Baltikum autóval 2008. Július

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Baltikum autóval 2008. Július

  • Indította
    Témakör
  • #1218 Hozzászólás

    Krisztián

    …Elõször csak egy magamnak szánt útinaplónak indult, aztán lettek egyre hosszabb és részletesebbek a napi történések leírásai. A végére már egész kis útikönyvvé duzzadt, ami miatt gondoltam felteszem mégis ide, hátha esetleg valakinek segítségére lehet…..

    2008.07.13. Indulás Budapestrõl 13:00-kor. Légkondi elromlik az utcából kihajtva, elsõ lámpa nem ég, azt a benzinkútnál gyorsan megcsináljuk. Miskolcon légkondiszerelõt keresünk, de minden zárva lévén, hogy vasárnap van. Az autóban 37 fok, ablakot nem lehet lehúzva tartanji 130-nál. Szauna. kb. 500 km-t megyünk út mellet egy erdei parkolóban verünk sátrat L betûs lengyel várostól 100 km-re.

    2008.07.14. Továbbindulunk, majd 100 km után ebéd Lublinban. 500 km-t teszünk meg kb. 8 óra alatt, lassúak az utak, végig lakott területetn, 2x 1 sáv, átlagsebeség 70 km/h, de a fogyasztás 5,6 l/100 km. Mikolajki-ban a Wagabundo kempingben (50 PLZ/éj) éjszakázunk, este séta Mikolajkiban, élõ zene, jó hangulat , vitorláskikõtõ, sok étterem.

    07.15. Mikolajki. kis motorcsónakot bérlünk (250PLZ/2 óra) kihajózunk vele a nagy tóra. Fenyõerdõk és nádasok keveréke.A motor 6 lóerõs suzuki, nem túl gyors. Majd rövid kerékpárbérlés (5plz/h), mivel nincs geyrekülés, Bogi a vázon és a csomagtartón, fél óra után vissza. Este jó vacsora egy kikkötõi étteremben ( fõétel 20plz, a vacsiért fizetünk 80 plz-t. Ésjaszak szintén a kempingben.

    07.16. Mikolajki-Nida (Litvánia, Kur Földnyelv NP): 480 km. Reggel 9:30-kor indulunk. Indulás elõtt kapjuk a sokkoló hírt Barbitól sms-ben Kolo megdöbbentõ és hirtelen haláláról. A lengyel rész nagyon lassú, végig lakott település, 60km/h-s átlagsebesség. Diesel 4,6 plz. Sok trafipax. (Falvakban kis szürke dobozok, fõutak mellett rendõrök kézi seb. mérõvel.) A litván rész változást hoz, egy szánjegyû (A8) fõút, 2*1 sáv, de lakott területet elkerüli, így folyamatos a haladás, de itt is mérik a 90-et bõszen. 50 km után autópálya, nagyon jó. Nagyon ritkán lakott ország. Klaipéda-ból komppal át a Kur földnyelvre (42 LTL), 5 perc. A földnyelven nemzeti park, parkba belépõ 20 LTL. Gyönyörû fenyõerdõ végig, a kb 1,5 km széles földnyelv a tengerpart gyönyörû fehér homokos.Dûnék a parton minden felé. Tenger 19, a levegõ 20 fokos. Litván Szaharának is hívják. Az egyetlen kemping Nidában van, így ott verünk sátrat (80 LTL/éj hármunknak kocsival). Este isteni vacsora.biciklibérlési lehetõség minden sarkon (gyereküléssel, gyerekutánfutóval).Egész éjszaka esik az esõ. Littvánul a jó estét=”lábasz vakarasz”. Lettül ez kicsit görögtelenítve egyszerûsödik: “Láb vakar”. :)

    07.17. Kur földnyelv NP, Nida. Nagy dûne megmászása. Litván Szahara. Du 2 körül indulás tovább, Palanga. nevû üdülõhelyen keresztül Jürmalába (Lettország). Mindkét hely just like Siófok, csak még csillogóbb, még gazdagabb. Jürmaláig Nidabl kb 350 km-t autózunk (5,2-es átlagfogyasztás, 70km/h átlagsebeség) alsóbbrendû utakon a kertek alatt, amerre a gps hozott. Jürmalában a Nemo kempingben szállunk meg. Tengerpart 2 perc séta. Most találkozunk elõször magyarokkal (Gábor, Edina és Justin nevû 6 éves kilányuk, szóval a leosztás ua., mint nálunk. Bogi és Ju jót játszanak. A találkozás több szempontból is hasznos: másnap reggel Gábor megtanít minket az „önfelverõ sátor” annál „komplikáltabb” ( vagy csak számunkra?) összecsukására, összehajtogatására, amivel eddig azért voltak problémáink :) ). Jurmala központjában a sétálóutcán vacsizunk egy helyi ételeket kínáló feledhetõ minõségû étteremben.

    07.18. Reggeli a kemping éttermében (3 Ls/fõ a büféreggeli). Délelõtt rövid zápor után beüt a balti kánikula ( 22 C) úgyhogy irány a gyönyörû fehér homokos bíícs, melyet tisztes távolból végig gyönyörû fenyõerdõ követ végig. Bogival hosszú séta a végtelennek tûnõ lett riviérán, a végén még kis hõstettre is elszánjuk magunkat: sok lelkes helyihez hasonlóan megmártózunk a 19C-os habokban. A strandolásból 1-2 óra elég is, du 1 körül felkerekedünk a 30 km-re levõ lett fõváros – Riga- felfedezésére. Itt kell megjegyeznem, hogy a lett parkoló autómaták egyszerûen megvesznek a jó magyar forintért. A rigai parkolóautómaták kivont kis kétforintosainkat betudják 0,5 Lat-nak ( 82-szeres áron számította be a Forintot :). Ez volt a bosszúnk a rigai parkolási társaság felé az irreálisan magas közterületi parkolási díjakért ( 1,75 lat/h= 580 Ft/h ). Az ötlet onnan jött, hogy elõzõ nap este a Jürmalába való behálytaáshoz hasonló autómatákon keresztül a város határánál belépti díjat kell fizetni, ami nem sok ( 1 ls/nap = 330 Ft/nap ). Fel is kerekedtünk, hogy frissen váltott lett pénzünkbõl befizetjük a tax-ot, viszont a rendõr poszt mellet amúgy a semmi közepén álló autómata csak fémpénzt fogadott el. A bódéban éppen nem volt rendör, így nem volt hol papírpénzt váltani ( ezért nem akartam 2 km-t autózni a legközelebbi boltig ), így el kezdtük próbálgatni a nálam levõ nagy mennyiségû és választékú fémpénzkészletet föntrõl – az 1 €-óstól indulva lefelé- sem az egy €-s sem váltópénzei, sem a nagyobb értékû magyar fémpénzek nem kellettek neki, õ a 10 Ft-ost komázta, nem úgy mint a mai napon kevésbé éhes rigai testvére. (Bár a rigai a 2Ft-ost 0,5 lat-nak,míg a jürmalai a 10 Ft-ost 2 latnak ismerte fel. Ezt csak azért írtam le, hogy mindenki lássa nem a leleményes magyar virtus vezetett egybõl a rendszer kijátszásához, csak közvetve, kerülõúton. :) RIGA. Gyönyörû kis város, tisza és szépen felújított épületekkel, jó éttermekkel. Sok szép szecessziós épület. Rám a legnagyobb benyomást az Albert iela tette, itt rengeteg építészeti stílus találkozik, szinte minden épület más stílusú, itt található a magyar követtség is. Megéri a kis kitérõ az óvároson kívülre. Riga felületes megtekintéséhez azt hiszem az itt töltött 6 óra elegendõ is, persze lenne még látnivaló (pl.: Szabadtéri Néprajzi Múzeum ),de idõnkbe ennyi fért, így is becsületesen végigjárjuk az LP által ajánlott 5 km-es sétaútvonalat. Este visszatérés Quechua márkájú “two seconds” lakosztályunkhoz a Nemo kempingbe Jürmalába. ( Az elnevezés a felállításához szükséges idõre utal, mindenkinek ajánlom, szenzációs dolog fáradtan, hosszú utazás után megérkezve a kempingbe egyszerûen feldobni a sártat, s mire földet ér, már fel is vette felállított alakját. ) Sajnos a 22:15-õs gyönyörû naplamentérõl lemaradunk, de még 23:00 körül is csodáljuk a gyönyörû, tengerparton a még szinte kék ég vöröslõ alját, amint összeér a feszített víztükrû tengerrel. Egyéb: diesel 0,88 Ls = kb 290 HUF, kemping 11/éj Ls= 3600 HUF, vacsora 2 fõnek étteremben 35 Ls= 11500 Ft

    07.19. Jürmala – Pärnu (240 km ). Jürmalában az utolsó éjszaka szörnyû, egy orosz társaság hajnali 4-ig bulizik. Egyébként nemzeti nyelv ide, nyelvi rendörség oda, mindegy, hogy a kempingben lett, litván, vagy észt rendszámú autók állnak, mindegyik gazdái és utasai oroszul beszélnek – elég hangosan-. A második éjszaka után -ismét- elegünk lesz az orosz nyelvbõl. Félúton egy szép fenyõerdõben megpihenünk, majd a lányok áfonyát szednek, Bogi utána nagyot alszik az autóban. Délután 5 körül érkezünk Pärnu-ba, a kemping fantasztikusan nyugodt (csak finnek és hollandok), kellemes elhelyezkedéssel a folyóparton. Ár: 14€/éj/kis család. A kempingebn intéznek kerékpárbérlést, így sátorverés után egybõl kerékpárra pattanunk és azzal fedezzük fel a város apró belvárosát és élettõl lüktetõ tengerpartját amit a helyi útbaigazító táblák csak egyszerûen “Superbeach”-nek neveznek. Odaérve, tényleg az is volt. Már csak a nyári meleg hiányzott, bár a helyiekket ez szemmel láthatóan cseppet sem Nem véletlen, hiszenzavarja, a part tele fürdõzõkkel és strand röpladázókkal a 21:00 órás délutáni világosságban. Szép tengerparti étteremben vacsizunk, ahol kellemes teraszon kellemes harmónikaszó szól, kilátás a hosszú homokos tengerpartra és a neplementére.

    07.20. Délelött ismét be bringával Parnu belvárosába, majd kora délután indulás tovább Tallinba (130 km). A tallini City Campingben szállunkmeg, ami leginkább egy gyártelephezhasonlít tenyérnyi zöld területtel a sátorveréshez (többi mind beton a lakókocsiknak), ellenben a csöppke zöld területen még annyi egyenletes hely sincs, ezért a hepehupák miatt ma sem alszunk túl jól. Az ár ezzel ellentétben meglehetõsen irreális, kb 6000 Ft-ot fizetünk a 2 felnõttre, sátorra+sátorra. Kárpótolt ezért elõre is a csodás Tallin, ami várakozásaimmal ellentétben abszolút nem hasonlít pl. Riga belvárosához. Középkori várfal az óváros körül, Virgin tower, Alexander Nevskij hagymakupolás ortodox templom, két sárkányfejes városháza stb. A csodás kora középkori házak és macskaköves utcák útvesztõjében egy csodás középköri hangulatot idézõ étteremben vacsizunk: Olde Hansa Restaurant. (Mézes és fahéjas sör, kacsacomb, vadhúsleves ). Észtül a köszönöm=Tänen, a szervusz=Tere. Szinte minden észt eladó beszél angolul, a fiatalok kivétel nélkül. Rengeteg finn turista, szinte minden második autó finn. Nem véletlen, hiszen Helsinki csak 80 km hajóval, a tengeröböl szemközti oldalán. Helsinkit azonban az eredeti tervekkel ellentétben kihagyjuk, nem aprózzuk szét magunkat (már ennél jobban). A nyelvre visszatérve, sok kasszánál csak oroszul tudtak, a mcDonald’s-ban az eladó fiatalok egymás között is oroszul beszéltek. Az észtek ragaszkodtak mindig is asaját nyelvükhöz, de elég nagy észtországban is az oroszok aránya ( kb 30%, a városokban, pl. Tallinban 43% körül ).

    07.21. A délelõttöt Tallin óvárosában kezdjük -miután eddigi legszörnyûbb kempingünkbõl cseppet sem fájó szívvel kicsekkolunk-. Pár óra sétálgatás,bolyongás és gyönyörködés után búcsút mondunk eme kis ékszerdoboznak. (A McDo teraszán szóbaelegyedünk egy amerikai-hongkongi nénivel, megvitatjuk az american immigration policy nehézségeit. Hamarosan érkezik “Bennie” nevû férje is :) . ) 15:00 körül indulunk Vilnius felé érintve Siauliait
    “Litvánia Mekkáját”, ahol az impozáns keresztek hegye található. (460 km, jó haladás, 75-ös átlag, rövid megállásokkal érkezés 21:15 körül ). Rövid keresgélés után megtaláljuk a nemlétezõ kempinget a város határától kb 3 km-re egy kis falu mellett egy családi farmon. Roppant kedves család üzemelteti ( 54 Litas-t fizetünk=kb 3300 Ft ), a becsekkoláskor egy hatalmas nagy tál frissen szedett málnát ajánlanak fel potom összegért mindössze 2 €-ért. (Ez otthon kb. 10-be került volna). A kemping rendkívül nyugodt, rajtunk kívûl 2 lakóautó pihen. A vendégházból még wifi is elérhetõ a kemping területén.

    07.22. A kemping és vendégház csodás kertjében elköltött reggeli után útrakelünk, hogy felfedezzük a “Keresztek Hegyét”, ami Siauliaitól kb 15 km. Megérkezéskünkkor csodás látvány fogad: A pusztában a semmibõl “kinõtt” kis domb több tízezer különbözõ méretû (a 10 cm-tõl egészen a 3 m-ig ) kereszttel van tele. A domb keletkezésére több magyarázat létezik, lényeg, hogy emberi kéz alkotta, több száz éve létezik, eredtileg helyi és mára már nemzetközi szokás, hogy mindenki állít rajta egy keresztet. Valakiért vagy valamiért. Fontos, hogy a hely nem temetõ, alapjában véve nem halottakra emlékezik, de vannak az õ emlékükre állított keresztek is. A dombot és a kereszteket a szovjetek többször lerombolták és elhordták, de a litvánok újra és újra felépítették, visszahordták. A nemzeti ellenállás jelképe lett és összeurópai zarándokhellyé vált. A pápa is itt tartott misét. Szent hely még a nem szent emberek számára is mint én. Miként a Kur földnyelv dûnéit Litvánia Szaharájának, a “Kryziu kalnas”-t azaz a keresztek hegyét Litvánia Mekkájának is nevezik. Mindenki állíthat egy saját kersztet, mi is megtettük. Ami nagyon szimpatikus volt, hogy bár sok turista volt a környéken, nem akartak levenni parkolási díjra, nem voltak koldusok, és nem vettek le az árusok ( 3 kis keresztért összesen 2€-t kértek) -nálunk ez biztos másként lett volna-.
    Az áhítattól magunkhoz térve indultunk tovább Trakaiba. 150 km. Trakai gyönyörû kis városka sok tóval körülvéve. Az egyik tóba benyúló félszigeten vörös téglás vár található, ami tovább szépíti a képet. A kemping 7km-re a várostól a tóparton található, szemben a várral. Saját kis tóparti strand, röplabdapálya, kosárlabdapálya stb. Az estét Trakaiban töltjük, és egy hagyományos karemita étteremben vacsizunk. Kik azok a karemiták? Na ezt kapd ki: “Tatárok leszármazottai akik Bagdadból származtatják magukat, és zsidó vallásúak és nyelvük a törökhöz áll legközelebb” (az info az LP-bõl származik, de egy helyi kocsmáros is megerõsítette). Egyébként egy kiveszõfélben lévõ pár száz fõt számláló kisebbség, akik legfõképpen itt Trakaiban találhatók.

    07.23. A sátrat a trakai kempingben hagyjuk és egy napos kirándulásra indulunk a 30km-re lévõ Vilniusba. Felkeressük többek között a Vilniusi Báthory István Egyetemet (Báthory István nemcsak Erdélyi Fejedelem, de Litván és Lengyel király is volt), mely 430 éves, Báthory alapíttatta. Majd siklóval fel a várba, rövid séta Európa legnagyobb barokk óvárosában, a napot a kietlen külvárosban rideg és lepukkant panelházak mellett elhelyezkedõ TV toronyban zárjuk. A torony 365 m magas, ezzel elõkelõ helyet foglal el a világ legmagasabb építményei között, a lift ellenben csak 170 méterre visz fel, de ez is elég a gyönyörû panoráma megcsodálásához. A toronyban 170 m-en körpanorámás forgó étterem mûködik ( az asztalok egy körbe-körbe futó pódiumon helyezkednek el ), kis deszertet és némi gyümölcskoktélt fogyasztunk. A torony lábánál megtekintjük az 1991-es szovjetek által megölt 14 embernek állított 14 keresztet, akik a tévétorony ostrománál estek el. (Gorbacsov megítélésekor ezeket a haláleseteket is frigyelembe kell venni! Õk ezek miatt nem változást és a szabadságot hozó reformert látják “Gorbi”-ban, mint mi vagy a Nyugat.) Visszatérés Trakaiba a szálláshelyünkre. Éjszaka a sátórban béka-móka: Magót éjszaka “betámadja” egy valahogy belopózott béka :) . Rövid jelent után kitessékeljük. Bogi alszik tovább, mint a tej, az egészbõl mit sem érzékel.

    07.24. 10:30 indulás hazafelé Krakkón keresztül. 750 km-t megyünk kb 12 óra alatt, 68km/h-s átlaggal , de 5,1 -es átlagfogyasztással. Szörnyû lassúak az utak, Lengyelországban minden utat gondosan bevisznek minden faluba, ahol kõ kemény 50-es táblák vannak telepített radarokkal szinte minden településen. A mai a leghosszabb táv, amit túránk során megteszünk, de azért sok zenehallgatással, énekléssel, váltott vezetéssel eltelik valahogy. Krakkó elõtti utolsó faluban kiállunk egy kempingbe (16€) – Galicja Camping, egy idõs lengyel házaspár üzemelteti,nagyon kedvesek.

    07.25. Krakkó. A kempingbõl egyenesen Krakkó belvárosába megyünk (12km). A parkolót keresve a GPS bevisz egy olyan utcába, ami a felétõl csak buszoknak és taxiknak engedélyezett, a gps kijelzõjét bámulva a tiltótábla és a kötelezõen elõírt jobbrakanyarodás elkerüli a figyelmem, de szerencsére a helyi szerv mindíg éber és egybõl elõugrik egy autó mögül. Viszont tud valamennyit angolul! Rövid közjáték után rátér az összegre: 500 PLZ = 35.000 HUF. Én úgy teszek, mintha nem hallottam volna, sûrû elnézések közepette megbánó arccal hivatkozok turista mivoltomra és arra, hogy hibát követtem el, mikor csak a gps-t követtem. Papírjaim hossza stanulmányozása és nyomásgyakorló böngézgetése után -melynek hatására sem ajánlok fel neki “semmit”, visszaadja a dokumentumokat, jó utat kíván és int, hogy legközelebb jobban figyeljek. Itt még a rendõrök is jófejek! Autót leparkolva kis bolyongás a belváros utcácskáin, reggeli a fõtéren. Majd fel a Wawel hegyre, ahol a Krakkói királyi vár, és a katedrális található a lengyel királyok szarkofágjaival, a katedrális katakombái a lengyel királyok – köztük Báthory István – temetkezési helyeként szolgál. A templom bejáratánál sikerül a legnagyobb szülõi lúzerséget elkövetnünk: életünkben elõször és remélem utoljára elveszítjüki Bogit. Az audio guide érdekes információiban elmerülve a templom bejáratánál álltunk, mikoris Bogi egy csoporttal bement a templomba. Mire beértünk, õ már sehol. kb 10 perces fel-alá rohangálás és nagy ilyedség után a katedrális rendkívül kedves és segítõkész biztonsági szolgálatának hála szólnak, hogy Bogit megtalálták a fenti toronyban, felment egy csoporttal. Mire lehozzák már õ is kétségbeesetten sír. Remélem ez jó lecke volt mindhármunk számára…. A várdomb lábánál megrázó plakátkiállítás és memorandum az 1940-es Katyn-i mészárlás áldozatainak emléákére. (A Katyin-i erdõben a szovjetek 4200 lengyel hadifogjot -fõleg tiszteket- mészárolnak le és lõnek tömegsírba). A téren felállított nagy fakereszt, amit az 50.évfordulóra emeltek magyar nemzeti szalaggal van átkötve a következõ felirattal: “Polak Wenger dva bratanki – Magyar-lengyel két jó barát”. Megindító látvány, jó látni és érezni, hogy a magyar valakivel jóban is tud lenni. Itt kell megjegyeznem, hogy a lengyelek érthetetlen módon nagyon szeretik a magyarokat, ez a szeretet és kedvesség árdt felénk mindenhonnan: jegypénztárosok, felszolgálók, bolti eladók benzinkutasok stb. mindenki hirtelen megcsillogtatta pár szavas magyar tudását, és ecsetelte magyarországi élményeit. Bárcsak ilyen kedvesség fogadná a lengyeleket magyarországon is – kívánom nekik tiszta szívbõl-. Délután 5 körül elhagyjuk Krakkót, és indulunk a 70 km-re fekvõ Oswiecim-be hogy megtekintsük az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborok emlékhelyeit, múzeumait. Én, mivel már láttam Dachau-t és az épp elég volt, nem rajongtam az ötletért, de Magó ragaszkodott a dologhoz. Az I-es tábor ( a munkatábor ) helyén levõ múzeum 19:00-ig van nyitva, mi fél órával zárás elõtt esünk be. Magó gyorsan körberohan bent, én kint maradok Bogival -amúgy sem szándékoztam a 3,5 éves gyereket ilyen helyre vinni-. A tábort kintrõl látni és a kint elhelyezett emléktáblákat és tényleírásokat olvasva is elég megrázó élményben volt részem, Magó teljesen letaglózva jön ki. Ezután még elgurulunk a 2 km-re arrébb fekvõ II-es táborba, ez a Birkenau-i haláltábor, ami a kivégzõ tábor volt. ’45 elején a szovjetek elõrenyomulásával a németek igyekeztek minden bizonyítékot eltüntetni, de nem sikerült 100%-osan. A tábor egy részét úgy hagyták, ahogy a németek felrobbantották -lerombolva- egy részét a barakoknak rekonstruálták. A tábor kintrõl is szívszorító látványt nyújt körülkerítve a szögesdrótokkal és a csak befelé vezetõ vonatsínnel, ami a tábor belsejében véget is ér, ide futottak be a “halálvonatok”. Ez a tábor szabadtéri, állandóan nyitva van, így este fél nyolckor is be tudunk menni. Szörnyû látvány, még szörnyûbb a gondolatbeli idõutazás vissza ’41-’45 közti idõbe. (Amin egész útunk során gondolkodtunk, hogy az OK, hogy volt pár barom odafönt, akik ezeket a szörnyûségeket kitervelték -ilynek ma is sokhelyütt vannak-, de az hogy lehet, hogy egy egész népet be lehetett ezzel hülyíteni és szolgamódra hajtották végre ezeket a szörnyû parancsokat, holott a parancsvégrehajtók is hétköznapi emberek voltak, mint te vagy én. Hogy lehet, hogy senki (senkik) sem mondta akkoriban Németországban, hogy “én ezt nem csinálom tovább”. Csak húzkodták a ravaszokat és nyomkodták a tömeghalált osztó gombokat.)

    A hazafelé útra a 200 km-rel hosszabb, de több autópályát tartalmazó 560 km-es útvonalat választjuk Zilinán és Bratislaván keresztül, mivel a computer által elõirányzott utazási idõ a 2 esetben megegyezik. 130km-es 45km/h-s átlaggal megtett szenvedés után felérünk az új szlovák 1-es autópályára, ami már hamar hazaröpít minket, így hajnali 3:30-kor begördülünk kispesti otthonunk elé.



    – Az utazás mérlege: kb. 4000 km, 13 nap, 330.000 Ft (hármunkra utazással,szállással,étkezéssel, belépõkkel, tehát mindennel) (Ez az összeg az étkezési költségek lefaragásával tovább csökkenthetõ, mi szinte mindig étteremben ettünk).

    – A 3,5 éves Bogi remek utitársanak bizonyult most is, egy idõ után a Galaxy hátsó terét választotta utazóhelyéül, ahol vízszintesben rendkívül jókat aludt, néha pedig a laptopon mesefilmeket nézegetve ütötte el az autóban töltött idõt.

    – A “camping only policy” jó ötletnek bizonyult, mert 1 perc alatt felállítható és összecsukható decathlonos sátrunk és önfelfújó matracaink meglehetõsen gondtalanná és problémamentessé tették az amúgy sok nyûggel járó sátorozást (sátor verést és bontást ), és a szálláson megspórolt pénzt jó éttermekre és még több megtett kilóméterre költhettük.

    – Az árszínvonal a Balti országokban a hazaihoz hasonló, van, ami kicsit drágább, van ami olcsóbb ( az üzemanygárak 10-15%-al a mieink alatt, az étterem árak szintén.

    – Tallinban volt a legtöbb turista, ez a város rendelkezett a legmagasabb árszínvonallal, talán a finnek közelségébõl adódó árfelhajtó hatás miatt is. A vidéki észt városok nem voltak drágábbak a magyar áraknál.

    – A Balti országokban szinte mindenki beszél angolul és oroszul, tehát tapasztalataim szerint nem igaz, hogy nem szivesen beszélnek oroszul, rengeteg az orosz turista is de rengeteg az ott élõ -a szovjet érából ott maradt- orosz is,akik már nem tudják vagy nem akarják lett, litván vagy észt nyelvet megtanulni, õk a balti országok lakosságának több mint a 30%-át teszik ki a szovjet lakosságcseréknek köszönhetõen. Tallinban a Mcdonald’s-ban pl. a fiatal eladólányok is egymás között oroszul beszéltek. Sok eladó (benzinkút, kompátkelõ, múzeum pénztár) eleve oroszul szólt hozzánk és miután bagy nehezen angolra váltott, ott is fellelhetõ volt a nagyon erõs orosz akcentusa.

    – Az autók nagy része középkategóriás, õk szinte egyáltalán nem használnak alapkategóriás kis autókat mint mi ( suzuki, daewoo stb ). A szovjet gyártmányúautók mára már teljesen eltüntek a használatból, az egész út alatt kb 5 ladát ha láttunk. Nálunk szerintem több keleti autó van még használatban, pedig nem voltunk a szovjetunió része.

    – Az utcakép mindenhol rendezett és tiszta, de az infrastruktúra hagy némi kivánnivalót maga után. Észtországban és Lettországban talán egy km-nyi autópálya sincs ( talán a kis távolságok és az alacsony számú lakosság miatt is ( Észt o. 1,3 Mfõ, Lett o. 2,3 M fõ ). Ellenben Littvániában relatíve sok az autópálya és a falvakat elkerülõ út ( gyorsforgalmi út ).

    – A lett fizetõeszköz (Latt) kb. 330 Ft-ot ér. ( De a forintban kifejezett árak picit alacsonyabbak a mieinknél )

    – Rendkívül nagy hasznunkra volt a gps ( igo Europe 2008 ).

1 / 1 hozzászólás megtekintése
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #55810 Hozzászólás

    kreutzb
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    utazás

    üdv!

    Jó kis út volt!!!Gratulálok nektek!!:-D
    Mi jövõre spanyolba és környékére tervezzük az autós nyaralásunkat.
    Nekem is Galaxym van,2004-es

    Üdv

1 / 1 hozzászólás megtekintése
Hozzászólás: Baltikum autóval 2008. Július
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.