Lombok, Indonezia

#86214 Hozzászólás

maja

Lombok, Indonezia

2001. februar, Lombok delnyugati partvonalan delutan 2 korul berelt motorral probaltuk felderiteni a szigetet. Messze mindentol, egy meredek lejtore erve, lattuk, hogy elottunk kb. szaz meterrel ket alak egy faagat vonszol keresztul az uton. Mire felgogtuk, hogy ez uttorlasz, és meglattuk a ket ficko fejen a maszkot, meg kezukben azokat a keseket, amivel a kokuszt is konnyen fel lehet bontani, mar nem tudtunk semmit csinalni, egyetlen eselyunk az lett volna, ha megfordulunk, es elhuzunk arra, amerrol jottunk, de az a tragya motor hegymenetben nem volt kepes mozdulni. A ket mezitlabas lerangatott minket a motorrol es elszedegettek tolunk mindent. Probaltunk veluk beszelni, hogy a papirjainkat adjak vissza, de nagyon ugy tunt, hogy nem ertenek angolul. Le akartak vetetni velem a gyurumet, de nem ment, mire elkezdtek fenyegetni, es elmutogattak, hogy igyekezzek, mert ha nem teszem, majd megoldjak, ok, levagjak az ujjammmal egyutt. Erre a parom nekiugrott az egyikuknek, hogy elvegye tole a keset. Siman ment volna, mert a mellkasaig ert a kis genyo, de a masiknal is volt kes, aki hol hozzam ugrott es a nyakamhoz tartotta a sajat keset, hol a parom hata moge probalt kerulni, hogy ot szurja hatba. En nem birtam megmozdulni, annyira panikolta, uvoltottem hogy hagyja, engedje el, mert nagyon rosszul nezett ki a jelenet. Kb. egy perc alatt felfogta, hogy egyedul nem tud mit kezdeni ket keses emberrel, es abbahagyta a dulakodast, mire alaposan elvertek. Mire magunkhoz tertunk, a rablok felszivodtak a bozotban.
Tanulsagok:
-ha mindketten fiuk lettunk volna, lett volna eselyunk
-de akkor sem erdemes megtamadni oket, nekik kevesbe draga az eletuk
-bizonytalan helyeken nem motort, hanem autot kell berelni, azt csak lofegyverrel tudjak megallitani, kessel nem
-rendorokre nem erdemes idot vesztegetni, csak addig, amig a biztositohoz szukseges jegyzokonyvet kitoltik
-csak olyan holmit erdemes magaddal es magadon vinni, amit szivesen odaadsz nekik. Pairokat, fotogepet, draga, kedvenc napszemuveget,.. semmikepp
– tovabba biztos vagyok abban, hogy a rabloink mar korabban kifigyeltek minket, konnyen lehet, hogy ott dolgoztak, ahol a motort bereltuk

Vegul is az ijedtsegen kivul semmi bajunk nem lett, masnap elutaztunk a szigetrol, mar nem biztunk meg senkiben. Azert egyszer visszamennek, mert maga a hely egeszen gyonyoru, nem akarom elvenni tole a kedveteket, csak nem art ovatosabbnak lenni, mint mi voltunk.