egy kis délamerika

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás egy kis délamerika

  • Indította
    Témakör
  • #1419 Hozzászólás

    lázika

    Most olvastam Sajo-nak jemeni utját és elszégyelltem magam.Ui. tényleg kéne valamit irnom az utolsó utamról ( ha már kérte ). Most megpróbálok belevágni. Korábban kellett volna, akkor még bennem voltak jól az adatok. Most már persze mindegy. Na akkor:

    Érkezés VARIG-gal Iguacu-ba kb 13 órakor. A reptéren taxikeresés. Kinéztem egy jó kövér sofört ( gondolván, hogy jókedélyû lesz, ami be is jött ), bepréseltük magunkat ( 5 -en voltunk ) a Toyotájába ( 2 elöl 4 fõ hátul) s irány a brazil oldal. Kb 3 óra alatt be is jártuk (az igaz, hogy már nekem ismert volt igy könnyebben jártuk be az utat ). Hát ez egy csoda még igy 2.-jára is. Sajnos a brazil oldal legvégére épitik a valszeg. méregdrága szállót, igy már nem lehet a vizesés alá menni. Este irány Foz. Szállás közepes, mivel nem látjuk, hogy mennyibe is fog kerülni a teljes ut spórolunk, igy 5 ágyasban alszunk koedukáltan ( 3 lány 2 fiu). Felváltva tusolunk stb. Tisztára uttörõs, csillebérces. Szemben egy jó kis étterem, isteni kajával ünnepeljük a megérkezést. Nagy vacsi, söröcske stb. Másnap meglepetésünkre, büféreggeli várt (elsõ és utolsó az ut alatt), jól megtömjük ahasunkat s a tagnapi taxissal irány az argentin oldal. Na ez egy kicsit ill. dehogy kicsit, jól kiépült, tisztára turistás. Minden ami az amerikaiaknak kell megvan. Üzletek üzletek hátán, kis muzeum, majdnem shopping tour. Bókla után befizetünk egy un. Macuco safarira,(ha jól emlékszem 20 USD/fõ volt), amit nem bántunk meg. Nagy bumszli teherautóval visznek az erdõben folyékony portugál és spanyollal nyomják a növények neveit, jó a hangulat, nagy nevetések, lemegyünk a folyóhoz. Felcsatoljuk a mentõmellényeket, s gyors motorcsónakkal be a vizesés aljába. Na ez aztán döfi. Kijön mindenkibõl a gyerek. Hülyülünk, élvezzük az életet, a természet gyönyörûségét. Megérte. Életreszóló élmény volt. Kitesznek a parton, csuromvizesek vagyunk, kamerák, fényképezõk szerencsére rendben. Mivel másodszor vagyok itt azt gondoltam, hogy majd spórolok a filmmel, de azért ellövök vagy 8 tekercs filmet ( szerencsére Boliviában olcsó a film, s ott vettem még 10et) Végén vettem észre, hogy ellõttem magam.
    Az az igazság, hogy ez már mániám ledokumentálni az uttjaimat, de ugynéz ki, hogy a fotóimból kijönne már egy fél autó ára (na mindegy, ez a genetikám). Mivel jó korán indultunk kora estére vissza is érkeztünk Fozba. Felvetem a csapatnak, hogy nem kéne egy kis Paraguay ? Hát persze hogy kéne, szóval mielõtt bemennénk a szállóba irány át a hidon Keleti Városba -Ciudad del Este-be. Csaknem sötét lesz mire átérünk, fél órát csámborgunk pénzt váltunk, hogy legyen paraguay-i pénzünk is, majd hótfáradtan alvás.
    Másnap Sao Pauló-i átszállással átreppenünk La Paz-ba. Már korábban neteztem egy boliviai irodával egy esõerdõ tura miatt. Vártak is a reptéren. Kicsit még lejjebb mentünk az árral, megegyeztünk, majd kisgéppel indulás az esõerdõbe. Na ez a repülés sem piskóta. Elsõre ugy néz ki, hogy nem is megy gép, aztán még is megy, de csak csomagok nélkül, majd addig addig verjük a vasat, mig beállitanak egy nagyobb gépet. A gépen 10 utasra való hely van de csak 8-an vagyunk plusz a 2 pilóta igy a csomagok is felférnek. Csodás utazás 7000 m körüli csucsok mellett. Felmegyünk 6000-re a pilóták felveszik a maszkjukat, mi meg csak fulladozzunk. Messzirõl látjuk a Titicacá-t olyan mint a térképen, látjuk Desaguadarot, a szigeketet, még Copacabana (már mint a boliviai !) is sejtetni engedi magát. Átérünk a keleti oldalra és varázsütésre a táj zölddé válik.Nagyon várjuk az esõerdõt, mivel még egyikünk sem volt hosszabb ideig ilyen tájon. Idilli tájon landolás Rurrenabaque-ba. Kicsi városka édes kis utcácskákkal, fõtérrel, (mely természetesen példásan rendben tartott!), hangulatos boltocskák, utazási irodák. Ugy ahogy mondják: bolivia katmanduja. Este elmegyünk a “hires” Mosquito bárba. Ivászat, jó evészet (göbzi mûanyagkaja után), jó hangulat, érdekes figurák-mármint világutazók-. Dumaparti után alvás egy panzióban. Másnap motorcsónakkal fel a Rio Madidin a Chalalan tóhoz.

5 hozzászólás megtekintése - 1-5 / 5
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #57253 Hozzászólás

    Sajo

    Egesz izgalmasra sikeredet…

    …igy utolag tenyleg kaland, bar kozben nem biztos, hogy erre gondoltal… en sem erre gondoltam volna. Az viszont jo, hogy nem vette el a kedveteket a tovabbi utazastol. :-)

    Sajo’

    #57252 Hozzászólás

    lázika

    véletlenül elmentettem

    Szóval kis kalanddal megérkezünk a “pampás” szállásra. Na ez aztán olyan is amennyit fizettünk érte. Hatalmas faházban kis odúszerû szobácskákkal, viszont tiszta középen bemélyedõ ágy ( mint a seregben ) felette tiszta lyukmentes moszkitóhálóval. Mielõtt elhelyezkedünk a néger szakács bejelenti az esti menüt: csirke, vagy hal hasábburgonyával, vörös és fehérbor, valamint sütemény. Nézünk nagyot, bólitunk, hogy jó lesz ez a kaja az istenhátamögött és mosolgyunk. Elhelyezkedés is kicsi pihi után tényleg jön a vacsi. Na a néger srác megteritett szabályosan, süteményes evõeszköz is a megfelelõ helyen a 2 féle a bor az asztalon és leülés után várjuk a fejleményeket. Egyszercsak megjelnik hófehér szakácsruhában és szabályos szakácsakalapban. Majdnem elröhögjük magunkat, fõleg akkor, mikor a végén benyögi az enjoy it szokásos mondást amit eddig csupán min. 5 csillagos szállodában hallottam. Szóval emlékezetes volt. Az étek is abszolut megfelelõ volt.
    Na az éjszaka sem volt semmi. Egész éjjel valami mocorgott az erdõben, többször is kimentem, hátha valaki vágyik az értékeinkre, mire aztán végül rájöttünk, hogy legközelebbi fán egy kismajom majszol talált ételmaradékot. Másnap reggel rendes “kontinentális” reggeli után irány a folyócska. Igen lassu motrcsónakkal végigmegyünk a lagunás részen. Számtalan madár, idilli hangulat, kajmánok, alligátorok, tukán stb, még édesvizi un. pink dolphint is láttunk. Körülöttünk uszkált szinte élvezte, hogy a legváltozatos helyeken bukkan fel mellettünk 5-10 méterre, majd kismajometetés koronázta a napot. Édesek voltak, voltak vagy 50-en. Banán volt a kedvencük. Azt szinte kiszedték a kezünkbõl egyszerre hárman is. Vacsi után éjszakai kajmánlesre mentünk. Itt volt igen fontos az elemlámpa. A viz alá úgy bujnak, hogy csak a szemük látszik ki a vizfelszinbõl, s ha rávilágitasz a retinán visszaverõdve a fény sárgásan, izzóan fénylik. Közelebb mész, nézed a lámpával, majd amikor már nem birja az állat tovább lebukik. Alligátorok hasonlóan viselkednek. A pampán ez tetszett a legjobban mindannyiunknak. Amig itt voltunk addig a visszavezetõ ut jól kiszáradt, s simán fele annyi idõ alatt visszaértünk Rurre-be. Délután jött a kisgép, és átrepülve az Andokot visszareppentünk La Paz-ba.
    Törtem a fejemet, hogy azonnal induljuk Sucre felé repülõvel, hogy spóroljak a reptérre ki-be menéssel, de aztán mégis berongyoltunk a magasan (4200 m) lévõ reptérrõl a fõvárosba. Már itt láttunk számos fegyverest, ami nem különösebben érdekelt, mivel bárhol is vagyunk közép ill. dél amerikában mindenhol láttam fegyvereseket fontos ill. stratégiai pontokon. Na aztán ez azért ez egész más volt.
    Be a downtown-ba H. Sagarmatha. Közepes szálló, az utcáján számos ut.iroda. Este még alkudozok egy Uyuni turára a tulajjal, ill. az irodájával, de egy kicsit drágállom. Mindenesetre inkább meggondoltan akarok dönteni. Ugyhosz halasztom a döntést és másnapra befizetünk egy városnézésre. Megmutatnak minden érdekeset, jó idegenvezetés, egyénileg sem lett volna olcsóbb, még a valle de la Lunába is elvisznek. No a tura alatt aztán látjuk a fortyogó vulkánt: szinte minden téren gyülekezõ emberek, agitátorok, leninek, kunbélák, amerikaellenes jelszavak. 1956-ban csak 3 éves voltam, de most átéltem okt. 23. hangulatát. Hosszu autósorok a benzinkutnál, idõnként rendõrök kontra forradalmárok összecsapásainak helyszinét látjuk, a szétégetett barrikádszerû épitményeket stb. Na ennek fele sem tréfa. Innen spuri valamerre elõször Uyuni felé próbáljuk. Megvesszük a buszjegyeket, de az utolsó pillanatban (de tényleg )lemondják az indulást ugyanis sorba jönnek be a buszpu.-ra a szétvert buszok. Mindegyik ablaka beverve oldalukon számos horpadás. Miközben várjuk a fejleményeket a buszpu.-n észrevesszük, hogy pályáznak a csomagjainkra a tolvajok. Na erre jól összezárunk, majd eloldalognak. Elég kétségbeesettek lettünk. Busz nem megy repülõ nem megy magyar konzult nem lehet elérni, net hol megy hol nem telefon csak belföldre jó külföldet nem lehet hivni. Kináltam 400 USD-ot egy a perui határra történõ fuvarra egy 4WD-vel, de senki nem vállalta.
    A forradalmárok a fõ közlekedési utakat blokád alá vették és gyakorlatilag megbénitották az egész ország életét. Céljük az elnök lemondatása volt, amit jó egy héttel késõbb el is értek. La Pazról tudni kell, hogy egy hatalmas teknõben fekszik, a külvárosi rész ill. a reptér 4000 m felett van, mig az óváros 3400 ill. a teknõ alja, ahol a gazdagok laknak 3100 m-ren van. Igy aki ki akar menni a városból akár repülõbel akár overland kénytelen felmenni az altiplano-ra az Alto-ra. Az innen induló fõ közlekedési utakat eltorlaszolták.
    Közben mentek a napok már vagy 3 napja rostokoltunk La Pazban, mire nagy nehezen sikerült egy jegyet szerezni a LanChilére a chilei Aricába déli 12.-re. Benzin már fogyóban volt, taxi csak a város belsõ részeiben közlekedett, ha egyáltalán ment. Senki nem akart elvállalni egy reptérre történõ fuvart. Végül 40 dolcsiért felvittek az Alto-ra de nem a szokásos “gyorsforgalmi” uton, hanem igen kacsásan, de végre fenn voltuk 4100m-en. Itt aztán a pasinak inába szállt a bátorsága, ( meg kell mondani igaza is volt ) féltette a kocsiját és a velünk jövõ 8 évesforma kislányát. Mindenesetre kitett mondván kb fél km még gyalog a reptér. Volt már vagy 10 óra mire kiértünk. Na itt aztán megkaptuk. Gyaloglás ill. rohanás 4100 m-ren igazi akklimatizáció nélkül fejenként 20-25 kg-os zsákokkal, videokkal stb. Sihederek ill. gyanus alakok mutogatják, hogy merre menjünk, persze mindig ellentéte irányba, hátha bevesszük a trükköt, miközben 80-100 cm-es vasláncokat pörgetnek a kezükben. Voltam már pár veszélyes helyen, dõlt ki mellõlem 20-mre Tibetben tibeti felkelõ golyólövéstõl 1986-ban vagy 87-ben ill. hallottam a Pol Potisták ágyulövéseit Kambodzsában, mondván ha itt ezen az uton megyek és nem megyek Angkor Thomban (Bayon) az erdõs rész felé, akkor nem lépek aknára az ezért ez már egy kicsit ezeket is fölözte. 10 perc után éreztem, hogy itt nincs mese fel kell fogadni egy un. “embercsempészt” aki a leggyorsabb uton elvisz abszolut ellenséges vidéken át a reptérre. Szerencsére találtunk egy igazi EMBERT, akit nem érdekelt, hogy amerikaiak, vagy hungarok vagyunk, feleségemtõl még egy csomagot is átvéve, 10 km/h tempóban rohant velünk kiégett autók, leégett Bushbábuk mellett, fenyegetõ csõcselék között lavirozva elvitt a katonai reptérre. A fantasztikus az volt, hogy szinte alig akarta a honoráriumot elfogadni, mi persze meghatódva köszöntük meg. Isten segitse a további életében.
    A katonai reptére ajtajában állt egy hatalmas dzsipp természetesen oldalán golyóütötte lyukakkal, a szélvédõ betörve de nem beesve, szerencsére a sofõr felöli rész csaknem ép volt. Benne ültek a katonák. Könyörgésünkre a nagyfönök megsajnált, és begyömöszölõdtünk a kocsijukba 5-en és 5 perc alatt a civil reptéren voltunk. Természetesen a Lan Chile el se indult Aricá-ból ugy hogy teljesen hiábavaló volt az egész ut. Ha már kinn vagyunk a városból, akkor merre ? Gép semerre sem megy minden járatot töröltek. Hatalmas kavarodás a reptéren, volt aki már megágyazott magának, könyvet olvas. Egyszercsak varázsütésre megjelent egy gép Cochabambába. Tülekszik mindenki, egy kis baksissal mi is felférünk. Cochabamba az infok szerint biztonságos hely itt alig vannak zavargások. Talán vissza Santa Cruz (de la Sierra ) felé van ill. lesz járat és Brazilia felé menekülhetünk. Ekkor még neml áttuk a dolgok végét, ami akkor exponenciálisan romlónak tünt. Na végre estére egy békés igazi kisvárosba érkeztünk. Pécs talán Szeged jut eszünkbe. Esti sétán hangulatos utcák, bárok, kiskocsmák, pubok, mekdöncik fagyizókat stb. látunk. Majd lesz valahoggyal alszunk el. Másnap városnézésre indulunk, közben további szervezkedés bármerre utiránnyal. Lan Chile óriási veszekedésre adja vissza pénzünket.Egy kis lóvét persze levon. de a kutya bánja. Közben a fõtéren könnygázbombás buliba csöppenünk, berohanunk a katedrálisba (ui. ez talán itt is elizium ?) ahol persze jól megül a könnygáz, nem tud kiszellõzni, bedagadt arccal jövünk ki, amikor a rendõrök szétverték a zendülõket. Na itt is romlik a helyzet. Menkülésre fogjuk. Irány itt is a reptér. Azt mindig védik, ráadásul ez is nemzetközi. Az a tervünk,hogy itt alszunk a padokon, majd reggel menekülünk tovább. Netezni próbálunk sikertelenül, telefonon 20 másodpercet beszéltünk Budapesttel, és örültünk, hogy a chilei konzulnõ tudja, hogy hol vagyunk. ( micsoda mázli, hogy még Pestrõl ismertem, örök hála neki ezért a tettéért !) Este 21 óra felé kiürül a reptér és bármennyire ügyesen próbálunk elbujni észrevesznek biztonsági emberek. Na csak ez kell nekik. Idegenek a reptéren ! Követelik , hogy menjük a városba, de mivel hiszen egyetlen épkézláb jármü sincs a reptéren, amivel bemehetnénk !? Na akkor jön a 2. megoldás a BÖRTÖN. Én még elfogadnám (akkor talán a konzul is megmozdulna), de a feleségem haját tépi (igaza volt!), ugyhogy elveszik 5-ünk utlevelét és bezárnak !!! egy nagy terembe, elõtte a fõnök megengedi, hogy az automatából vegyünk egy-egy üdcsit. Kattan a zár, utlevél nincs, ágy nincs, hideg az van, félelemmel megspékelve, hogy mi lesz holnap, de élünk és még van 0,33 liter iható folyadékunk. Ez az éjszaka kihagyható lett volna az életembõl, de kaland az kaland. Mit fogok én elmesélni a kandalló mellett az unokáknak ? Szóval ahogy a biztonsági fõnök megigérte reggel 4 30-kor keltett és hozta az utlevelet. Uj nap jött ami meghozta a megoldást.

    #57251 Hozzászólás

    lázika

    f.kov.

    3.nap motorcsónakkal visszementünk Rurrenabaqueba. Bókla a faluban, kerestünk egy irodát a pampa turára. Megalkudtunk s egy kp. állapotú japán dzsippel indultunk szinte azonnal. Elõtte egy jó kis kajálás az irodával szemközti csehóban. Délután 2-re meg is jött a dzsipp. Sofõr, egy vezetõ és egy néger szakács (!?). Uttalan utakon zötyögünk a pampán, annak ellenére, hogy sik a vidék a fényviszonyok változása miatt állandóan változik a táj hangulata. Hol élesek a fények, hol esõbehajlik az idõ, hol szikrázó napsütésen vagyunk. Közben a néger szakács 64 fogával nevet, vagy inkább kacag. Szóval haladunk, az ut egyre rosszabb, a kátyuk nagyobbak, majd egyszercsak épphogynem csuszunk be a kajmános folyócskába. Volt vagy 5 cm hija. A lányok izgulnak, mi a fiuk, pedig ölremenve emeljük ki a “carro”-t, de minek is mivel fél óra mulva lezárják az utat. Amig mi az esõerdõben voltunk és csak egy éjjel esett, addig itt a pampás részen hatalmas esõzés volt és az utat elmosta az esõ. Tanakodás után lepénzeljük a helyi rendõrt aki saját felelõsségünkre ráenged a lezárt utra. Már csak 1 órát megyünk, egyre szebb tájakon.

    #57250 Hozzászólás

    lázika

    folyt. és Sajonak

    igen, de csak részletekben, mivel otthon nincs gépem.
    Hol is vagyunk, ja NP. Madidi. Ez a turának full extrás része volt. Gyaloglás a folyótól a tóig, miközben a kisérõk sipelik a zsákjainkat, és utközben fa-növény és állatismertetés angol ill. spanyolul. 8-an voltunk gringók, köztük 5 magyar. A tó (Chalalan) csodás. Eredeti természetes állapotában van. Partján egy tisztáson van 5-6 baumbuszból felhuzott házacska mellett egy nagyobb közösségi ház, ahol étkezni lehet. A házakban teljes comfort, ill. fél comf. mivel a vizesblokk külön házbanvan. El. áramot napenergiával nyernek. A területen teljes csend van. Jönnek a majmok, madarak csõstül. A közösségi házban szinte a teljes Brehm megvan, az itt találtható élõvilág összes példánya fényképen és angol, spanyol, német kecsua! (ugyanis az itt élõk kecsuául beszélnek elsõsorban ) ismertetõkkel. Villásreggeli, ebéd és vacsi (természetesen 4-5 fogással), helyi alkoholos italokkal. Szóval keleti ill. nyugati? vagy déli? kényelem. No nem ez a lényeg, hanem a stilus. 2 csoportra osztottan naponta 4 turára vittek el a tó környékére. Igen jól szervezetten ugy, hogy a csapatok ne zavarják egymást. Maga a tó vize tökéletes, természetesen tele kajmánnal. Ennek megfelelõen kedves feleségemet kértem meg elõször ( aki nem tudta, hogy tele van kajmánnal )a próba uszásra, mivel vidáman kiuszott, na akkor mi is hõs férfiak is kipróbáltuk. Nagy nevetés után vidáman mi is szunk egy nagyot. Isteni a viz, csodás igy este naplementében totálcsendben élvezni az életet. Gyönyörûségesek voltak ez ezt követõ 3 teljes nap. Minden lehetséges módon megmutatták a srácok a természetet. A tó maga egy falu tulajdona ENSZ grant-et nyertek arra, hogy ezt a tavat “ingatlanfejlesztéssel” fenntartsák, s a befolyt pénzt falujukra költik. Elmentem, mert dolgozni is kell a lóvéért. Folyt köv.

    #57249 Hozzászólás

    Sajo

    Koszi

    :-))) Es ugye folytatod is?
    Sajo’

5 hozzászólás megtekintése - 1-5 / 5
Hozzászólás: egy kis délamerika
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.