Persze,

#437069 Hozzászólás

unalmas

Persze,

ahogy mondtam, jó dolog önzetlenül szeretni, és nem úgy gondoltam, hogy a párod rossz ember, csak engedhetne többet is ahogy te is. De azt is tudom, hogy nehéz olyan dolgokról leszokni, amiket beléd neveltek, de ez ellen csak õ tehet.
Te megszakadhatsz, ha õ nem akar egy csöppet változni, pedig általában egy idõ után az ember elkezd változni a párja által, és ez jó dolog.
Próbál meg egy kicsit megpuhítani, ha-ha, gondolom szoktál próbálkozni. :)
Én is átvettem az õ tulajdonságaiból amikor kint voltam, fõleg azt a nyugodtságot és állandó jókedvet, szinte zavart az az idegbeteg nyüzsgés amikor visszajöttem, mindenki rohan, ideges stb, mintha egy idegen helyen lettem volna. Aztán egy idõ után persze “visszaragadt” ez a rohanos-dilis légkör rám is sajnos…
Igazad lehet, hogy ott általában a fiúk gyakrabban kedvencek otthon, bár ez elég sok helyen így van. Mindenki elsõnek fiút akar meg ilyesmi…
Hát, õszinte leszek, errõl azt hiszem nem beszéltünk, hogy milyen legyen a gyerek vallása majd, nekem mindegy. Bár…, ha azt nézem, hogy ott a gyerekekbe igencsak bele van nevelve a tisztelettudás és udvariassák másokkal pláne az idõsekkel szemben, vagy a szülõk iránti tisztelet (nem pofázok vissza, meg nem csavargok stb mint ahogy az itt nagyon is divat), akkor azt mondom, inkább legyen muszlim, akkor legalább nem kell attól tartanom, hogy hiába próbálom normálisra nevelni, mégis tiniként már a fejemre fog tojni.
pl látom mit görcsöl az egyik kolegám a tini lányával, totál meghülyült és rendszeresen simán hülyének nézi õket, na velem ezt biztos nem csinálná.
Amikor én ilyen idõs voltám, hát a mi családunkben sem volt ilyen, nem voltak zsarnokok a szüleim, de nálunk nem volt “megkapsz mindent és megtehetsz mindent” nevelés, az biztos, ezért nekem ez a normális.
Nekem nem mondott ilyesmit senki, bár nem is nagyon érdekelne, szerintem ha valaki szeret valakit, akkor az mindig különleges neki… talán van abban valami, hogy Sok különbség van közötte és pl az exem egyénisége között, ami a szeretet kimutatását illeti, vagy pl a másik megértését. Valahogy õ jobban érezteti vagy kimutatja, szenvedélyesebben, mindig azon van, hogy nekem a legjobb legyen, mert akkor õ is boldog ha én az vagyok. Pl kamerán keresztül simán észreveszi ha valami gondom van, egyszerûen megérzi, és látom hogy neki is kezd lefelé görbül a szája. :) Ez nagyon jól esik, és én is automatikusan így állok õhozzá emiatt. Én igazából sosem voltam túlságosan pasizós, hûséges típus vagyok nem igazán flörtölös, ez biztos régimódinak tûnik, de nekem sosem volt célom minél többet “befogni”.
Nekem mindig is bejött az ilyen keleti típus, de õ az elsõ, persze ha akartam volna, biztos találtam volna valakit, csak nem vagyok vadászós. (pl, ahogy meséltem, levelezek pár külföldivel, és a mai napig azzal jön egy srác szaudiból, hogy õ gazdag, menjek ki meg elvesz, stb, alig bírtam lerázni, és még csak nem is flörtöltem vele(!), de 100%-osan komolyan gondolja, a mai napig küldözget üziket, pedig csak beszélgettünk mindenfélérõl, ennyi).
Neki meg kifejezetten tetszik az európai lány típus (ahogy sok más arab pasinak is), mivel van bõven különbség köztünk és az ottani lányok között, talán ezért is ennyire. És amióta engem ismer, mégjobban látja a különbségeket, és szereti ezt bennem. Persze, büszke rá, hogy neki “fehér” barátnõje van (nagyon tetszik neki a mi fehér bõrünk, vagy ha levagyunk egy kicsit barnulva, mivel ugye más a bõrárnyalatunk is, meg az egészen más gondolkodásunk és nyitottságunk is). Igazából sosem volt komoly kapcsolata arab lánnyal és szerencsére nem csajozós típus, pedig lenne lehetõsége arra kapni lányt ott is. Talán õ is egy kissé “régimódi”, mint én ezzel kapcsolatban, ha-ha, de ezért is bízunk meg egymásban ennyire. ugye van ott is bõven link pasi, aki csak hülyíti az európai lányokat, mert kiakarja próbálni.
És a te barátodnak csak magyar barátnõje volt itt?
Ez szerintem elég gyakori, sokat az érdekel, ami nincs itt vagy kevés van belõle.
Mint mondtam, meglepõen sok vegyes párt (fõleg házaspárokat) láttam pl Marrakeshben, náluk ez megszokott, és elfogadott, nem csodálkoznak már nagyon rajta, szerintem idõnként jobban, mint pl nálunk.
Nem is kérdeztem, hol ismerkedtetek meg és hogyan?
Egyébként, el is felejtettem mondani, ramadankor isteni sütiket szoktak sütni, kérd meg, hogy hozzon neked is, meglátod milyen jók. :D