Sokat gondolkoztam én is ezen,

#280040 Hozzászólás

voice
Tag

Sokat gondolkoztam én is ezen,

de mivel igazán mély nemzetközi politikai és közgazd. ismereteim – a fõiskolai, érintõlegesnek tekinthetõ közgazdaságtani okulásomtól eltekintve – nincsenek, így csak a saját józan paraszti eszemmel kifundált gondolataimat írnám le ezzel kapcsolatban. Fõleg azért, hátha egy nálam lényegesen felkészültebb ember meg tudja mondani hogy ez így van, vagy nem így van.
Tehát:
1 lépés. Hitelek felmondása. A jelenlegi, közel keleti származású tõkepénzes kormánytagoktól ez persze nem várható, de tegyük fel, hogy valamelyik kormány lesz annyira tökös, hogy azt mondja a nemzetközi bankárklánnak, “amit eddig kaptatok az a tiétek, amit ez után kapnátok, az meg a zsebünkben marad, bejelentjük az államcsõdöt”… Az most csak egy mellékes körülmény, hogy azt a presztízsveszteséget, amit az ezt meglépõ kormány elszenvedne, le sem kell írnom. Biztos vagyok abban, hogy ÕK vonulnának be úgy a magyar történelembe, hogy csõdbevitték az országot… Tehát ehhez kell némi történelmi léptékû önfeláldozás, amit pl. Orbánból én messze nem nézek ki. De igazán semelyik politikusról sem tartom valószínûnek, márcsak kizárásos alapon sem, hiszen valószínûsítem, hogy aki képes arra, hogy el tudja magát verekedni a politikai húsosfazékhoz, az szinte minden emberi erénnyel rendelkezhet, kivéve az önfeláldozást…:-)) Innentõl kezdve felejtõs az, hogy “hirtelen” bejelentéssel megy csõdbe az ország. Ennek a hirtelen szónak azért van jelentõsége, mert ha csak a másik csödbemenési út marad, azaz hogy az ország nem csak a bejelentés szintjén, hanem valóban, ténylegesen – gazdaságilag – csõdbemegy, akkor ez egy folyamat, aminek során – a csõd bekövetkezését megelõzõ idõszakban – minden tõke, minden munkáltató multi és mindenki aki teheti, kimenekíti a vállalkozását, termelését külföldre, hiszen senki nem akar egy valószínûleg majd bekövetkezõ gazdasági embargóval súlytott ország befagyó gazdaságában megpróbálni mûködni… A gazdasági embargót pedig azért gyanítom, mert a nemzetközi tõke nem fogja tétlenül nézni, hogy a ki nem menthetõ befektetései benntragadjanak Magyarországon, ráadásul elveszítsen egy – igaz nem túl nagy – piacot. Összefogva a hitelezõ – és a csõd miatt hoppon maradó – nemzetközi pénzvilág cápáival, szépen meg fogja szívatni Magyarországot, már csak a példa statuálás kedvéért is. Nem lesz kereskedelem, nem lesz munkahely, nem fog mûködni a gazdaság, a bankrendszer, stb. A pénzünk értéke kutyaszarra fog emlékeztetni leginkább és úgy egyáltalán mindenki éhendöglik, aki nem tud krumplit termelni a kertjében. Nekem ez a meglehetõsen sötét scenarió tûnik a legvalószínûbbnek. Hogy miért? Hát azért mert már régóta nem vagyunk önellátóak. Más kérdés, hogy mennyivel okosabb dolog lett volna, az elhazudott “rendszerváltáskor” bejelentett csõd, amikor mindent rá lehetett volna kenni a büdös komcsikra, mert az talán nem váltott volna ki ilyen ellencsapást a gazdasági partnereinkbõl, a hitelezõ bankokból. Akkor még lehetett volna azt mondani, hogy ” kedves “nyugati” országok és nyugati bankok, ti egy olyan halódó és általatok is minden eszközzel gyengíteni kívánk kommunista hatalomnak adtatok kölcsönöket, akik sajnos tényleg nem bizonyultak életképesnek a történelem során és sajnos emiatt nem is tudják a baráti hiteleiteket visszafizetni. Sajnos így jártatok, de majd leírjátok behajthatatlan tételként és nincs harag. Mi, a rendszerváltó országok a jövõben annak ellenére beengedünk benneteket, hogy az országban banki tevékenységet folytassatok, hogy ti egyre nagyobb kölcsönökkel támogattátok azokat, akiket mi megdöntöttünk, de ti meg cserébe eltekintetek a komcsi kölcsönök visszafizetésétõl és akkor nics harag. De legyen tanulság nektek is, elnyomó diktatúráknak felettébb kockázatos dollárkölcsönökkel támogatni, mert elõbb-utóbb megdöntik õket… “.
Ezt talán akkor még meg lehett volna csinálni. Arról nem beszélve, hogy akkor még volt iparunk, mezõgazdaságunk és egy normális, nem elkriminalizálódott társadalmunk. Akkor még önellátóak tudtunk volna lenni addig, amíg rendezõdnek a nemzetközi viszonyaink. Igaz hogy 5 évvel késõbbtõl lehetett volna csak Mercedest vásárolni, de azt még kibirtuk volna a kockaladában.:-))
Most viszont lövésem sincsen mi lenne addig, amig újra hajlandóak lennének üzemanyagot, meg gyógyszert, meg ruházatot, meg ALMÁT, meg PAPRIKÁT, meg SERTÉSHÚST, meg TEJET behozni ide a multik, lévén hogy önellátásra már teljességgel képtelenek vagyunk… Ezt már elérték rajtunk és ez a biztosítékuk arra, hogy mi addig fizetjük az adósságot, amíg csak kell.