Argentína belülrõl

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Argentína belülrõl

  • Indította
    Témakör
  • #1030 Hozzászólás

    Guadalupe

    Elsõ önálló utamul mindjárt egy nagy falatot választottam, radikális változásra, új élményekre, új emberi kapcsolatokra, önmagam megerõsítésére volt égetõ szükségem akkoriban. Frankfurtban kellett átszállni, még azon is izgultam, hogy eligazodok-e majd ott… Majd Buenos Airesig 13 óra repülõút. Aludni nem tudtam, talán azért, mert egy évet készültem eltölteni a nagy ismeretlenben, mintegy önkéntes számûzetésben, félve de eltökélten, csak járt az agyam. Adtak pokrócot, de még így is fáztam, lehetett sok csatornán rádiót hallgatni, tv, de megnyugtatni ezek nem igazán tudtak.
    Megérkeztem, a repülõtéren arra emlékszem, hogy a leendõ fogadóanyám hosszasan megölel és szívélyesen üdvözöl, ott volt vele a csereprogram egyik szervezõje is. Ahogy kiléptünk a repülõtérrõl, ami megmaradt elsõ élményként, a levegõ, mennyire más, mint itthon. A következõ dolog pedig a pálmafák. Majd hatalmas méretû utcákat és épületeket láttam. Az emberek valahogy szépek és szép hajúak voltak, olyan egzotikusak.. ez Amerika! Minden olyan más, mint Európa! Ekkor hullafáradt voltam, így hamar útnak indultunk a Buenos Aires tartománybeli 6000 fõs kis faluba, amit a diákszervezet jelölt ki nekem tartózkodási helyül egy évre. Az út gyönyörû volt, nagy semmi hosszú idõkön át, csak sok-sok tehén, az út mellett jellegzetes kis bokorszerû növény, egy-egy kis kajiba. A társalgás a kocsiban angolul ment, de gondoltam megcsillogtatom kezdetleges spanyoltudásom és megkérdeztem a fogadóanyámat „cómo están tus hijos?” (hogy vannak a gyerekeid?), ezen jót derültek.
    Öt óra múlva ott voltunk a faluban. Ami elsõre feltûnt, hogy az utcák szélesebbek voltak, a házak egymástól távolabb és mind mind más, rendezett. Elég kihaltnak tûnt akkor, csak pár gyerekre emlékszem, volt az egésznek egy enyhe szegényes hangulata, ugyanakkor minden annyira más volt, hogy mégis izgalmas. Felcuccoltam leendõ szobámba, ismerkedés ideiglenes családtagjaimmal, 3 gyerek. Még elõtte leveleztünk és a nagyobb fiú kérte, hogy vigyek neki Puskásos pólót. Az ajándékokat át is adtam, nagyon örültek neki, engem érdeklõdéssel méregettek, alapvetõen lelkesen és barátságosan.
    Finom kajákat ettünk, de semmi nagyon extrára nem kell gondolni. Sok sült marhahús zöldséggel, kaja után szinte mindig jól megcukrozott gyümölcssaláta egy kis tejszínhabbal vagy dulce de leche-vel, hmm mennyei (folyékony karamellaféle). Annyit nem szokásom enni, de még így is aggódtak, hogy nem eszek eleget. Mondtam, hogy jó étvágyat, de tök fölösleges volt, nem szokás. Ami viszont igen, az a terítõ használata száj és orrtörlésnek (hát ki hogy érzi). Az volt az érzésem, mintha az óriások földjére csöppentem volna, hangos beszéd, gyerekre rászólás, azért mégis van egy jövevény a háznál, stb…
    Aranyos kis élmény az indián származású házvezetõnõvel való találkozás (majdnem az összes családnál volt, pedig nem voltak különösebben gazdagok, olyan átlag) szinte mondhatnám harmadik típusú, mert úgy nézett rám kb. mint egy ufó-ra, nem sûrûn beszéltünk :). Eleinte nem tudtam megfelelõen használni az ágynemût, ui. a paplant betûrik az ágy matraca alá, így bele vagy szorítva, valamire biztos jó, bár én maradnék inkább a magyarnál.. Paplanhuzat mint olyan egy lepedõféleség amit a paplan alá raknak és jelzésképpen (amit én nem vettem) visszahajtanak a paplanra, így én azt simán lepedõnek használtam (és csodálkoztam is, hogy itt nincs paplanhuzat), majd a házvezetõnõ nagy furcsálkodással mesélte a fogadóanyámnak (mivel hozzám nem mert szólni, még kb. nézni sem), hogy vajon hogy aludhat ez a furcsa szerzet, az ágy alatt, vagy hol, mert a lepedõje mindig tiszta…Egyébként nagyon szép ház volt, kétszintes, egyáltalán ne kunyhót képzeljünk el (rákérdezett egyszer egy egyetemista ismerõsöm, hogy ott olyanban laknak-e az emberek), jellegzetes ventillátor szerûség van a csillár körül fából, ami mindenhol jellemzõ, ahogy a hifi is. Anyuka angoltanár a gimiben ahová én is jártam, tök fehér, magas, apuka meg almával üzletel, õ már kicsit barnább és karakánabb típus.
    Fogadóanyám segítve beilleszkedésemet, meghívta hozzánk a legjobb angolos tanítványait, leendõ osztálytársaimat, hogy na barátkozzunk. Jöttek is páran, César, Guadalupe, Maria Elena, Magdalena.. elvittek sétálni, ott ez rendszeres program. A fõutcára mindenki, ki gyalog, ki biciklin, motorral vagy autóval, lassan körbe körbe, el-vissza, közben ha ismerõs van, akkor meg lehet állni beszélgetni vagy esetleg ismerkedni. Beszólt pár latin macho (akiket akkor láttam elõször), hogy „I love you”, „linda” (szép), jót tesz az ember önbizalmának, mert kedvesen mondják, egyáltalán nem bunkón, bár amikor késõbb rájön az ember, hogy nincs mögöttes tartalma, már nem olyan nagy élmény. A bekiabálók között volt késõbbi barátom is, akivel akkor még nem tudtunk kommunikálni, de jelezte (a többiek tolmácsolták nekem), hogyha majd már beszélek spanyolul, akkor szeretne velem beszélgetni. Egy ilyen séta alkalmával, kb. egyheti ottlétem után akkori barátosném Elena, egyszer csak beszól, hogy õ nem fog hozzám angolul beszélni, hanem spanyolul, mert különben nem tanulok meg. Megjegyzem, hogy nagyobb élet volt ott, mint mostani nagyobb városomban.
    Mentünk diszkóba, elsõ alkalommal amikor megtudtam, hogy este 11, 12 körül jönnek értem a csajok, elõtte lepihentem kicsit, hogy ezt az addig számomra szokatlan éjszakázást kibírjam… Elõször egy pub-ba mentünk, neve Mr. Daddy, olyan mint itthon, csak a zene helyi. Utána át a diszkóba, nem olyan mint itthon, szinte kizárólag latin zene ment, azon belül is az országra jellemzõ cumbia. Mivel ez egy kis falu, elõnyben részesítik a nemzeti zenéket, elvétve hallottam egy-egy világslágert ha hallottam egyáltalán. Na meg a pasik, elõtte még otthon fogadóanyám segítségével csináltunk egy listát spanyolul arról, hogy „most nincs kedvem beszélgetni, csak táncoljunk”, „részeg vagy”, stb. :), ott inkább jellemzõ, hogy a lányokat (fõleg ha új felhozatal és külföldi) felkérik táncolni, közben egy két bók, de amúgy nem emlékszem, hogy nagyon tapadtak, vagy nyomultak volna. Párszor el is sírtam magam a meghatottságtól, annyira össze volt ott sûrûsödve az élet…
    Sokan kérdezték, hogy miért abba az istenhátamögötti kis faluba küldtek, tök egyedül, más cserediák nélkül, mit fogok én ott csinálni egy évig, biztos unatkozni fogok.. de én rögtön tudtam, hogy azon a helyen én mindent megtalálok amire szükségem van, emberi kapcsolatokat, barátokat, éjszakai életet, figyelmet, jó szót, ideiglenes családot, új kultúrát, szeretetet, szabadságot, stb..
    (folyt. következhet)

12 hozzászólás megtekintése - 1-12 / 12
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #54228 Hozzászólás

    Zsoca
    Tag

    Mindent ami eszedbe jut

    Szorik,tájak,közlekedés.Bármi…

    #54227 Hozzászólás

    Pere

    nagyon jó

    Írj minél többet!

    #54226 Hozzászólás

    campesina

    Tetszik!

    Folytathatnád a helyiek számodra érdekes szokásaival, a falubeliek életérõl is! És hogy mi az amiben ez az út megváltoztatott téged.
    Köszi!

    #54225 Hozzászólás

    max

    mindenre

    kíváncsiak vagyunk:-) de ha már timi írta az argentín fiúkat, na, én meg az argentín lányokra lennék kíváncsi, milyenek nõi szemmel?:-)
    és milyen benyomásokat szereztél buenos airesszel kapcsolatban?

    #54224 Hozzászólás

    Timi

    Hááát

    az argentin fiúkra :-) és Patagóniára….
    A színekre, szagokra, ízekre.

    #54223 Hozzászólás

    Guadalupe

    Kokó Chanel

    Akkor megint Word-ot ragadok, és nektek tök jó lesz (remélem). Jön a kánikula és nekem az argentin fiúk jutottak eszembe. Emlékezetes volt, amikor átmentem egy barátomhoz, akinek ott voltak a haverjai is. Mind félmeztelenül ültek a ventillátornál. Ahogy beléptem, mind egyszerre kapta fel a pólóját. Ez kifejezetten tetszett, itthon nem tapasztaltam. Hasonló mozdulat lehetett, bár nem láttam csak hallottam, mint amikor ugyanannál az asztalnál ültek, az asztalon kipakolva mindenféle dolgok (talán krétapor?), amikor megjött a haverom anyja… ó milyen gyorsan tudnak port törölni ezek az argentin srácok! (ha anya olvasnád: én nem..) Egy helyi rockzenekar tagjai egyébként, társadalmi problémákról énekelnek fõleg, nem éppen szappanopera stílusban. De ha arról van szó, egy mate mellett képesek gitárral improvizálni vagy folklórt énekelni, fantasztikusan egyedi hangulatot teremtve. Régen a gaucho-k, ezek az életrevaló, társadalomból kirekesztett marhapásztorok is hasonlóan szórakoztatták magukat a nagy pampán. Itt jól éreztem magam. Nem volt más cserediák, így nem épp „illendõ” barátokat választottam magamnak, de hát ha õk voltak a legjobb fejek és úgy éreztem, õk tényleg befogadnak. A falu nem épp elit fiataljai, akik nem bírják a latin zenét, diszkót, hanem rock pártiak. Na, ilyen is van. Egyikük, beceneve „Mugre” (koszos), egyszer egy hátizsák naranccsal kelt útnak. Eléggé divatos volt a tetoválás.
    Érdekes, hogy nem tudnak helyesen írni..ha már ezt én fedezem fel pár hónap kintlét után. Még az elején kettejükkel beültünk valahova délután, én hülye meg vittem a szótárt is magammal (igyekeztem, na). Vagy az utcára a jegyzetfüzetemet. Hú, összegyûlt jópár szleng. Büszkén írt bele boldog boldogtalan…
    Sok a lányanya, korán kezdik az éjszakai és szexuális életet, és ezek szerint nem túl jó a felvilágosítás, erkölcsileg azért látszik, hogy Dél-Amerikában vagyunk, még ha ez a legeurópaibb ország is köztük. A szerelem országa, teljesen máshogy élik ezt meg. Több a romantika, nagyrabecsült a szerelem, a fiúk értenek az udvarláshoz. Annyira helyesek, mondjuk 3% indián vér, 97% spanyol vagy olasz bevándorlóké, magas, hosszú fekete haj és sasszem, lehengerlõ szöveg mesésen dallamos akcentussal… A felszínen jó katolikushoz híven prûdek, ha valaki biciklin elhaladt a templom elõtt, szolidan keresztet vetett maga elõtt, biztos ami biztos.
    Annyi minden kavarog a fejemben, de inkább talán tereljétek egy mederbe, mire lennétek kíváncsiak? (már ha egyáltalán)

    #54222 Hozzászólás

    Csücsi

    folytasd

    Folytasd folytasd!!!
    Júl 26-tól 1 évre én is Argentínát választottam ideiglenes lakhelyemül:)ugyhogy minden infóra kiváncsi vagyok:)

    #54221 Hozzászólás

    Guadalupe

    malária, sárgaláz

    Mivel most fáj a torkom, eszembe jutott, hogy az egy év kint tartózkodásom alatt nyolcszor voltam beteg. Hasonló megfázás, torokfájás mint most. Bár volt egy durvább is, úgy kezdõdött, hogy cserediákoknak szervezett déli út (Patagonia) elsõ napján ellopták a télikabátomat…, így két pulcsiban csináltam végig a körutat, végülis nem fáztam én, de ezek szerint mégis átfújt a szél, mert utána, már a falumban egy hónapig injekciót kaptam és nem mehettem sehová, mert a nyirokcsomóim meg voltak dagadva. Így ki kellett hagynom a karácsonyi diszkót, meg a napozásokat, medencés lógásokat.
    Mivel én nem napló alapján (azt a két füzetnyit nem akarom elõvenni, így a helyleírások hiányosak, pocsék a memóriám, meg rég volt), hanem emlékezetbõl írok több év távlatából, hadd engedjek meg magamnak egy kis csapongást. Ha már említettem a karácsonyt.. a 35 fokban a pici mûanyag fa dívik meg szolid kis 30 fõs családi lakoma és lármázás, zabálás, mikulásnak öltözött rokon ajándékosztása zsákból. A húsvétból annyi maradt meg, hogy a nagymama hozott egy hatalmas csokitojást, erre rárajzott az összes gyerek és szétverték. Ezekrõl is az óriások földje jutott eszembe. Nem annyira meghitt..
    Voltunk szervezett kiránduláson egyébként északon is, a végállomás az Iguazú vízesés volt, nem akarok közhelyes lenni, már leírták páran, odafelé érdekes piros homokos tájakon mentünk, beugrottunk egy mate ültetvénybe és gyárba is ahogy kell. Csodás természet, fák mindenhol, fõleg az elõbb említett déli túrán, ahol egyébként megcsodálhattunk egy nagy magellánpingvin kolóniát és egy bálnát is sikerült lekapnom. Elhajóztunk egész délre a világvége toronyig egy kis szigetre, közben fókaszigeteket hagytunk el, szürrealisztikus idõben. Ja és persze a gleccsereknél is jártunk (P. Moreno).
    Az iskolai sportcsapattal eljutottam a tengerparti Mar del Plata-ra, akkor azt mondtam, hogy itt el tudnék éldegélni. Interjút is készített velem a helyi újság, mint külföldi cseregyermek, az argentin fiúkat hallgattam gitározni, Juan megpróbált megcsókolni, de életem elsõ csókjára nem õ volt a kiszemeltem :)

    #54220 Hozzászólás

    jonap

    ez jó!

    További részeket szeretnék olvasni.

    #54219 Hozzászólás

    olvasó

    Guadalupe

    Különös, ilyen még nem volt itt. Egy érdeklõdõ tinédzser naplója.
    Ne hagyd abba!

    #54218 Hozzászólás

    Guadalupe

    folyt.

    Bár nem tudom mennyire van igény az ilyesfajta, másabb útleírásokra, árak, helynevek, túraútvonalak nélkül, azért folytatom kicsit ha már egy ember visszajelzett.
    Elsõ nap az iskolában: mindig is ilyen népszerûségre vágytam. Szünetben körém gyûlt egyszerre vagy 20 diák. Kérdezgettek, angolul, spanyolul. Akkor láttam õket elõször, de ilyen kérdések röpködtek felém: „meddig leszel itt” „van barátod?” „van lánytesód?” tetszik Argentína?”, stb. Nagyon lelkesek és érdeklõdõek voltak nem mondom. Mindenkin köpeny volt. A tantermekben egyszemélyes padok. Az órák változóak, volt ahol teljes csend és fegyelem, volt ahol meg az egyik kedves haverom majomként ugrált az asztalokon, a másik meg aludt a padon, hátul meg társadalmi életet éltünk, dumáltunk, leveleztünk, hülyéskedtünk. Mondjuk eleinte nem értettem az órát, úgyhogy nem is nagyon volt más választásom. Mindig foglalkoztak velem, fõleg az elején…
    A sulibüfében ami feltünt, hogy „rendes” kaját alig lehetett kapni, pl. szendvicset, csak rengeteg édességet, ott délelõtt nem is szokás mást enni. Reggelire egy mate (amit lehet látni a szappanoperákban, de annak a kedvéért aki nem néz ilyet: két öklömnyi kivájt tök tartó ezüsttel szépen megmunkálva, bele zöld mate teafû, leforrázva vízzel, vizet leszívni egy ezüst szipkán és megint leönteni…lehet cukorral inni vagy magában, elvetemültebbek tejjel) és kész. Egyébként ez nagy szokás délutánonként, fõleg olyan helyeken, ahol még emberléptékû az élet, tehát itt is (pl. a fõvárosban már nem annyira). Délután (szieszta után) valakinél összegyûltünk, leckével, édes sütikkel, közben mate ami amúgy körbe jár, mindenki leszívja róla a vizet, majd a töltõ ember újratölti és továbbadja. Ezt egyébként az elsõ idõkben annyira unszimpinek találtam, hogy tõlem már csak azt kérdezték „tea vagy kávé?”. Kb. két hónap és ki mertem próbálni, eleinte fura ízû, de késõbb meg már mindennapi életem részévé vált. Ez egy tipikusan társas dolog egyébként, a barátság jele… és tényleg olyan jókat lehet mellette beszélgetni órákon át. Nem drog bár, de egy idõben be volt tiltva és kifejezetten feldobja az embert, nem csak „pörög”, hanem vidámabb lesz, ja és mindemellett tök egészséges! Hosszabb autóutakra is viszik, ilyenkor egy termoszban van a forró víz..

    #54217 Hozzászólás

    Sajo

    szerintem

    folytasd :-)

    Sajo’

12 hozzászólás megtekintése - 1-12 / 12
Hozzászólás: Argentína belülrõl
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.