Szíria, öntözõcsatornák, és a Vatikáni Zsinat

Kezdőlap utazas.com Fórum Közel-Kelet/Közép-Ázsia Vélemények a csador kötelezõ viselésérõl Szíria, öntözõcsatornák, és a Vatikáni Zsinat

#437130 Hozzászólás

Laci

Szíria, öntözõcsatornák, és a Vatikáni Zsinat

Úgy látszik, ha valahol a topicolók nem egymás pocskondiázásával vannak elfoglalva, hanem ehelyett gondolkodnak, akkor lényegében maguk jönnek rá a saját maguk által felvetett kérdések helyes válaszaira. Legalábbis a felmerült probláémákat itt most nagyjából azoknak sikerült megoldani, akik felvetették. Na, azért pár kiegészítést had fûzzek hozzá:
Többnejûség: minden pont úgy van az okai között, talán egy dologról még ne feledkezzünk meg: általában a lányok korábban házasodnak, mint a fiúk. Ez mitõl lesz tényezõ? Mondjuk régebben a lányok nagy része, nemi érést követõen 15-20 éves kor körül férjhez ment, a fiúk viszont (megfelelõ egzisztencia kiépítése, munka, ház, stb) csak jóval késõbb, mondjuk 25-30 éves korban (csak a számolási egyszerûség kedvéért írtam ilyen adatokat, hogy 10 év legyen a különbség, a jelenlegi Szíriában pl. a lányok átlagban 22,1, a fiúk 26,4 éves korukban házasodnak. Erre rájön még egy valamekkora népszaporulat, a jelenlegi arab országokban ez olyan 2% körüli, régebben a magas csecsemõhalandóság miatt ez kevesebb lehetett, szintén az egyszerûség kedvéért legyen 1%. Namost ha Excelben kiszámoljuk (vagy számológéppel végigpötyögjük) az jön ki, hogy ha 100 000 25éves (az elméleti példában a házasulandó korba lépõ) fiúval számolunk, akkor ugyanabban az évben 109 368 lány lépi át a 15 éves korhatárt. Magyarul közel 10% a differencia. A jelenlegi 2% körüli növekedéssel számolva ez a különbség közel 20% lesz. Erre még rájön, hogy pont a házasulandó, ill. fiatal házas fiú korosztály volt a leginkább katonaságra-fogható, akiknek java része a hadakozó arab dinasztiák közötti csatákban vesztette életét. Így egy óriási lánytöbblet keletkezett, amit (ahogy szintén nagyon helyesen kitalált valaki) nem vettek fel kolostorok, stb. Aztán ahogy csökken a népszaporulat, egyre nagyobb lesz a “nõhiány”, pl. jelenlegi kínai helyzet, bár ott az is közrejátszik, hogy a lánymagzatokat sokszor elvetetik. Nálunk az lett a megoldás, hogya korkülönbség egyre csökkent. Elméletileg akkor lesz stabil a rendszer, ha a fiú is meg a lány is u.annyi idõs (ez csak egy matamatikai lehetõség, valóságban nemigen valósítható meg, maradnak a homoszexuálisok, szinglik, vénkisasszonyok, agglegények, stb.) Valahol én itt látom a többnejûség eredetét. Ja, és mi lett a népszaporulattal? Tatár, török pusztítások, középkorban gyakori járványok nagyjából u.olyan arányban pusztították minden nemet, szerintem ez a nemek arányára nem lehetett túl nagy befolyással. Inkább csak a lakosságszámot stabilizálta, egészen a modern orvostudomány megjelenéséig, amikor megszûntek a járványok, drasztikusan csökkent a csecsemõhalandóság, ugyanakkor a családtervezés sehol sem tart. Jelenleg Szíria az egyetlen arab ország, ami élelmiszerbõl önellátó, de már itt is egyre több a probláma. Mondjuk nagyon hosszú a tenyészidõszak, ezért bõséges a termés, a kellemes éghajlat miatt majdnem mindig terem valami (pl. még januárban is van termés, nem is akármilyen, akkor érik be a tengerparti ültetvényeken a narancs, és ezért a január-februári szír tengerpart valami egészen fantasztikusan szép, ameddig a szem ellát csupa narancsszínû az egész táj, de az ország más részein is márciustól november végéig lehet zöldségeket, gabonát termelni).
Elnézést, picit elszaladtam az eredeti témától, ha már növénytermesztés, akkor az a sivatagban csak öntözéssel oldható meg. A Qanat (Kanát, többes számban qanawát) pedig csatornát jelent. A t.sz-ot csak azért írtam, mert van Dél Szíriában egy Qanawat nevû falu, ami a Hawran hegység lábainál található, és a római korban a hegyekbõl származó vizet hosszú vezetékeken vitték a sivatag felé. Ezekrõl a (ma is látható) vízvezetékekrõl kapta a falu a nevét. Nem tudom, minek kapcsán olvastad, egy tippem azért van. Közép-Ázsiában, Kína sivatagos területein ma is alkalmazzák ezt a római módszert. A hegyi gleccserek olvadékvizeit olykor több száz (!) km-es föld alatti csatornahálózat juttatja a sivatagi városokba (pl. a kínai Turfán-ba). Ezt az egész rendszert is kanátoknak mondják. A 90-es évek elején volt egy nagyon jó sorozat a Duna TV-n, nem tudom ki látta, nekem sikerült videóra venni majd’ az összes részét, jó sok kazetta rá is ment, mert 40 db, 1 órás film, de nagyon jó.
Hát, ha letesztelted, hogy nem érti az algériait, akor az biztos úgy van, elvégre õ az arab. Mondjuk ez nekem azért furcsa, mert a mai Magreb-országok határa nem történelmi határ, hanem a francia gyarmati közigazgatási határok, amik vagy 50 éve rögzültek, az alatt nem változhatott érdemben a nyelv. Nem lehet, hogy valaki valami extrémebb helyrõl származott (Atlasz eldugottabb hegyi falvai, algériai sivatag közepi oázis, stb)? Mert szerintem egy algíri, vagy egy oráni meg kell hogy értse a marokkói városi arabot. A zeneslágereket (a leghíresebb énekesek libanoniak), a TV-filmeket (a legtöbb film egyiptomi) sem szinkronizálják arabról arabra:-) mégis nézik. Mondjuk a Masrekben nincs nagy különbség, a libanoni, szír, iraki egész jól megértik egymást, nagyjából még a jordán is. Viszont akkorát még sosem szívtam az arabbal, mint Egyiptomban, nekik iszonyatos beszédjük van. Ha már valaki kívánt sztorikat, egy anekdotát hadd írjak le: amikor az arab nyelvújítás gõzerõvel folyt, vagy 50 éve, a híres magyar orientalistát, Germanus Gyulát is meghívták Kairóba, mint arab nyelvészt. Kairó (és az arab világ) egyik leghíresebb egyetemén oktatott. Egyszer egy diák odament az európai professzorhoz, és megkérdezte, mit tanít? Mire õ, hogy arab nyelv és irodalmat. A diák: -Mert a professzor úr tud arabul? G:-Igen. D.:-Akkor már egy ember van Egyiptomban, aki beszél arabul:-)
Ismét elkalandoztam, többnejûség: Sajnos személyes tapasztalatom nincs, nincs olyan barátom, ismerõsöm, akinek több felesége lenne. Szíriában elvileg minden 1000 házas férfiból elvileg 19 többnejû, statisztikailag tehát minden 50-edik férfi. Ebbõl annyit lehet észlelni, hogy néha Damaszkuszben lehet látni olyan férfiakat, akik karjukon jobbról is balról is egy-egy lánnyal sétálnak. Ebbõl a szempontból legdurvább Szaúd Arábia, ahol 1000 férfiból 120 többnejû. És ha már a statisztikánál tartunk, írtad, hogy barátod 16 éves húga már “eladó”-sorban van. Ománban a lányok ÁTLAGOSAN 16,4 éves korukban házasodnak, Jemenben pedig 16,9 évesen. Ez átlag, ami azt jelenti, hogy sokan sokkal korábban. Szíriában olyan 20 év körül, ami már normálisnak tekinthetõ. Van egy olyan érzésem, hogy a nagyon korai házasság a pedofília egy rejtett formája lehet. Ezek a statisztikák a 90-es évek második felébõl vannak, azóta sokat nem változhatott a helyzet.
Elméletileg minden feleségnek külön háztartást kellene fenntartani, de nem tudom, hogy a valóságban ez megvalósul-e. Az elsõ feleségnek mindenkép tudni kell a másodikról, annak a 3.-ról, stb, mert csak akkor engedélyezi az iszlám jog a további feleségeket, ha az összes megelõzõ jóváhagyja.
Sophie: Azt is eltaláltad, hogy miért kell külön ülni, természetesen azért, mert nincs házasság elõtt semmi sem. Azért is írtam, hogy ne barátnõként mutasson be, hanem barátként, ismerõsként. Lehet, hogy én vagyok már nagyon átállva, de ez a “bevágódás” dolog szerintem nem egy nagy valami, ott teljesen normális, egyszerûen így szokás. Pl. keresztény kolosotrokban is (ahol pedig semmi ilyen megkötés nincs) azt lehet észrevenni, hogy elõbb-utóbb fiú-lány csapatok alakulnak ki beszélgetés, kajálás, stb. során. Én abból indulok ki, hogy Aleppóban, egy konzervatív családba ha valaki meghívást kap, és így viselkedik, akkor már olyan nagy baj nincs. Persze azt majd neked kell felmérni, hogy milyenek, lehet, hogy sokkal lazábban is tudsz majd viselkedni, ez teljesen a pillanatnyi szituációtól függ. Ha közülük valamelyik fiú hozzád ér, akkor lehet. Ha nem, akkor te se!
Ha az édesanyád buzgó katolikus, akkor valószínüleg tisztában van a II. Vatikáni Zsinat határozataival. Mindenesetre pár sort hadd idézzek belõle (az egészet a Szent István társulat magyarra is lefordította: Evangelisatio nova címen, Bp, 1995):
Nostra aetate c. fejezet, az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról (mivel elég hosszúak az egyes részek, rövidítek, de csak úgy, hogy a lényeg ne módosuljon)
“Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra szorosabbá válik és sokasodnak a különbözõ népek közötti kapcsolatok […] feladata, hogy az emberek, sõt a népek közötti egységet és szeretetet ápolja, most elsõsorban azt veszi fontolóra, ami az emberekben közös és közösségre vezeti õket.”
“Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük…” “Az emberek a különbözõ vallásoktól várnak választ az emberi lét rejtélyeire, melyek ma épp úgy, mint régen a szíve mélyén nyugtalanítják az embert: mi az ember? Mi az élet értelme és célja? Mi a jó és mi a bûn? Honnan ered a szenvedés és mi a célja? Melyik út vezet az igaz boldogsághoz? Mi a halál, az ítélet és a halál utáni megfizetés? S végül mi az a végsõ és kimondhatatlan misztérium, mely átöleli létünket, melybõl eredünk, s mely felé tartunk?”
“a többi vallások is szerte a világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugtalanságára azáltal, hogy utakat […] ajánlanak.”
Konkrétan az iszlámmal kapcsolatos bekezdést hadd másoljam ide 1-1-ben:
” 3. Az Egyház megbecsüléssel tekint az iszlám követõire is, akik az egy élõ és önmagában létezõ, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtõje, aki szólt az emberekhez, s kinek még rejtett határozatait is teljes szívbõl engedelmeskedve akarják követni, miként Ábrahám — kinek hitére az iszlám szívesen hivatkozik — engedelmeskedett Istennek. Jézus istenségét ugyan nem ismerik el, de prófétaként tisztelik, szûz anyjaként becsülik Máriát, s olykor áhítattal segítségül is hívják. Várják az ítélet napját, amikor Isten minden embert föltámaszt és megfizet mindenkinek. Ezért értékelik az erkölcsi életet és Istent leginkább imádsággal, alamizsnával és böjtöléssel tisztelik.”
Itt fûzném hozzá, hogy a damaszkuszi Omayad mecsetben õrzik Keresztelõ szt. János ereklyéit, melyet a muszlimok is nagyra becsülnek. II.János Pál szíriai látogatása során ide is elzarándokolt, magának a damaszkuszi fõmuftinak a társaságában. Ugyanakkor muszlim zarándokok ezrei keresik fel a keresztény kolostorok szentjeinek ereklyéit, mindenekelõtt szt.Tekla nagyon népszerû a muszlimok körében is.
És talán ami a lényeg:
“Bár a századok folyamán a keresztények és a muszlimok között nem kevés nézeteltérés és ellenségeskedés támadt, a Szentséges Zsinat mindenkit arra buzdít, hogy a múltat feledvén, õszintén törekedjen a kölcsönös megértésre és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.”
“Ezért az Egyház — mint Krisztus lelkületétõl idegen dolgot — elítéli az emberek faj, bõrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történõ bármilyen diszkriminációját. Ezért a Szent Zsinat Szent Péter és Pál apostol nyomában járva nyomatékosan kéri a Krisztus-hívõket, hogy “kifogástalan életet élve a pogányok között” (1Pt 2,12), ha lehetséges, amennyibe rajtuk áll, békében éljenek mindenkivel…
Mindazt, amit e nyilatkozat egészében és részleteiben tartalmaz, helyeselték az Atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól kapott apostoli hatalmunkkal a tisztelendõ atyákkal együtt a Szentlélekben jóváhagyjuk, kötelezõként kimondjuk, tekintélyünkkel megerõsítjük, és amit a Zsinat alkotott, Isten dicsõségére közzétenni elrendeljük.

Kelt Rómában 1965. október 28-án

Én, PÁL, a katolikus Egyház püspöke” [azt csak én rakom hozzá, hogy a pápa, ókeresztény szokás szerint a lateráni templom püspökeként szokott nyilatkozni, ellenben a Szt.Péter székesegyháznak nem püspöke, szóval itt VI.Pálról van szó]

Pár gondolat a Dignitatis humanae (Vallásszabadságról) c. fejezetbõl:
“Ez a Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy az emberi személynek joga van a vallásszabadsághoz. E szabadság abban áll, hogy minden embernek mentesnek kell lennie egyesek, társadalmi csoportok vagy bárminemû emberi hatalom kényszerítõ hatásától, mégpedig úgy, hogy a vallás tekintetében senki se legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni, s ne is akadályozzák abban, hogy — jogos határok közt — magánéletében vagy nyilvánosan, egymagában vagy közösségben lelkiismerete szerint cselekedjék.”
“Minden embert a maga méltóságának megfelelõen, mivel személy — tudniillik értelemmel és szabad akarattal rendelkezik, s ezért személyes felelõssége van –, a saját természete ösztökéli és készteti az igazság keresésére, elsõsorban a vallás tekintetében. A megismert igazsághoz ragaszkodnia kell, s egész életét az igazság követelményei szerint kell berendeznie. De az emberek e kötelességüknek a természetüknek megfelelõ módon csak úgy tehetnek eleget, ha pszichológiailag is szabadok és a külsõ kényszertõl is mentesek.
“Az egyes személyeket megilletõ szabadságot, vagyis a kényszertõl való mentességet a vallási dolgokban, a közösségben cselekvõ személyekre vonatkozóan is el kell ismerni. “
“Adja meg mindannyiunk Istene és Atyja, hogy az emberiség családja gondosan õrizve a társadalomban a vallásszabadságot, Krisztus kegyelmével és a Szentlélek erejével eljusson Isten fiainak magasztos és örökkétartó dicsõséges szabadságára (Róm 8,21).

Mindazt, amit e deklaráció egészében és részleteiben tartalmaz, helyeselték az Atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól kapott apostoli hatalmunkkal a tisztelendõ atyákkal együtt a Szentlélekben jóváhagyjuk, kötelezõként kimondjuk, tekintélyünkkel megerõsítjük, és amit a Zsinat alkotott, Isten dicsõségére közzétenni elrendeljük.

Rómában, Szent Péternél, 1965. december 7-én.

Én PÁL, a katolikus Egyház püspöke “

Amennyiben katolikus, ezek a sorok õrá is vonatkoznak.
viz: ha jól értem, te voltál Pakiban? Merre? Õk (sok egyéb helyi nyelv mellett) urduul beszélnek, a bintun dzsamilatun meg szundari larki ha nem tévedek (csak a szórend eltérõ, a bint lesz a larki:)