Hondurasi példa

#289190 Hozzászólás

Endre

Hondurasi példa

Honduras példája igen csak hamiskás. 4-5 éve, mikor elõször vetett oda az élet, elég nagy kontraszt volt még Guatemalához képest is. Copán és a szigetek kivételével az ország minden része a béka segge alatt volt.

Ma nem ez a helyzet. Elmész Comayaguába, La Ceibába, Graciasba vagy éppen Catacamasba, a városok aránylag rendben vannak, javult az életszínvonal. Azt kell mondjam, kialakult valami középréteg szerû valami, még ha az eléggé alulról nyaldossa is a határvonalat. Ez alapvetõen jó, de mint mindennek, ennek is van hátulütõje. Ez pedig a kisebbség, azaz az indiánkérdés.

Hondurasban él vagy 200 000 miszkító, 50 000 garifúna (akik ugye nem indiánok) és kb. ugyanennyi lenka. Tawahkák és pechek elenyészõ számban… Azonban ezek a népek az ország területének 30-40%-át lefedik. Nincs út, nincs áram, nincsen tömegközlekedés, sõt, egyre több helyen szûnik meg a légiforgalom is (Wampuba és Ahuasba pl. már nem megy gép, 4-5 éve még ment).

Amíg az ország nyugati részén valóban javult a helyzet, addig a kontraszt nõtt. Az indiánoknak eddig sem volt pénzük, de a jobb élet felnyomta az árakat. 5 dollárért Hondurasban már csak határmenti kupiban lehet megszállni, a városi hostelek 10-12 dollárosak, a szobáról már ne is beszéljünk. A kaja ára is megugrott, legalább duplája lett a korábbihoz képest. Sajnos Zelaya semmit nem tett ezeknek a közösségeknek az integrálásáért, sõt, autonómia kijelölésével még inkább magára hagyta õket. Politikailag és társadalmilag jogos! Kit érdekel az ország lakosságának 10%-a, ha a maradék 90%-nak jobb létet tudok biztosítani. Nem kell a nyünnyögés, megkapták a földjeiket, elsõ 1-2 hónapban nagy volt az öröm, most már gondoskodjanak magukról. Érdekes, hogy a miszkítók ugyanezt az autonómiát máig nem kapták meg, ennek oka a Caratasca-lagúna alatti feltételezett olaj. :)

Na már most. Az elmúlt években a mesztic lakosság jobb és jobb helyzetbe került. Attól kezdve, hogy a moszkító-part erdei indiánkézbe kerültek, nagy lökést adtak a rancheróknak. Már nem az államnál kell sorban állni a földért, hanem az indiánoknál. Azoknál az indiánoknál, akiknek nincs semmijük, ezért nem is állnak sorban, egyszerûen felégetik az erdõiket. Venezuelában ugyanez lesz.

A mérce tehát kettõs. Az ország többségének a vörösök jót tettek, ezért van máig 60%-os támogatottságuk, de az igazán szegények még mélyebbre zuhantak, ráadásul az állam teljesen levette róluk a kezét. Az indiánok, ha politikáról beszélek velük, csak ezekrõl az emberekrõl beszélnek: Lenin, Husszein, Oszama… Ez nem véletlen!