom, neha-neha egy feher turista. Bevetettem magam a suru utcakba. Csak azt kell figyelnem ilyenkor, hogy parhuzamosan megyek, jobbra vagy balra. Sok rendort lattam, es neha biztonsagis holgyeket. Egyik utcaban szembetalalkoztam a tegnapi kukassal. Kicsi a vilag. Muanyag flakonokat gyujt az utcakrol. Egy nagy jutazsak tartalmaert 1000 tanzaniai shillinget kap. Multkor pont ennyiert ettem az autentikus etkezoben. Most sem adtam neki baksist.
Kisse arrebb fott tojast vettem a mozgoarustol, azt reggeliztem. Ugyanugy jarnak korbe mint a kavesok. Sokan jarnak korbe. Fejukon ez-az. Mango peldaul. A mango Tanzaniaban ugy log a fakon mint nalunk az alma, es annyi is van. A mango mindig finom.
Egy masik helyen cukornadat vettem. Taligan taroljak, meteresek, vagy feldaraboljak. Nagyon rostos, de raharapva enyhen edeskek le jon ki a szamba, a rostot pedig ugyanugy kikopom magam melle mint mindenki mas itt.
Nagyon jol el lehet itt vegyulni a tomegben ugy, hogy fehersegem ellenere fol sem tunok. Egyszeruen leulok valahova es nezek korbe. Foleg igen forgalmas helyeken.
A kisbuszok mind kinai gyartmanyuak. Egy lepcsosor aljan maszaj koszont ram. Pirosas, tradicionalis, maga kore tekert lebernyege alol mobiltelefont varazsol elo, hogy felirhassa az en szamomat. Allandoan csodalkoznak, hogy nalam nincs ilyen.
Tobb orat keveregtem a hatalmas, tobb utcat atfogo nyilt piacon. A nap elol egyszer behuzodtam egy fedett kis utcaba, ott ruhakat arultak. Szerencsemre ott tenfergett a kaveoszto fiu is, ezert rogton lekapcsoltam. Eros, zamatos kavet adott, cukrot es szekecsket a mellettem levo butikbol kaptam. Erdekes, hogy Dar es Salaam-ban is vizszintesen kell razni a kavescseszet ha meg kerunk.
A tuzo napon atsetaltam a zoldsegpiacra. Ez sem kulonbozik az osszes tobbitol, amiket eddig utazasaim soran lattam, csak egyben. Itt szaritott tengeri mindenfele herkentyuket is arultak, jol folpupozott dombocskakban buzlenek. Szaritott polip, apro hal, legyek lepte szaritott haldarabok. Az egyik elado eppen feheres pepet evett chilis martassal egy tanyerbol. A martas neve “ugali”, megengedte hogy megkostoljam. Orolt kasszavabol keszult kretafeher pep, hasonlo izzel.
Bazarlatogatasomat egy szõrõs dob vasarlasaval zartam le, elfoglalta hazafele a fele hatizsakomat.

Mahmud tanacsat felhasznaltam, es felfogadtam a gyumolcsarus Abbast a kozeli sarokrol az aznapi setamra. Daladalaval a Falumuzeumba indultunk. Ez a daladala az ottani iranytaxi. Akkor indul ha jol megtomodik. Felszalltunk, es szinte azonnal belekerultunk egy dugoba, ami ott is ezek szerint jellemzo tartozeka a forgalomnak. A kisbuszba hihetetlenul sok ember szoritkozik be, es nagyon olcso. 200 penzert vitt el minket a muzeumig. A tomegben valo ulesnek is megvan a maga haszna. Fedohelyemrol kivaloan zumozhattam, amire csak akartam. Autok kozott jarkalo arusokra, akik mindenfelet arultak a jezuskepen at a faragott asztalkaig, rovarirtoig, ujsagokig, vallfakig es minden mas hasznos dologig.
A tajkepmuzeum nagyon erdekes, a vezetom is rengeteg erdekeset meselt. Peldaul a 180 torzsrol az orszagban, ahol nehanyban a ferfiak poligamok. Meg hogy a maszajok ugy velik, hogy csak az o joguk szarvasmarhat tartani. A maszajok a fovarosban is elnek, de marha hianyaban autokat terelnek. Azaz autokra vigyaznak a parkolokban, es sosem hordanak mas ruhazatot csak a nemzeti viseletuket. Mindegyik kezeben meg ott a hosszu bot, amit regen tereleshez hasznaltak.
A daladaban szolt a ritmusos afrikai lejtozene, kozben szuaheliul tanultam Abbastol.
Kariakoo negyeden keresztul gyalogoltunk vissza a kozpontba. Abbas jelenlete sokat segitett a fenykepezesben is. Takart amikor kellett. A tanzaniaiak nagyon nem szeretik ha engedely nelkul fenykepezik oket. Csivitelo iskolasokat es a piacon a szines kavalkadot megis igy ugyesen megorokithettem.
Egyszer feltette nekem a nehez kerdest: “Mam, miert van az, hogy a feherek gazdagabbak mint az afrikaiak? Hogy a feherek sokkal jobban elnek Europaban, Amerikaban, pedig itt is kemenyen dolgoznak az emberek.” Valamit makogtam valaszul a kinaiakrol, mint peldagazdasag, es roppant kellemetlenul ereztem magam.

Keson fekudtem, koran keltem, remelem nem hiaba. A taxi 10 000-ert hozott el ide a dzsamihoz. Szinte kivihetetlen feladatnak tunik elmozdulni innen egy masik varosba vagy nevezetes helyre. Azok mind aranylag messze vannak. A buszok hajnali ot-hat korul indulnak. Frusztralo. Mar hatodik napja vagyok Dar es Salaam-ban, szinte minden zeget-zugat megismertem. Mast is akarok latni. Egy tobbnapos szafari nagyon draga egyedul, mert soforos terepjarot, satrat es egyebeket kell berelni. Sok utazasi iroda megbizhatatlan, nem azt nyujtjak amit igernek. Fel nyolc van, mar feloraja varok Abbasra. Legkozelebb nem leszek pontos. Ugy latszik, a 160 km-re delre levo Kilwa-ba jutni a legnehezebb. A busz reggel hatkor indul, nem talalom a terkepemen a buszallomast. Ma Bagamoyo-ba mennek. Minel kesobb indulok, annal kevesebb ido marad az egeszet megnezni. Ezt itt nem ertik.
Abbas fel kilencre megerkezett. A sarki szatocsboltbol kellett ratelefonalnom. Daladaval utaztunk Mwenge negyedig, ahol kisebbfajta csomopont talalhato nagyobb piaccal. A zsufolt daladalban ugy ereztem magam, mint a fodrasznal egy buraban. Meleg van, es nem latok ki belole.
Bagamoyo erdekes hely a tengerparton, fekete tortenelemmel. A buszallomasrol kerteken keresztul setaltunk a kozpontba. Hiaba kerestuk a konyvemben megnevezett latnivalokat, a tiz megkerdezett emberbol egyik sem tudta hol vannak. Ilyennel meg sosem talalkoztam. Pont olyan hatast keltett, mintha Budapesten senki nem tudna hol all a Parlament epulete vagy a Var. Informacios tablakat lattam ugyan, de azok csak arrol informaltak hogy merre talalhato Pepsi Cola vagy x hotel. Nagy nehezen – a dog melegben – megtalaltuk a kiindulo pontot. Azt is csak ugy, hogy le akartam fenykepezni egy erodot, mikor is odaszolt egy leanyzo egy kek, muanyag szekrol, hogy jegy nelkul nincs fenykepezes. Mindig gyors vagyok ha fenykepezesre alkalmas dolgot latok, mert az evek tapasztalatai erre tanitottak. Engedely nelkul meglett a kep.
A leanyzot Paulinanak hivtak. Aprobb termetu, vekonyka hanggal es iszonyu szuaheli akcentusu angollal ellatva ugyesen vezetett korbe minket miutan ajanlatara es annak arara igent mondtam. 15 000-ert mind a het latnivalohoz elvezetett nagy turelemmel, sok informacioval es jo humorerzekkel.
Az erodot omani arabok emeltek, nemetek bovitettek. Az egesz telepules a tengerparton all, mert evszazadokig innen szallitottak tovabb az orszag minden reszebol osszegyujtott rabszolgakat Zanzibar szigetere. Az lett a rabszolgakereskedes fellegvara egesz Kelet-Afrikaban. Az erod egyik falan regi fenykepeket akasztottak lancra fuzott, megtort emberekrol. A fenykepeket az elnyomo fel keszitette a 19. szazad vege fele.

Kis seta utan egy kis temetohoz ertunk kozel a tengerparthoz. Par, mult szadbol valo nemet es egy angol sir nyugodott az arnyat ado, forro fak alatt.
Onnan par lepesre az Indiai Ocean kekult. Feherhomokos partjaval, palmafaival utazasi irodak hirdetesi èlokèpèben talaltam magam. Az ocean eppen messzire visszahuzodott, es mi a homokos parton setaltunk tovabb a kovetkezo latnivalohoz, a regi vamepulethez egy kikotovel. Kozben meg a parton igen erdekes mintazatu es formaju kagylokat gyujtottem par kisodort, halott hal kozul. A homokban a szarazon maradt halaszbarkak kozott egy halaszfiu enekelt valami szepet, messzirol is tisztan lehetett hallani.
A vamepulettol jobbra fustos, nyitott oldalu, fedett nadkunyhokat lattam tele surgo emberekkel. Ez volt a halpiac. Abszolut nem modernizaltak szerencsere, igy jol elkepzelhettem a telepules hajdani eletet. Kopott utcan reg meghalt, gyonyoruen faragott kapuk mogott csak neha jelent meg egy-egy almos arc a dogmelegben.
A kivegzohely emlekmuve fole oriasi nagylevelu, lombos fa borult, a foldon a gyumolcse. Paulina keszsegesen folkapott egy ilyen “kungu’-t, egy kozeli csapnal megmosta es harapasra nyujtotta. Savanykas-edeskes, lila, erdekes izu gyumolcs.

A buszallomason leultunk a “varoteremben”. Szek helyett kidobott gumiabroncs, korulottunk a fuvon nehany utas vart hevereszve.
A daladala szinte szetrobbant a rengeteg utastol. Csak allohelyunk maradt, ezert igazsagosan szepen le is alkudtam a jegy arat. Nem volt konnyu az egyoras ut allva. Fekezeskor tenyeremmel jol kitamasztottam magam a kocsi mennyezeten, kozben hozzam tapadt utastarsaim konyoke a vesembe vagy mas nemes reszeimbe alltak. Ismet nem lattam ki, mert most alltam. Szorito helyzetembol is batran elokapartam a gepemet es az ablakhoz kozelitve a kulvilagrol keszitettem sorozatokat.
Sinan utolso estejet toltotte. Tea mellett sorjaban bemutatta a kulonbozo hires torok enekeseket de annyira jol, hogy megfajdult a hasizmom a rohogestol. Nagy tehetsegu gyerek, szakmat tevesztett. Ejjel egykor vittuk ki a repterre.