Mindenkinek

Kezdőlap utazas.com Fórum Afrika Etiópia Mindenkinek

#74724 Hozzászólás

Mindenkinek

Vizibusz

Etiópia

Etiópia neve a görög „Aethiops” szóból származik, amelynek jelentése „ember napsütötte arccal”. Az Etióp-magasföld évezredes történelmi neve Abesszínia. (Wikipédia)

Idõszámítás

Etiópia sokunk számára távoli, alig ismert ország. 2007-ben ünnepelte Etiópia a kétezredik év beköszöntét. Ez szeptember 11-én következett be, mert Etiópiában szeptember 10-ig 1999-et írtak. Aki fiatalodni vágyik, nem kell mást tennie csak Etiópiába utazni és máris 8 évet fiatalodik. A különbség oka, hogy az európai és az etióp idõszámítás egyaránt Jézus Krisztus születését tekinti kezdõpontnak, az eltérés Krisztus születési évének meghatározásában van. Különbség adódik még abból, hogy a 365 napból álló évet 13 hónapra osztják, melybõl 12 hónap 30 napból áll, és a maradék napok adják a tizenharmadikat. A naptári év minden évben szeptember 11-én kezdõdik, ekkor van tehát az újév Etiópiában. Érdekesség az is, hogy az egyes hónapoknak egyedi etióp nevük van. A nap beosztása sem azonos az európaival. A napok kétszer 12 órára vannak felosztva: a napfelkeltétõl kezdik számolni, azaz reggel 7 óra felel meg ott az 1 órának. Az etiópok kizárólag a saját rendszerüket használják. Zavar akkor van, amikor európaiakkal beszélnek meg találkozót és udvariasságból európai idõszámítás szerinti idõpontot adnak meg. Megtörténhet olyan félreértés, hogy a megbeszélt idõt kétféleképpen értelmezik. Ezekbõl már érzékelhetõ, hogy egy különleges országról van szó, mely õsi kultúrával, hosszú és izgalmas történelemmel rendelkezik. A hagyomány szerint az államalapító elsõ király, Menelik, a bibliai Salamon király és Sába királynõjének nászából született. A legenda szerint Menelik király Jeruzsálembõl magával vitte a Frigyládát Etiópiába. Mindez Krisztus születése elõtt 950 évvel, mintegy 3000 évvel ezelõtt történt. Ha ez legenda csupán, akkor sem férhet kétség ahhoz, hogy az etióp kereszténységnek legalább 1500 éves írásos emlékei vannak. Késõbb a mai Jemen területén fekvõ Dél-Arábiából a tengeren át sémi hódítók érkeztek az országba. A helybéli kúsita õslakossággal összeolvadva jött létre az etióp nép. A sajátos kultúrájuk fõ jellegzetességét a korán felvett kereszténység adta meg. Etiópiában már a 4. század elején államvallás lett a kereszténység, megelõzve a Római Birodalmat, amely Nagy Konstantin császár alatt követte csak Etiópia példáját. Ennél korábban csupán Örményország tette meg ezt a lépést, szintén a 4. század elején. Egy kiváló tudós Etiópiát „a népek múzeumának” nevezte, mivel az ott honos népek és nyelvek pontos száma ismeretlen. Ez a színes kultúrájú, színpompás népkavalkád a földkerekség egyik legszebb, legizgalmasabb országában lakik, amit a nemzetközi turizmus a legutóbbi idõben kezd fölfedezni. (dr. Ashaber Wanna, Etiópia magyarországi tiszteletbeli konzulja.)

Praktikus információk odautazók számára

Nemrég érkeztünk vissza egy három hetes etiópiai útról, szeretnék néhány infót megosztani veletek, s egyúttal megköszönni azoknak, akik használható tudnivalókat tettek itt közzé!!!

Vessetek meg, de – az idõ rövidsége miatt, s az élvezhetõséget is szem elõtt tartva – mi viszonylag úri módon jártuk be az ország jó részét, s nem helyi járatokkal, ami –hogy itt többen is írták – akár két hetes idõveszteséget is jelentett volna.

Egy Addis Abebai utazási iroda szervezte meg az utunkat – kívánságainkat figyelembe véve -, s biztosította számunkra a dzsipet, emberrel együtt, foglalta le a belföldi repülõjáratokat, szállásokat, belépõket, egyéb engedélyeket. Mindez – épp az imént láttam fél szemmel egy mûsort a zone clubon, aminek az volt a „ényege”, hogy két celeb l…eányka egy napon keresztül vásárolt New Yorkban fejenként kb. 1500 dollárét olyan cuccokat, amiket én a turkálóban sem vennék meg… hát ez több volt mint egy fél három hetes Etiópia  2300 dollárt fizettünk fejenként a három hétért, amiben benne volt a dzsip, sofõrrel, – a kötelezõ – idegenvezetõvel, szállással, reggelivel, a nem olcsó belépõjegyekkel, a belföldi repülõjáratokkal, s a profi szervezés, aminek eredménye a jó „közérzeten” kívül az idõveszteség nélküli három hét!! A vacsorát, illetve az italt, ajándékot, esetleges borravalókat természetesen mi álltuk, de ez utóbbit sokszor a vezetõink fizették. (pl. egy úton lefotózott helyinek, a fotóért, vagy a papoknak a kolostorokban, a hotelekben ha nem voltunk elég gyorsak, a csomagjainkat cipelõ hordároknak stb. ezek az összegek néhány birr-tõl 10 birrig terjedtek jellemzõen )

A korrektséghez hozzátartozik, hogy az utazási iroda nevét is közzé tegyem, mindenkinek tiszta lelkiismerettel tudjuk ajánlani, rendkívül korrektek, profik voltak!! (Mondom, annak, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy végigbuszozza Etiópiát, mert pl. nincs rá egy, másfél hónapja, de van egy kicsivel több pénze ahhoz, hogy viszonylag komfortosan nézze végig az országot.) Aberus Ethiopia Tours Mohammed Nasir a tulajdonosa (akkor nõsült épp, amikor kint voltunk), választékosan beszél angolul – gondolom, amharául is  -, eérhetõségei: http://www.aberusethipiatours.com mobil: +251 0 91 146 90 87, info@aberusethiopiatours.com

Vízum

Vízumot itthon szereztünk a tiszteletbeli konzulnál: Ashaber Wanna etióp orvos, Budapesten dolgozik, a III. kerületben az Aranypatak u-ban (jó kalandos helyen) lakik, vagy ott, vagy a munkahelyén lehet vele találkozni. Telefonszáma: +36 30 373 1977. Vízumkérõ lap, két fotó és némi készpénz fejében viheted a vízumot. Fontos, hogy indulás elõtt 30 nappal ne támadd le, mert akkor felárat kell fizetni, illetve meg kell venned a hatvan naposat, ami szintén több kerül.

Oltások

Mi nem oltattuk be magunkat, nem is kértek sehol semmihez igazolást arról, hogy van oltásunk. Aki érzékenyebb, az erõs, bakteriális fertõzés elleni hasmenés elleni gyógyszert vigyen magával. Kint csak úgy tud szerezni, ha orvoshoz megy, s az felírja neki. Nagyon lelkiismeretesek, tüzetes – ám gyors!! – kivizsgálás után írnak fel gyógyszert, kizárván, hogy nem maláriád van. Húsz perc alatt bevizsgálták a vérét, mindenét annak, aki ilyen bajban szenvedett.

Mivel az ország jó része fennsíkos, nem igen van szúnyog, még légy sem. (Légy Lalibelában volt rengeteg egyedül.)

Ahol maláriaveszély van, ott az ágy fölött van háló, mert állítólag az éjjeli csípés a fertõzõ. Mi megúsztuk. Szerintem Etiópiában nem jellemzõ a malária, de ki ki a maga ízlése és érzékenysége szerint készüljön erre is. (Állítólag ez ellen nincs oltás, gyógyszeresen lehet ellene védekezni. No meg hálóval, vagy szúnyog elleni krémmel történõ bekenekedéssel, bár ez macerás.)

Vannak, akik szerint ember-bolha is van, lehet, hogy ilyen csak a nagyon 1xû szálláshelyeken van, mi ilyennel nem találkoztunk.

Útikönyv

Nekünk volt LP-nk is és Bradt útikönyvünk is, és elvittem magammal egy szegedi orvos hetvenes években megélt élményeit tartalmazó könyvet is (Poczik Miklós: Sebész voltam Etiópiában c.), nagyon sok érdekes, hasznos ismeretet lehet abból is szerezni.

Elolvastam egy-két, az interneten talált mûvet is, amelyek nagyon hasznosak, értelmesek voltak. Pl. Szélinger Balázs: (aki most is Mekelében tanít az egyetemen!) Az etióp orthodox egyház rövid története dióhéjban, I. Haile Szelasszié beszéde a Népszövetség közgyûlése elõtt (1936. június 30.), Ismeretlen szerzõ: Etiópia történetének rövid foglalattya (www.arts.u-szeged.hju/etiopia/etiopia/kistori.html stb.

Térkép: a Kálvin téren lévõ térképboltban remek térkép kapható az egész országról, de az internetrõl is letölthetõ. Az útikönyveket is beszerzik itt.

Pénz

Inkább dollárt ajánlunk vinni, készpénzt, mert az ATM-ek nagyon megbízhatatlanok, azokban a boltokban, ahol egyébként lehet(ne) kártyával fizetni, ott sem igen lehet, mert nem mûködnek a vonalak. Valaki azt mondta, hogy csak a 2000 után nyomott dollárokat fogadják el, mi ilyeneket vittünk, de szerintem a kutya se nézte, hogy mikor született a bankjegy. Kipengettek 100 dollárért 1700 birrt és kész. (Nagyon durván számolva 1 birr 40 forint kb.)

Elfogadják az Eurót is, de szerintem a dollárt jobban váltják. Néhány helyen közvetlenül is elfogadták volna a valutát is, de a jellemzõ az, hogy birr-el lehet fizetni, úgyhogy szerencsésebb, ha beváltjátok a valutát. A váltáskor, és minden egyes alkalommal, amikor visszakaptok mindig vizsgáljátok át a bankjegyeket, ne legyenek hiányosak, nagyon koszosak, összeragasztottak. Ha ilyet találtok, adjátok vissza, minden további nélkül kicserélik, de azért bepróbálkoznak. Még a Consó falubeli törzsek sem fogadták el az ilyen pénzt tõlünk! Jobb erre felkészülni, mi egy kicsit késõn ébredtünk föl.

Bárhol nem lehet pénzt váltani, ezért érdemes azt még a megérkezéskor elintézni. Az ország sztem nem drága, néhány száz dollár bõven elég a fenti – elõre befizetett – költségeken kívül. (egy másfél literes ásványvíz kb. 20 birr, egy elegáns helyen egy pohár frissen csavart gyümölcslé 25 birr, a sör-bor árakra nem emlékszem, de nem vészesek)

Mi indulás elõtt átutaltuk az utazási irodának a helyi járatok költségét, de ezzel egy kis gond volt, mert – feltehetõen – a „pénzmosás gyanújába keveredhettünk,” és a bank mindenféle igazolást „oltási bizonyítványt” követelt meg szegény Mohammedtõl, aki elküldte az útlevele beszkennelt pld-át és azt bemutattuk a banknak, s minden ment a maga útján. Hogy az miért nem zavarta a bankot, hogy Mohammed és az utazási iroda nem ugyanaz, rejtély, de inkább ne adjunk ötleteket a résen lévõ banknak. Hála istennek nem törölték a járatainkat a bank miatt.

Útiterv

A három hétbe – október-novemberben voltunk – belefért dél és észak is. Igaz, ezért cserébe sokat utaztunk, kevesebb volt a klasszikus értelembe vett szabadidõ, bambulási lehetõség, mint szerettük volna, de valamit valamiért.

Mi a Lufthansaval repültünk, ez egy kicsit drágább volt, mint az Agiptair, de kifogástalan volt ez is.

Addisba érkeztünk, késett a járat, ezért egy kicsit ki voltunk nyuvadva, de ezt is elfelejti az ember.

Másnap már indultunk is le délre, egy napos út után értünk le Arbaminchbe, de az úton egy pillanatig sem unatkoztunk; ez egyébként jellemzõ volt az egész útra. Minden pillanatban olyan élményhalmaz zúdult ránk, hogy nem gyõztük kapkodni a fejünket és a fényképezõgépeinket.

Útközben megnéztünk egy UNESCO által világ örökséggé nyilvánított látnivalót, Tiya sztéléket (sírhelyek, sírkövek), nagyon szépek, érdekesek volta, többszáz évesek. (Soha nem hallottunk róluk.)

Nechsar Nemzeti Park, Lake Chamo, Jinka, Tsemay, Bana, Mago NP, mursik, majd Turmi, ari, bana törzsek, Kangaton, Nyangatom, Omo folyó, Korcho, Karo tribe, dasenech tribe, hamer tribe (emlékeim szerint itt kellett a Kenyai határ közelsége miatt az útlevelünket bemutatni a városban – vagy faluban? _ egy kb. 20 kg-os hivatalos emberkének, aki gondosan nyilvántartásba vett bennünket). konso tribe – ez a település volt az egyik legnagyobb élmény, autentikus, érintetlen, nem olyan mû, mint pl. a mursik (tányérajkúak), erbore törzs.

BALE NP, ennek legmagasabb része (Sanetti Plateau) 4500, ez már kemény, fõleg annak, aki nem bírja a magaslati levegõt. (Mi bírtuk, csak szegény sofõr fiú nem, õ nagyon ki volt.) simien farkas, rengeteg patkány, madár, kopár a természeti látnivaló, de mégis gyönyörû. A mérhetetlen tiszta levegõtõl és a különféle ásványoktól különféle színû kicsapódások, színek a köveken, sziklákon. Különleges növények.

Bale Mountains NP, itt voltak nagyobb állatok egyedül.

Visszamentünk Addisba, majd onnan repültünk – gyilkos idõben, hajnali négykor kellett kelni!!! – Axumba, (a frigyláda, amit senki nem láthat az õrzésével megbízott papon kívül) majd másnap onnan dzsippel mentünk tovább – félelmetesen szép útvonalon, pedig olyan hegyoldalon mentünk végig, amin akkor csinálták alattunk az utat!! agyagot köptünk másnap, de gyönyörû volt. Simien NP, – itt végre majdnem egész nap trekkingeltünk a jó levegõn, s mozogtunk!!! – majmok (gelada babbon), iszonyú szép természet, virágok, stb. Gonder; itt egy felejthetetlen szép kolostort láttunk, aminek a plafonján ezernyi angyal volt (Debre Birhan Selassie).

Falasa, a zsidók által lakott település, Bahirdar, itt is túráztunk, a kék Nilus forráshoz, és a vízeséshez, majd másnap a Lake Tanán hajóztunk és néhány kolostort néztünk meg (nõk által nem mindegyik látogatható), majd elrepültünk Lalibelába, ott végignéztük a sziklatemplomokat – miután ott is nyilvántartásba vették az összes adatunkat. Itt nem volt vmilyen mûszaki probléma miatt villany este és éjjel, vak sötétség volt, de nem volt zavaró. Másnap felügettünk egy két órás kemény túrával a hegy tetejére, az ott lévõ kolostor (Asheton Mariam) kedvéért, de maga az út is felejthetetlen – és elég kemény – volt. A hegy tetején kunyhóban laktak, ahonnan naponta jártak le a gyerekek a faluba iskolába! Voltunk még egy nem messze lévõ sziklában kialakított talán 12. szdi kolostorban is (Ne’akutalab)

Másnap visszarepültünk Addisba, ahol a Lufthansa jóvoltából egy napot nyertünk, mert nem reggel, hanem este indult vissza a gép. A városban is van látnivaló bõven, s ha vásárolni akar valaki, azt is megejtheti. Múzeum, város fölötti kilátó stb. Elmentünk egy autentikus kávézóba is, ahol ittunk, vettünk kávét. A piacon gyönyörû, 1xû, egyszínû pamut sálakat vettem magamnak is, ajándékba is 50 birr/db-ért (kb. 2000,- Ft). Este még elvittek bennünket egy nagyon klassz helyre, ahol helyi zene-tánc-korlátlan fogyasztás volt a program. Igazán remek zenével!! Egyébként több helyen hallottunk helyi zenét feldolgozó instrumentális rock zenét, nagyon jó volt! vettünk is néhány CD-t ajándékba.

Érdemes elkölteni a birrt, mert a reptéren általában rohanni kell, nagyon kevés a két óra, mindig történik valami rendkívüli, és elfoglalják az ember idejét azzal, hogy ide-oda lökdösik, rohan, türemkedik, s örökké vetkõzik… öltözik stb. Egyébként az etióp légitársaság nem olyan szigorú, mint az európai, vagy amerikai, pl. ásványvizet be lehetett vinni magunkkal. A kávét is a kézipoggyászomba tettem, mert már nem fért bele a bõröndbe, ez sem volt gond.

Kint a gyógyszertárakban kapható un. orális infúzió, amit egy liter vízben kell feloldani és meginni. Ezt azoknak ajánlják, akiket elér a hasmenés, s legyöngülnek, de én bárkinek ajánlom, én a lalibelai kemény hegyi túrán „ittam meg”, s pillanatról pillanatra kaptam tõle erõre. (oral Rehydration salts – ors) van ízesített változatban is, néhány birr db-ja, 3-5 birr. ilyet itthonra is lehet hozni. Szerintem itthon ilyet nem lehet kapni.

Szállások

Voltunk két nagyon elegáns lodge-ban, egy nemrég épült Eco Lodge-ban Jinka mellett, és egy kint élõ magyar hölgy – Gelencsér Piroska – által tervezett Aregash Lodge-ban. Ezek nem voltak olcsók, de még így is két személyre száz dollár alatt volt jóval az ára, s úgy érezhettük magunkat, mintha „svájci turisták” lettünk volna 

Volt, amikor sátorban aludtunk, ahol este10 körül lekapcsolták az aggregátort és nem volt villany, de olyan közel volt az ég, ami olyan sûrû világító csillagokkal volt tele, hogy nem is hiányzott. A göncöl szekér alatt aludutnk A madarak csicsergésétõl nem tudtunk aludni, olyan hangosan zajogtak 

Jellemzõen átlagos, néhány száz birres szállodában aludtunk, ahol mindig tisztaság volt, és volt meleg víz. Néhányszor aludtunk kimondottan elegáns szállodában is (Addisban, Gondarban stb.)

Hasznos magunkkal vinni egy un. bányászlámpát, (vagy és gyertyát, ez utóbbihoz gyufát) mert ugyan az egész országot – a telefonhálózathoz hasonlóan – lefedi a villanyhálózat, de olyan gyéren világít minden, hogy alig látni. Annál esténként nem igen lehet olvasni.

Mindenütt adtak szappant, néhány helyen még hajszárító is volt! WC-papír mindenütt volt, törölközõt mindenütt kaptunk!

Ruházat

Én igyekezetem olyan ruhákat vinni, amiket nem sajnálok, és amiktõl már meg is válhatok. Pamut ingek, pólók, len-, vagy vászonnadrágok, bakancs a túrázáshoz és a magas terephez hideg ellen, szandál a melegebb részekre, s néha csak sima vékonyabb edzõcipõféle. Vittünk templomjáró zoknit is, mert a kolostorokba nem lehet cipõvel bemenni, de ki is hagyható, mert ezekben is – mint az egész országban – példaértékû tisztaság van, semmi gond, ha a szõnyegen jön-megy az ember a rendes zoknijában, vagy akár mezítláb.

A ruháim egy részét egy lalibelai hegyen lakó fiatal lánynak adtam – remélem, megkapta õket. Ez jellemzõ, hogy úton, útfélen elkérik a ruháidat. Eleve így készültem, hogy ott hagyom õket a hotelben, de így örülök -, ha célba ért, és a recepción megkapta a lány õket -, hogy jót tehettem vele.

Még egy hasznos ötlet. A ruháink felét, amelyeket délen használtunk, Addisban hagytuk, nem cipeltük magunkkal északra. Erre a célra célszerû vinni egy nagy nylonzacskót, (szemetes zsákot) amibe bele lehet tenni a szennyes holmit, a szállodában megõrzik ingyen, szívesen.

Célszerû vmilyen sállal vagy hasonlóval a szánkat eltakarni azokon a részeken, ahol a vörös por száll, merthogy sok helyen nincs aszfalt. Ezek az utak sem zavaróak ugyanakkor, remekül haladnak rajta a dzsipek.

Élõ vízbe ne menjünk, ilyennel ne érintkezzünk, mert szinte mindegyik bilharziás. Volt olyan nemzeti park – talán a Simien -, ahol lefeküdtem egy nagyobb kõre, de figyelmeztetett az idegenvezetõ fiú, hogy kocogtassam meg elõbb, hátha kígyó van alatta. Nem volt.  Sehol nem volt bennem félelem, sem a természeti jelenségek miatt, sem az emberek miatt.

Mosatás

Volt olyan szálláshely, ahol lehetett (volna) mosatni. Erre azért nem lehet számítani száz százalékig, mert közbe jöhet mindig valami malõr, pl. áramszünet, feledékenység stb. S kevés az a hely, ahol kétszer is aludtunk, szóval, érdemes annyi bugyival, inggel felszerelve menni, ahány napra megy az ember. Vagy s.k. is lehet mosni. Nem biztos azonban hogy megszárad. Jellemzõ, hogy alig volt idõnk. Jónak bizonyult az ötletem, miszerint minden napra vittem újat, nem lett volna idõ, alkalom arra, hogy három négy db ruhával gazdálkodjak.

Internet, telefon

Internet sok helyen van, fõleg szállodákban, de kis falvakban, kis bódékban is, csak nem biztos, hogy nyitva vannak, nem biztos, hogy mûködnek, nem biztos, hogy van ideje az embernek… szóval, nem megoldhatatlan, de idõ és alkalom függvénye ez is. Az ára is eltérõ volt, kb. 1 birr 1 perc, de volt olyan hely, ahol ingyen volt (az egyik szállodában).

Telefon – vonalas – szinte mindenütt van, állítólag jó minõségû, nem is drága, meg lehet ezt is próbálni. A mobil meglehetõsen drága, mind a percdíj, mind az sms, de egy-két alkalommal ezt is meg lehet engedni magunknak. Internet-sms-telefon megfelelõ arányú alkalmazásával nagyjából lehet tartani az itthoniakkal a kapcsolatot. Erre is idõ kell azonban, amibõl nekünk mint említettem már, nem volt sok.

Lehet helyi kártyát vásárolni, és azzal telefonálni, vagy sms-elni, az talán olcsóbb, de ezeket itthon meg kell elõre érdeklõdni, illetve a helyi kártyavásárlást a kinti kapcsolattól kell megkérdezni.

Én nem vagyok telefonfüggõ, de aki fontos volt, azzal tudtam tartani a kapcsolatot.

Ételek, italok

Injera – savanykás palacsintaszerû lepény, amit tépve kenyérként hasznának, és belefogják a húst, stb. Kézzel esznek.

Ízletes, finom a konyhájuk, sok kecskét, bárányt, belsõséget esznek. Sok chilit, fokhagymát, lime-t (lomi). A húsokat pici darabokra vágják és úgy sütik, fõzik, mégis sokszor kemény.

Sok finom levest ettem, és a helyi kenyerük felejthetetlen!! Igazi, nem mû, jó ízû, tömör, finom. Nagyon hiányzott viszont a csoki, azt alig találtam.

Idõ, óra, naptár

Etiópiában más idõszámítás van, mint nálunk, õk még nem 2011-ben tartanak, és az óraszámításuk is egészen más. Lásd fent. A nyári idõszámítás ideje alatt két órával, ezt követõen eggyel elõbbre vannak, mint itthon. Erre érdemes figyelni majd hazafelé, az átszálláskor.

Általában

… elmondható, hogy az ország rendkívül tiszta, várakozáson felüli élményben volt részünk a látnivalók miatt is. Fõleg a természeti látnivalók, a vidéki, falusi élet számunkra rendkívüli élményt jelentett. Ahogy szállítottak mindent a fejükön, hátukon, vagy szamaras kordéval, de teljes erõbedobással segítettek az állatnak is tolni a rakományt.

Folyómedrekben mostak, fürödtek. Gyönyörû volt a fehér pamut sál-viseletük, amit ruhaként hordtak rendkívül elegánsan.

Az egész ország – a déli szavannás rész kivételével – megmûvelt. Rendkívül dolgosak, faekével, zebuval szántanak, kézzel aratnak, számtalan állatot terelnek az utakon. Igaz, ezzel a természetet feltörik, megbontják az eredeti formáját, de nem éheznek!!

A délen látott vidéki – törzsi – élet talán varázslatosabb, mint az északi un. klasszikus látnivalók.

A levegõ iszonyú tiszta, az ember bõre ezt nagyon meghálálja. A víz rendkívül lágy, selymes. Ahol csak tudtunk, beugrottunk a helyi – törzsi – piacokra. Azt látni kell, és átélni, ami ott van, elmondani nem lehet. Felejthetetlen élmény.

Nyelv

A nagyobb városokban általában beszélnek angolul, de nem mindenütt. Kis falvakban szinte egyáltalán nem. Ezért is hasznos, ha van az emberrel egy helyi vezetõ, aki angolul is, és a helyi nyelven is jól beszél. Ez megvédi az embert attól, hogy küzdjön a helyi erõkkel, hogy ne verjék át – megteszi ezt helyette a vezetõ -, s az önkéntes segítõket, árusokat is távol tartja a puszta jelenlétük. A törzseknél nagy segítség volt szintén, hogy ott voltak, mert velük nem igen tudtunk volna kommunikálni nélkülük, kivéve egy-két helyet, ahol volt helyi, angolul beszélõ segítõ, vagy olyan „menedszer-féle”

Nagyon hasznos, ha megtanulunk néhány amhara kifejezést (köszönöm, szívesen, jó napot, szép lány, fokhagyma, citrom stb.  ), rendkívül hálásak érte, láthatóan fülig ért a szájuk, ha amhara nyelven szóltunk hozzájuk. Egyébként is nagyon barátságosak, nyitottak, kedvesek, nem tolakodóak, nem jellemzõ, hogy hozzánk érnének, vagy hogy félni kellene tõlük. Nagyon jó a közbiztonság, az útikönyvek szerint a fõvárosi piacon tartani kell rablásoktól, mi ott sem tapasztaltunk semmi rosszat, csak – Etiópiára nem jellemzõ – mérhetetlen koszt, dzsuvát.

Ha végkép nem boldogulunk a helyiekkel, marad az activiti, azzal remekül lehet kommunikálni pl. helyi piacokon, kis falvakban.

Egy-egy üres ásványvizes flakon, üres üveget, tollat, egyéb apróságot bárki szívesen elfogad, vagy mint mondtam, a ruhánkat, cipõnket, templomjáró zokninkat.

Ha bárkinek kérdése van, tegye fel akár itt, akár a következõ e-mailcímemen:
vad.virag@indamail.hu