igen

#437132 Hozzászólás

klem

igen

örülök, hogy ez a topik némi kezdeti bizonytalanság után ilyen remek-békésre sikeredett, az egyre terjedõ pasizós és gyûlölködõ topikokkal szemben. Sok hozzászólás kifejezetten élvezet volt olvasni, köztük Laciét is itt egyel fentebb.
A Duna TV sorozatát szívesen megnézném, sajnos nem emlékszem, hogy láttam. Tudnál valami tippet adni, hogy lehet hozzájutni?
Ami a csatornákat illeti Kanavatban meg Turfánban csak annyit szeretnék hozzáfûzni, (volt szerencsém mindkettõt, – pontosabban mindkettõ egy kis darabját – saját szemmel látni), hogy nagyjából egy idõben épülhettek, és mindkettõ teljesen más.
A kanavati (arabul jelent csatornákat) i.e. I sz. görögül Kanatha, a Bibliában Kenath, latinul Cathania, sõt a császár kegyeskedett Septima Cathaniának átkeresztelni (!) a Decapolis tagvárosa igen jelentõs település volt és mint ilyennek volt természetesen aqvaductusa, ami behálózta a várost, amelyet a helyi kõbõl építettek a Dzsebel al-Arab lejtõjén az Elghar folyó, ma inkább már csak vádi vizének elosztására. Amikor nem volt víz a vádiban, akkor a vízgyûjtõ medencébõl merítettek. Nem tudok róla, – ettõl persze még lehet, :) – hogy sivatagot is öntöztek volna. A Haruánban a búzától a szõlõig ma is mindent megtermelnek a drúzok. (akik nem muzulmánok)
A turfáni (méghogy kínai!!! de megsértõdnének a kedves távolt ujgur rokonok!), valóban olvadékvizet szállít a Tien-shan (Égi hegy, mert addig ér) lejtõirõl. Mert ezen volt hó. A Dzsebel Drúzon meg az utóbbi párezer évben nem. Hogy a víz ne párologjon el útközben ezért föld alatti csatornát kellett ásni a mélyföld városáig, ahol akkora a forróság, hogy a köveken megsül a tojás. A csatornák itt alapvetõen nem a városi kényelmet, hanem a mezõgazdaság létszükségletét elégítették ki. A türkök, a derék ujgurok, cak a nyolcszázas évek közepén költöztek ide, ma a lakosság 70 %-át teszik ki, vannak kínaiak, köztük hanok (az “igazi” kínai) és huik (azaz muszlim kínaiak)közel 30 %. Utóbbiak a Han kortól i.e 2 és i.u. is még 2 évszázad kb. Abban az idõben azonban, amikor a csatornák épültek még indoeurópai, nevezetesen iráni volt a lakosság. ezért nevezik ma is a csatornákat KENÉZnek (keneez), ami egy perzsa (fárszi/párszi) szó.
Akárhogy is volt és van, nekem Szíria ma is talán a legkedvesebb arab ország, Libanon mellett a legváltozatosabb, vallásban életstílusban kultúrában. Nem csak az õskeresztény, hanem a muzulmán vallássnak is minden ága-boga fellelhetõ. Sokkal türelmesebb és toleránsabb a világ, mint errefelé. Ja! és bármit elhagytam, a fényképezõgéptõl a dísztárcsáig, mindent hoztak utánam.
Turfán a mélyföldben, a hatalmas hegy és a sivatag között a fantasztikum világa, leírhatatlan, elmesélhetetlen. Gondolnád, hogy pl. a fõutca pár kilométeren – úttest és járdák – márvánnyal borítottak, fölöttük szõlõlugas, hogy ne süsse a nap, hatalmas fürtökkel? Ki ne hagyjátok!