Patagónia 20.

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Patagónia Patagónia 20.

#56409 Hozzászólás

Arnys

Patagónia 20.

Február 3. Reggel a San Sebastián-i átkelõhelyen átmentünk Argentínába; ezúttal gyorsan ment az átkelés. A chilei és az argentin határállomás között 12 kilométer van.
Az argentin oldalon megint csak aszfaltozott út van, így gyorsan haladhatunk. Río Grande elõtt meglátogattuk a szaléziánus missziót, amelyet egy Fagnano nevû pap alapított az 1890-es években. Az épület udvarán egy repülõgépet ábrázoló széljelzõt, ócska mezõgazdasági gépeket, egy cetkoponyát (ámbrás cetnek vélem), koporsókat és egy barátságos kutyát láttunk.
Río Grande, a Tûzföld legnagyobb városa, sivár, szeles hely; itt már a városban is alig vannak fák. Legfeltûnõbb nevezetessége a tengerpartot szegélyezõ emlékmûsorozat, amely az 1982-es falklandi háború hõseire emlékeztet. Itt is és másutt is nagy táblák hirdetik: Las Malvinas son argentinas. A tûzföldi szobrászmûvészet másik fontos alkotása egy több méter hosszú pisztráng. Río Grandében ettünk egy pizzát, és vettünk élelmiszert a következõ napokra.
Río Grandétól délre már látszanak Tûzföld déli részének havas hegyei, és ugyanakkor megjelennek a fák. Vagy húsz kilométeren keresztül csak csenevész, kiszáradófélben levõnek tûnõ fákat láttunk, de késõbb már szabályos erdõ szegélyezte az utat. Ezek a fák a Tûföld középsõ részét egészen barátságos vidékké teszik.
Tolhuinban tankoltunk; itt láttunk egy 1928-as Ford A-modellt is. Tolhuin közelében, az erdõben sátoroztunk. Itt vettük észre, hogy nem világít az egyik tompított izzó.
Február 4. Reggel lementünk a Fagnano-tó partjára. A Tûzföld legnagyobb tava a fentebb említett olasz papról kapta nevét. Nagyon szép a táj.
A Tolhuintól Ushuaia felé vezetõ utat, amelyen továbbmentünk, most aszfaltozzák. Az aszfalt nélküli szakaszokon hihetetlen a por, minden elhaladó jármû kilométeres porfelhõt húz maga után. A Garibaldi-hágóból fényképeztük a gyönyörû Lago Escondidót (Eldugott-tó).
A hágó déli oldalán érdekes, vizenyõs völgyet találtunk, kiszáradt, csonka fákkal. Ez az egész vizenyõs terület egy hódcsalád gátépítõ munkájának eredménye. Láttuk a víz közepén álló hódvárat, és a fák csonkjain a hód rágásnyomait is megtaláltuk. A hódot magát azonban nem sikerült megpillantanunk. Meronys kérészlárvákat és más kezdetleges rovarokat gyûjtött. Innen nem mesze az út mellett egy vízkifolyót találtunk, ahol Meronys meg is fürdött.
Ushuaia környékén osztrák jellegû a táj. A hegyek teteje sziklás, hófoltokkal, néhol kisebb gleccserekkel, az alacsonyabb részeken erdõk vannak. Fenyõfák errefelé nincsenek, az erdõket a Nothofagus családba tartozó lombos fák alkotják. Ezeket a fákat magyarul déli bükknek szokták nevezni.
Végül beértünk Ushuaiába, Argentin-Tûzföld fõvárosába, amelyet az argentinok büszkén a világ legdélebbi városának neveznek (bár a chilei Puerto Williams még délebbre van). Ettem egy pizzát, Meronys egy marhasültet. A tengerpartot szép alkonyi fényben fényképeztük. Láttunk caranca-ludakat: a gúnár hófehér, a tojó majdnem teljesen fekete. Azt tapasztalom magamon, hogy alulbecsülöm a madarakat: a carancákat elõször kacsának, a kõerdõk közelében látott coscoroba-hattyút libának néztem.