Konkrét élmények

#123183 Hozzászólás

Júniusban

Konkrét élmények

– egy bérelt “böhöm töhötömmel” (Dodge Grand Caravan) mentem, feleségemet meg a gyerekeket felkapni a belgrádi reptéren. Azért belgrádi, mert a repülöjegy sokkal olcsóbb volt mint Pestre, utolsó pillanatban kellett venni a tengerentúlról.
– az elefánttal eldöcögtem (eleinte nem mertem nagyon hajtani) Pálicsig. A vicces persze az volt, hogy két határellenörzéssel is gyorsabb volt Pesttöl Pálics mint budai hegyek mögül az ötös pályára kikecmeregni.
– Pálics után elég sok a traffi, de különösebben nem izgattuk egymást.
– Gondoltam, átvágok a Fruska Gorán, van ott az út mentén egy szép kolostor.
– A “böhöm töhötöm” majdnem átvágott rajtam, kanyargós az út, éreztem, hogy baj van a stabilitással – pedig a megengedett ALATT hajtottam. Ezután jobban vigyáztam.
– Belgrádi reptér kicsi, takarós, a parkolás a Ferihegyhez képest egy vicc. Persze, Ferihegy extrém drága szerintem. Élveztem, hogy az állami pósta üzletében az Internet ingyen van(!), ha az ember a saját laptpját hozza. Viszont a reptér szerzödéses fele (Dufry International AG, http://www.dufry.com, Svájc) kellemetlenül magas árakkal lepett meg minket. Mellesleg, ki is dobták öket azóta Belgrádból, megérdemelten (persze, nem azét mert méregdágák voltak…)

http://forum.airwise.com/forum/showthread.php?t=9411

– A nejem elektronikával (hazaköltözés része) sürün megpkolt böröndökkel libegett ki, a gépek, berendezések egyes részei a gyerekeknél voltak. Szerb vámosoknak se híre se hamva. Mi meg vaciláltuk, milyen útlevelt jobb felmtatni. Kiderült, akármilyet, úgy is mindegy volt. :-)

– A “böhöm töhöm” vezetése Belgrádban eseménytelen volt. Biztos sok ember megijedt tölünk, de lehet hogy csak udvariasabbak voltak mint a magyarok. Mindenestere nem vertek meg, ami Pesthez képest már egy haladás. Söt, még nem is dudáltak.

– “Kellemeset a hasznossal” jelszóval pár napot szántuk közép-Szerbia beautózására. A számítógépes labor fontosabb részei a pályaudvari megörzöbe kerültek, így a mikobuszban mát több lett a levegö. :-)

– Sikerült “rossz” útra keveredni, de nem is ütött ki olyan rosszul. Szép vidéken mentünk. A forgalom átlagos volt, átlagos zsarusürüséggel. Gornji Milanovac-ban szálltunk meg a “Bosna” motelben (pont a Gornji Milanovac “vége” táblánál van egy gusztusos motel, bal kéz felöl). Az ár: 6000 RSD hat emberre (3 szoba). Végül is ott “rekedtünk” meg kettö éjszakára, mondván hogy nagy a hadsereg, az ár ($100) az emberek mennyiségéhez képest nem is rossz, a szobák meg nagyon jók.

– Voltunk pár kolostorban, láttuk pár zsarut is traffizni itt-ott, pár honfitársunk jópár ezer RSD-t hagyhatta ott. Volt ugyanis mindenféle kocsi, bosnyák, horvát, bolgár, nyugat-európai, kevés albán meg román – söt, orosz is. Jó érzéssel lehetett kitalálni, melyik kocsin volt “H” országjelzés: agresszív, dudál, hajt mint a kerge ló, lesz@rja a többieket. A gyerekek már röhögnek a hásó üléseken: “megint egy magyar örült”.

– Volt hogy jött szembe egy kerge marha állat, messze 100 felett, cikkcakkban, dudálva, mindenkinek integet hogy hová menjen és ki volt az anyja. Ahogy jön, a gyerekek már röhögnek. Persze, ami az országjelzést illeti, igazuk volt (NEM albán volt a vezetö!). Nem villogtam, pedig tudtam hogy a radaros-fárollemászatlan-yugós-rumcájsz nevü állat ott várakozik türelmesen kb. 500 méterrel a hátam mögött. Gondoltunk, valakinek csak hozzá kell járulni a Gornji Milanovac-i rendörök fizetésemeléséhez, ha mindenki kocog 80-al mint a “hülye” mi/szerbek/bosnyákok/németek/stb, akkor hol lesz a pénz a szegény rendörnek? így mulat egy magyar úr(vezetö).

– Másnap volt, hogy hülyeséget csináltam: felmentem a nis-i autópályára, felmenetel közben nem vettem észre, hol kell a fizetöcetlit kihúzni. A zsernyák ott volt. Megállok, mondom, hoppá, nagy “glupo”-t (butaságot) csináltam. Aszondja, nema problema, álljak félre, menjek vissza gyalog, addig ö villog. A dolog meg is történt, szép udvariasan… Nagy nevetés a végén, semmi gond.

– Visszafelé hogy mi van a kocsiban csak a magyar vámosokat érdekelte. Amikor a hat emberrel tömött kocsit, millió csomagot (csomagokban mellesleg kompjuter-alkatrészek), meglátták, a csomagokon meg egy büszkén csücsülö óriási görög, bocs, albán :-) dinnyét, aszonták “Jézusom, na jó, csukja be”.

A dinnyét megettük, a JAT meg a Virgin Atlantic nem vesztette el a csomagokat, a vámosok flegmák voltak, büntetést nem kaptunk, kocsi nem lett összetörve. Szóval megúsztuk a szörnyü vadregényes, veszélyes Szerbiát.