Folyt. köv.

#172957 Hozzászólás

Bozó

Folyt. köv.

Na, itt volnék ismét !

Egy kis korrekció a fentiekhez : (Tudtam, hogy a számolgatós részhez fogok hülyeségeket írni ! Még jó, hogy matematikusnak tanultam valamikor… :o) )
A benzin költséget /autó értettem, tehát 2 fõre vetítve valójában csak 132$ volt !!! Ezt a 40.000 Ft-os tévedést levonhatjátok a 800.000 Ft-os végösszegbõl és akkor jön ki a helyes eredmény!
Szóval, ott tartottam, hogy bejárt helyek. A következõ látnivalókban volt részünk a 2 hét során (felsorolásszerûen, a látogatás sorrendjében):
Los Angeles, Joshua Tree NM, Red Rock SP, Grasshopper Point, Sunset Crater, Wupatki NP, Hualapai Hilltop, GC South Rim, Barrier Meteor Crater, Petrified Forest NP, Painted Desert, Chaco Culture HP, Mesa Verde NP, Arches NP, Canyonlands NP, Natural Bridges NM, Goosenecks SP, Monument Valley, Lake Powell (Page), Coral Pink Sand Dunes SP, Bryce Canyon NP, Zion NP, Las Vegas, Valley Of Fire SP, Lake Mead (Hoover Dam), Death Valley NP, Yosemite NP, San Francisco, San José, Monterey Penninsula-Monterey Forest.
Államokat tekintve: CA, AZ, NM, CO, UT, NV.
Hangsúlyozom még egyszer, hogy egynémely helyen eléggé felületesnek lehetett nevezni a látogatásunkat és ez korántsem a teljes látnivaló az említett 6 államban, de ennyi fért bele az idõnkbe. Amire mindannyiunk nagyon vágyott, arra természetesen több idõt szántunk, ilyen volt pl. a Grand Canyon. Mivel senki lelkivilágát nem akarom megbántani, ezért nem nagyon bocsájtkoznék szubjektív megítélésekbe, mindössze ha valaki hasonló “tömör” túrát akar, akkor azoknak adnék néhány tanácsot, mire érdemes több idõt szánni és mire kevesebbet, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne találni mindegyikben valami szépséget. Mindjárt az autóbérlésnél kezdeném, ami ugyan nem Nemzeti Park :o), de hasonlóan megcsappantja az ember pénzét, ha nem figyel oda. Mi az Alamo-nál béreltük az autót és itthon kifizettünk mindent elõre Forintban, így a Los Angeles-i székhelyen (ami a reptértõl egy rövid és ingyenes buszozásnyira található) már fel is vehettük az autónkat. De! Mindenki nagyon figyeljen oda, mert semmi perc alatt rásóznak az emberre egy drágább kategóriájú kocsit, mondván, hogy ilyen terepre és ennyi embernek szûkös lesz a jármû. Intermediate kategóriába tartozó ‘Prizm’ márkájú autót kaptunk, de a kölcsönzõs egyre meg akart arról gyõzni, hogy abba nem fogunk beleférni. Természetesen belefértünk, sõt még a csomagjaink is a csomagtartóban, igaz az utazás végén már egy szalmaszálat nem lehetett ott elhelyezni. (Valamiért megnõttek a csomagok.) Az utastér azonban 4 embernek kényelmes és a 4 hengeres motor is kiválóan vette az akadályokat és elbírta a súlyunkat. Na, jó Death Valley-ben megizzasztottuk egy kicsit… Szóval ne hagyjátok Magatokat meggyõzni, ha már itthon elõtte tájékozódtatok az autó méreteirõl !
Mindjárt az elsõ Nemzeti Parknál megvásároltuk a National Park Pass-t (továbbiakban NPP), merthogy most már így hívják és nem Golden Eagle Pass-nak. Az ára 50$, de iszonyúan MEGÉRTE !!!! A Bryce, Zion és GC árai egyenként 20-20$, így ha csak ezt a 3-at látogattuk volna meg, már akkor is pénzünknél vagyunk, de mi ennél jóval többen voltunk és sok helyütt el is fogadták ezek közül. Általánosságban State Parkok-ban nem szokták elfogadni, de ez ki is van mindig írva. Joshua Tree-nél láttunk prérifarkast egészen közelrõl, ami hozzám hasonló városi emberek számára élményszámba ment. Ebben a Parkban érdemes megnézni a kaktuszkertet is! Red Rock SP – mint utólag nézegettem a térképen – érdekes módon több államban is található ugyanezen a néven (Utah, Nevada). Nem tudom, van-e közük egymáshoz, mi az Arizonait néztük meg. Clarkdale után (délrõl jövet) található egy csodás kis fürdõzõhely: Grasshopper Point. Ez egy hegyi patak medencévé szélesedett szakasza, csontig hatoló jéghideg vízzel, de a nagy hõségben jól tud esni ! Sajnos nem ingyenes, kérnek pár dollár belépõt, de nem vészes, megéri ! A Sunset Crater és a Wupatki gyalogösvényeit hamar be lehet járni, a kráterre ugyanis tilos felmászni, de aki kb. 1000 éve kihunyt vulkanikus hegyet szeretne megnézni messzirõl, az nem fog csalódni. Wupatki egy indián kultúra romvárosa, de ennél nagyobbakban is volt szerencsénk késõbb megfordulni. Láttam még egy krátert, amely nem vulkanikus eredetû, hanem meteor ütötte (Barrier), de ide kizárólag csillagász fanatikusoknak javaslom a belépést (mint amilyen én vagyok), mivel 10$ a jegy és nem érzed igazán, hogy a belépõ díja arányban áll a látottakkal. Kétség kívül lenyûgözi az embert egy fénykép erejéig, de ha nem hallgatod végig a peremen végigkalauzoló túristavezetõ mondókáját, akkor nem ér annyit. (Pedig én már csak szeretem a csillagászatot!)
Egy kis kitérõ: szálláskereséshez a Traveller’s Coupon Guide és a Roomsaver Coupon Guide szinte ELENGEDHETETLEN! Nagyon sok olcsó szálláslehetõséget ezekbõl a füzetkékbõl vadásztunk ki, amelyekhez fõként MacDonalds-ekben lehet hozzájutni. Csak 2 probléma van vele: hétvégén (péntek és szombat este) az esetek 95%-ában nem fogadják el a motelekben és egy “kellemes” hétvégi tarifát akarnak az ember nyakába varrni. A hozzászólók között valaki említette, hogy lehet alkudni, ez sok helyütt valóban mûködik, még pedig oly módon, hogy kerek perec közöltük, hogy a mondott árat soknak tartjuk és nincs ennyi pénzünk. (Nem álltunk messze a valóságtól!) Erre többnyire – a napszaktól függõen – mindig “akadt” valami olcsóbb szoba. Phoenix-ben például sikerült egy luxus színvonalú Comfort Inn-ben megszállnunk, fejenként 10$-ért ! Ezt a motelláncot azonban más városokban egyáltalán nem ajánlom az árai miatt. Ami azonban mindig nyerõ volt, az a Days Inn, amiben 3-szor is voltunk különbözõ területeken és mindig 13$/fõ alatt voltak az árai. Igaz, mindig hétköznap voltunk ott! Szóval a kuponfüzet-módszer nekünk nagyon bevált. Ráadásul mindig volt egy konkrét célváros sötétedéskor, hogy mit vegyünk célba. Ja, a másik hátrányát nem említettem még, ez pedig, hogy nem minden terület moteljei csatlakoztak ehhez a kuponos-lánchoz és ezeken a helyeken egyáltalán nem is lehet ilyen füzeteket sem találni. Eléggé nagy ilyen “vak foltok” vannak azon a részen is, amelyet mi bejártunk, pl. a Grand Canyon és környéke, valamint Utah egész déli és keleti oldala. Ilyenkor a jól bevált kérdezõsködést folytattuk, motelbõl ki, motelbe be. Azért erõsen javaslom, hogy ha alkudozni akartok, akkor ezt ne éjjel csináljátok, mert akkor már Ti vagytok hátrányban, hiszen a tulajdonosok sem hülyék, nagyon jól tudják, hogy egy fáradt utazónak már nincs kedve 5-6 helyen érdeklõdni, hogy melyik a legolcsóbb, így nem is igen fog majd engedni az árból. Viszont az is igaz, hogy kora délután még eszünk ágában sem volt szálláskeresgéléssel múlatni az idõt, ezt a tevékenységünket – nagyon helytelenül – mindig akkor kezdtük el, amikor már sötétedett.
A Grand Canyon túra, a legemlékezetesebb, legalábbis számomra. Több okból is. Elõször is lenyûgözõ ! Erre nem lehet szavakat találni, hogy milyen monumentális tud lenni, amikor valaki életében elõször megpillantja és megáll a peremén ! Az ömlengéseimet most visszafojtom és a lényegre térek. Természetesen én is nekiestem a GC gyalogos megmászásának a Kaibab ösvényen, ami a Déli Peremrõl indul. Persze már akkor kudarcra voltam ítélve, amikor 10:30-at mutatott az órám és én még mindig nem indultam neki. A legnagyobb bánatom maradt, hogy nem jutottam le a Phantom Ranch-ig, a Colorado folyóhoz !!! Pedig higgyétek el, meg lehet tenni 1 nap alatt a túrát oda-vissza, csak nem hebehurgya módon ! Elegendõ víz és gyakori pihenõ a titka az egésznek, mivel a Canyon tényleg iszonyatosan száraz ! Úgy mummifikálódsz, hogy észre sem veszed, mert nincs meleg és nem izzadsz ! De az elpárolgott vízmennyiséget MUSZÁJ pótolni, különben kiszárad a szervezet. Szóval nem mondom, hogy laza sétaparty lesz, sõt ! Most hívom fel mindenki figyelmét, aki még nem volt, de szeretné kipróbálni az 1 napos oda-visszát: vegyétek komolyan a Grand Canyon-t ! Meg lehet csinálni, hiszen dupla annyi idõs bácsikák és nénikék trappoltak mellettem a hintõpor finomságú vörös porban, kezükben síbottal segítették magukat, de MEGJÁRTÁK ! Minden tiszteletem az ilyen fitt idõs embereké ! Szóval nem jutottam le a folyóhoz (és ezt nem bocsájtom meg magamnak!), de eljutottam egy olyan pontra, ahonnan már nagyon közel lehetett érezni és sikerült szép fotókat készíteni róla. Ez kb. fél óra járásnyira van még lejjebb attól a pihenõhelytõl, ahonnan elõször látszik a folyó zöld szalagja. Akik nem akarják 1 nap alatt teljesíteni, azoknak a Phantom Ranch-on nyílik mód kipihenni fáradalmaikat, azonban itt szálláshelyet kapni egyenlõ a lehetetlennel. (Hónapokra elõre le van már foglalva !) Szóval a részidõm a következõ volt: indulás 10:30-kor, a második szép rálátás a folyóra 14:05-kor, pihi 30 perc és 17:55 újra fent a Déli Peremen. Hozzá kell tenni, hogy nem vagyok egy hegymászó alkat ! Azonban muszáj sötétedés elõtt felérnetek, mert egyrészt életveszélyes, másrészt a ranger-ek nem nagyon örülnek, ha este mászkál ott az ember. Legalábbis nekünk szólt egy, hogy ideje lesz már elindulni fölfelé, ha nincs lent szállásunk. Így a Phantom Ranch megmaradt vágynak…

Sajnos ismét kell egy kis szünetet tartanom.

Pá,

Bozó.