Sajnálom

#194341 Hozzászólás

Andrea

Sajnálom

Tényleg sajnálom azt, hogy ilyen vélemény van a nemzetünkröl.
Egy 22 éves magyar lány vagyok, Mexikóban dolgozok, állandó munkahelyem van, mondhatom, hogy úgy élek, mint ahogy otthon élhetnek. Az egyetlen dolog amiért egy itt töltött szakmai gyakorlat után visszajöttem, az az itt megismert barátom volt, akivel közel másfél éve járok. Nem szándékozom itt tölteni az egész életemet, de ha így alakul, hát legyen. Nekem személy szerint egy kicsit hiányoznak a magyar dolgok, a családom, barátaim, de nem panaszkodom, mert én választottam az itt létet. Ha máshova lesz lehetöségem menni, nem baj. Szerintem idövel eltünnek a nemzetek közötti különbségek, sztereotípiák, az a lényeg, hogy mik a személyes értékeid. Minden országnak, nemzetnek megvan a szép oldala, ezekre kellene helyezni a hangsúlyt, nagyon sok tehetséges magyar ember van, a magyar müvészet, tudomány híres tudna lenni, csak valahogy ezzel kellene bemutatkoznunk. Szerintem nekünk, azoknak a magyaroknak, akik más országban élnek, legyen az Amerika, Európa, Ázsia, arra kellene koncentrálnunk, hogy hogy tudunk érvényesülni itt ( ha már ezt az utat választottuk) anélkül, hogy lejáratnánk az anyaországot. Talán személy szerint ez nem tünik fontosnak sokmindenkinek, de ez az ami szerint megítélnek minket a jövöben.
A következöket nem dicsekvésböl írom le, hanem azért mert szeretném megmutatni, hogy így is lehet kitartással, és egy kis szerencsével.
22 éves vagyok, a General Electric által megvett helyi vállalatnál dolgozom munkavízummal, a túrista osztályon asszisztensként. Elöször kerestem állást, és ez alapján kaptam a vízumot, a vállalat kérvényezte meg nekem. Ebben nagy részem volt abban szerintem, hogy az interjúkon hangsúlyoztam, hogy olyan munkát keresek, ahol a vállalat meg van gyözödve arról, hogy engem akar alkalmazni, mégha 5-10 papírral többet kell kitöltenie. Nem életcélom itt maradni, de ezt az állást azért találtam, mert úgy döntöttem, hogy megtanulok jól angolul, és spanyolul, és kitartóan kerestem. Egy kétszobás lakást bérelek, egy lengyel lánnyal, aki szintén elég jól él itt.
Úgy gondolom, hogy optimizmussal, becsületességgel, kitartással sokmindent el lehet érni.
Ja, és holnap megyek a Kodály-kórus koncertjére itt Leónban, Mexikóban!!! Mondtam sokmindenkinek, hogy menjenek, mivel nem sokat tudnak Magyarországról.Üdvözlet mindenkinek, bárcsak egy kicsit több magyar lenne itt. (3-4 van a városban, sajnos nem ismerem öket)
(Elnézést a hosszú ö és ü hiányzik a gépröl)