folyt./befejezes

#54970 Hozzászólás

Gulyas Ibolya
Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

folyt./befejezes

Harmadik het, Zanzibar

A hajoallomason egy egyedul elo, jemeni szarmazasu novel ismerkedtem meg. Huga Szaud-Arabiaban dolgozik, a keresetebol tamogatja egyedulelo noveret. El nem tudtam volna kepzelni, hogy itt egyedul is elnek holgyek, foleg aki moszlim. A holgy siratasra jott a szigetre messzi rokonokhoz. A fovarosba, Stone Town-ba megerkezve a kismotoros unokaoccse elrepitett az altalam kinezett szallodaba, segitett lefoglalni, majd megbeszeltunk egy esti talalkat. Ezt a szallodat azert valasztottam, mert utikonyvem azt irta, hogy par eve rendeztek at jellegzetes zanzibariva. Szobamban faragott agy, faragott kisszekreny, a hall a recepcioban is autentikus. Jo hely.

Orakig jartam a szuk utcakat es nagy meglepetesemre alig tevedtem el. Megneztem a helyi muzeumot, amit a volt szultan palotajaba telepitettek.
Tul sok a turista a szigeten. A gyerekek peldaul penzt kernek angolul, de nem adok.
Sotetedes elott ertem vissza a hotelba. A szemben allo haz falaban levo sururacsos ablak mogul kedves lany koszontott, mikozben megprobalta kivedeni a mellette levo, lomposfarku macskaja vad tamadasait.
Most nagyon romantikus, mert egy nagy eso miatt nincs aram, gyertyak es olajlampak vilagitanak. Olyan erzest kelt, mintha az 1001 ejszakaban lennek, ahol a Morgana valahol eppen jeloli az ajtokat. Kiskoromban az errol szolo diafilmet szerettem a legjobban, es cafatosra vetittettem anyuekkal. Zanzibar lehetett az Ali baba es a negyven rablo hivatalosan nyilvantartott lakohelye. Van az egeszben valami buvos, meses, szantalillatu titok.
Este nyolcig nem volt aram meg Dar es Salaam-ban sem, meselte Ahmed, az uj kiserom. Megbeszeltunk egy haromnapos programot, aztan hazasietett a csaladjahoz. A hotel halljaban meg beszelgettem egy kicsit egy gudzsarati fiatalemberrel. Kongoban uzletelt het evig, arrol meselt.

Ma szerda van, Mohamed profeta szuletesnapja. Unnepnap, de minden nyitva tart. A recepcios rabeszelt egy “fuszerturara”. Atsetaltunk egy masik szalloda ele, ahol osszevartuk a csoportot. Kulonbozo szallodakbol osszejott egy kisbuszra valo csoport. Varakozas kozben beszedbe elegyedtem egy idosebb hippikinezetu sved urgevel. Kozben forro gyomberlevet szopogattunk, amit a sarkon arultak nagy bodonokben. Elottunk elhaladt a hippi fiatalabb valtozata, igencsak feltunt a cowboyoltozekeben. Csipojen nem hordott pisztolyt, es a mellenye Tirolbol szarmazhatott. Az ostorat hianyoltam. Annyira nem illet a kepbe, mert a hippik mostansag az indiai Pushkarba es a spanyol Ibiza szigetere koncentralodnak. Munkambol kifolyolag viszont megerto vagyok.

Felorat zotykolodtunk palmafaligetek menten, mire odaertunk egy kiterjedt kerthez. Az idegenvezeto erdekes dolgokat magyarazott a kulonbozo fuszerekrol, novenyekrol. Neha nem hallottam, mert fenykepeznem is kellett. Racsodalkoztam a pirosas szegfuszegre, a nagymeretu, barna mag piros haloszeru burkara a zold gombocban ami a szerecsendiovirag volt, a zold borscsomora es a vaniliabokorra, a csillaggyumolcsre, a tuskes, leereszkedett labdahoz hasonlo jackfruit-ra. Meg amiket meg nem lattam.
A kirandulas vegen rizses-husos spenotos ebedet kaptunk, nagyon izlett. Helyi gyerekek koldultak penzert, amit nagyon utalok. Nyilvan ott koldulnak, ahol raszoktattak oket. Egy haz udvaraban termeszetes anyagokbol keszult balzsamot es olajat lehetett vasarolni, amit a kozeli hazakban keszitettek. Citromfuves valami, allitolag elriasztja a szunyogokat.
A kisbusz meg kivitt minket egy elhagyatott tengerpartra, ahol egy orat eltolthettunk ki ezzel, ki azzal. En kavicsok es kagylok utan kutattam, meg figyeltem azt a par halaszfiut hogyan dolgoznak. A labamat langyos, habos, turkizkek tengerviz mosta. Megprobaltam egy hullamot felutjaban lefenykepezni, es elkepzeltem hogy mit tennek, ha most jonne a tsunami.

Estefele ertem jott Ahmed, es elvezetett az etkezdejebe. A forgalmas piacresz egyik sarkan allt. A bejarat elott egy asztalon hatalmas, pirosas, fuszerezett, sult polipokat arult valaki. Az etkezde egyik kisasztalara olyan vacsorat kerekitettek nekem, hogy megnyaltam utana mind a tiz ujjamat. Mar csak azert is, mert kezzel ettem. A sultcsirket, sultkrumplit es keves salatat mango-, tamarind- es paradicsomszosszal ontottek le, osszeraztak egy talban es az orrom elott allt a vacsora. Innivalonak cukornad-gyomber frissen preselt levet kaptam. Mennyei!
Vacsora utan bemutatott egy igen jokepu batynak es annak felesegenek, gyerekeinek. Az etkezdebol levalasztott kis helyisegben hajo- es egyeb jegyeket arultak a csaladtagok. Fenykepalbumokat is nezegettunk, ott voltak eppen egy asztalon. Az itteni jemeni kozosseg egyik kulturkozpontjanak unnepi avatasan keszultek.
Sibelt hivtam este a szallodabol, ket nap mulva a kikotoben lesz. Most meg a sziget eszaki reszen bolyong valahol.
Szeretem ezt a szallodat. En vagyok az egyeduli vendeg, minden figyelem felem iranyul. Delutan atugrott a szomszed egy tèvènèzèsre es csevegesre. Hozza tartozott a pajkos cica es a lanya a racsos ablakban tegnap.

A gyerekek le-fol hancuroznak es orditoznak egesz nap, neha a recepcios elzavarja oket a szalloda keriteserol, mert felmasznak es bekunyorgatnak. Az utcak olyan keskenyek, hogy szinte at lehet ugrani egyik haz ajtajabol a szembenallo haz ajtajaba. Este tiz fele aztan hirtelen minden gyerek eltunik.

Reggeli utan folvettuk Ahmed oteves kisfiat, es utnak eredtunk a ketszemelyes, hatul nyitott, rakodoreszes osregi jargannyal. A kisfiu bepreselodott elol kozenk. Neha valthatta a sebesseget, vagy foghatta a kormanyt. Hely hianyaban labam szamos gorogdinnyen es kokuszdion nyugodott. Az ut menten szinte mindenhol arultak a helyi lakosok a portekajukat, ami zoldsegbol es gyumolcsbol allt. Sokkal olcsobbak mint a varosban.
A kozeli Mbweni torteneti es botanikai szempontbol is erdekes. A zanzibari anglikan puspok megvett az 1800-as evek vegen harminc hektar foldet itt a tengerparton. A teruletet egy mesterseges falunak szanta, olyannak, ahol felszabadult rabszolgak es a csaladjai elhettek. A kovetkezo puspok fejezte be a vallalkozast, kozben a terulet szazotven hektarosra bovult. Kerultek ra lakohazak, muhelyek, piac, templom es egy emeletes lanyiskola. A falubeliek tobbek kozott cukornadat, kokuszdiot es kukoricat termeltek. A regi iskolaepulet ablakok nelkul, de aranylag jo allapotban husol a kore epitett botanikus kert zoldjeben. Nem nehez elkepzelni a regi idoket, amikor iskolasok csivitelesevel telt meg az epulet.
Innen a Jozani erdohoz zotyogtunk. A parkolonal lehetett par kolobuszmajmot latni, de mashol sem. Az erdoben kisse korbesetaltunk. Monguz, gyik es kigyo, apro szuni antilop, vadmalac, elefantcickany, kekmajom, baobabfak es szazfele mas noveny lelohelye ez az otven negyzetkilometeres terulet. Regebben szinte az egesz szigetet ilyen erdo boritotta, akkor meg egyfajta leopard is elt itt. Most lattam eloszor dzsungelt. Tenyleg sotet, es szinte athatolhatatlan az aljnovenyzet miatt. Ide meg vissza kell jonnom.

Reggelire ismet a szokasost kaptam. Most Asya tette elem a hosszu, barna etkezoasztalra. Meglattam Asya uj, szines hennamintajat a kezein. Tukortojas, zsomle, vaj, dzsem, tea, kave, es a vegen a fèlbeszelt, kockakra aprozott mango. Meg banan.

A feketeborunek is ugyanugy vannak pattanasok az arcan, o is szereti a szepet, o is tud orulni, ugyanugy vannak fogai es fogalmai mint egy feherborunek. Sosem ertettem miert van az meg mindig, hogy a feherboru ember folebb kepzeli magat az egyebnek. Par hete hallottam a BBC radioban egy erdekes musort. Nemreg vegzett kutatasok eredmenyei szerint az agyban az oxytocine mennyisege hatarozza meg a felsobbsegi erzest. Azt mar nem hallottam, hogy a vegzett kutatasban mennyi feherboru es mennyi feketeboru szerepelt.

Delelott a rabszolgapiachoz setaltam, marmint a muzeumma atalakitott regihez. 1873-ban csukta be az utolso szultan angol nyomasra. A formalis misszios korhazban most turistak vendegeskednek. A korhaz a foldalatti bunkerokra epult, amikbol orok emlekul csak kettot hagytak. Par lepesnyi, kezfej nagysagu ablakabol alig beszurodo fenyecskeben hetvenot no es gyermek szorult ossze a kopadkakon ketoldalt. A helyiseggel szemben a ferfiakat szoritottak ossze lelancolva egy ugyanekkora helyen. Borzaszto erzes meg most is ott lenni. Aki tulelte az egeszet, azt erdemes volt jo penzert eladni. A teruleten all egy katedralis is, tavolabb egy apro iskolaepulet. Az anglikan katedralist mementokent emeltek az aldozatoknak.

Delutan Sibelre varva a kikotoben par taxissal beszelgettem gazdasagrol, politikarol egy arnyas fa toveben. Egyikuk apukaja az irani Shirazbol szarmazik, anyukaja Del-Tanzaniabol. Zanzibar egy jo eros antropologiai koktel. Emberi fajtak keveredese es szarmazasa gyonyoruen leolvashato az arcokrol. Kinek az osei belso-afrikaiak, kinek indiaiak, arabok, azsiai vagy egyeb.
Zanzibarnak kulon elnoke van, es meg mindig valahol a fuggetlen szerepet jatssza. Erkeztemkor ellenoriztek az utlevelem, kulon pecsetet kaptam bele, es vamnyilatkozatot kellett kitolteni. Az ide beerkezo arukra magasabb vamot kell fizetni, ezert viragzik jobban Dar es Salaam-ban a kereskedelem. A turistak szolgalnak jobb beveteli forraskent itt.
Sibel utan ujra bevetettem magam a varos szuk utcaiba. Felfedeztem a foutcat, ahol turistak csapatai slattyogtak szandaljaikban, pirosra sult feher borukkel nagymeretu, setalo fott rakokra hasonlitottak. Ratalaltam a Termeszeti Muzeumra. Belul igen elhanyagolt, kiallitasi anyagat sokkal erdekesebben is be lehetne mutatni. Egyik szekreny ajtaja felig nyitva allt. Kihajtottam es ugy fenykepeztem a porlado, kopott kisallatokat. A madarak szekrenye szornyu latvanyt nyujtott. A lelott madarfajtakat meg csak ki sem tomtek, hanem egymas melle fektetve, lecsuklo fejjel hevertek mint valami kivegzoosztag munkajanak vegeredmenye.
A kozpontban egyik indiai fenykepesz regesregi uzleteben regesregi fenykepeket nezegettem. O meselte, hogy mar az otvenes evektol jartak ide turistak. Akkoriban nagy hajokkal erkeztek es sosem maradtak egy ejszakanal tovabb. Azt is a hajon toltottek. Apukaja is mar fenykepeszkent mukodott itt. Zanzibar utcairol keszult kepeit a fia ugy elenkiti fel, hogy ugyanabbol a nezopontbol kesziti a kepeit, amik szinten fekete-feherek. A regi fenykepeken feltunt, hogy szemetet alig latni az utcakon. “Hja, a szultani szigor.” sohajtott az indiai.

Este ismet Ahmed etkezdejeben vacsoraztam. Egy voroses, piszkos, faradt, sovany macska pihegett a huvos kovon a vendegek labai elott. Nem rugnak bele, de nem is torodnek vele. Gyorsan leragtam a csirkecombjaimat nagyjabol, es a macskat az asztalom ala csalogattam a maradekkal. Ott biztonsagban megehette a luxusvacsorajat. Nem fenykepeztem le, mert ha meg egyszer meglatnam, biztos sirva fakadnek.
Vacsora utan a szuk, sotet sikatorokon keresztul setaltam vissza a szallodamba, ahol mar negyedik napja en vagyok az egyeduli vendeg. A szoveveny az semmi ezekhez az utcakhoz kepest. Szerencsere a sotetben csak kicsit tevedtem el. Egy gyereksereg vett korbe, kis kezuk a nadragzsebembe es a taskamba iranyultak. Nagy, bogarszemu, mosolygo aprosagok akik sajnos megtanultak, hogy a turistatol penzt kunyeraljanak. Miutan elkuldom oket, nem szemtelenkednek tovabb.
Az utolso sarkon a szelesebb utcaban egy fiu tolt egy serult fiut a toloszekben. Szaguldozott vele, a serult fiu pedig hangosan nevetett, kozben igyekezett nem kiesni. Szoltam hogy vegyen le a gazbol mert kieshet a fiu. Hallgatott ram, nem huzta a szajat, hanem vidaman enyhebbre fogta a kantarszarat.
Nagyon jo orral valasztottam ki en ezt a szallodat magamnak. A szoba tiszta es tagas, van legkondi es szunyoghalo az agy folott, tèvè, nagytukor, melegviz ha akarom, a reggeli kiados es finom, a szemelyzet roppant kedves es segitokesz.
Delutan hazaszaladtam kokuszt es mangot enni. A szobaajtommal szemben egy kisszeken a folyoson Asya ult, es hennaval festette a kezet-labat. Fantasztikus mintakat pingalt magara.
Este a valtotarsai szuaheliul tanitottak a hallban.
Nadragom a zipzarnal szetrepedt, de nem volt nalam tu es cerna. Sebaj, a szalloda ugy latszik eppen ez okbol nyilt ebben az utcaban., ami telis-tele volt kis szatocsmuhelyekkel. Az egyikben percek alatt megvarrtak oreg, labbal hajthatos Singer-gepen. Orasokat is lattam, akik a leghasznaltabb, ocskabb orat is ugyesen helyre tudjak pofozni hogy azt ismet hasznalni tudja valaki. Eszembe jutott az en kornyezetem, hogy az emberek mennyire nem ertekelik az oket korulvevo targyakat. Ha a mobiljuk nem tartalmazza a legujabb alkalmazasokat, mar nem is elegedettek. Eteluk felet otthagyjak es kidobjak, pazaroljak a vizet es az aramot. Sajnos Micike sem eszik meg mindent. A csirkecsontot is csak ejjel szopogatja amig alszom, behozza a szonyegre es otthagyja, hogy en azon reggel atessek. Talan nem jo nevelest kapott. Az ottani cicak igazan nem banjak ha a csirkecsont erospaprikas vagy szoszos, a csontnak meg irmagja sem marad.

Ma hajokazni megyek a Prison Island-ra. Bortonsziget magyarul. Karantenban tartott hajok allomasoztak regen hetekig a szigeten, es all egy bortonepulet is rajta. A recepcios kiserom almos lajharhoz hasonlithato, de jon velem renduletlenul. A motoros barka kezeloje, egyben kapitanya es matroza, egy leopard kecsessegevel ugralt a barka egyik vegebol a masikba, attol fuggoen hogy merre akadt a surgos teendoje. Vagy elol a tizenket kilos horgonyt dobta le, vagy hatul a motort inditotta be. Amikor aranylag magas, enciankek hullamok erkeztek, hirtelen ket dologra gondoltam egyszerre. Hogy milyen ugyesen lovagolja a barkajaval a hullamokat, es hogy valoszinu ugyanilyen ugyesen lovagoljak meg a szomaliai kalozok is az ottani hullamokat. A fiu megvarta a nagy hullamot, rafeszkelte a barkajat vizszintesen, es igy vitette magat lefele. A tizenket kilos horgonyt ugy hajitotta le, mintha zsomlet dobalna a halaknak. A viz a kek es a zold szinek valtozataiban fortyogott. Turkiz, igazi turkiz.
Prison Island-ot nem szeretem. Minden csinalt rajta. Magankezben van, a tulaj a regi borton lerogyott epuletet ujjaepitette, sajnos elegge giccsesre sikerult. Jo nagy, elkeritett, lombos teruleten oriasteknosok lakoznak. Turistak erkeztek tobb barkaval es kisebb hajokkal az apro szigetre. A jegyvalto egy holland, arctalan holgy, par honapja dolgozik itt. Surgosen le is vettem az utamat a partra, ahol legalabb egy orat kagylovadaszattal toltottem. Azok legalabb meg termeszetesek voltak. Az egeszbol az oda- es a visszaut tetszett a legjobban.
Visszaerve eloszor Ahmednel bedobtunk egy biryanit (indiai rizses hus), elmentunk t`aarab zenet venni, utana nyitott daladalaval a kovetkezo latnivalohoz igyekeztunk. Eletemben nem ultem meg ilyen szorosan osszepreselodve! Beszallaskor a fejem a mennyezetbe vagtam, es nagyon kellett egyensulyoznom hogy a sok lab kozul egyikre se tapossak ra.
Par kilometer utan, a tengerpart menten kiszalltunk a szultan haremenel. Mr. Dzsigidzsigi-kent maradt fenn az emlekezetekben, mert a holgyeket igen nagyon szerette fogyasztani. A leegett harem mellett halasz- es hajojavito falu allt. Ott hallottam, hogy a barkak apro vitorlajat tanganak nevezik. Je, de ismeros ez a szo!
A falu sportpalyajat halojavitasra hasznaltak. A voroses halo befedte az egesz teruletet, ferfiak foltoztàk a messziben egyes reszeit. A halo talan nyolcvan balnanak is eleg lenne.
A haremhez kozel, a kerek, oszlopokkal korulvett furdomedencektol nem messze ket vekonyka asszony jott velunk szembe. A tuzifat letettek a fejukrol a foldre, es megprobaltak a halmot jobban elrendezgetni. Megkerdeztem, vajon hany kilo lehet, es megprobaltam az egyik koteget folemelni. Nyomhatott vagy het, nyolc kilot, egyik karommal csak nehezen ment, nagy szorakozasukra az asszonyoknak. Azt hiszem, megvolt az eromrol a velemenyuk.

Visszaterve meg egy utolsot bolyongtam a sikatorokban, es buszken mondhatom, hogy mar nem tevednek el. A szallodaban gorogdinnyet ettem a szemelyzettel. Csak hogy ki ne szaradjak.

Az indulas elotti utolso orat a szalloda halljaban toltottem beszelgetessel. Ezuttal a harmadik szomszed jott at. A tèvèben hangulatos arab zene szolt, es beszelgetesunk targya hamar erre a temara terelodott. Abbol is a specialis zanzibarira, a t`aarab-ra. Kiderult, hogy Amour nevu szomszedunk sokfele hangszeren jatszik: hegedu, chello, gitar, szitar, ud (ez egy arab gitarfele). Huszonot eve tagja egy olyan helyi klubnak, amelyik szorgalmasan orzi a regi tipusu t`aarab-stilust, ami az arab es afrikai ritmusok, hangok meglepoen hangulatos egyvelege. Ha maradtam volna meg, meglatogathattam volna ezt a klubot. “Jovore, veled, ugyanitt.” Ezt nem fogom kihagyni.

Utolso napok

Gyorshajonk szinte szaguld a vizen Dar es Salaam fele. Nemsokara daladalara ulok, es frissito kokuszlèvel oltom az allando szomjamat.
A tuloldalon teljesen magabiztosan alltam a daladala egyik megallojaban, akar az oslakosok. Vasarnap fol merek ra szallni, mindig akad ulohely is. Tudom mennyit kell adni, tudom a megallo nevet, kiabalni is tudok ha nem ott all meg ahol kene. Nincs mitol tartanom tehat.
Mahmud ertem jott es a lakasukra vitt a hatizsakommal. Elbucsuztam a mosolygo mosogatonoktol, akik az etterem nyitott hatso reszeben mindig rendelkezesunkre alltak ha meleg vizre vagytunk a teahoz, kavehoz.

Reggel Mahmud munkahelyere hajtottunk, a varos szelen allo muhelyek egyikebe. Kisvallalkozasaban szaz embernek ad munkat. Harom sofor all a rendelkezesere. Ablakkereteket gyartanak megrendelesre. A csoportvezetok torokok, a konyvelo indiai, a titkarno afrikai. Mahmudot alaposan kikerdeztem a vallalkozasarol.
A dolgozok egeszsegugyi biztositast kapnak es ebedet. A tuzriadora es elsosegelyre valo felkeszultseguket is kerdeztem. Sehol nem lattam feltuntetve a legfontosabb telefonszamokat. A valasz egyszeru es nagyon afrikai. Hiaba hivjak a rendorseget, ugysem jonnek ki. Korhaz van a kozelben, munkahelyi balesetkor oda hajtanak el gyorsan ha kell. Tuzolto keszulekuk van ugyan, de tuzriadot sosem tartanak, nem gyakoroljak. Tuz eseten mindenki oda fut, ahova csak tud.

Sofor vitt haza, a szogesdrottal korulvett, ejjel-nappal orzott, tobbemeletes lakotelepre. Ott Nurhan csatlakozott hozzam es elmentunk a torok kozosseg fogorvosahoz. Modern, tiszta epulet a legujabb gepekkel. A keszseges fogorvos harom honapja dolgozik itt, Izmir-bol valo. Az afrikai recepcioslany Isztambulban vegezte a tanulmanyait, ezaltal kivaloan beszel torokul. Neha tolmacsol is ha kell. A nyilvantartasi rendszeruk a komputerben meg nincs teljesen keszen, ezert tobb papirmunkat kellett most vegezni. Nurhannal bemehettem a rendelobe, akar a szajaba is belenezhettem volna, de inkabb csak nezelodtem korbe. Nagyon vagytam egy friss kokuszdiora, lehet hogy raszoktam? Ezen a gazdagabb kornyeken egyet sem arultak nagy banatomra. Eltèritettuk a sofort es levitettuk magunkat a tengerpart azon reszere, ahol egesz nap ott allnak a kokuszos fiuk. Nurhannal vigan horpoltuk a friss nedut, aztan az arus altal kivajt puha, polipszeru, feher es enyhen kokuszizu belsot nyeldekeltuk. Mahmud hivott telefonon, hogy kell neki a kocsi egy megbeszelesre. Lam, mit er a gyors cselekedet.
Otthon atoltoztem, es Nurhan tarsasagaban lementem a medencehez egy kis lubickolasra. A vizet mindig csereltek, tiszta volt. Jatszottam a hableanyt egy kicsit, amig Nurhan a fejkendojeben az arnyekban fott.

Nem tudtam aludni indulas elott, pedig hosszu ut vart ram. Ejfelkor mar a repteren ultem, pedig a gepem csak hajnali negykor emelkedett Isztambul fele. Isztambulban eso es huvos fogadott. Orromat megcsapta az a jellegzetes levego, ami olyan jellemzo erre a varosra, es egyaltalan nem bantam hogy megazom.