még egy megoldás

#271860 Hozzászólás

Liza

még egy megoldás

Szerintem két problémás véglet van a pasik közt. Az egyik tipus, amelyikrõl már esett szó: aki csöppet sem törõdik a nõjével; mélyebb érzésekre képtelen, figyelmetlen, önzõ, ezáltal olykor agresszív követelõzõ állat… egyszóval érzéketlen tuskó.
A másik pedig, aki túl nagy problémát csinál abból, hogy mennyire élvez a barátnõje. Ez alatt azt értem, amikor mindenféle komplexust farag abból, ha a barátnõjének nem sikerült eljutni a csúcsra, és számonkéri. Ezáltal a nõben kialakul egy olyan görcs, hogy azt érzi, csak akkor jó nõ, ha fergeteges élményeket él át látványosan, és minden alkalommal.

Nekem legalábbis volt egy pasim, aki hihetetlen vitákat csapott, ha én nem mentem el (még akkor is, ha ez eleinte ritka volt). Kezdte azzal, hogy biztosan szeretõt tartok, akivel aznap a pasim elõtt voltam, és most ezért nem megy, vagy azért, mert az biztos jobb nála. Ekkora baromságot! Mire nagynehezen meggyõztem, hogy ez nincs így, akkor kitalálta, hogy akkor biztosan túl kicsi neki, és ezzel gyötörte magát meg engem órákon át! Ez legalább akkora hülyeség, mint az elõzõ feltevés. És ezt minden egyes alkalommal eljátszotta, amikor én nem mentem el.
Így aztán kialakult bennem egy olyan ösztönös reakció, hogy ha szexre került a sor, begörcsöltem, és végig arra koncentráltam, hogy nekem el kell menni. Így márpedig nem lehet igazán élvezni a dolgot, sõt odáig fajult a dolog, hogy egyre kevesebb orgazmusban volt részem, ami még több konfliktust szült, és így tovább.
Sajnos elég sokáig maradtam ebben a kapcsolatban ahhoz, hogy legvégül odáig jutottam, hogy az új partnereimmel szemben is fennmaradt ez a görcs, és ez elég nehézkessé tett – borzasztó rosszul éreztem magam, hogy netán frigid leszek, meg alkalmatlan. Meg ilyen hülyeségek.
Ráadásul az ember mindenhol azt hallja, hogy az a jó nõ, a vonzó, szexuálisan izgató, aki fergeteges teljesítményt nyújt az ágyban. Ez szerintem sok nõnek okoz dilemmát, hasonló görcsökkel, mint amit magamról leírtam.

Az azóta eltelt pár év, és “jónéhány” pasi múltán végre mostanra sikerült megfejtenem ezt a problémát és lassan visszaszereznem régi önmagamat (jó nagy küzdelem volt!). (Persze annyi könnyítés volt a dologban, hogy én legalább tudtam mit keresek, mert azelõtt teljesen jól indult és mûködött a szexuális életem. Aktívan játékossággal elengedetten, természetesen. Tehát fesztelen élvezettel.)
És a tanulság amire jutottam: csakis akkor jó a dolog, ha az ember el tudja engedni magát! (Ehhez nyilván megfelelõ partner kell, akibe teljes a bizalmam, és akit szeretek. Érzelmek nélkül könnyen begörcsöl az ember.) Ehhez az is kell, hogy ne legyenek buta elvárásaim magammal szemben. A lényeg, hogy jól essen az , amit csinálunk. Számomra nem kisebb az értéke egy szeretkezésnek attól, mert nem jutottam el a csúcsra, ha úgy egyébként jól esett és élveztem. Van olyan, hogy néha nem megyek el, és fogalmam sincs miért (pedig minden “tökéletes” volt.) És így is boldogan alszom el utána. Mert szerethettem, mert szerettek. Ennyi.

Azthiszem sok pasinak ezt elég nehéz felfogni, és jobban görcsölnek rajta, mint mi. Ezért én sem szeretem, ha megkérdezik utána: jó volt-e. Szerintem ha ezt kérdezni kell (mert nem látja magától, hogy mit éreztem), akkor régen rossz a dolog.

Na, hát bocs hogy szinte egy regényre sikeredett a mondandóm…