Gábornak

#93771 Hozzászólás

ST

Gábornak

No persze tényleg sázmolgatom, de a mi számít be, mi nem, mi igazi ország, mi csak valami országszerû fenomán kérdései meglehetõsen tisztázatanok. )Az elsõ eset pl a reptéri ûátszállás, a másik mondjuk Hongkong vafy Plaesztina esete.) Theát pontos sázm tényleg nincs, nagyságrendileg azért száz felett tartok. (De ez azért a listából is egyértelmû).

A listából az is kiderült, sok országba nem mint újságíró jutottam el. De kétségtelen, úgy igyekszem munkát találni, hogy az inkább segítse, mint hátráltassa az utazást. Évekig népszerûsítettem külföldön a magyar oktatást, után utazási magazint szerkesztettem, most pedig az Echotv-nél vagyok külpolitikai fõszerkesztõ. Az öböl országokban például nagyobb részt még korábban jártam üzleti ügyben, bár, az utóbbi idõben voltak kint már több helyen magyar stábok is, általában a meghívó fél költségére.

A világörökséges listát egyébként feltettem a nevezett topicra, egyelõre nem annotálva.
De igaz ami igaz, tényleg nem mind akkora durranás. Csak néhány példa az utóbbi évek gyûjtésébõl.

Bulgáriában a két trák sír közül csak az egyik látogatható, jobban mondva annak is csak az – amúgy csinos és meggyõzõ – másolata. A másikról még a helyiek is alig tudnak, az emlékeket pedig onnan már rég a várnai múzeumba szállították. Barátaim nagy sz**patásnak érezték, hogy minden áron el akartam oda menni. Ugyanott a madarai lovas tényleg fontos történlelmi emlék, órákat tudnék mesélni annak a jelentõségérõl, hogy egy jellegzetesen ázsiai (iráni)forrástípus hogyan jelenik meg (egyeltenként) Európában, de mit mondjak, nem valami látványos. Az ország legszebb kisvárosai – pl Koprivsica – nincsenek a listán.

Brnóban a Tugendhat villa szintén csak igen körülményesen látogatható. Elismerem építészettörténeti jelentõségét, de aki nincs megvadulva a korai modernizmusért, az inkább menjen helyette sörözni. (Váratlanul nagy élmény viszont a Zelena Horai tmeplom, kiesik az átlagos turisták nyomvonalából, de megéri, éppúgy mint Lednice.)

Az észak spanyolországi barlangok -eredeti formájukba – nem látogathatók. Altamirában a barlang mellett van egy rekonstrukció. Amúõgy meg lehet nézni az eredeti bejáratát. Ezt persze környezetvédelmi okokból megértem. De az, hogy láttam a bejáratot, és valamit, ami aránylag meggyõzõen imitálja a barlangot mûanyagból, azt beszámítjuk. (Én persze megtettem.

Szenegálban a Niokolo-Koba Nemzeti Parkról konkrétan annyi emlékem maradt, hogy nagyon meleg volt, és láttam néhány álmos hiénát. Nem gyõzött meg. Persze egy biológusnak ettõl még lehet iszonyatosan érdekes. A szenegmabiai kõköröük kötül egynál jártam, két napos fárasztó út után, megláttam néhány követ. Körben. Majdenm annyira röhejes, mint Gambia másik világöröksége, a Jmas sziget. (Derék kis vára az, no de azért ismerjük el, helyi jelentõségû, inkább az ország turisztikai hivatala lobbizta be, különösen mivel jól kapcsolható a fõ attrakciónak számító Kunta Kinte történettel.

Pontgyûjtõknek persze minden érdekes, de azért – no asszem ezzel sem az élvszázad bölcsességét adom elõ – érdemes utána olvasni.