Szemelyes tapasztalatok

#185185 Hozzászólás

Robert4
Tag

Szemelyes tapasztalatok

Udvozlet mindenkinek.

Ha valakit erdekel, megoszthatok kozel ket ev tapasztalatot tropusi szigeten valo eletrol.

2003-ban egy nemzetkozi IT cegnek dolgoztam, rajtuk keresztul jutottam el Mauritiusra egy projektre, amibol egy eves ott tartozkodas lett. Emlekszem, a csapatbol nem volt olyan aki ne akart volna odamenni, de mivel elegge specialis volt a terulet (telekom data center) ezert szerencsem volt. Elsore marha jo volt es tetszett a dolog, allandoan meleg, a tengerpart soha nem volt egy oranal messzebb, szoval gondoltam ez most aztan almaim netovabbja. Port Louisban laktam, eleinte hotelban, a varosban, mint kesobb rajottem, egy normalis hotel volt, presze a sziget tele van jobbnal jobb resortokkal. De oda az ember nem mehet csak ugy be, altalaban a strandokert fizetni kellett, a helyieket meg nagyon nem engedtek oda hiszen ki akarta volna elrontani a fizetos nemet vagy angol turista nyaralasat.

Korulbelul ket het utan elkezdtem halara unni magam. A helyre a lepukkant szo meg hizelgo is, az atlag Port Louis-i hazhoz kepest a pesti nyolcker nehany berlakasa maga a palota. Az utcak koszosak, a helyieknek nincs penzuk, miert is lenne, hiszen az Indiai ocean kozepen semmit sem lehet csinalni. Ja igen, van persze cukornad, annyi hogy azota ra sem tudok nezni :) Munka nagyon keves, rengeteg a munkanelkuli es kilatastalan ember, Mauritiusrol aki csak tehette menekult, leginkabb Franciaorszagba (a nyelv miatt).

Ami engem legjobban “zavart” par het utan az az volt, hogy nem tudtam mit csinalni. Nincsen infrastruktura. Nincsenek mozik, vagy ha voltak azok indiai filmeket jatszottak. Ugyanabba a barba lemenni a tizedik este dogunalmas volt (hacsak nem kotott ki valami ausztral halaszhajo, mert akkor legalabb a legenyseggel el lehetett dumalni, legalabb addig amig tokreszegek nem lettek). Egesz egyszeruen nincs valasztek. Rajottem, hogy azok a dolgok, amik otthon termeszetesek es magatol ertetodoek voltak, amiket az ember egesz egyszeruen nem vesz eszre emiatt, azok ott nincsenek meg, mert nem lehetnek. Elkezdtek hianyozni a legelemibb dolgok, a tiszta ivoviz, hogy ket boltnal tobbe tudjak bemenni. Sorolhatnam meg.

Van persze egy csomo dolog amirol nem tudok nyilatkozni, peldaul az egeszsegugy, szerencsere beteg nem lettem, de ahogy a helyi korhazakat elneztem, ezzel csak jol jartam.

Aztan ott van az idojaras… Elsore allati jo a 35 fok, de amikor folyton 35 fok van egy ido utan unalmas. Kiprobaltam a tengerparton doglest es palmafa alatt koktelozast, egy darabig oke, de aztan valami mast akartam, mas meg nem volt. Aztan jott a ciklonidoszak, na arrol inkabb ne beszeljunk, ilyenkor mindent elont a viz, ami abbol a szempontbol legalabb jo, hogy a koszt kimossa az utcakrol…

Szamomra Mauritiusnak egy haszna volt, egy ev alatt profi szinten megtanultam buvarkodni, amit mar regen akartam. Neha-neha atmentunk Reunionra egy kicsit par normalisabb kulfoldivel, de egy ev utan kertem athelyezesemet a projektrol.

Szoval ez volt az elso tropusi sziget elmenyem… A masodik is erdekes, ez 2005-2006-ban volt, jo egy evvel a Mauritiusi kaland utan. Volt egy skot ismerosom, akivel egyutt buvarkodtunk meg Mauritiuson, o mar 25 eve csinalta, volt is par fotoalbuma amit publikalt. Rajta keresztul jutottam el a karibi reszbe (otthagytam az IT munkat, penzem volt, ugyhogy hajra), egeszen konkretan Saint Lucia-ra, ahol az egyik helyi dive centerben dolgoztam kozel 8 honapig mint divemaster.

Saint Lucia, mint sziget, gyonyoru, szemely szerint Mauritiust es meg par helyet amit lattam siman veri. De ha lehet a szegenyeg, a munkanelkuliseg es a ketsegbeeses (es a kenyszer) meg rosszabb. A turizmuson kivul nincs semmi, hacsak nem akar az ember banant termeszteni. A “problemaim” hasonloak voltak a fentebb leirtakhoz, bar itt volt szerencsem a helyi egeszsegugyhoz, a vegen Barbadosra, Bridgetown-ba mentem at orvoshoz, ott kicsit jobb volt a helyzet. Csinalni Saint Lucian sem sokat lehet, szorakozni inkabb atjartunk par kornyezo szigetre repulovel amikor ugy adodott. Ja igen, fizetest nem kaptam, fedeztek a szallasomat, kvazi “hobbibol” csinaltam a divemaster munkat, ra is ment eleg szep osszeg, de hat vegul is az elote valo evekben megkerestem, konnyen jott, konnyen ment.

Mi jut eszembe, ha visszanezek erre a kozel ket evre? Egyreszt gyonyoru termeszet, csodas helyek — de ezt ma mar max mint turista tudnam elvezni. Megelni helyinek koromszaggatoan nehez, kulfoldinek sem konnyu, hiszen a helyi munkaero mint tenger, olcso es mindent megcsinal. Igen, mintha valaki fentebb irta volna a gazdag nyugati bevandorlokat. Hat erre mit mondjak: rengeteg amerikait, kanadait, joval kevesebb europait lattam, egytol egyig mind olyanok voltak, akik megtehettek, hogy Saint Lucian telepedjenek meg, ott vettek hazat es fejedelmi modon eltek (kertesz, szakacs, takaritono, ezek mind semmibe sem kerultek szinte), de ezt csak azert tehettek meg mert volt penzuk. Keves olyan kulfoldit lattam, aki nem a vagyonabol vagy nyugdijabol elt meg, meg kevesebb olyat, aki ezt sikerrel tette.

Saint Lucia utan az USA-ban kaptam munkat, ma mar tobb mint ket eve elek New Yorkban, es bar most eppen marha hideg a tel, nem bantam meg. A tropusokat maig szeretem (minden evben jarok ket-haromszor buvarkodni legalabb, Bonaire, Turks and Caicos, BVI vagy USVI, Jamaica, es igy tovabb), de egy het, tiz nap a maximum.

Ha valakit erdekel esetleg valami ezzel kapcsolatban irjon csak: madbrain@comcast.net.

Udv