Katka Korzika

#413649 Hozzászólás

sza
Tag

Katka Korzika

Sajnos barlangász helyekben nem tudok segíteni, de leírom, hogy mi mit láttunk.

10 napot töltöttünk a szigeten, két személy, autóval és sátorral. Utazás komppal Livornóból Bastiaba. (A jegyeket meg tudod venni itthonról is, és mivel elég sokan utaznak, a kikötõben csak több napra elõre kapnál. A kompjegyeket érdemes rendesen körbeszaglászni, mert létezik ún. Jackpot rendszer, ami jelentõs kedvezményt ad.) A komp indulása elõtt minimum egy órával ott kell lenni. Az út kb. 4 órás, az utasok közül sokan a hajó belsejében, bárokban vagy a folyosókon ülnek le. Ha elég hamar ott vagytok és a sor elejére kerültök, akkor a hajó teraszain nagyon klassz napernyõkbe lehet ülni, ahol nagyon kellemeset lehet napozni, és közben csodálni a tengert. Érdemes nagy strandtörülközõt, innivalót, szendvicset és a leégés ellen napkrémet, kalapot felvinni magatokra. Az autók terét nem zárják be, de nagyon körülményes menet közben megközelíteni õket.

Javasolt útvonal:

1. nap: Bastia – Bonifacio – este sátorállítás Bonifacio elõtt
2. nap: délelõtt Bonifacio, délután Palombaggia strand
3. nap: délelõtt Porto Vecchio, délután Santa Gulia strand, este Bonifacio
4. nap: sátorbontás – délelõtt Rockapina strand, nap közben Sartene és Propriano, este sátorállítás Ajaccioban
5. nap: Ajaccio
6. nap: sátorbontás – utazás Portóba, közben Les Calanche – este sátorállítás Portóban
7. nap: délelõtt strand Portóban, délután La Scandola
8. nap: sátorbontás – délelõtt hegyi tavak, nap közben Corte, este sátorállítás Calviban
9. nap: nap közben strand, este Calvi
10. nap: délelõtt I’lle Rousse és St. Florent, délután Cap-Corse, este Calvi
11. nap: délelõtt strand, délután sátorállítás Bastiában
12. nap: délelõtt strand, délután Bastia

Bastia és Bonifacio között a partszakaszon igazán nincs sok látnivaló, a parttól kicsit beljebb nagyon szépek a kis hegyi faluk, gyönyörû vízeséseket is lehet találni, de nyáron az itt lévõ tavak gyakran kiszáradnak, a vízesések vízhozama egy-két kivételtõl eltekintve megcsappan. Az út jól járható. Egész Korzikán körben a parton 5-10 km-enként bástyák vannak felállítva (ezt még a genovaiak állították fel), amik közül több látogatható is, ezért itt lefelé nem igazán érdemes megállni. Érdemes egy hajtásban lemenni Bonifacio-ig. (Mi kb. 50 km-re északra álltunk meg elõször kempingezni a Fauna kempingben, aminek nagyon szép strandjai vannak, maga a kemping is klassz, de meredekebb hegyoldalra épült, az autóval pedig nem lehet közvetlenül a sátorhelyet adó kis teraszok mellé állni, ezért sokat kell cipekedni. Tudomásunk szerint pedig Bonifacio-ig nincs több kemping). Pár kilométerre Bonifacio-tól északra van egy körforgalom, ha jól emlékszem, innen pár kilométerre északra, az út nyugati oldalán van egy kemping, teljesen sík, földes, hatalmas szép fák alatt, kellemes mosdókkal – nekünk ez nagyon tetszett. Ez kb. 6-7 km-re van a várostól. Van ennél közelebb két másik kemping is, de mind a kettõ túlzsúfolt, köves és napos, ezeket nem ajánljuk.

Bonifacio: a sziget egyik legszebb látványossága. Egy szûk, sikátor-szerû, kétszer egy sávos átjárón lehet bejutni a városba, és itt találkozik a nyugati és keleti part két fõútja is egy körforgalomban, ezért 10-11 körül már nagy dugók és sorban állások tudnak kialakulni.

Autóval a kikötõben is lehet parkolni, de a kikötõn áthaladva, utána jobbra fordulva fel lehet autózni közvetlenül az óváros elé is, ahol sok parkoló van (mi itt találtunk, igaz kicsit hátrébb ingyenes parkolót is). A kikötõbõl hosszabb lépcsõsor vezet fel az óvárosba, aminek körülbelül a közepén (itt a felvezetõ, kanyargós úttal találkozik) van egy elágazása. Itt le lehet sétálni a város alatt húzódó sziklafal tövébe a tengerhez, ezt nem szabad kihagyni!

Érdemes megnézni a városban a kikötõt, a régi belvárosi részt (hangulatos kis utcácskák), ahol van egy kis erõdítmény is (régen Napóleon is ennek volt parancsnoka), ahova belépõvel lehet bemenni, de szerintünk megéri. A városka fõtere csodás, feltétlenül érdemes este is megnézni, mert ilyenkor hatalmas itt az élet. Igazi temperamentumos, délies esti hangulat, van egy petanq pálya, ami aztán tényleg az itt lakók legkedvesebb szórakozása. Érdemes déli városfal mellett végigsétálni, nagyon szép a kilátás a kelet felé kanyarodó meredek sziklafalakra és jó idõben a kb. 12 km-re fekvõ Szardíniára. A fényviszonyok a délutáni órákban mutatják legszebben a sziklafalat. Az óvárostól kicsit nyugatabbra, a félsziget vége felé található a temetõ, szintén megér egy kis sétát. (A bonifacio-i kis öböl szerepel az Ödüsszeuszban is!)

A városból jól látható tengernyelv-szerû meredek sziklafalak felé érdemes kicsit kiautózni. Ha visszamentek a kikötõbe, a körforgalomnál pedig kelet felé mentek, a jobb oldalon van egy Spar áruház, ez után nem sokkal megy jobbra egy kis út, amin (Korzikához illõen kicsit kalandosan) ki lehet menni egészen messzire ezekre a falakra, innen csodálatos a kilátás (fényviszonyok miatt érdemes korán ide menni).

Porto-Vecchio: hangulatos kis város. Igazán nincs sok látnivalója, de a fõtér környékén egy igazi mediterrán hangulatú kisvárosban lehet egy kellemes 1,5 órás sétát tenni. Nekünk nagyon tetszett a fõtér sok kis árnyékos presszóterasza, de igazán azok a fák tetszettek, amik fölöttük vannak. Nagyon szép kõépületeket lehet látni. Híres a kisváros kikötõje (állítólag a Földközi tenger egyik legszebb kikötõje), de ezt valószínû csak azok érzékelhetik, akik hajóval közelítik meg, mert szerintünk nem volt túlzottan exluzív. (Abból gondolom, hogy hajóról nagyon szép lehet, mert a Santa Gulia strandról visszafelé pár kilóméteres távolságból nagyon szép kilátás nyílt a városra).

Strandok a Dél-keleti területen: két igazán szép strandot is találtunk, mind a kettõ Porto Veccio és Bonifacio között van. Az egyik Palombaggia, a másik Santa Gulia (a helyesírás nem biztos!). Mind a kettõ csodálatos, nagyon közel lehet menni autóval (minimális, 150-200 m-es sétára vízszintes, könnyû terepen azért számítsatok), amik általában fizetõsek, de mi itt is találtunk némi keresgélés után ingyenes parkolási lehetõséget. Egyiket sem szabad kihagyni, de ha nem tudtok mindkét helyen egyformán sokáig lenni, akkor inkább Santa Guliára szánjátok a több idõt. Álom szép. Fehér homok… Tiszta Hawaii.

Innen nyugat felé – a már ismert körforgalmon keresztül – Sartene felé érdemes menni. Út közben egy dombtetõn, erõs jobb kanyarnál egy kis tábla jelzi, hogy balra lefelé van Roccapina, ahová érdemes lenézni (a táblát nem könnyû észrevenni). Innen Sartene, majd Ajaccio. (Út közben közvetlenül Petreto után el lehet balra kanyarodni, egy nagyon szép kis hídhoz lehet eljutni. Ez kb. 14 km oda-vissza, de már maga az út miatt is megéri, mert ez is a világbajnoki rally verseny egyik szakasza. Igazán nagy élmény végigvezetni rajta.)

Roccapina: ide egy kb. 3 km-es földes-köves, de nyugodtan járható út vezet le. Egészen a strandig le lehet menni autóval. (Itt is van egy kemping, de nincs árnyék és sok port kell nyelni, nem ajánljuk.) Maga a strand homokos és csudijó. Hatalmas és nincsenek sokan. Ez egy öböl, aminek a közepén van pár szikla. Ide érdemes beúszni, körülötte nagyon klassz búvárkodni. Az öböl északi részén van Korzika állatkertje (a kõfigurák állatokra, pl. oroszlánra hasonlítanak).

Sartene: a legkorzikaibb korzikai város. A vendetta szokása egészen a XX. Század elejéig élt Korzikán, de állítólag Sartene környékén még ma is elõfordul. A város csodálatos látképet mutat a dél felõl érkezõknek. Igazán nagy nevezetessége – templomait leszámítva – nincs, de a belvárosában nagyon hangulatos kis utcácskák kanyarognak. Egy 1,5 órás séta bõven elegendõ a városkára. (Egészen a belvárosban lehet parkolót találni.)

Propriano: nagy utasszállítók fogadására is alkalmas kikötõhely. Itt már érezhetõ a nyugati apartmanos nyaralási hangulat. Több nagy szálloda. A kikötõjében mi sétáltunk egy kicsit (én még fürödtem is a kikötõ mellett), de igazán nem kell sok idõt itt tölteni.

Ajaccio: Tipikus tengeraprti nagyváros, a sziget legnagyobb városa, Napóleon szülõvárosa – ennek megfelelõen a legtöbb emlék és látnivaló vele kapcsolatos. Ebben a városban mi nem éreztük különösen jól magunkat, hiszen pontosan olyan, mint bármelyik tengerparti nagy apartmantelep. Szépségét inkább a várostól nyugatra, a földnyelv végén álló világító-toronynál találtuk meg.

Ajaccioból a Porto felé vezetõ úton, közvetlenül Porto elött van a Le Calanche. Innen kb. 10 km Porto, ahol érdemes megszállni. Ez egy öböl, aminek a város az északi oldalán, a kikötõ a déli oldalán van, a kemping pedig egészen lenn, a kikötõtõl egy percre. Árnyékos, hatalmas és csendes, jó mosdókkal. Kicsit „falusias”, de nekünk bejött.

Le Calanche: a vörös sziklák, Korzika geyik nagy nevezetessége. Porto-tól kb. 10 km délre. Tájolása miatt a késõ délutáni órákban (kb. 5-6 órakor) éri õket a legszebben a Nap, ilyenkor a legszebb a fényük. (Mi összesen háromszor voltunk itt, különbözõ idõpontokban.) Hihetetlenül szép. Ez legalább 1 – 1,5 órás program, többször meg kell állni út közben és ide-oda sétálni.

Porto: a kisvárosban, ami az öbölbe befolyó patakocska északi oldalán fekszik, sok az apartman. (A kikötõben egy kis hídon át lehet sétálni a városkába.) Igazán nincs sok látnivaló, de egy fél órás sétát megér, mert hangulatos a fõtere. A kikötõ mellett nagyon szép strand van, igaz ez köves, de a nagy és gömbölyû kövek miatt kellemes.

La Scandola: a partszakasz Portotól északra található, a világörökség része. Nagyon érdekes sziklaformációkból áll, a csodálatos, türkiz színû víztõl pedig lenyûgözõ. Délelõtt és délután a portoi kikötõbõl üvegfenekû sétahajók indulnak (az út oda-vissza kb. 3,5 óra, amiben út közben egy strandon fürdõzés is van), ezekre Porto fõterén az egyik hotel aljában lehet befizetni, de elõre kell jelentkezni! Az eljutás másik lehetõsége, hogy fél napra (vagy délelõttre, vagy délutánra) kis motorcsónakot lehet bérelni. Hatalmas kaland ezzel elmenni odáig. A magatok ura vagytok, és ami fontos, út közben csomó jobbnál jobb kis öböl csábít egy csobbanásra, ahol ki lehet kötni. (Sokan nudiztak ezekben a kis öblökben.) Szerintem nem is lehet kérdés, hogy mivel érdemes menni!

Porto – Corte. Portot elhagyva az út kisebb hegyek között halad, félelmetes, hogy mennyire kihalt és sivár ez a táj. Hosszú kilométereken keresztül életnek még csak nyomát sem lehet látni. Evisa nevû település az elsõ pont, innen nem messze egy erdõben halad az út, ahol egy erõs jobb kanyar után (sok autó áll) meg kell állni, az út bal oldalán, párhuzamosan az eddigi haladási irányotokkal indul az erdei sétaút, ahol kb. 1-1,5 km-es nagyon kellemes és könnyû erdei sétával (a végén némi lépcsõvel) az erdõ közepén gyönyörû, lépcsõzetes tavakat lehet elérni. Olyanok, mint az indiánfilmek… (Elég hidegek, bár vannak, akik fürdenek is benne.) Innen továbbhaladva az út északi részén látható a sziget legnagyobb hegye, a 2707 m magas Monte Cinto. Calacuccia (itt is van kemping, innen indul a viszonylag könnyen mászható hegyre az út, amit szerintem nem szabad kihagyni) elõtt – sajnos nem tudom pontosan, hol – egy hídon halad át az út, alatta folyó. Itt érdemes megállni, mert az útról nem látható, hogy a híd déli felén egy sokszáz éves régi kis híd (Servanet hõsét tudom csak ide elképzelni) áll, ami alatt folyik a tiszta patak. Nagyon szép. Corte felé út közben át kell menni a Scala di Santa Regina (Szent Regina lépcsõi) útszakaszon, ami kísértetiesen hasonlít a Neretva völgyére. Nem sokkal ez a szakasz után az út bal oldalán van egy sík, árnyékos kis családi kemping, nagyon hangulatos (kicsit egyszerû mosdókkal). Corte, majd északra Calvi felé.

Corte: egykoron ez volt a sziget fõvárosa. Maga a mai belváros szép, de nem egy nagy durranás. A városka közepén áll egy szikla, rajta egy bástya, ahova könnyen fel lehet sétálni (egészen a vár bejáratáig lehet autóval menni, és ingyen parkolni), nagyon érdekes kinézni róla. A szikla alatti terület az ún. óváros, ami hangulatos kis terekbõl áll. (Több kis vendéglõ, nagyon finom bort kínálna, érdemes megkóstolni.) Igazán nagy látvány a város fölötti hegyekben a kis tavak, a gyöngyszemek. Ezek csodálatos tavak (fényképeket láthattok róla a várban az információs irodában, itt térképet is adnak). A belvárosból dél felé kell indulni, majd egy nagyobb híd (mögötte erõs bal kanyar – csak hogy könnyen megismerjétek) elõtt jobbra, kb. 10-12 km az út fel a hegyre, ahol még egy negyed órás könnyû séta, a látványt pedig bármelyik svájci megirigyelné. Szerintem nem szabad kihagyni. (Tudom, hogy ez egy napra sok, ezért írtam alternatív kempingezési lehetõségnek a német családi kempinget.)

Az út Calvi felé hihetetlenül gyors. Eltérõen a szigeten eddig látottaktól, tényleg nagyon hamar fel lehet rajta érni Calviba. Mi tettünk egy kis kitérõt, mert – mondván, hogy azt majd még úgyis látjuk – nem a tengerparton mentünk, hanem Calenzena felé a domboldalon autóztunk végig. Rengeteg kis falu, hihetetlen szép látványok, és itt lehet az itt élõk mindennapjait is látni kicsit közelebbrõl. Szerintem nagyon megérte ez a kis kerülõ.

Calvi: a városba bevezetõ út mentén pár kilométerre a központtól egymás után sorakoznak a szebbnél szebb kempingek, de nem szabad rögtön az elsõbe bemenni (mi sajnos elkövettük ezt a hibát – vonat, reptér…). A város elõtt egy hatalmas és finom homokos öböl és egyben strand is van (igaz fenyõfákkal), ahol nagyon jókat lehet fürödni.

Maga a város Bonifacio után a második legjobb város. Innen nincs messze a Cote D’ Azur, a kikötõben látni, hogy kik ruccannak ide át… A város mai is az idegenlégió egyik támaszpontja, az erõdítményt feltétlenül meg kell nézni, hihetetlen a kilátás az egész öbölre. Este nagyon sok légionáriust (és a hozzájuk csapódó örömlányokat) lehet látni – akár Fülig Jimit is láthatod. Este itt a legnyüzsgõbb az élet, hangulatos sikátorok, teraszos vendéglõk, minden, ami egy igazi nyár estéhez kell. Ide érdemes több estén is besétálni. (Este parkolót viszonylag nehéz találni, mi többször is sikerrel jártunk az erõd bejárata elõtti nagy parkoló utáni kis utcákban.)

Innen érdemes egy kirándulást tenni a sziget északi felén, I’lle Rousse, St Florent és Cap Corse felé. I’lle Rousse és St Florent között közel 30 km az úgynevezett senki földje, teljesen kihalt és lepusztult (a közepén, szigorúan csak bátraknak megy egy egyszerû út észak felé, állítólag nagy kaland, nekünk sajnos nem volt rá idõnk). Az útszakaszon van egy nagyon kellemes strand, nagy és homokos, igaz, kicsit nehéz megközelíteni (az autót az út szélén kell hagyni, innen pedig földes, erõsen lejtõs úton kell lemászni a partra, de megéri).

I’lle Rousse: kisváros, amely nevét a nem messze fekvõ rózsaszín sziklákról kapta. Nincs sok látványossága, de érdemes kisétálni a város északi végében a partra. Szép még a belváros, a fõtéren négy hatalmas pálmafa áll. Ami viszont egyedülálló, az a városka piaca. A fõtér közvetlen szomszédságágban egy színes kis piac van, délelõtt kell még odaérni. (Itt aztán mindent láttunk, ami Korzikára jellemzõ.)

St Florent: a szigetrõl kinyúló földnyelv tövében hangulatos kisváros, nagy fõtérrel, ahol sokan játszottak petanq-ot. Egy fél órás, háromnegyed órás sétát megér.

Cap Corse: Korzika csúcsa. Azt mondják, aki nem járt itt, az nem is ismeri Korzikát. Érdemes az óra járásával egyezõen megkerülni, mert a nyugati oldalon kanyarog az út, helyenként hajmeresztõen a tenger fölött. A keleti oldal (a nyugatihoz képest) nem kanyargós, könnyen és gyorsan autózható. A nyugati oldal számtalan csodálatos látványt ad, de nehéz megállni, ezért ha valami szép látnivalótok van, és láttok parkolási lehetõséget, azonnal meg kell állni. (Én sajnos láttam egy meseszép képet, ahogy az út a sziklákon a tenger fölé hajolva halad, de nem álltam meg ahol lehetett volna, és már késõbb sem tudtam, így az egyik legjobb fotónak lõttek…) Van egy település – nem emlékszem a nevére -, ahol van egy õrtorony és egy kis vár, ide fel lehet sétálni. Nem szabad kihagyni, lenyûgözõ a látvány. Korzika híres a bortermelésrõl. A félsziget északi részén több bortermelõ üzemet meg lehet látogatni és kóstolni, nagyon-nagyon finom bort készítenek (ezekben a gyárakban lényegesen olcsóbban lehet megvenni a bort, mint a turistaközpontokban). A csúcs északnyugati pontján áll egy õrtorony, ami meg lehet látogatni, nem kell nagyot sétálni, szintén érdemes megnézni. Macinaggio (a félszigeten itt van egyedül kemping – ami nagyon szép volt) nagyon kellemes strandokkal bír, itt áll egy félig már leomlott õrtorony a vízben. A félsziget keleti fele zöld, könnyen és gyorsan autózható. Itt is van pár nagyon kellemes kisváros, ahol negyed órás sétákat érdemes tenni. Bastia fölött pár kilométerrel – szintén egy õrtorony közvetlen közelében – van két kemping (délit nem szabad választani!), ahol az utolsó éjszakát jól el lehet tölteni, innen könnyû eljutni a komphoz. A torony lábánál pedig még egy utolsót fürödni is lehet (igaz a strand köves).

Bastia: Korzika második legnagyobb városa. Szép belvárossal, de igazából a várat érdemes megnézni, ahonnan nagyon szép a kilátás a kikötõre.

Még egy apróság: Korzikán a boltokban nem kapsz hûtött üdítõt, itt a jég nagy kincs. Általában a kempingekben 2 l-es mûanyag palackokban lefagyasztanak vizet, ezzel tudod az italodat hûteni.

Elnézést, ha kicsit több strand szerepelt a beszámolóban, de Korzika gyönyörû természeti látnivalói közé ezek is beletartoznak, a nyári melegben pedig nem is olyan rosszak…

És bocsi, hogy kicsit hosszabbra sikerült.

Jó utazást!