Sokáig Dia!

#229978 Hozzászólás

magrim
Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

Sokáig Dia!

Az elmúlás mindig fáj, hiszen megszûnt létezni valami olyan, ami addig életünk szerves részét képezte. Teljesen mindegy, hogy ki hagyott ott kit, a lényeg, hogy egy fontos része az életünknek lezárult, ami törvényszerûen fájdalommal és hiányérzettel jár együtt. Olyan, mintha számunkra meghalt volna valaki. Van egy nagyon jó könyv, ami messzemenõen jól szemlélteti a szakítás mechanizmusát, ami révén sok mindent megérthetsz, és talán még megoldóképletet is találhatsz. Javaslom olvasd el. A címe: Verena Kast: A gyász. Egy svájci pszichológusnõ szenzációs írása, ami nem csupán frázisokat puffogtat, hanem jól tudja mirõl beszél. A jó recept pedig mindenkinél más. A lényeg, hogy foglald el magad valamivel. Vagy vesd bele magad gõzerõvel a munkádba/tanulásba, vagy találj magadnak más elfoglaltságot. Mondjuk olvass sokat. A fájdalom pedig napról napra tompulni fog. Nem tudom, hogy teljesen elmúlik e valaha, tudsz e majd úgy visszagondolni a történtekre és a kapcsolatodra, hogy közben csöppet sem lesz szívbemarkoló az érzés, de talán egyszer igen. Jelnek pedig biztosan veheted, mert véletlenek nincsenek. Biztosan nem ez a fiú volt neked rendelve, és ahhoz, hogy megtaláld a valódi társad, kellett, hogy megszabadulj ettõl a gátló tényezõtõl. Kitartás Dia!