kérdés

#201841 Hozzászólás

K Kata

kérdés

Hát igen.Fölvetõdhetnek benned kérdések, mert nem tudsz rólam sokmindent,hiszen vannak dolgok amiket nem írtam ki,mert nem éreztem ide tartozónak, vagy annyira régen írtam itt ki, hogy te még akkor lehet nem is tudtál errõl a fórumról,mert akkor képben lennél.Talán azok, akik már régóta írnak ide, jobban megértik a dolgaimat. A válaszaim a kérdéseidre:
-A letiltás már megtörtént az msn-en, mert amíg egyszer-kétszer írt a haver, még az nem zavart,de mikor már minden nap írogatott többször is, akkor letiltottam.
-Najmeddine nem titokzatosan hívogatott.Ha fülkébõl hívott, akkor is csak annyit írt ki a telefonom hogy “hívás”, amikor még együtt voltunk. Amikor pedig mobilról hív, akárkiérõl is hív,sosem titkosította le a számot,mindig tudtam hogy ez egy tunéziai szám.Mellesleg ha beszélni akar velem, akkor ne éjszaka telefonáljon, amikor más ember alszik!!!
-Eleinte az önérzetemnek hízelgett,hogy a történet ilyen fordulatot vett, és az angol lánnyal való nagy tervei után mégis vissza akar jönni és könyörög. Nagyon fájt hogy ezt tette.Mielõtt megismertem õt,épp csalódtam valakiben,akit nagyon szerettem,és ezután ismertem meg Najmeddine-t.Váratlanul jött ez a szerelem,pedig az elõzõ fiút is nagyon szerettem,de már nem bírtam a csalódást és a fájdalmat és a bizalmatlanságot abban a régi kapcsolatban. Szerettem a magyar fiút, fájt a csalódás,mégis meg tudtam szeretni mást.Ahogy megláttam Najmeddine-t, azonnal valami különleges dolgot éreztem. De ahogy hirtelen szerelmes lesz az ember, egy csalódás meg is tud változtatni sok dolgot. Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem esik rosszul amit tett, de felnõtt fejjel,sok keserû tapasztalat után megtanultam, nem futok olyan szekér után ami nem vesz fel, jobban mondva nem szállok fel arra a szekérre, amelyrõl nemrég ledobtak. Nem hinném hogy bármi is szebb vagy jobb lenne ha a szobámban ülnék sírva, búslakodva az elvesztett szerelem után. Az élet nem áll meg, és nem visszafelé kell nézni,hanem elõre.
-Nem közömbös vagyok, csak realista.Az ember nem felejti el soha a nagy szerelmeket, a csalódásokat, de nem rágódom ezeken a dolgokon,mert nincs értelme. Sokan bejelölnek pl. az iwiw-en,és írnak,ismerkedni szeretnének, sok helyen megfordulok, ahol próbálnak felszedni a pasik. Most kialakulóban van valami, nem tudom még mi lesz belõle, majd az idõ megmondja. :) Van munkám, vannak hobbyjaim, van mivel lefoglalnom magam.
-Egyébként meg nem egyformák az emberek, nem mindenki sír évekig olyan pasi után, aki arra érdemtelen. Lehet hogy te így vagy ezzel, és rajtam röhögsz,hogy számodra hihetetlen amit leírok,közben egy pasi meg rajtad röhög, hogy ennyire nincs tartásod. Mert szerintem tartás kell ahhoz, nõi büszkeség, és nagy lelki erõ, hogy ne fogadj vissza valakit, akit nagyon szerettél.Nem fogadtam vissza,mert nem érdemelte meg.Ha akkor megtette a hülyeséget, megteheti bármikor amikor nem vagyok ott. Az a “pár hónapja” (amikor szakítottunk), az pedig már fél éve volt. 30 évesen nem fogok életem végéig utána bánkódni.
-Megtanultam,hogy ami nem megy,nem szabad erõltetni. Az élet keserû tapasztolatokat adott a számomra.Volt,hogy adtam másnak több esélyt is, mégsem változott semmi, pedig õk magyarok voltak és nem több ezer kilométerre éltek.Ha másokat el tudtam felejteni, õt is el lehet. MINDENKI FELEJTHETÕ!!! Õ is, te is, én is, bárki…..!!! Illetve megmarad majd emléknek, mint a többiek. Csak nem mindegy, hogy kire hogyan és miért emlékszik vissza az ember!!!
-Tunéziában pedig nem csak õt és a barátait ismerem,mert megismertem kint élõ magyar idegenvezetõket, egy magyar utazási iroda kinti partnercégének fõnökeit, valamint néhány árust, akikkel üzleti kapcsolatban állok.