Hama,Krak,Tartusz,romvárosok,Aleppói megérkezés

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás 2005.okt – 2006 jan. Szíriától Kambodzsáig Hama,Krak,Tartusz,romvárosok,Aleppói megérkezés

#58007 Hozzászólás

Pere
Tag

Hama,Krak,Tartusz,romvárosok,Aleppói megérkezés

Látszik,hogy reggeli elött kezdtem a beszámolómat írni.Mea culpa!Az elsõ nap egy igen meghatározó élményét máris kihagytam.Na szóval az úgy,történt,hogy a citadellát keresgélve szépen tekeregtünk a városban a rekkenõ hõségben ,útközben csipegettünk az újfajta élményekbõl és az ingyen kapott lepénykenyérbõl,majd jól elfáradtunk.Gondoltuk itt az ideje valamilyen szállítóeszközt szerezni,mert csak nagygjából tudjuk merre is járunk.Sikerült egy helyi 3 kerekû tuk-tukot leinteni,aminek az 1×1,5 méteres platójára felzsúfolódtunk.Ez idáig még rendben is lenne,csdak nem számoltunk azzal,hogy a derék személy- és még ki tudja mit szállító kisiparos,követve a világ taxisainak vezérelvét a legrövidebb utat választja.Ez csak azért volt kicsit necces,mert rettentõ szûk utcákon,amik ráadásként egy 10 fokos lejtõ szerpét is betöltötték,észveszejtõ sebességgel repesztett,sokszor annyira megdõlve,hogy testi épségünket komolyan féltve,az oldalkocsis motorkerékpár versenyen alkalmazott technikákkal éltünk,nevezetesen próbáltuk a kétkerekezõ motor súlypontját testünk elhajlásával megtartani,persze csak óvatosan,ha nem akartunk közben egy pofont kapni a faltól.Az a két apró dolog már szinte említésre sem méltó,hogy a taxis nem a szállóhoz vitt,hanem egy másik vízkiemelõ kerékhez- valamiért fixa ideája volt,hogy nekünk ezt látni kell – és szíria aranymaszat gyermekei simán felkapaszkodtak a tuk-tuk hátuljára,ezzel is fokozva azt az enyhe röhögõ görcsöt,amit a helyiek kaptak a látványtól.Megértem,nem minden nap látni 5 grimaszoló és sivító turistát a birkák helyén,a platón.Ellentételezésként taxisunk és kollegái bemutatták a keringõ két keréken címû táncmû tuk-tukos átiratát.Gyönyörû volt,de a maradék távolságot inkább gyalog tettük meg.
A nap folyamán tanui lehettünk egy helyi keresztény esküvõnek,több felvonásban.Elöszõr csak az autókaravánt láttuk – ugyan az a koreográfia,mint itthon -,majd este a templomi szertartást.Érdekes volt látni,hogy a templom és a körülötte minden virággal diszítve,a templom udvarán soktagu fúvós zenekar játszik és a szertartás ideje alatt nagy a jövés-menés a templomból/ba.
Mivel érzéseink szerint sokat tettünk az elsõ nap,gondoltuk Hama egyik legjobb klubjába a Fanily Clubban fejezzük be az estét.Na meg csak itt lehetett sört inni.A helyi fiatalok általl is közkedvelt helyre szépen felöltözve érkeztek a népek,majd kérték a szokásost.Vizipia és ásványvíz,üdítõ.Mi viszont maradtunk a jó kis söritalnál,de a vizipipát is megrendeltük.A kellõen elfáradt társaság ezekután visszatért a bázisra és bevágta a szunyát.
Szombat reggel levánszorogtunk a reggelihez,ami sajtból,tojásból,jambõl és meglepõ módón kiflibõl állt.Erre a napra a szálloda kocsiját,egy régi Mercedest béreltünk ki sofõröstõl 45 USD-ért,hogy a Krak de Chevaliers-Tartusz-Awatar túrát megtegyük.Reggel 8-kor már indultunk is.Sofõrünktõl sok információt nem remélhettünk,mert az öreg Juszuf nem nagyon beszélt angolul,de ennek ellenére lelkesen magyarázott és mutogatott,egy szavunk nem lehetett rá.Az utak jól karbantartottak voltak és meglepõen gyorsan falta a kilométereket ez az öreg batár.Krak de Chevaliers.Mit is mondhatnék róla?Maga egy csoda,pláne mivel én személy szerint imádom a várakat.Ebben a csodálatosan épen lévõ várban sikerült vagy 4 órát bolyongani,de csak azért ennyit,mert muszáj volt indulni.Aki volt ott az tudja mirõl beszélek,aki meg nem volt még,az nagyon gyorsan csomagoljon és induljon el.Sikerült magyarokkal is összetalálkozni a várban,bár nekik kicsit könnyebb dolguk volt,mert a házaspár férfi tagja Szíriában dolgozik.Aranyosak és kedvesek voltak,ajánlottak is sok mindent,amit érdemes megnézni.Miután körbejártuk a várat,lemásztunk néhány mélybe vezetõ lépcsõn,gyönyörködtünk a panorámában és megszabadultunk az összes képeslap,szuvenír és póló árustól,ittunk egy teát a vár alatti kávézóban,majd indultunk tovább Tartuszba.
Itt kisebb csalódás ért bennünket,mert iszonyatosan koszos volt a tengerpart.Sebaj,gondoltuk irány Awatar szigete.Hangulatos kis halászfalu,de még nagyobb kosz fogadott minket.Sétáltunk egy nagyot,majd a hajóval visszamnetünk a szárazföldre.Az út 50 fontba került per fõ.Remek lehetõségnek látszott,hogy ebédünket egy helyi tengeri ételeket reklámozó étteremben költsük el.Kiválasztottuk a legszimpatikusabbat és talán a legrosszabbat is.Gyorsan megettük a felszolgált ételeket,ami ugyan az volt mint máshol,tengeri cucc még véletlenül sem volt.Ellenben felfedeztük,egészen pontosan Igazgató Úr jött rá,hogy az azonos márkájú,de különbözõ szinû üvegeknek,más és más az ízvilága.Hiába,otthon sem volt mindegy ,hogy barna üveges vagy zöld üveges az Ászok.Kicsit beljebb a városban,van egy helyes kis park,ahol nagyszerû teraszos kávézók vannak,hatalmas fák lombkoronája alatt.Ezt bátran ajánlom mindnekinek.Mivel idõnk kitelt,elindultunk Hama felé.A sofõrünk kicsit morcos kezdett lenni,mert látszott,sötétedésre nem érünk haza,tehát az 5 órás elsõ étkezés az csúszik.Fel is ajánlottuk,tessék megállni,enni,mi nem sietünk,de Juszuf csak nyomta a gázt.Visszafelé újabb ismeretekre tettünk szert a szír közlekedéssel kapcsolatban.Nagyban taglaljuk,hogy milyen a közlekedési morál és mennyi baleset lenne ebbõl Magyarországon,valamint milyen szerencse,hogy gyakorlatilag végig autópályán megyünk,mert gyorsabb és itt minden rendben van,amikor a leállósávban a forgalommal szemben egy kamion kerül elõ.Hát ennyit az autópályáról.Este 6-ra Hamában voltunk.
Befejezésképpen újabb séta a városban,de pár óra gyaloglás alatt sok új élményt szereztünk.Elöszõr is megtaláltuk a citadellát a dombtetõn,aztán összeismerkedtünk egy butikos sráccal,aki tudott magyarul,mert nálunk volt pénzváltó (jé),Jarek barátommal haverkodott nagyon,ami egészen kitünõen ment,egészen addig,amíg kiderült,hogy a srácnak hepatítisze van,majd Jarek fülébe súgta,hogy neki voltaképpen a magyar fiúk tetszettek és adott eggy puszit az arcára.Jarek elöszõr döbbent,majd ugrott egy nagyobbat és mi is gyors búcsut vettünk.Szegény Jarek több napig megviselt volt,igaz segítettünk is neki,gyakran felemlegetve az eseményt.Eme kis történés után viszont remek játékot talált Jarek és az Igazgató Úr.Nevezetesen Szõke Ciklont és Ferdit 5-6 méter távolságból követve,elkezdték számolgatni,hány helyi bámulja õket.18 volt talán a csúcs.Az igazsághoz hozzá tartozik,hogy a Szõke Ciklon elnevezés egy helyes,szõke lányt takar,Ferdi vállán pedig jól látható volt egy tetkó Che Guevaráról.
Vasárnap reggel elbúcsuztunk a Cairo Hoteltõl és elindultunk Aleppó felé Juszuffal és az öreg Mercivel.Útközben megnéztük,hogyan takarítják be a földimogyorót,majd következtek a romvárosok,Apamea,Serjilla és Al-Bara.Nehéz elképzelni,hogy ezen a vidéken Hama és Aleppó között nagyszámú város létezett még az ókorban.A romok csodálatosak voltak,érdemes volt idõt szánni rájuk.Az egyben maradt nagyobb részek mellett,az aprólékos kis faragásokat,díszítéseket is meg kell nézni,mert lenyûgözõek.
Apameában Igazgató Úrral bevásároltunk a helyi fánkból.Vettünk világosat és sötétet is.Kettõ között az a különbség,hogy a sötétebbet,cukros szirupba mártják,amitõl még édesebb lesz,szó szerint folyik ki belõle,amikor összenyomod.Egy zsemle nagyságuból kb 2 deciliter.Ennek ellenére nagyon finom,pedig én nem szeretem igazán a túl édes dolgokat.Késõ délután megérkeztünk Aleppóba,a bazárnál álltunk meg,mert Juszuf ismerõsének ott van szállodája.A hely szép volt,de nem kértünk belõle,mert nagyon drága volt.Ezen kicsit besértõdött az öreg.Felkaptuk a hátizsákokat és indultunk megkeresni a Hotel Al-Jawaher nevû szállodát.Útközben úgy döntöttünk,hogy a helyi csirkét nem próbáljuk ki,ha a piacon látott módszerrel tisztítják.Ott ugyanis lazán az utca egyik sarkába volt egy hegynyi kibelezett tetem,amit slaggal locsoltak.Ennél a földön válogatott kenyés is ezerszer tisztább az tuti.Kis segitséggel megtaláltuk a szállást,ami az óratorony közelében helyezkedik el.Kaptunk egy 4 ágyas szobát 1600 fontért.Jarek volt az önfeláldozó és,mint szegény árva gyermek a hallban vackolta el magát éjszakára.Fürdeni azért beengedtük a szobába.Este elindultunk felfedezni a várost,keresztûl vágtunk a keresztény negyed egy részén és leültümk a Sissiben vacsorázni.A kaja az elsõrangú viszont nem olcsó.A felszolgálás érdekes volt,mert a pincérünk a tulaj unokaöccse volt,aki az USA-ban élt ez elött és se szírûl,se örményûl nem beszélt(örmény volt a tulaj),csak angolul.Viszont nagyon jó arc volt és sokat mesélt az ottani életrõl,érdekes volt hallgatni,hogy látja õ.Vacsora után a pályaudvar keresésére indultunk,mert vonattal akartunk Damaszkuszba menni.Helyi segítséget is igénybe vettünk és a Szõke Ciklonra hárult a feladat,hogy a lakosság nõi tagjait leszólitsa,tudakozván a helyes irány után.Ekkor megint leckét kaptunk a szír vendégszeretetbõl és segítõkészségbõl.Sikerült találni egy lány csapatot,akik elkezdték magyarázni merre kell menni,de mivel látták,hogy nem fog menni,felajánlották elkisérnek minket.Biztos nincs messze gondoltuk,nagyobbat nem is tévedhettünk volna.Egy kb 20 perces séta következett.Mostanra már sajnálom,hogy nem volt nálunk videó,mert érdekes összkép volt.Az 5 kiöltözött szír lány – köztük egy feltünõen csinos – élénk eszmecserét folyat egy szõke európai lánnyal,miközben 4 hímnemû egyed követi õket,hol a lányokat figyelve,hol a környezetet,mert egyrészt vissza is kell találni,másrészt hogy még az elsõ pofon elött el tudjuk magyarázni,mi együtt vagyunk a lányokkal és nem valami zaklató banda.Minden gond nélkûl sikerült megtalálni a pályaudvart,de jegyet csak másnap tudtunk megvenni valamiért.Visszafelé sikerült egy boltot találni,ahol sört vételeztünk és egy isteni sawermást.Érdekes volt látni,hogy Aleppóban mekkora keresztény templomok vannak és milyen élénk a forgalom még késõ este is.A turizmus hatása is jobban érzkelhetõ,a vízárus már pénzt kér a fotózásért.Kicsit még lõdörögtünk,aztán visszatértünk a hotlbe,ahol a hallban még dumáltunk egy kicsit.Próbáltunk a többi túristával beszédbe elegyedni,de elég rossz szériát foghattunk ki,mert nem egy közlékeny népek voltak.Végén csak elnyugodott mindenki,másnap várt minket a citadella és a bazár,ami fárasztó programnak igérkezett.