gépkocsik a távolban (mint a fehér vitorla)

Kezdőlap utazas.com Fórum Útitárskereső Mongólia – Magyarország Történelmi Emléktúra gépkocsik a távolban (mint a fehér vitorla)

#349459 Hozzászólás

gépkocsik a távolban (mint a fehér vitorla)

Az expediciót tulajdonképen úgy kell szervezni, médiákban hírdetni, elõkészíteni, hogy csak és kizárólag lovon (esetleg lovasszekéren) kerül lebonyolításra.
Az egy dolog, hogy biztonsági okokból és a dokumentálás miatt a filmes-fotós csapat autóval, autókkal fogja a lovasokat követni, vagy mennek elõttük, s több esetben még mint elõörs, felderítõ szerepet is betölt. A mindenkori operatõr és fotós leginkább a lovasok között kell, hogy legyen (van köztük aki tud lovagolni, mert középiskolás korában nyári lovastáborban töltötte a nyarait). Autóval 40 – 50 km-es távot még terepen is meg lehet tenni 4 -5 óra alatt (ha nincs komolyabb mûszaki fennakadás). Ha az útviszonyok kerülõt tesznek szükséggessé az autósoknak, az sem lehet több a lovasok távjának 4 – 5-szörösének, azaz kb. vagy 200 km. Ezek nem nagy távok autóval még terepen és ismeretlen területen sem. Legalább nem rohanásból áll ki a túra.
Egy elõtúra nem rosz ötlet. Pl. egy törökországi szakasz, amin tervek szerint hazafelé tartanának a lovasok, akár egészen Iránig, illetve Irántól. Felderítésnek is jó lenne. Olyan idõtartamú, ami esetleg 3 – 4 hét max. hiszen az expedició elõtt mindenki a munkáját végzi ezerrel.
Iránban pl. nem lehet venni lovakat? Nem értek ehhez, lehet, hogy hülye kérdést teszek fel, de az arab telivérek….? S hazahozni õket a török sereg útvonalán, Csak Nándorfehérvárat nem fogjuk megostromolni :-). De azért Mohácsot érintenénk, ha nem is olyan nagy dicsõséggel…:-). Keressünk ehhez kapcsolatot török vagy iráni lovastársasággal. Esetleg olyan verzió, hogy mi hozzzuk a lovakat, õk meg visszalovagolnak majd.
A lõfegyvereket szerintem teljesen zárjuk ki. Max. az íjjig menjen el. Hátha megtanulnék rendesen lõni íjjal, s nem lenne a karom belsõ oldala a könyököm körül kék-zöld napokig. A lõfegyvereket azért utálom, mert rohadt szar érzés amikor az emberre lõnek. Egyszer volt benne részem, Erdélyben, visszafelé Kolozsvárról Nagyvárad elõtt, 1989. decemberében. Feküdtünk az árokban és rohadtul ingerelt a lõpor szaga, meg a lövések zaja. A kis nyálasszájjú ifjú katonák meg ijjedtükben adtak le (mondták õk) figyelmeztetõ lövéseket. Vagy 3 – 4 sorozatot. S voltak vagy 20-an, mi meg vagy 10-en, civilek, éppen az autóba töltöttük a benzint, amikor elõkeveredtek a nagy semmibõl és elkezdtek lõni, mi meg ugrás az árokba. Azóta mindent elkövetek, hogy az ijen szitukat kerülni lehessen.
A munkamegosztás már az elõkészületeknél kell, hogy kezdõdjön. Elõször is ki milyen szakterületen tevékenykedik, mert azzal is tud segíteni. Kinek milyen kapcsolatai vannak: médiáknál, követségeken, egyéb diplomáciai helyeken, intézetekben, a lovas téma szakmai területein vagy bármilyen olyan baráti kapcsolat, mellyel az útvonal területe is feltérképezhetõ. Elõkaparni a régi szovjet-magyar baráti társaságokat, az úttörõ és a kisz-es idõszakot – ha vannak még ilyen 50 éves körüliek. A fiatalok a szüleiken keresztül keressék meg a padláson lévõ dobozokban anyu, vagy apu levelezését a szovjet szocialista népköztársaság valamelyik pionérjével. S szedjék elõ orosz tudásukat is. Nincs kizárva, hogy lehet kapcsolatokat találni. Utazási irodákon keresztül is meg lehet keresni az ottani kirendeltségeket, képviseleteket. Továbbá ki milyen támogatásban tud kapcsolatokat találni. Ezt saját bõrömön tudom, hogy csak személyes kapcsolatokkal lehet támogatást szerezni. Egy túránkra több mint 500 megkeresésbõl alig 40-re reagáltak, ebbõl 2 kivételével udvarias elutasítás és jó utat kívánás volt. Az egyik az Unilever levespora pl.