Kristóf

#123034 Hozzászólás

Jani haverja

Kristóf

A második rész is tetszett, irigykedek is rendesen…

Én sajnos jóval konzumturistább vagyok, részben a család miatt, részben a lustaságom, meg egy kicsit a korom miatt.

A nevem onnan jött, hogy 2005-ben egy barátommal (õt hívják Janinak) csináltunk egy félhumanitárius akciót Csángóföldre, ami abból állt, hogy az általunk közösen ismert ottani embereknek (egyik haverunknál dolgoztak) vittünk ki mindenféle, fõleg építõipari cuccot (amiket itt lomiztak házbontásokból, ill. a boltban vettek, pl. bontott fáskazán, új talicska stb.), és ennek fejében ezek az emberek vendégül láttak minket néhány napra. Ezt a túrát én 2004-ben is megcsináltam egyedül, de akkor volt útitársam (a csángókat vittem ki, és hoztam egyet vissza). 2005-ben egyedül lettem volna, így jött képbe a Jani barátom, aki szintén jól ismerte ezeket az embereket. Közben én elkezdtem ismeretlenül érdeklõdni Albánia iránt. Eszembe jutott hogy, mi lenne, ha Csángóföldrõl tennénk egy kitérõt, és Görögország felõl bemennénk Dél-Albániába, majd a parton feljönnénk északra, és onnan haza. Ez egyrészt km-ben rövidebbnek tûnt, mint egy külön Csángóföld, és egy külön Albánia túra, másrészt a kisfiam akkor volt fél éves, és nem nagyon akartam a családomat itthagyni hosszabb idõre. Meg Albániába kit találtam volna útitársnak? (A Jani barátomnak sem mondtam el, hogy mit akarok, mert akkor nem biztos, hogy jött volna:)). Úgyhogy egy adott csütörtökön hajnalban elindultunk, úgy, hogy legkésõbb egy bõ hét múlva hazaérünk, de lehet, hogy elõbb. Aztán az M3-ason közöltem vele, hogy mi lenne, ha Csángóföldrõl nem egyenesen hazajönnénk, hanem tennénk egy kis kitérõt… Elõször hülyéskedésnek gondolta, aztán rájött, hogy én komolyan gondolom…:) Úgyhogy néhány nap csángóföldi eszem-iszom után elindultunk az ismeretlenbe, úgy hogy csak egy 1992-ben kiadott Európa autóatlaszunk volt. Elsõ nap leértünk Tesszalonikibe (ez kemény volt a bukaresti árvíz után, amikor még nem állították helyre az utakat, és mindenféle falusi utakra tereltek), úgy, hogy reggel hatkor indultunk Csángóföldrõl, és este fél 12-re voltunk Tesszalonikiben. Ott megaludtunk, majd másnap Kakaviánál beléptünk Albániába, és Sarandában töltöttünk néhány napot. Megnéztük a kötelezõ látnivalókat (Butrint, stb.), meg egy kicsit ismerkedtünk a környékkel, majd elindultunk a Riviérán keresztül haza. Úgy terveztük, hogy Shkodrában alszunk, és másnap hajnalban irány Magyarország. Mivel nem tudtuk, hogy Shkodráig hány óra az út, így reggel hatkor elindultunk Sarandából. A Riviérán számításaink szerint alakult az idõbeosztás, viszont Vlora után felgyorsult a közlekedés, Durres után pedig Vora-t elhagyva egy vadiúj gyorsforgalmi úton találtuk magunkat, akkor még szinte forgalom nélkül, traffipax mentesen, úgyhogy még a pick-up-pal is sikerült kb 100-110-es átlagsebességet csinálni Vora és Shkodra között:) (Akik mostanában voltak Albániában el sem hiszik ezt, mert azóta irdatlanul megnõtt a forgalom, meg építik a gyorsforgalmi út helyett az autpályát is, meg van traffipax is rendesen.) Ennek eredményeképp kb. du. 2 és 3 között már Shkodrában voltunk. Bementünk a vár alatti szállodába, lefoglaltunk egy szobát, majd elmentünk körülnézni. Mivel nem tetszett meg Shkodra (azóta sem, valahogy ösztönösen nem tetszik, nem tudom, hogy miért), elmentünk az onnan látható hegyek felé valamilyen murvás (vagy inkább teljesen széttöredezett aszfaltos) úton, amibõl földút lett, hogy megnézzük arra mi van. Máig nem tudom, hogy pontosan merre jártunk, azóta, hogy lett albán autósatlaszom saccolva azt gondolom, hogy talán a Shllak hegység baloldalán mentünk, de ez egyáltalán nem biztos. Egyébként a táj nagyon szép volt. Egy idõ után visszafordultunk, mert sötétedés elõtt vissza akartunk érni Shkodrába, ami félig sikerült is (pont sötétedésre értünk be a városba). Kifogtunk egy áramszünetet, úgyhogy igencsak nehezen találtunk valami vacsorázós helyet, de végülis lett, meg az áram is megjött. Másnap meg – vasárnap lévén – sajnos el kellett indulnunk haza, mert hétfõn már dolgoznunk kellett. De ez a Balkán körút mindkettõnk számára örök élmény maradt.

Miután hazaértünk a barátom írt egy, vagy két kommentet valamelyik fórumba, és mivel õ Jani néven jelentkezett be, ugyanoda én Jani haverja néven írtam, aztán rajtam ragadt, és ezt a nicket használom azóta is mindenhol. Elõtte én is csak passzív fórumozó voltam (nem írtam, csak olvasgattam a különbözõ fórumokat), a Jani barátom meg abba is hagyta a fórumozást, mert másfele sodorta az élet. Úgyhogy így lettem Jani haverja.

Másik hegyes élményem az a görög határ mellett volt 2007-ben (oda azóta tervezek egy kisebb túrát, csak megvárom, amíg megnõ egy kicsit nagyobbra a kisfiam). Ez úgy volt, hogy 2007-ben úgy gondoltam, hogy kimegyek nyaralni feleségemmel, és az akkor két és féléves kisfiammal Albániába, Sarandába. Mivel a Szerbia-Macedonia utat idõben gyorsabbnak gondoltam (nem az), így elsõ nap át is léptük az Ohridi tó északi részén a határt (Qafe Thane), és megaludtunk az elsõ faluban (Lin-ben) az egyetlen szállodában. Másnap (a szállodatulajok figyelmeztetése ellenére) elindultunk a Korca, Erseke, Leskovik, Permet, Kelcire, Gjirokaster, Saranda útvonalra. Akkor láttam egy számomra csodát, a Korca, Leskovik, Permet háromszögben lévõ hegyeket. Mások, mint Észak-Albániában, de szerintem gyönyörû a táj. Maga ez a fõút is elég gázos (nem az aszfalttal van a baj, hanem a keskenységgel, hajtûkanyarokkal, szakadékokkal, stb.), de panoráma gyönyörû, és az onnan kiinduló mellékutak fel a hegyekbe, meg gondolom a csak szamárral, vagy gyalog járható ösvények elég embert próbálóak lehetnek. Amúgy maga a fõút is átvezet – ha jól tudom – két nemzeti parkon is. Van ott farkas medve, stb., ahogy hallottam. A táj a völgyekben lomboserdõ, a hegyek tetején kopár szikla, közte meg keveredik a félmediterrán növényzet a szárazföldivel, és nagyon nagyok az adott pontról emberi szemmel belátható szintkülönbségek. Úgyhogy én ide mindenképpen visszamegyek egyszer egy pár napra.
Van egy általam nagyon felületesen ismert cseh motoros társaság, akiknek megtaláltam a videóját a neten. Õk errefelé túrázgattak. A videón egy sima mellékút szerepel a falvak között ebben a háromszögben, sajnos pont a táj nem látszik, de a mellékút minõsége igen:)
Itt a link:
http://www.youtube.com/watch?v=swSc1harLD4&source=GE

Egyébként fõleg Dél-Albániát ismerem jobban, ott jártam a legtöbbet.

Mindenesetre irigyellek az általad átélt élmények miatt, én biztosan nem bírnék gyalog egy nap alatt 1000 m-es szintkülönbségeket mászni terepen.

Amúgy Montenegróba mivel mentél ki (stop, vonat)? És ha jól értettem az írásodat, akkor stoppal jöttél vissza Ulcinjból hazáig? Van néhány ismerõsöm, akik tervezgetnek valami hasonló stoptúrát, úgyhogy ezért érdekelne.

Mégegyszer is köszi a beszámolót.