Nem tudom már…

#262125 Hozzászólás

Lisa
Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

Nem tudom már…

Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtõzik a táj,
fák árnya dereng sûrû néma csöndben,
rezdülõ titkot szõ a félhomály.
Bokrok tövében, nedves holt avarban
álmodik néhány fáradt pillanat,
amely még õsszel hullott le a földre
utánad hajló, síró fák alatt.
Elillant álmok, emlékek suhannak,
mosolyod fénye már régen elveszett,
hangod csak elhalt suttogás a szélben,
egy illúzió, mit vágyam kergetett.
Nyomodban járok, emlék-szõtte ködben
e vágyakra hulló fázós alkonyon,
utánad hívnak elfáradt remények,
megyek, hogy miért, már magam sem tudom.
(Kormányos Sándor)