Ischiai rémálom

#134156 Hozzászólás

Ormika

Ischiai rémálom

Sziasztok!
Érdekes, a mi ismerõsünkhöz is most jöttek ki busszal látogatóba, õk is hamarabb értek ide….

Viszont mi március 15-én úgy döntöttünk, átlibbenünk Ischiára. Sok szép képet láttam róla és szépeket olvastam. Az odafelé úton akkora pára volt a tengeren, hogy a hajóról semmit sem láttunk. Sõt, mire 11 órára megérkeztünk, még mindig semmi, a Castel Aragonese a nagy homályba burkolódott, pedig ezerrel sütött a Nap. Késõbb kitisztult, és élveztük a sziget minden szépségét. Megállapítottuk, hogy erre a helyre legalább 4 napot rá kell szánni.

A visszaút volt az izgalmas. Hát nem fogjátok elhinni! 6-ra értünk vissza a kikötõbe, gyorsan meg is vettük a jegyünket a 7 órási kompra. Elmentünk még egyet fagyizni és nézlõdni az indulásig. Azonban mire visszaértünk a kikötõbe, közölték velünk, hogy váltsuk vissza nyugodtan a jegyünket, ma már nem jön több hajó vissza Nápolyba, se Pozzuoliba.
Hát ez hidegzuhany volt. A társaság nagy részének másnap meló, se pénz, se kaja, csak az emberi agy. Azonnal elkezdtünk kapálózni. Hát senkinek sem kívánom, ami ott volt aznap este. Persze, nem mi voltunk az egyetlenek, akik ki akartunk jönni a szigetrõl.
Azt mondták, hogy majd valamikor jön egy hajó, aminek vissza kéne mennie, majd a kapitány eldönti, vállalja-e a visszautat is. A hajó persze késett, a köd egyre nagyobb.. és a tömeg is.
A lényeg, érkezett még kb 4 hajó, de egyik sem indult vissza. A tömeg nem nagyon oszlott szét. Mi is vártuk, hogy mi lesz a vége. (megjegyzem, már majdnem mindenki visszaváltotta a jegyét, csak néhány embernél volt).

A lényeg, megjött az utolsó hajó fél 9 után. Kiszálltak az utasok, kiálltak a teherautók, kisebb-nagyobb sikertelenségek után… Aztán azt mondták, oké, õk indulnak vissza. Igenám, de már nem vol jegyünk, és nem akartak nagyon felengedni. Mutogattak a jegyes felé, de mondtuk, hogy az már 7-kor bezárt. Nagynehezen igazolvány ellenében felszállhattunk, és amikor Nápolyban megvettük aj egyet és bemutattuk, visszakaptuk a papírokat. Na igen, azt elfelejtettem írni, hogy közben felszállt a köd, kitisztult minden. De mire mindenki felszállt a hajóra, megint semmit sem lehetett látni. Így bemondták, hogy nem megyünk sehova. Végül éjfélre értünk Nápolyba…
Szóval csak azért írtam le a sztorit, ha valaki szigetre készül kompolni, számítson rá, hogy hasonló helyzetben ottrekedhet!
Egyébként gyönyörû a hely, érdemes elmenni!
Ja! És nem mindegy, melyik hajótársasággal utazik az ember 100 %-os áreltérés is lehet!

Üdv.