Annapurna trekk

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Annapurna trekk

  • Indította
    Témakör
  • #1307 Hozzászólás

    Garbo Bary

    2002.04.01-jen reggel 7h-kor a Delhi palyaudvaron talalkoztunk a tobbiekkel:
    Aronnal, Bencevel es Jegorral (utazas.comos kapcsolat). 17 oras vonatozas
    Ghorakpurba. A fiuk faradtak a hosszu repulout utan, hamarosan lefexenek
    aludni. En pedig boldogan eszem az otthonrol kuldott toltott husit es
    vanilias karikat. Vegre egy kis hazai koszt. Masnap reggel 6h-kor keresunk
    egy dzsippet, kb. 1,5h a nepali hatar. 3 ferohelyre bepreseltek negyunket.
    A hataratkelohely kis bode, a legrovidebb vizum 30 dollar, 60 napra
    ervenyes. Adminisztracio, penzvaltas (1USD=67nepali rupia, 1 rupia kb. 4
    Ft). Mazlink van, pont indul egy busz, allitolag az egyetlen aznap Pokharaba
    a kozlekedesi sztrajk miatt. Lehet benne valami, mert utkozben alig latunk
    mas jarmuvet. Ekkor meg nem tudtuk, hogy a maoista gerillak keze van a
    dolgok mogott. Csak a hatso sorba kapunk helyet, a hepehupas, sokszor
    folduton zotykolodunk rendesen.
    Menet kozben tobbszor megallitanak, a helyieket csomagostul leszallitjak es
    ellenorzik. Hatha egy maoista rejtozkodik? Utkozben eleredt a jegeso,
    hatizsakok aznak a teton, fiuk probaljak letakarni. Jo nagy kerulouton,
    este 7-re erunk Pokharaba. Vacsi, gyors netezes aranyaron (1 perc 4 rupi/16
    Ft), lajhar letoltesi sebesseggel es csomagatrendezes. Jegor kipakol kb. 2kg
    szaraztesztat es tarhonyat, 30 zacskos levest, 6 par zoknit es 8 polot a
    taskajabol.
    Mindent, ami nem feltetlenul szukseges, ott hagyunk Pokharaba a szallason a
    katonai zsakban. Pokhara Nepal 2. legnagyobb varosa, egy szep kis to partjan
    talalhato. Az Annapurna hegyvonulat és a Machhapuchhare (“Halfarok”) 7-8.000
    m-es csucsai keretezik a latohatart. Altalaban csak hajnaltol kora
    delelottig latszanak, utana felhobe burkoloznak A turista kozpont a topart
    kornyeki utcakon zajlik, trekking, ajandek, elelmiszer boltok es ettermek
    tomkelege. Akar a teljes turafelszerelest meg lehetne itt venni. Az
    otthoninal joval alacsonyabb aron.
    Masnap reggel kiegeszitjuk egy-ket cuccal a felszerelesunket: Aron
    polaros gore-tex dzsekit vesz kb. 15.000 HUF-nek megfelelo osszegert, Bence
    es Jegor vastag pulcsit es kesztyut, en pulcsit es gatyat. Nem tul meleg a
    halozsakom, komfort 0 Celsius, mig a tobbieke jo minuszos. 2.000 rupiert
    beszerezzuk az ACAP (Annapurna Conservation Project) trekking engedelyt.
    Enelkul be sem tehetjuk a labunkat a trekking utvonalra.
    11h-kor kimegyunk a buszpalyaudvarra. Besi Saharba a tura kiindulopontjahoz
    a meg mindig tarto sztrajk miatt aznap nem megy busz, igy Dumren keresztul
    atszallassal kozelitjuk meg a falut. Szerencsenk van, nem kell sokat
    varnunk, delutan 6h-ra mar Besi Saharba erkezunk. A hazak utkozben
    rendezettebbnek tunnek mint Indiaban, az emberek visszafogottabbak,
    szimpatikusabbak. Kiveve a Dumrebol indulo buszos csavot, aki szemrebbenes
    nelkul 3x-os arat ker a jegyert. Akinek nem tetszik leszallhat – mondja. Ez
    nem hivatalos busz, hanem hianypotlo jarat. Koszi Te kis…
    Besi Sahar hosszu egy utcas falu. A szallodak (2-3 emeletes kohazak, belul
    deszkafalu, sufniszeru szobakkal) versengenek, hogy kinel
    aludjunk. Ahol megszallsz, ott illik enni. Erre meg az utcan is
    figyelmeztetett a tulaj latvan, hogy szemezgetunk egy kerthelyiseggel. A
    szallas altalaban minimalis aron, vagy akar ingyen van, mig a kaja ahogy
    haladsz elore a trekken, egyre huzosabb. Akarcsak a viz ara.
    Vegul egy kisgyereket a karjan hordozo csaladi panzional dontunk, es igy
    bekoltozunk Besi Sahar talan legszarabb szallasara. Jegor beevett valamit
    elozo este, fosizik, Aron nathas, mi Bencevel egyelore jol vagyunk. A buszon
    hozzank csapodott egy kanadai lany, Joslin. Egyutt vacsorazunk, a hangulat
    jó. Aron hamarosan, 2 Tuborg (itt erdekes modon 6,5 dl 1 uveg) utan mar
    hangosan sztorizgat, majd enekelget. A helyi jellemzo kaja a dhal bat, amit
    az indiai talihoz tudnek hasonlitani. Nagy adag rizs, csapatik, es hozza
    kulonfele szoszok kis talkakban. Sargaborso, kelkaposztas-zoldseges
    krumpli. A rizst es a sargaborsot folyamatosan toltik utana. Aronnak nagyon
    jo az etvagya, meg Joslin osszeturkalt dhal bat maradekat is megeszi. Lehet,
    hogy ezert lepett le masnap a csaj?
    Reggelihez hazai lekvaros kenyer, majd 1/2 8h-kor start. Az indulo magassag
    800m. Aznap rajtunk kivul csak egy svajci par indult neki egy
    idegenvezetovel. A falu vegen veget er a betonut, a Marsyandi folyo menten
    haladunk. Rizs, kukorica, krumpli teraszok. Ut menten kovet tornek, melynek
    termeset foleg nok szallitjak tovabb kosarakban a hatukon. Az utmenti
    hazakbol palackos vizet, kolat, csokit stb. arulnak.
    Khudinal atmegyunk az 1. fuggohidon. Bambusztakolmany, kisse billeg.
    A folyo nagyon gyors alatta. Aznap meg 2 fuggohid volt fembol. Klassz,
    szeretjuk. A hidak meglepoen ujnak es stabilnak tunnek. Egyiket masikat
    kulfoldi (angol, holland, nemet stb.) tamogatasbol, illetve az ACAP sajat
    bevételeibol epitteti. Neha oszverek jonnek szembe, csengo a nyakukban,
    futnak. Vigyazni kell, hogy az ember a hegy feloli oldalon kerulje oket.

    13h korul Ngadi elott megalltunk ebedelni. Az etlap nagyjabol az egesz
    trekking alatt ugyanaz volt. Az arakat az egyes falukban osszehangoljak. A
    valasztek 99%-ban vega: krumpli, tojas mindenfele modon elkeszitve,
    paradicsomos tojasos, tonhalas vagy sajtos spagetti, makaroni, ami
    meglepetesunkre valojaban kagyloteszta, pizza, chowmein (ejtsd csomi, a
    kinai konyhabol ismert piritott teszta), tavaszi tekercs, momo (krumpli,
    vagy zoldsegek fuszerezve, panirozva es olajban kisutve), dhal bat, csapati,
    tibeti kenyer (langos szeru, iztelen szar). Utkozben kialakult mindenkinek
    egy kedvenc kajaja, amit eleg rendszeresen evett. Bence csomizott, Jegor
    momozott + naponta 4-6 fott tojast is megevett, Aron dhal batozott es
    megette az osszes maradekot, en tonhalas sultkrumpliztam.
    Indulasnak mindig kertunk egy big pot (kb. 3liter) forro vizet, amibol
    levest es teat csinaltunk. Az elso napi celallomasunk Bahundanda volt. Az
    ide
    vezeto utolso szakasz kb. 300m-nyi eros emelkedovel zarult. Kis izelito a
    kesobbiekre. 1/2 16h-ra ertunk fel. Egy fa alatt szuszogtuk ki magunkat es
    csak utana kerestunk szallast. Hotel Top View, free. Falecekbol osszerakott
    haziko, a szoba fala ujsagpapirral kitapetazva. 2 priccs es semmi tobb. Itt
    mar 50 rupi a viz. Gyorsan no az ara. A tulajnak az etkezo reszben meg
    szines TV-re is futotta. Este kitettem a taccsot, valszeg az elozo napi
    csirkes
    csomi nezett korul. Tobbiek vigan aludtak. Reggel Jegor megszabadult
    pizsamajatol. Csak nem nehez a zsakja?
    Bahundandabol 1.200m-rol reggel 3/4 8h-kor indultunk tovabb. Bovultunk egy
    porterrel, neve Radzu (jelentese `kis aranyos`). Ugy gondoltam, hogy o jobb
    lesz 15kg-val a felfele vezeto szakaszon es a hagon. A kajakat es 1-2
    nehezebb cuccot a tobbiektol is atpakoltuk a zsakomba. 400 rupi/nap. Volt
    nalunk pl. mintegy 50 snickers. Ennek darabja itt mar 130 rupi volt, mig
    elozo nap csak 50 rupi. Az elozo napra jellemzo teraszok, ultetvenyek
    folytatodtak. Volt, hogy az egesz magas dombok tetejeig felertek. Az uton
    vegig a folyo kepe es hangja dominalt, ugy 100-300 m-nyi magasan haladtunk
    hozza kepest. Sziklaba vajt szakadekos ut, itt-ott vizesesek. Jopofa
    automata vizimalom egy kisebb vizeses alatt. V alaku vajuban szines
    kukoricaszemek. Alatta nagy kerek kolap, amit a viz forgat. Oldalt jon ki az
    orlemeny. Egyszeru. Kis kecskek, szamarak legelesznek. A tegnapi rosszullet
    miatt eleg szarul vagyok, az ebednel fogyasztott fott krumli es kola utan
    lettem jobban. A fiukkal szerencsere minden rendben. 1/2 16h korul ertunk
    Chamje-be.
    Elfaradtunk. A falu 1. szallasanal, a Tibetian Hotel-ben szalltunk meg.
    Elotte bambusznad pihenopad, ami pont egy nagyobb emelkedo utan jon. Ez jo
    uzleti erzekre vall, itt mindenki megall megpihenni. Furdes hideg vizben, a
    svajciak gyorsabbak voltak. A melegviz tema egesz ut alatt erzekenyen
    erintett mindenkit. A vizet ugyanis a nap melegiti fel a hazteton talalhato
    fekete tartalyokban es aki nem erkezik idoben az a honvedsegnel erezheti
    magat. Legtobbszor persze lehet kerni a konyharol 1-1 vodorrel. De ehhez
    szemfules magyarnak kell lenni. Tisztalkodas es vizholyagellenorzes utan a
    vacsorat egy kicsit feldusitottuk hazai maj- es tormakremmel.
    Chamjebol – a szokasos idoben – mar 1.600m-rol indultunk tovabb reggel.
    szokasos fuggohid utan meredek emelkedon haladtunk egyre feljebb. Orulok a
    porternek. Sziklas uton lepcsoszeruen kigyovonalban lepegetunk felfele.
    Tal-nal meglatjuk az elso imamalmokat. Henger alaku, porgetheto fem
    dobozkak, rajta szent szovegekkel. Jobb kezrol kell kerulni es elorefele
    tekerni. Egy foliasatrat is lattunk. Majdnem olyan, mint Jakabszallas
    mellett. Tal jelentese to. A folyo itt to szeruve szelesedne, ha lenne benne
    viz. A falu vege fele gyonyoru vizeses. Sik terepen haladunk egeszen egy
    fuggohidig. Innen emelkedunk, majd ujabb hidon at a tulpartra. Ebedido.
    Hosszu menet utan 1/2 17h korul erunk Bagarchhap-ba (Budha Lodge). 1995-ben
    a falura omlott a hegy, meghalt vagy 300 ember, kozottuk 2 kanadai turista.
    Szomoru tortenet, azonban volt meleg viz. Este Jegor es Bence sakkoztak,
    Aron aerobik tancbemutatot tartott a viragos macskanacijaba, amire meg a
    konyhabol is kicsodultek. Kar, hogy elrohogtuk.
    Radzu benyomott a raksitol es keves angoltudasaval folyamatosan beszelt
    hozzank. Hozott nekunk is belole, de mi nagyon gyengenek ereztuk. A vegen a
    kommunikacioba mar annyira belemelegedett, hogy allandoan 1 osszefuggestelen
    mondatot ismetelgetett (imamalom szindroma). A Lattemarang melletti
    melegvizu forrasrol beszelt, amit masnap ertunk el. Mondtuk OK, aztan ujra
    OK. Kozben a fiuk sakkoztak. Ejszaka osszecsipkedtek a bolhak.
    Bagarchhap-bol 2.000m-rol indultunk tovabb kb. 3/4 9h magassagaban. Balra az
    Annapurna II. 7.937m-es csucsa lathato. Latemarang-nal megalltunk a hot
    springnel (melegvizes forras). Fahidon, koveken es egy faluvegi
    szemettelepen (ahhoz kepest, hogy ez egy turistak altal latogatott, vedett
    terulet a helyiek nem sokat teketoriaznak a hulladekkal), kellett atkelnunk
    a tulpartra. A meleg viz egy szikla alol jott fel kozvetlenul a folyoparton.
    A a helyiek kis medencet formaltak beloel. Labszarig ert a viz. Bence
    mosott, mi a labunkat aztattunk, kozben a fiuk “megcsodaltak” az idokozben
    megerkezo szentfoldi lanyokat (szeles csipo, barriton hangok, vastag
    vadlik). Aron megmutatta nekik az intelligens kozep-europai fiatalembert.
    Konyvet olvasott, kozben feluduleskeppen megmartozott a 4 fokos folyoban
    (egy fenykep erejeig). Ebed helyett pilota kekszeztunk. 1-2 ora mulva
    folytattuk utunkat, jobbara felfele. Sok helyen leszakadt a regi ut,
    koomlasok nyomai lathatok. Lattemarang utan fenyoerdon mentunk at.
    Fakitermeles nyomai lathatok. Chame elott fel oraval ACAP checkpoint. Itt
    kell bemutani a trekking engedelyeket. Utkozben sok a boci, akik ugyesen
    kelnek at a leszakadt utakon. Az egyik unalmaban furcsa bogo hangot adott
    ki.
    Chame hataraban talalkoztunk egy nepali novel, akinek annyira fajt a foga,
    hogy mar sirt es kozben folyamatosan nyaladzott. Odajott hozzank, hogy
    segitsunk, mutatta a szajat. Bar ne tette volna! Ilyedtunkben adtunk neki
    egy level algopirint. Mondtuk neki, hogy naponta 1-et vegyen be es
    tekergesse az imamalmot, mert fogorvos nelkul ez nem fog javulni.
    Chame kozpontjaban eppen roplabda derbi volt. A kozonseg kozott fegyveres
    katonak na meg a varos szelen is homokzsakokon ulve. Ez az elso nagyobb
    falu, neha olyan kis helyeket is jelol a terkep, ahol csak 4-5 haz van. A
    folyo tulpartjan lakunk, korulottunk havas csucsok, mellettunk zug a folyo.
    Most erzem eloszor, hogy hideg van. Furdes gyanant vodorbol talkaval
    locsoljuk magunkra a konyharol szerzett meleg vizet. Este 2 polar pulcsi es
    2 nadrag van rajtam.
    Chame-bol (2002.04.08.) 2.500m-rol indulunk tovabb 3/4 8h-kor. Fenyoerdon
    keresztul kapaszkodunk felfele, utkozben lattunk egy szep szines, vizzel
    forgatott imamalmot. Egyre tobb a trekkelo az uton, nem tudjuk, honnan
    kerultek elo… Foleg izraeli, amerikai es francia csoportok teherhordokkal.
    Bhratang-nal imamalmok, zaszlok egy mani-fal (lapos kovek szent szovegekkel)
    mellett toltjuk tele a kulacsainkat es indulunk tovabb. A vizet par napja
    mar nem vesszuk. Potom 250 Ft lenne literje. Helyette inkabb a hegyet
    behalozo gumicsovekbol folyo vizet csapoljuk es mikropurozzuk. Jo ize van (a
    viz szintelen, szagtalan, iztelen folyadek). A hegyoldalba berobbantott
    osvenyen haladunk. Jobbra elottunk a Pahundandanda egy hatalmas kibillent
    reteglapja latszik. Tukor simasagu, olyan mint 2 egymason eltolt lemez.
    Nagyon meredek, meregetjuk, hogy fel lehetne-e maszni rajta. A teteje havas.
    Atkelunk egy fuggohidon es ismet fenyoerdoben meredeken kapaszkodunk
    felfele. Egy kis hagon lepihenunk a kegytargyarus mellett. Hamarosan
    megerkezik egy 20 fos “halkszavu” amerikai csoport, igy tovabballunk.
    Pisang elott kiszelesedik az ut, 14h-ra be is erunk, pont a zuhi elott. Ez
    egy konnyebb nap volt. Furdes a mar megszokott modon vodorbol, kozben a
    hazigazdano irdatlanul kiabalt a szomszeddal. 16h korul Aronnal es
    Bencevel felkapaszkodtunk a szemkozti dombra, Upper (Felso) Pisang-ba. Regi,
    lerobbant hazak, sajnos nincs penz felujitasra. A domb tetejen egy sztupa,
    elotte imazaszlok. Szep kilatas nyilik a havas hegycsucsokra es Pisangra.
    Leulunk, nezzuk a tajat. Aronnak nem volt eleg a mai tura, szerenyen meg
    akarja maszni a hegyet es elindul felfele, a Pisang Peak iranyaba. Mi
    Bencevel inkabb gyonyorkodunk a tajban. Elered az eso, lassan megyunk.
    Bebujunk a szobaba. Jegor alszik. Aron kb. 40 perc mulva megjelenik az
    ajtoban, ugy nez ki, mint egy azott kutya. Utkozben elkapta az eso, fenn ho
    formajaban es meg a kod is leereszkedett. Alig talalta meg az utat
    visszafele. Kedelyallapotat ez kisse lehangolta, ezert gyorsan agyba bujt.
    Meg vacsorazni sem jon le velunk (igy a konyhamalac szerepe Radzura jut).
    Vacsoranal a forro viz big pot-ot 200 rupiert akarjak adni. Sikerul 100-ra
    lealkudni, de ez is rablas. Tuz mellett eszunk, fustot nyelunk es
    kockapokerezunk. Pisangbol mar 3.000 m-rol rajtolunk masnap 7h-kor, reggeli
    nelkul. Esik az eso. A felhok nagyon lent vannak, nem sokat latunk a
    kornyekbol. Mar eleg magasan vagyunk ahhoz, hogy egy nagyobb emelkedon
    kicsit szedelegjunk. Egyre jobban esik, felkerulnek a poncsok. 1/4 10h korul
    beerunk Hongde-be. Megallunk megpihenni az utszeli Airport Lodge-ban.
    Megmelegszunk a kalyha mellett, kiteregetjuk a vizes cuccokat. Kakaos suti,
    forro csoki, kedves kiszolgalas. Rank fert. 1h mulva elall az eso is, utnak
    indulunk. Repuloter mellett megyunk el, a hago innenso oldalan ez az
    egyetlen leszallasra alkalmas hely.
    Szeles sik videken haladunk, konnyu ut. Bhratang-nal Bencevel megallunk,
    hogy megnezzuk a regi varost. A tobbiek tovabb mennek Manang-ba szallast
    keresni.
    Bhratang domboldalra epult, mogotte nagy sziklak meredeznek. Lent sztupa,
    egy oriasi imamalommal, elotte pedig egy egesz sor imamalom. Az odasereglo
    taknyos gyerekeket ellattuk tollal es cukorral, a kiskecskeket is
    megsimogattuk majd felmasztunk a domboldalra, melynek a tetejen egy regi
    kolostor all. Be volt zarva, ezert elindultunk megkeresni a kulcsos embert.
    A boklaszas kozben szep kilatas nyilt a kornyekbeli elhagyatott hazakra. 1-1
    elott kiteregetett ruhak jeleztek, hogy meg nehany ember lakik a faluban.
    Nem talaltuk meg a kulcs birtokosat, igy bemasztunk. Pallokon keresztul a
    belso udvarig jutottunk, magaba a templomba azonban nem tudtunk bemenni. A
    bejaratanal 2 demon szobortol kicsit megijedtunk es inkabb gyorsan
    kimasztunk. Manang fele menet eleredt a ho. Kozben Jegor es Aron bekoltoztek
    a Hotel Yak-ba. Ismet vodros locsolasos modszerrel furodtunk, kint hoeses.
    Ugy ereztem magam, mint egy szaunaban. A szobaba koteleket feszitettunk ki
    es azon szarogattuk az atnedvesedett, illetve a frissen mosott ruhainkat.
    Masnap az utleirasok altal tanacsolt akklimatizacios napot tartottunk
    Manang-ban. Rank is fert. Bencenek fajt a feje, en elozo este megint
    hanytam. Reggel korulneztunk, az elozo napi erkezeskor a hoesestol nem
    lattunk sokat. Verofenyes nap, de a taj kopar. Korulottunk a 7-8.000 m-es
    csucsok szinte mar elerheto magassagunak tunnek. Az ember azt hinne
    hipp-hopp fel tudna maszni rajuk. Delelott alvas, pihenes, delutan ultizas.
    15h korul ismet elered a ho, fuj a szel. Beuzemeltuk a magunkkal hozott
    gazfozoket es azon melegitettunk a leveshez, teahoz szukseges vizet.
    Manangbol (3.900m) reggel 7h-kor indulunk tovabb. Balra szepen latszodnak a
    Gangapurna (7.454m) es az Annapurna III (7.555m) csucsai. Jobbra a Chulu
    West 6.419m-es csucsa. Emelkedon felfele haladva lassan elhagyjuk a
    Marsyandi folyo volgyet. Visszanezve szep kilatas nyilik Manangra. A
    hatarban a fagyott foldet vaspapucsos ekevel szanto foldmuvesek. Nehez
    munka. Foleg az igavono bivalyoknak, akiket oklomnyi kovekkel dobalnak. A
    legszebb az egeszben, hogy rank hullik minden mikozben alattuk megyunk az
    osvenyen. Utkozben beerunk egy bolond not, aki mellenk szegodik es eles
    visitasokkal jelzi, hogy merre
    megy az ut, illetve merre van erdekes latnivalo, legeleszo hegyikecskek.
    Termeszetesen o is taknyos es nyaladzik. Gondolom a TBC errefele nem
    ismeretlen betegseg. Gunsangnal megallunk reggelizni, rantotta, forro csoki,
    tea. Hatunk mogott a hegycsucsok. Nem mondanam, hogy ronda latvany. Innen
    mar konnyebb az ut, 1/2 14h korul megerkezunk Letdar-ba. Szallasunk a Hotel
    Snow View. Nem megyunk tovabb, ezen a magassagon 10km is eleg egy napra. Itt
    mar hideg viz sem folyik a zuhanyzoban. A szel viszont atfuj a faboden.
    Jo vagyunk mindnyajan, nem faj a fejunk. Jegor magassagi turamodszeret
    javasolhatjuk: slowly slowly (tyuklepesben) es felorankent piheno. Este
    elbeszelgetunk egy angol parral. A fiu augusztusban indult egy motorral
    Londonbol. Nem semmi. A motort most Pokharaban hagyta, a nojet nem.
    Asztaltarsunk volt meg egy fiatal es egy idosebb holland par. Reggelre az
    idosebb parbol a holgy meghalt. Ijeszto. Gyakorlott turazok voltak,
    bizonyara raismertek volna a magaslati betegseg jeleire. Valoszinuleg a
    szive nem birta a megterhelest.
    Letdar-bol 4.200 m-rol indultunk tovabb, szinten reggeli nelkul és 7h-kor.
    Az ut meredeken emelkedett felfele az arnyekos oldalon. Lemaradtam, fotoztam
    es
    gyonyorkodtem a hegyekben. Hamarosan utjelzo tabla jelezte, hogy a lefele
    vezeto regi ut veszelyes, mig a felfele vezeto biztonsagos. A tobbieket mar
    nem lattam, igy felfele vettem az utamat. Hamarosan feltunt Aron. Bevart. A
    tobbiek a kb. 150m-rel lejjebbrol, a folyo tulpartjan vezeto masik utrol
    integettek. Mint kesobb kiderult, mi jartunk sokkal rosszabbul. Jegor es
    Bence bar sokszor a koomlasok es leomlott ut miatt a hegyoldalhoz tapadva,
    de nagyjabol a napos oldalon es sik uton mentek, addig mi vagy 200 m-t
    mehettunk felfele a havas uton. A kis pihenohaz es forro csoki utan vart
    rank az igazi megprobaltatas. Eloszor oldalazva haladtunk a havas
    hegyoldalon, majd egyre meredekebb es jegesebb szakaszok kovetkeztek.
    Keskeny ut, alatta meredek hegyoldallal. A falu, Thorung Pedi pedig a
    tuloldalon volt, ott ahol Jegorek mentek. Kb. 1h alatt vergodtem le, nagyon
    feltem, hogy lecsuszok. A tuloldaliak addig teleobjektivvel figyeltek
    minket es sakkoztak. A stressz eleg sok energiat kivett belolem.
    Ezutan kovetkezett a tura legnehezebb resze, egy 300-400m-es eros emelkedo,
    ami Thorunk Pedibol vezetett a High Camp-be. Itt mar 4.500m felett voltunk,
    keves volt a levego, hamar elfaradtunk. Az utikonyv es a leirasok Thorung
    Pedi-t jeloltek meg utolso szallashelynek a hago elott, de megerte felmenni.
    Ezzel a hagoatkeles napjan megsporoltunk egy nehez szakaszt. A High
    Camp-ben 6 agyas dormitory-ban aludtunk a svajci parral. Jol bevacsoraztunk,
    eloetelnek csapatit ettunk minden hazai joval megrakva. Rama, pizzakrem,
    majkrem, paprikas szalami, tormakrem, fokhagyma, mindez palacsinta szeruen
    osszetekerve. A kozos etkezo helyiseg tele volt. Beszelgettek, kartyaztak,
    olvastak, mi kockaztunk. A megszokott izraeliek, svajciak, angolok mellett
    nemet buddhista es egy jokedvu ir. Leendo hagotarsaink. Az egyik izraeli
    srac mellettunk ajult el es jol beverte a fejet a falba. Valoszinuleg nem
    tett jot neki, hogy eves helyett leginkabb csak befuvezve lattuk. Ahogy
    emelkedtunk a magassaggal, egyre tobb gaz gyult bennunk (foleg az egyhangu
    kajalas miatt kezdtunk felfuvodni), melynek vegtermeket kicsit kellemetlen
    volt kiengedni. Foleg ugy, hogy nem csak magunk voltunk. De azzal
    nyugtattuk magunkat, hogy igy mindenkinek melegebb lesz. A kinti homerseklet
    estere mar boven 0 fok ala sullyedt, ezert 20h-kor inkabb bebabozodtunk
    halozsakjainkba es megprobaltunk aludni. Nem nagyon sikerult. Mindenki
    izgult kicsit a masnapi hagoatkeles miatt, az ebresztot is 1/2 5h-ra tettuk.
    Reggel a fiuk fejfajasra ebredtek, en jol voltam. Ez mar a magashegyi
    betegseg elso jele. Aron az ejszakai migrenje melle bevallalt meg egy
    maraton fosast is. Legtobbszor a WC bodejaig sem ert el. Remeltuk ez az
    allapot csak ideiglenes es elmulik. Szerencsre indulas utan (start 1/2
    6h-kor) nem sokkal mar senki nem panaszkodott. Elotte azonban meg ittunk egy
    kapuccinot, amihez a konyharol ugy kellett meleg vizet kunyeralni, mert
    kifogytak a vizkeszletbol.
    Emelkedes felfele, lassan haladunk (Jegor modszer). Minden tiszta ho es jeg.
    Ezt mar a Kudlik Juli (ex-Delta) is megirigyelne. Az ut a tiszta egbolt es a
    viszonylagos szelcsend miatt nem annyira veszes, mint a tegnapi lejto.
    Felfele nem csuszkalunk annyira. Az osveny menten neha levert vasrudakat
    lehet latni. Ezek jelzik nagy ho eseten vagy korlatozott latasi viszonyok –
    pl. hovihar – eseten, hogy merre vannak a kanyarok, nagyjabol merre kellene
    menni. Az elso nagy emelkedo alajan feltorlodik a csapat. Egy francia
    csoportot probalunk kielozni. Ezutan lankasabb resz kovetkezik es nem is
    olyan csuszos. Libasorban megyunk, eleg jol birjuk. Egy kutyus is feltunik.
    Honnan hova tart? Ekkor meg nem tudjuk. Talalo modon elneveztuk
    hagokutyanak. Mindenki nagyon segitokesz korulottunk, 1-1 pihenonel meleg
    vizzel es
    fotokeszitessel kinalgatjuk egymast. Foleg egy ir gyerek nagyon aktiv.
    Szeles vigyorral kesziti egymas utan a fotokat rolunk. Eldumalgatunk. Sut a
    nap. Egyszercsak
    beer ket izraeli srac, ismeros a kepuk. Megvan. Egyutt vonatoztunk Indiaban
    Goa es Jhansi kozott. Poen. Roviden elmeseljuk, hogy ki hol jart azota, majd
    indulunk tovabb. Tiszta ho minden, ket oldalrol a Yakgama es a Khatung Kang
    6.500m-es csucsai borulnak a nyakunkba. Meglepoen hamar, 8-1/4 9-re felerunk
    a hagora, ami
    ugyanolyan puklinak nez ki, mint a reggel ota ismetlodo dombocskak, azzal a
    kulonbseggel, hogy ez tele van szines, napszitta imazaszlokkal. Fotozkodunk,
    a jokedvtol obegatunk, magunk ele tartva Aron magyar zaszlo szinu es Hungary
    feliratu sportdzsekijet. Nagggyon boldogok vagyunk. Megcsinaltuk! Aron ennek
    oromere nem bir ellenallni az invitalasnak es elsziv egy lazan tomott
    trombitat az igen hiperaktiv ir baratunk, illetve egy amerikai es nemet
    sraccal. Hagokogyujtes utan meg megmaszunk egy kisebb puklit. Nehogy mar
    csak 5.416m legyen a legmagasabb pont ahova ennyi erofeszites utan
    felertunk. A turankon elert legmagasabb pontrol (kb. 5.500m) szep ralatas
    nyilik visszafele az Annapurna III es a Gangapurna csucsaira. Olyan, mintha
    felkorivben egybenott volna. Milyen lenne itt egy sipalya? Kreativ
    gondolataimba merulok, elindulunk lefele. Tuzo napsutesben kotott nepali
    ill. polar sapkakkal a fejunkon ereszkedunk lefele a havas lejton. Egyes
    helyeken gatyafeken, vagy labszarig sullyedve a hoban. Hosszu, faraszto utat
    tettunk meg Muktinah-ig, 1.600m szintkulonbseget athidalva. Lefele sokkal
    szarabb volt, mint felfele. Erre egyedul Jegor cafol ra, akit a hago utan
    legkozelebb mar csak Muktinathban lattunk viszont. Egyszeruen lerohant a
    lejton, mert nem szeret lefele menni. Attol megfajdul a terde – mondja.
    (????) Mi – harman parban – utkozben engedve a csabitasnak jo nehanyszor
    megpihenunk. Egy romnal kit latnak szemeim, imhol viszontlatjunk a
    hagokutyat. Egy francia pali mellett (a kinti Auchan sportszerkoja alapjan
    latszik) hevereszik. Kis trenirozas utan (ul, fexik, pitizik) Bence kisebb
    rosszallasa ellenere barackos boci csokit kap. Ez a kedvenc csokija ugy
    tunik mindkettojuknek. Dehat megerdemlik, ma o is mi is atkeltunk a hagon.
    Kesobb, amikor a ho veget er, sarban tapicskolunk lefele. A taj is kezd
    megvaltozni. A volgyben mar latszanak Muktinath hazai. Hat ez sem egy
    vilagvaros. Azert jo volt megerkezni
    a Bob Marley vendeghazba. Az erkelyen mar ott vigyorog a fuvezos banda.
    Amerikai, nemet es ir koprodukcioban. Furdes, mosas, teregetes. A tulaj egy
    kedves, bariton hangu transzvesztita. Ezzel meg nem merult ki a meglepetesek
    tarhaza. Egyszer csak megszolal Sebestyen Marta. A Deep Forest egyik korai
    albuman enekelgetnek egyutt. Mi pedig ennek oromere joleso erzessel
    falatozgatunk. Muktinah amugy hires buddhista-hindu zarandokhely. 17h korul
    Bencevel
    elmegyunk megnezni a Tuz es a Viz templomat a Szent Ligetbe. A tobbiek
    doglenek. A Szent Liget egy kofallal korulvett kert, templomokkal, hazakkal.
    A
    kapuban keresztbe lerakott femhengerek allitjak meg az arra tevedt kecskeket
    es bocikat, megakadalyozva a szabad athaladast. Siva szobrok harom agu
    szigonnyal, lingram. Az egyik kisebb templomnal kaptunk 3.szemet a
    homlokunkra. Halank jeleul csak 2 rupiat tudtunk adni, mert nem volt apronk.
    A szerzetes megkoszoni. Bence szerint csak udvariassagbol. Indiaban ilyen
    keves penz lattan mar reg kiabaltak volna velunk. A viz temploma telis tele
    van kis harangokkal, mogotte felkorivben vizkopo boci fejek. Osszesen 108
    db. Es kivel talalkozunk mar megint? A hagokutyaval. Talan o is zarandok?
    Tovabb menve egy masik templomra bukkanunk. Ajto becsukva, de a lakat nincs
    razarva, igy a megszokott kommandonk bemegy. Buddha szobrok, imakonyvek.
    Felmaszunk a galeriara es a tetore is. Benezunk a szerzetes szobajaba, sehol
    senki. Tovabb menve a hegyoldalban mindenutt kis kokupacokat, imazaszlokat
    latunk. Minden csalad kulon kupacokba hordja koveket az imatkozasahoz.
    Leulunk, nezzuk ahogy eltunik a narancssarga nap a Dhaulagiri 8.167m-es
    csucsa mogott. Ilyet otthon nem igen latunk. Ettol el is erzekenyulunk
    kisse, majd atmaszunk a kokeritesen, hogy elkeruljuk az arusokat a kapuban,
    akiket befele azzal raztunk le, hogy maybe (`lehet, hogy`)visszafele veszunk
    majd toluk valamit. Az ut mellett helikopter leszallo palya. A domboldalrol
    kiabalnak. Eloszor azt hittuk az arusok uldoznek, azonban feltunik egy
    faradt turista es azirant erdeklodik, hogy ismerjuk-e a Bob Marley szallot.
    Segitsegere
    sietunk. Kiderul, hogy amerikai es kb. 60 eves, aki engedelmesnek tuno, kb.
    30 eves es kisse meggyotort felesegevel reggel 1/4 7-es indulassal csak
    mostanra ert at. Mar majdnem besotetedett, szerencsejuk volt. A ficko
    botladozasai kozepette mosolyogva elevenitette fel a tavaly nyaron Balatonon
    elfogyasztott magyar libamaj izet, miutan megtudta, hogy magyarok vagyunk.
    Este billiardban megvertuk egy nagyhangu ir habverunkat nepali parjaval,
    majd nyugovora tertunk. Hosszu nap volt.
    Masnap (2002.04.14.) sokaig aludtunk es hosszu ido utan ismet reggeliztunk.
    Omlett, csokis almaspite. Jharkotnal megneztuk a kolostort. Nagy buddha
    szobor, 500 eves falfestmenyek, imakonyvek. A bejaratnal egy oriasi jak
    morgott, nem igazan kedvelte kozelsegunket (hosszu szoru bivaly szeru
    allat). Az ut a hegyoldalban vezet. Szemben Grand Kanyon a taj, szaraz
    folyovolggyel. Kappadokia szeru sziklabarlangok. Gyakran jakok, szamarak,
    lovasok jonnek velunk szembe. Leereszkedunk Kagbenibe. Szep falucska. Itt
    kezdodik a Mustang volgy, ahova kulon 700 USD-ert beszerezheto engedellyel,
    csak vezeto kisereteben lehet belepni. Csak 1996-ban nyitottak meg a
    turistak elott, viszonylag erintetlen terulet. Tablak figyelmeztetik a
    belepoket, hogy nejlon zacskokat tilos bevinni. A
    falu bejarasa es egyen krumplis momo beburkolasa utan a Kali Gandaki folyo
    medreben haladunk tovabb Jomson fele. Ez a vilag legmelyebb folyovolgye,
    8.000m-es hegyek szegelyezik. Eppen ezert mindig eros szel fuj, felkavarva
    az
    ilyenkor kiszaradt folyomederben levo homokot. Salat az arcunk ele tekerve
    probalunk vedekezni, de igy is jocskan telemegy mindenunk homokkal. Az ut
    melletti fuggohidat is erosen fujja a szel, nem hagyhatjuk ki, hogy ne
    kapaszkodjunk fel ra. Nemcsak a szellel es a homokkal kell megkuzdenunk, az
    ut tele van kovekkel, amin nagyon kellemetlen a jaras. Igazi vizholyaggyar.
    Raadasul mogottunk
    egy jak csorda diktalja az iramot. Vegre feltunnek Jomson hazai es a jobb
    parton a cukorsuveg szeru hegy. A kikovezett utcakon mar santikalok. Bence
    is tele van vizholyagokkal, Jegor a terdet fajlalja a hagon valo
    leereszkedes ota. Hotel Majesty. Vegre normalis agy, takaro. Elfelejthetjuk
    a halozsakjainkat. Jomson a legnagyobb telepules a hago innenso oldalan.
    Katonai tamaszpont, repter (jegy Pokharaba 50 USD). Probalunk netet,
    telefont keresni, de megtudjuk, hogy a maoistak megrongaltak a vonalakat.
    Hogy fogja ezt Jegor kimagyarazni az asszonynak??
    Masnap reggel kenyelmesen megreggelizunk es kozben a Nilgiri (7.061m)
    csucsaiban
    gyonyorkodunk. A mai tav 24km Kalopani-ig. Delelott szep kis falvak (Marpha,
    Tukuche)
    kikovezett utcain haladunk at. Tiszta Szentendre. Uzletek mindenhol, turista
    sehol. A helyiek nagyot szivtak a nemzetkozi sajtoban idorol-idore
    megjeleno, maoista tamadasokrol szolo hirek miatt. Pang a turizmus. A hago
    innenso oldala megis sokkal gazdagabb, azert most is akad nehany bator
    turista, hiszen itt halad at a Jomson trekk es a Mustang trekk utvonala
    is. Olcsobb is. De nem szebb. Ezt valoszinu azok terjesztik, akik nem jarnak
    a hago masik oldalan. Ma is a folyomederben haladunk, koveken bukdacsolunk.
    Del korulre beborul az eg, mar nem latszodnak a havas hegycsucsok. A
    folyomederben a kicsit felduzzadt, pataknyi szelessegu viz keresztbe kasul
    folyik. Nehol osszetakolt hidakon, nehol koveken kell atkelni a tuloldalra.
    Eleg ugyetlenul egyensulyozok a hatizsakkal a koveken, a fiuk mar lesben
    allnak a fenykepezovel, hatha bele esem. De nem, csak majdnem. A koveken nem
    latszodik,
    hogy hol vezet az ut. A helyieket figyelgetjuk, hogy merrefele mennek.
    Feltunik egy traktorszeru jarmu, ami embereket szallit. Az elso jarmu
    latvanya es a kovek nyomasa a talpamon sajnos visszaterit a civilizacioba.
    Ma is nagyon sokara, este 1/2 6h korul tuntek fel Kalopani csunya kek tetos
    hazai. Este mar nem tudom milyen kajatol megint hanytam.
    Reggel 8 h korul indulunk tovabb, vegre nem a folyomederben. A sziklas
    hegyoldalban vezeto utrol gyonyorkodunk a zugo folyo es hegyek latvanyaban.
    Itt-ott vizeses, szep napsuteses ido. Ma is 25 km-t tettunk meg. 1/2 6h
    korul erunk Tatopaniba es alig varjuk, hogy megmartozhassunk a folyoparton
    levo meleg vizes medencebe. Nagyon meleg, de jol esik beleulni. Ez vegre nem
    olyan kacsausztato, mint a latemarangi. A szallasunkat is ugy valasszuk ki,
    hogy a leheto legkozelebb legyen a medencehez. Nem banjuk meg. Igaz, hogy a
    szoba pocsek. Az egyik egy kis lyuk, a masik a kert vegi sufni, a kaja
    viszont fini, Aron es Bence rekord mennyisegu kolat fogyaszt. A hagohoz
    kepest itt kb. felaron merik. A kovetkezo nap reggel tobb fele osztodik a
    csapat. Jegor korai 7h-kor elindul Benibe, az Annapurna Kor egyik lehetseges
    vegpontjahoz. Aron es Bence a beautiful kilatas miatt fel akarnak meg maszni
    2.000 m-t Ghorapani-ig a Poon Hill-re (3.210m). En is masznek, de a labam
    azt mondja, hogy nem fogom birni. Reggel meg azom egy kicsit a meleg vizben
    es egy folyoparti masszazst is bevallalok. 10h korul elindulunk, majd vegul
    is erzekeny bucsut veszek a fiuktol es Jegor utan indulok Benibe. Igy
    egyedul vegelathatatlannak ereztem az ismet tobb mint 20 km-es napot. Sok
    helyen leszakadt az ut, neha negykezlab kellett a hegyoldalba felmaszni,
    hogy ki lehessen kerulni. Az uton ugyanazok az arcok. Egy apa a lanyaval,
    hatizsakjukbol esernyo (?) log ki, illetve egy amerikai feju hatizsak
    nelkuli pasas-mogotte a thaj feleseg kishatival- majd a hordar a nagy
    zsakkal harmas. A tavolsagot es a sorrendet minden esetben szigoruan
    betartottak. Ma nem alltam meg ebedelni, csak neha inni es igy is csak 1/2
    6h fele ertem Benibe. Ekkorra mar elment az utolso busz Pokharaba. A
    fenebe, nem akarok itt ragadni, Pokharaba van net, Jegor is mar biztosan oda
    ert reggel ota. Talalok egy taxit, ami 500 rupiert elvisz. A hatso ulesen
    egy nepali csalad, a kisgyereket viszik szemorvoshoz. Az asszony is rosszul
    van, okadik. 3 ora alatt tettuk meg a kb. 100 km-es utat. A magnobol U2
    szolt, orommel neztem kifele az ablakon. Gyonyoruek a hegyek, jo zene szolt,
    vegre ulok. Boldogsag toltott el. Jegor meglepodott, amikor meglatott.
    Csodalkozott, hogy hogyan erhettem oda fel oraval utana. O elerte a buszt es
    5 orat zotykolodott. Igaz, olcsobbert. Gyorsan csinaltunk egy levest a
    gazfozon es lementunk netezni. Furcsa volt, igy 14 nap utan. Az
    elkovetkezendo 2 napot Pokharaba toltottuk. Pihentunk, vasarolgattunk,
    felsetaltunk a to melletti dombra a Vilagbeke sztupahoz. Innen hajnalban
    allitolag gyonyoru kilatas nyilik a hegyekre, de 10h korul is szep volt.
    11h-ra mar annyira befelhosodott, hogy alig latszodtak ki a csucsok.
    Idokozben Bence es Aron nyomtak a hegyet……

    (Bence folyt.) ami nem is volt olyan rossz. Az elejen ugyan vegig lepcsozni
    kellett a tuzo napon, de nem bantuk meg. Elvegre most vagyunk itt, most kell
    felmenni. Az ut menten gyakran botlottunk lakohazakba es atlag orankent le
    is nyomtunk egy-egy colat. A terep vegig emelkedik, sziklas, koves, neha
    egy-egy patak keresztezi az osvenyt. Izzadunk mint allat, amikor az egyik
    emelkedo tetejen talalkozunk egy kb. 60 eves nemet fickoval. Megbeszeljuk,
    hogy az aranycsapat jo volt, de nem elegge, hogy megverje a nemeteket a VB
    dontoben. Az oreg viszont elegedetten idezte fel az ot kisero hordarnak,
    hogy az angol csapatot mi vertuk meg eloszor a sajat otthonaban (az a
    bizonyos 6:3). Az elso napon Shika-ig mentunk (kb. 1.000 m szintemelkedes),
    ahova 14 h-ra be is futottunk. Vegre tudtunk mosni, pihegni es Aron
    osszedobott egy kiados makaronit is. Mar 15 napja cipelte a hatan, ezert
    ideje volt egy kis pizzakremmel es fokhagymaval pontot tenni a vegere. Este
    egyutt kajaltunk az idokozben befutott tobbi turazoval. Eves kozben egy
    nemet hazaspar (40-50-esek) erdekes elmenybeszamolot tartott. 14 honapja
    indultak el Nemetorszagbol, hogy korbe bringazzak a sarteket. Jartak
    Magyarorszagon is, de atutaztak Ukrajnan, Moldavian, Iranon, Pakisztanon,
    Indian stb. Sajat honlapjukra idonket digitalis fotokat es
    elmenybeszamolokat toltenek fel. Most persze gyalog vannak, de a ficko egy
    utanfuton kb. 200 kg-nyi cuccot huz magaval. Nem semmi. Azt mondtak az utbol
    meg kb. 1,5-2 ev hatra van, mert lemennek egesz Uj-Zelandig, aztan
    athajoznak Amerikaba, majd Afrikaba.
    Masnap 8 h-kor mar uton voltunk. Az ut tovabbra is emelkedett (ujabb 1.000 m
    emelkedes) es egyre szinesedett. Ahogy haladtunk felfele egyre tobb
    rozsaszinben-pirosban pompazo rododendronbokor es fa borította be a tajat.
    Tiszta Gyuruk Ura. 14 h-re erkeztunk meg Ghorapaniba, ahol minden badogtetos
    “hotel” kekre volt festve. Aron keresett egy tuti szobat meg tutibb
    kilatassal. Aztan laza HVG olvasgatas es szunyokalas kovetkezett. Ez azonban
    nem tartott sokaig, mert befutott egy noi vegyes valogatott (belga, ir,
    amerikai stb. nokkel) akik csak vihogni es zajongani tudtak. Jol beragtam
    rajuk. Reggel 1/2 5 h-kor viszont jol jott a “halk mozgolodasuk”, mert vmi
    miatt nem ebredtunk fel az Aron orajara. Igy azonban mi is idoben
    elindultunk, hogy felerjunk a 300 m-el magasabban fekvo Poon Hill tetejere,
    ahonnan csodalatos korpanorama tarul az ember szeme ele. A felkelo nap
    sugarai bearanyoztak az Annapurna (8.091m), a Machhapuchare (Halfarok) és a
    Daulaghiri (8.167m) vonulatait. A hely egytelen szepseghibaja, hogy rajtunk
    kivul meg vagy 50 ember is ott sertepertelt. Azonban meg igy is szerencsesek
    voltunk, mert ha a maoista remhirek miatt nem lenne keves a turista, akkor
    tobb 100-an is ott kattogtatnak a gepeiket. A fotokrol persze lehagytam
    oket. A reggeli utan mar csak 1 napnyi tura vart rank. A 16. nap. A mai
    vegcel Birethanti, ahonnan mar kozuton el lehet jutni Pokharaba. Innen mar
    csak lefele mentunk, volt hogy 1 km-en belul (Ulieri-nel) 700m-t
    sullyedtunk. Ez mar probara tette az izuleteket, anyaztam is rendesen. A taj
    itt is valtozatos. Kezdetben rododendron mindenhol, majd tropusi esoerdo sok
    mohaval es kancsokaszeru viraggal. Ulieri-nel aztan rengeteg teraszos
    rizsfold, majd egy gyors folyasu tiszta patak menten bandukoltunk. Kb. 16
    h-ra ertuk el betonutat, ahonan a taxis hienak lerazasa utan helyi jarattal
    zotyogtunk vissza Pokharaba. 18 h-kor mar ujra egyutt volt csapat.

    (Gabi folyt.) Estere megerkeztek a fiuk. Orultunk egymasnak. Egy toparti
    etteremben nepali tancbemutato mellett vacsoraztunk. A vegen Jegor is ropott
    egyet a szinpadon. Ketten nyugagyakbol neztuk a vizet.
    A tura utan 6 napjuk maradt meg a fiuknak a haza, nekem a Bangkokba
    utazasig. Ebbol 2 napot Katmanduban toltottunk, a tobbit pedig a Delhibe
    valo visszjutasra szantuk. Katmanduban megneztuk a Budhanat es a Majom
    Sztupat,
    valamint a halottegetes szinhelyet. Szabadon lehetett, kozelrol is
    nezelodni, sot fotozni, nem ugy mint Benareszben. En inkabb tavolabb
    tartottam magam. A Durban teren 200 rupia belepot akartak szedni, ezert ugy
    dontottunk, hogy visszamegyunk a szallasra. Este beittunk. A fiuk soroztek
    es kiprobalatak a nepali whiskey-t, en megittam Jegor maradek paleszet
    bomba-plusszal, a felet az agyba juttatva. Meg is lett a hatasa
    mindnyajunknal. Jegor bealudt, mi elmentunk egy (Uderground) majd meg egy
    diszkoba, es tancoltunk amig a zene szolt, kettoig. Utana csend. Visszafele
    menet alig volt egy lelek az utcakon. Csak nehany fegyveres rendor es katona
    tamsztotta a falat. Allitolag aznap is volt robbantas a buszpalyaudvaron.
    Masnap este pedig 5 napos kozlekedesi sztrajk kezdodott, igy mindenkeppen
    tovabb kellett allnunk. Kalandos utunk volt. A biztonsag kedveert
    Katmanduban megvettuk a busz es vonatjegyet Delhi-ig. A sok ellenorzes miatt
    azonban a busz a nepali oldalon kesett vagy 2 orat. A hataratkeles utan
    dzsippel kellett volna visszajutnunk Ghorakpurig. Ilyen jarganyt nem
    talalvan felszalltunk egy helyi buszra. Alig volt rajta ember, igy jo szokas
    szerint nem indult, varnunk kellett, amig megtelik. Kb. 1 ora mulva viszont
    ugy megtelt a busz, hogy inkabb szardiniasdobozra hasonlitott. Szinte mar az
    olunkbe is ultek. Vegre
    elindult, de par perc mulva ledoglott. A lengescsillapitoja nem birta a
    tulterhelest. Kiverekedtuk magunkat es probaltunk stoppolni. Mar alig volt
    idonk a vonat indulasaig. Nem vett fel semmi, de kozben megcsinaltak a
    buszt. Az ulohelyunket azonban rutinosan elfoglaltak. Igy hat harman
    felmasztunk a busz tetjere. Egy gumitomloben huztam meg magam. Aron es Bence
    pedig a menetszellel viaskodott. Rajtunk kivul vagy 15 indiai volt fenn,
    akik egymas hegyen hatan elfekudtek. Az egyik annyira belemerult az alvasba,
    hogy egy bukkanonal majdnem leesett. Miutan a gumitomlo tulajdonosa
    leszallt, egy busztetohoz erositett borond fulebe kapaszkodtam. Kb. 2 orat
    utaztunk igy, kozben szolt a zene (amit a busz tetejen talalhato
    hangszorobol az egesz kornyek elvezhetett), szep csillagos volt az eg. A
    belogo faktol es alacsony villanyvezetekektol az elejen feltem, kesobb
    megszoktam. Ghorakpurban kiderult, hogy igencsak rabasztunk az
    elovigyazatossagbol vett vonatjegyunkre. Mire befuttottunk vonat mar sehol,
    igy hat megvacsoraztunk a helyi csotanyos kifozdeben es elindultunk buszt
    keresni. Tobbszori atszallassal, kb. 26 ora alatt ertunk Delhibe. Az
    ellensegemnek sem kivanom! Az India terkepen vastaggal jelzett ut annyira
    zotykolodos volt, hogy fel-felrepultunk az ulesben. Ez kulonosen este volt
    erdekes, amikor mindez fekvo helyzetbol tortent. A Batman figurat neha
    egy-egy karambol szinesitette. Az ut elejen mindjart elsodortunk nehany
    utlezaro vasracsot, majd egy motorost fenyitettunk meg aki ovatlanul elenk
    akart kanyarodni. Szerencsejere nem borult fel a koccanastol, igy nem
    kellett atmennunk rajta. A legszebb egy dzsip mutatvanya volt, aki szimplan
    belenk rontott hatulrol. A sofor erre hatrasetalt es latvan, hogy csak a
    kocsi tort szarra es a busz csak egy ujabb horpadast szerzett a tobbi 1.000
    melle, kopott egy betel-dios voroset es tovabbhajtott. Kulonben az ejszakai
    soforunk egy vadallat volt. Ultunk es neztunk mint a moziban. Az elozes neha
    a Star Wars aszteroida mezoiben folyo uldozesre emlekeztetett bennunket. Ez
    az epphogy elkerultuk a frontalis utkozes erzes kellokeppen nyomta az
    adrenalint. Azonban meg kell hagyni, hogy
    a turbanos jol vezetett, akar csak HanSolo, mi is mindig elkerultuk a
    bummot.
    Reggel 5h-ra ertunk Delhibe, ahol riksaba ulve egyenesen Erikahoz (az AISEC
    szervezeseben kint dolgozo nagyon kedves jotevonk) vezetett az utunk. Jo
    volt megint ide visszaterni. Immaron negyedszerre. Orultunk a
    viszontlatasnak. Delhiben ekkorra mar nagyon meleg, 40-45 fok volt. Sokat
    ittunk, dinnyeztunk, riksaztunk. A fiuk gepe aprilis 26-an hajnalba indult
    Moszkvan keresztul haza. Ejfel utan lekisertem oket a riksahoz es
    elkoszontunk. Furcsa volt, hogy elmentek, jo volt egyutt (Bary szerint
    naggyon jo voot es a folytatason gondolkozik). En pedig 12 ora mulva
    indultam a repterre. Irany Thaifold.

    Garbo & Bary

6 hozzászólás megtekintése - 1-6 / 6
6 hozzászólás megtekintése - 1-6 / 6
Hozzászólás: Annapurna trekk
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.