Egyiptomi kaland 2007.

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Egyiptomi kaland 2007.

  • Indította
    Témakör
  • #1487 Hozzászólás

    helloafrika
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Egyiptom. Elképzeli valahogy az ember a törikönyvekbõl, filmekbõl és aztán megérkezik, semmi sem olyan, mert az elképzelni sem lehet, ami ott van.
    2 hetet terveztünk. Elõtte kicsit összejött a munka, szinte semmi idõnk nem volt az úttal foglalkozni. Ezt értsétek úgy, hogy, még repülõgép indulás elõtt pár órával dolgoztam (szabin voltam persze), nem volt még biztosítás, könyv, útiterv, sem bepakolva.
    Amit viszont megtettem elõtte, hogy kicsit beleolvastam az utazás fórumba és kinyomtattam Bandúr írását, ami végig nagy segítségünkre volt  Köszönjük ezúttal is.

    http://www.utazas.com/utazas/forum/forum.cgi/?action=cikkek&uticel=9&file=1174428207 (vigyázat, 3 részes)

    Illetve, hogy én barátnõm IC-ját vittem magammal, akire higgyétek el, egy ici-picit sem hasonlítok. Hát, egyetlen egyszer sem nézték a fényképet. Csak az érvényességet.

    Mivel ott minden tökéletesen le van írva, én inkább csak olyan kiegészítést írnék, hogy mi hogyan és hol, mennyiért… illetve, hogy miként éltem meg a nagy utazást, Egyiptom hangulatát.

    04.27. hajnal 3 érkezés Kairóba
    Már a repülõ út is tökéletes volt, mert pont úgy fordult a gép, hogy láttunk az éjszakai Budapestet, a házunkat, a Blahát, a hidakat, mindent. Aztán az arany Szófiát teljes felismerhetõségében. Mennyire imádtam. Arcom az ablaküveghez szorítom, élményeket idézgetek és elaszom. Amikor Kairó felé érünk, Franti költ, hihetetlen, amit látunk, hihetetlen. Óriási a város, bármerre nézünk, nyüzsgõ lakott terület, így repülünk kb. 15 percet. Már akkor tudtam, hogy valami csodálatos élményben lesz részünk az út során. Megérkeztünk, kb. 15 perc alatt ki is csekkoltunk. Üres volt a reptér, sehol senki, mi sem siettünk sehová. Megismerkedtünk a helyi vámosok fõnökével, aki teával kínált és barátkozgattunk kb. 5-ig. Aztán a taxisok már negyed annyiért is elvittek volna (25LE), de mi ragaszkodtunk a helyi buszhoz. a 400-as persze minden infonkkal szemben nem jött, sõt reggel 6-ig semmi. Hú, igazi élmény volt a helyi járaton utazni. Az ajtó nyitva, lógnak le az emberek, fel-le ugrálnak egymáson keresztül. Aztán amikor beértünk a nyüzsgõ városba, nyitott szájjal ámultunk. Amikor 19 millió ember beszél egyszerre egy helyen, amikor tényleg egy századmásodpercnyi csönd sincs körülötted, felveszed a ritmust. Együtt dobogsz vele. Egy másodpercre sem pihen semmi, semmi. A mocsok leírhatatlan. Gyorsan megszokjuk majd mindkettõt, hogy túllássunk ezen.
    Igazi 20-as évek hangulat, mindenben. Az iszlám együtt az európai 20-as évekkel, de közben nagyon erõs angol gyarmati hatás. És kb. azóta nem újítottak fel semmit. Csomagmegõrzõt sem a pályaudvaron. Olvastam a repülõtéren, hogy itt az egyik leggazdagabb Iszlám Múzeum, már nagyon várom, régi szerelem ez. De elõtte irány a kopt városrész metróval, mert az is legalább annyira izgat., majd irány a kopt városrész metróval. Mindenhol szmogos opálos a levegõ, labirintusos kis utcácskák, mesélnek, ahogy végigjárjuk. Szinte mindegyik templomban elidõzünk. Itt volt az elsõ csillagporos élményem… Ilyen csodaszépet ritkán lát az ember. Csak röviden, egy kopt templomban mise volt, sötét terem, sötét freskók, falak, a férfiak nõk külön padsorban, nõk fején csipkesál.. a szertartás vezetõi és segítõi menetben többször körbeviszik a szent képet, amit mindenki igyekszik megcsókolni….csak fent egy pici rácsos ablak, azon szûrõdött be a hajnali fény. Szinte meg lehetett fogni a fénysugarakat, a tömjén füstjében. Nem akartam megzavarni a szertartást, nem fényképeztem…
    Aztán a Holtak városa, ami egy temetõ. Igazi kis házakat építenek sírként az egész olyan iszonyúúú, de csodálatos. A lebegõ templomban mise van, meg kell várni a végét. Franti elfárad, kihagyjuk, vissza a pályaudvarra, ahol megvesszük a jegyeket Asszuánba. Csak másnap estére van, az is jó. Akkor csak egy éjszakát maradunk, majd az út végén mindent bepótolunk, a ahogy az Iszlám Múzeumot is. Kár, de nem bah. Hotel keresés, mi a Tahir térre indultunk, ott az Isimailia Hostelt választjuk. A bejárat nagyon gáz, nem is hittem, hogy az lesz. A 7. és a 8. emelet az övék, a ház belül romos, de gyönyörû. 75 LE egy éjszakára, fürdõszobával. A kilátás az egyik legjobb, amit valaha láttam, fél Kairo a lábunk elõtt. A Nílust az ágyból figyelem. A lehetõ legjobb választás volt, nagyon sok a fiatal hátizsákos bent, jókat beszélgetünk velük. 2 óra alvás, és még csak dél, ezért irány az Egyiptomi Történeti Múzeum. 2 perc séta, a tér másik felén. Jó volt, de az ember olyan kis krumpli, hogy elképzelni sem tudja, hogy milyen lehetett itt a századfordulón belezuhanni egy sírkamrába, ami telisteli volt kincsekkel! Arannyal, élménnyel, történelemmel. Átokkal, félelemmel, varázslattal. A Tuthankamon anyag kb. 2000 darabos, mi kb. 20-at láttunk. Ez mindent elmond, kevés voltam aznap ehhez. Azóta már tudom, hogy késõbbre kellett volna hagyni. A Múzeum kertje kicsi nyugalomsziget, nincsenek háuárjú barátok, sem taxisok. Nyugodtan fekszünk a pázsiton, olvasgatunk. Este 7 van, elindulunk bolyongani, 5 óra séta a városban. Imádom. Iszonyú mocskos minden, nincs szemétszállítás, iszonyú a káosz is, mégis minden annyira mûködik a maga egyszerûségével, hogy szívesen itt maradnék. Csak rójuk az utcákat és szívjuk magunkba a lüktetését. Kicsit odébb már nagyon durva nekünk is, a kosz, az igénytelenség legdöbbentõbb formája. A boltok pici lukak, amik 100 éve nincsenek kitakarítva. Minden sikátor, poros, út sincs. A nyulak összegyömöszölve ketrecekbe, mellette feldolgozott csirkehús, tojás, a hûtõt nem ismerik, kint lóg az üveg nélküli kirakatban minden állati külsõ és belsõség. Imádom, félek, vonz, imádom! Mellette alkatrészes bolt, tele használt dolgokkal, minden bedobálva egymás hegyére hátára. Egy boltban bent áll egy kockalada, teljesen újan, egy taxis alkudik rá, neki most is ladája van, a holland rendszám felé kairói csavarozva. Jellemzõ, hogy mindig csak úgy nézünk hogy micsodaaaa?? Mégis, mindenki jól öltözött, csodaszép nõk, olyan jó illattal, hogy egyszer egyet átölelek… a városnak is és ennyi szemét mellett a világ legjobb illata van. Nem tudom, mi ez, valami fûszeres, édeskés illat, talán a vízipipa, talán a fûszerek, talán a forró afrikai szél, talán a mesés múlt, az emlékek. Tematizált utcák, iszonyú fényben úsznak. 1 millió autó, ugyanannyi ember. Más hajnal kettõ, minden él és nyüzsög, egy pillanatra sem pihen. Közben megismerkedünk háuárjú Adammal, aki barátja kivinne minket holnap Gízába. Vissza a hotelbe, ki a teraszra, otthoni pálinka, nagy beszélgetés, közben alattunk az õrült város, a körforgalom közepén tömegverekedés, izgi. Arra gondolok, szeretném még ezt a szobát. Franti megy és kifizeti 05.09-re. Ez az elsõ fix dolog az utunkkal kapcsolatban. Iszonyú boldog vagyok.

    04.28. Gíza, Szakkara, Memphisz, Kairó, vonatút
    Kicsit álmosan keltünk a meleg és a pálinka miatt. Várunk kb. fél órát, de nem jön, közben szólnak, hogy itt a 2 óra késés sem fura. Ezért nem szabad semmire sem elõleget adni. Jól tettük, pedig nagyon kérték. Késõbb már tapasztaltak vagyunk, mert kb. 20-szor találkoztunk olyan kedves frienddel, aki csak segíteni szeretne, nem pénzért. Tanárként dolgozik és meghív haza, programot szervez, a pénz elõre kell… Sosem bízom meg senkiben. Kimegyünk a metróval a végállomásig, Gízáig, új barátunk segít nekünk egy minibuszt fogni. Oks, mert azt sem tudjuk, hogy kb. melyik irány. Frantisek örül, mert mindig is akart félig kilógva utazni ilyennel. Hát, 14-en voltak a 10 helyesben, mi még épp pont befértünk, kilógva.. persze csak pasik.
    A piramisok. A bejáratnál egy ló vágtatott el mellettünk, aminek leesett a patkója, ami elénk gurult, lószaros volt. Felkaptam és haza is hoztam. Kell ennél nagyobb jel? Dupla szerencse? Fentrõl valaki nagyon vigyáz ránk.
    Ahogy ott áll az ember a piramisok között, 3000- 4000 év alszik a levegõben, szinte belélegezni is nehéz és közben arra gondolok, hogy milyen otthoni munka? Milyen problémák? Hogy mekkora ici pici senkik vagyunk itt a földön. Építjük a kis életünket, karriert, családot és közben ugyanolyan kis hangyák vagyunk, mint a piramisokat építõi, sõt annál sokkal kisebbek. Hogy építünk mi márkát, házat, meg várost, meg országot és ha meghalunk senki sem fog ránk emlékezni, még csak fel sem tûnik senkinek sem. De belõlük marad egy Szfinx, egy piramis… Hogy összefogva kellene nekünk is valami nagyon építeni, mint a hangyáknak…
    Körbejártuk õket, szegény 3. már nem nagyon érdekelt minket. Jók voltak, de amit mögöttünk láttam, az volt a szerelem, elsõ látásra A sivatag… Be is akartam menni, hogy egy tevés rendõrrel majd kivitetem magam, de Franti nem engedett. A szfinx is bejött, fõleg, hogy alig volt turista. Fõleg a tartása nyûgözött le. Aztán lett hauarjú Hasszan barátunk, aki feketén, taxis helyett elvitt minket Szakkarába, Dzsószer fáraó lépcsõzetes piramisához. Jó volt, de kb. 70 piramis van a környéken, némelyik csak kõhalomnak látszik. Inkább a legenda, hogy van olyan kutató, aki az egész életét arra szánta, hogy keressen itt a homokban. 60 évet arra, hogy a helyszínt rekonstruálja. Mekkora fantázia és hit kell hozzá? Vagy milyen hatalom ahhoz, hogy egy másik kutató 2 hét alatt 121 szfinxet ásott ki…. Itt már kemény sivatag van, sikerült meglógnom az egyik õr elõl és az egyik lezárt piramis mögé mentem. Ott hevert a lábam alatt az igazi sivatag. Aranyhomokú, aranyhangulatú. Benne a hullámok, mint a tengerben. Azt éreztem, hogy ide tartozom. Aztán feltámadt a szél, ami a legõsibb szerelmem. De az, amirõl annyit olvastam, az afrikai forró szél. Csak táncoltam ott a sziklán vagy egy órát, õ meg cibálta a hajam, a ruhám, a gondolataim… Hahó, rakd rendben magad, valahol elvesztél….De mégis finoman ölelt, szeretgetett… Aztán leültem és csak bámultam…
    Hihetetlen a sivatag. Ha hazamegyek, újra kiolvasom a kisherceget, mert attól szép a sivatag, hogy egy kutat rejt valahol. Annyi idézet eszembe jut belõle, csak nem pontosan, mert 100 éve olvastam.
    Gyönyörû, amikor tök sokat mennek és végre találnak egy rozsdás kutat, amit megmozgatva össze-vissza nyikorog. A kisherceg meg ennyit mond: – Látod, felébresztjük a kutat, õ meg énekel…
    Ezt a pozitív látásmódot szeretném megtanulni. Hogy néha én is a kisherceg szemével láthassam a dolgokat, Jó, hogy megint rátaláltam, nagyon hiányzott, csak elfelejtettem, hogy mennyire is szerettem…
    Hiszem, hogy amikor az élet néha megajándékoz minket tökéletes pillanatokkal, hangulatokkal, onnan lehet tudni, hogy ez most az volt, hogy ilyenkor egy angyal a szárnyáról aranyport szór ránk. Szinte látni lehet a levegõben, ahogy szikrázva bolyong körülöttünk… Pont a héten meséltem egy fontos Valakinek. De sosem tudtam, hogy ez a por tulajdonképpen sivatagi homok, hogy az angyalok itt rakják rá a szárnyaikra, hogy innen suhannak olyankor hozzánk és hoznak nekünk elvarázsolt pereket. Ide járnak feltöltõdni, Õk is kiállnak a szikla szélére és becsukott szemmel hallgatják a sivatagot. Majd viszek nektek homokot és akkor én is kicsit angyal lehetek. Annyira hihetetlen boldog voltam, sírtam is aztán. Alig várom, hogy kint tölthessek egy éjszakát, amikor a teljes égbolton feletted ragyognak a csillagok. Állítólag amit ott akkor érez az ember, az felejthetetlen, és bármire is gondol, az úgy lesz….
    Franti odébb megebédelt… aztán az õr észrevett minket….
    A taxisunk vitt tovább minket Memphiszbe is, majd visszafelé megláttunk egy szõnyegkésztõ iskolát, ahová besírtam magam… Nagyon profi volt, 7 technikával dolgoznak, de mindet szinte gyerekek késztik, olyan gyorsasággal, hogy követni sem tudtuk a szemünkkel. Az úton oda-vissza a nyomor legelképesztõbb formája. Az út mentén megmûvelt zöld területek, pálmából tákolt viskókkal, amiben a gazdák laknak, sovány állataikkal. Azon gondolkoztunk, hogy melyik látott kép nyer a legdurvább kategóriában. A következõk versenyeztek:
    – 100 éves néni vágott a taxisunk elé, majd nem megpördültünk, ahogy fékeztünk. Akkor láttuk hogy iszonyú sovány csacsin ült és épp, hogy tartott egy gázpalackot.
    – Szomszéd faluban tevevásár volt, hogy több mint 4000 teve van, az egyiket megvették, és furgonba begyömöszölve szállították haza. Levágják és megeszik.
    – Az út szélén egy csont sovány halott boci hevert és egy másik csont sovány falatozott belõle…
    Az emberes storyk még az állatosoknál is durvábbak.
    A taxis visszavitt minket a metróig, kifizettük neki a 80 LE-t, elfogadta, pedig már készültünk a szokásos alkudozásra. Van névjegykártyánk is tõle, nagyon jó fej volt. Dahsúrt kihagytuk, a sivatagi élményem annyira erõs volt, hogy már nem tudtam volna többet befogadni. Metroval a centrumba, gondoltam, Gezíra szigete olyan, mint a mi Margitunk, majd a fûben fekve egy kicsit pihenünk, álmodozunk. De nem olyan, mint a mi Margitunk. Olyan nincs másik. Ez teljesen be volt lakva, de nem is tudom mit vártunk egy ilyen hatalmas várostól. És mentünk kajálni, majd vissza a hotelbe, ahol jó fejek voltak, hogy otthagyhattuk a cuccot a recin és le is zuhizhattunk az út elõtt.
    Majdnem lekéstük az éjszakai vonatot, 14 óra út és már Asszuánban is voltunk. Nagyon lassan haladtunk és indulás után 1 órával is még a nyüzsgõ Kairóban voltunk. A vonat jó volt, higiénikus, tiszta és kényelmes csak nagyon hideg a légkondi miatt. Félálomban töltöttem szinte az egész utat és az élet nagy kérdéseirõl gondolkodtam. Sikerült válaszokat találnom, csak nem nagyon tetszettek nekem…

    04.29. Asszuán
    Délre értünk Asszuánba, ahol 39 fok volt. Igen meglepõdtem, amikor kiszálltam beöltözve a hideg vonatból. A légkonditól sikerült egy kisebb arcüreggyulladást összeszednem… Hotelkeresés, a Memnon mellett lyukadtunk ki, ami 70 LE volt szintén fürdõszobával, reggelivel. Jó fejek voltak a tulajok és volt medence a tetõn… Éjszaka sem ment 38 alá. Mint egykori panellakó azt vártam, hogy mikor kapcsolják már ki a központi fûtést. Kitaláltuk, hogy másnap megyünk Abu Simbelbe. Kiderült, hogy csak úgy lehet, hogy autóbuszos konvoj indul reggel 3-kor, rendõri kísérettel, a régi merényletek miatt. Aztán még nagy séta, kaja, Núbiai Múzeumot is megnéztük, teljesen elállt a lélegzetem, hogy amikor megcsinálták a világ egyik legnagyobb mesterséges tavát, a Nasszert, kb. 70 kis núbiai falut öntöttek víz alá. Köztük 14 egyiptomi mûemléket sikerült megmenteni, mindet átköltöztették, ami szuper hogy ennyi nemzet együttes erõvel ezen fáradozott. Most már nem önt ki a Nílus minden évben, no, de mennyi kultúra került víz alá. Megérte? Hozhat ilyen döntést a világ?

    04.30. Abu Simbel, Asszuán
    Hajnali 2-kor keltünk 4 óra oda. 4 óra vissza az út. Végigjártuk Asszuán hoteljeit, mindenhonnan 2-3 fõ szállt be. Mind hátizsákos fiatal. Egy amerikai, 2 dán, 4 újzélandi, spanyol, kínai, sok japán. Kicsit ismerkedtünk csak, Franti jó cseh lévén ehhez tartja magát. A vicces, hogy aztán az út további részében a leghihetetlenebb helyeken futottunk össze ezekkel az emberekkel. A kínai sráccal még 4x, az újzélandiakkal a Níluson, egy másik felukán, a dánokkal egy sikátorban, az amerikaival a kairói metrón. Hihetetlen, hogy ez mindig így van az útjainkon. Kb. 40 autóbusz, kisbusz indul neki egyszerre konvojban. Nagyon izgi. Megnéztük Abu Simbelt, amit II. Ramszesz építtetett, majd kb. egy emelettel fentebb költöztették a sziklán a tó miatt. Hihetetlen. Csak szívtuk magunkba, annyira szép volt. El sem tudom képzelni, hogy alig találták meg, mert be volt teljesen temetve homokkal. De a Núbiai Múzeum óta voltak bennem azért még tüskék. Aztán megnéztük a Nasszer tavat (40 km-re voltunk Sudántól), majd a nagy gátat, amiben senki nem hitt, de az szovjetek igen, ki is fizették nekik. Ez is milyen story már… Meg a Philai templomot is megnéztük egy szigeten, ahol a legutolsó hierogrifákat vésték a falba. Szupi volt. Motorcsónakoztunk. Szerettem volna még megnézni egy autentikus, még maradt Núbiai falucskát krokodilfarmmal, de Franti nem bírta, így maradtunk, és hazamentük és a nagy melegtõl szó szerint elájultunk.
    Aztán kitaláltam, hogy kéne valami izgi, ekkor találkoztunk háuárjú Abdullah barátunkkal, akinél sikerült kialkudnom egy iszonyú jó árat, egy másfélnapos feluka túrára a Níluson, Mi Edfudig szeretnénk eljutni, de ezt csak 3 nap alatt teszik meg, nekünk megcsinálja másfél nap alatt, közben megállunk KomOmboba. Lesz még 2-3 idegen a hajón, kíváncsi vagyok kik, holnap kiderül. Mikor Franti meglátta a felukát, elbizonytalanodott.. Egy árbócos hajó, egy fedélzettel, azon tölti mindenki minden idejét, alszik,
    eszik, punnyad, tele szõnyeggel, vízipipával. Sok rémtörténetet hallunk, mert ugye csak széllel megy, de szerintem iszonyú jó élmény lesz. A kaját a kapitány fõzi, reméljük, hogy túléljük. Egyébként itt jegyezem meg, hogy Franti a legjobb útitárs. Tudja, hogy mikor csapjon le, de egyébként nagyon hagyja, hogy õrültködjek, és igazi kalandokba sodorjam…

    05.01. Nílus
    Ahogy kitaláltam, hatalmas élmény volt. De hát szoktam én rossz dolgokat kitalálni?
    Az egyiptomiakban az a jó, hogy:
    – sosem lopnának. Tényleg, már arcátlanul kísértem õket és nem, még egy fél pillantás erejéig sem
    – a törökökkel ellentétben sosem nyúlnának hozzám. Oké, cuppogás, füttyök állandóan vannak, hiányozni is fog Pesten :) de nincs úton-útfélen véletlenül letapizás a metrón, miközben Franti kezét fogom, vagy ilyesmik. Egyébként ez volt az egyik legundorítóbb Törökországban.
    – nagyon segítõkészek, tényleg jófejek
    Az egyiptomiakban az a rossz, hogy
    – nem igazán tisztelik a nõket. Megy a pasi elõl, általában a fiú gyerekkel, a nõ utána 2-3 méterre, viszi a gyerekeket, az összes cipelni való cuccot. (általában a fején, hihetetlen, hogy olyat is láttunk már, hogy tv-t vitt a feje tetején) Itt vidéken sokkal lazábbak a muzulmán nõk. Ha mi vonulunk, általában én megyek elõl, mert Franti szereti látni, hogy még megvagyok, nem csámborogtam el. Már többször történt, hogy egy ilyen csadoros néni rám mosolygott, vagy az is, hogy beszólt, hogy jól csinálom, vezetem az uram…
    – hogy egy másodpercig nem tudnak igazat, valóst mondani. Sosem. ha az utcán 20 embert kérdezel meg, 2 egyforma választ nem kapsz és közben még össze is vesznek/verekednek, hogy melyiknek van igaza…
    – mondanak valamit, ha visszakérdezel, akkor másodjára már nem tudják ugyanazt mondani. Tényleg egy fél szavukat nem lehet elhinni. Ilyen volt a felukás srác is.

    Elõször, hogy akkor Edfuba megyünk, majd, hogy a másik srác nem is jön velünk (ami külön jó volt, mert nem volt szimpi), aztán, hogy csak Kom Omboig visz és még 100 variáció… a vége az lett, hogy a feluka nagy élmény, ezt részletesen is majd fogom, de olyan lassan élnek az egyiptomi barátaink, hogy azt már nézni is nehéz. Kikötöttünk, kaja, beszélgetés, fürdés a Nilusban. Aztán ruhát mosott, aztán aludt egy-két órát, aztán vitorlát szerelt.. Franti nagyon élvezte, tanult vitorlázni, vezette is..stb. Én olvasgattam, irkáltam és napoztam, de ebbõl másfél napnyi bõven elég volt, jobban be vagyok én ennél sózva. Viszont a nyugi nagyon jól esett. Hihetetlen a csönd a Niluson. Olyan ereje van, de olyan nyugodt. A szél végig fújt, a hajóka ringadozott, a srác núbiai volt, végig afrikai dalokat énekelt, folyamatosan dúdolt, én meg punnyadoztam, a legszebbeket itt álmodtam. Megint azt érzem, hogy nincs egy kívánságom sem, minden úgy jó a világon, ahogy van. A meleg itt is érzõdik, de a víz és a szellõcskék nagyon szépen elviselhetõvé teszik. Végre nem 100% port lélegzünk be. Pálmafás kis ligeteknél kötöttünk ki, ami csak a miénk volt. Franti a vízben bolondozik õj barátunkkal. Egy fekete, egy fehér. Itt a Nílus gyönyörû tiszta, átlátszó. Én kihagyom, hogy megóvjam a srácot a bûnös gondolatoktól, aminek Allah sem örülne. Jön egy csónak, benne 2 srác dobbal, gitárral, megállnak közösen énekelgetünk. Késõbb látjuk a május elsejei helyi majálist, 1000 ember kifelukázott egy kis ligetbe, ott zene, kaja, buli, minden. Aztán este, a srác falujánál horgonyoztunk ki, kaptunk helyi afrikai specialitást, amit a családja készít, isteni volt. Próbáltam saját kiskanállal enni, de semmi mást nem tehettem, nem is érdekelt. A teát Nílusban mosogatott pohárból ittuk, a kajában nyers zöldség, a tojással, ami egész nap a napon állt. Sosem ettem jobbat. Elõkerült a pálinka és kicsit kettesben is maradhattunk Frantival, amíg visszament a családjához. Hát, nem sok szebbet láttam, mint ott a folyóparton, a fények ahogy megvilágították a közel zöld, hátul sivatagi tájat. A vízen szitakötõk tánca tükrözõdött vissza. A telihold már- már giccses is volt…. van hasonló élményem Duna partról, ha hazamegyek, fel is keresem… Aztán éjszaka jöttek a nagy luxushajók, mi 48-ig számoltuk. Látványnak nagyon szép volt, Halál a Nilusonos, de ennyi olajat én még nem láttam, amit a vízbe engedtek…

    05.02. Nílus
    Másnap reggel hajnali fényre ébredtünk, minden, mint a mesében… A levegõ teljesen párás volt, csillogott a levegõben. Még délelõtt hajókáztunk, de közben Nigel mondta, hogy van tevevásár a környéken. Oks, szálljunk ki, azonnal menjünk, ebbõl most épp elég volt. Aztán megint fél óra vita az árról, ez nekik nagyon hozzátartozik. Egy taxis barátja vitt minket a vásárra, majd a komombo-i állomásra. Sajnos sem angolul, sem arabul nem beszélt, kicsit fogyi volt és hát, vezetni sem tudott, végig a másik sávban mentünk, vagy másfél órán át mentünk pici falukon keresztül poros úton, vagy út sem volt.. láttuk, hogy keresi a tevevásárt, de nem lett meg. Mi már úgy voltunk, hogy csak KomOmboig jussunk el… viszont út közben csináltam a legjobb húsboltos képem. Nagggyon durva… donkey farokkal…

    Õszintén, kicsit haragudtam az egyiptomiakra, hogy ilyen igénytelenek, meg, hogy nem törekednek semmire…stb. Aztán késõbb – pont a felukán – sikerült befejeznem Egyiptom történetét és hát, most már az angolokra haragszom, de nagyon, nem is eszem többet Cadbury csokit, pedig itt ez az egyetlen itt, ami a brandingelt hûtõ miatt nincs szétolvadva. Enni meg a hasmenés ellen kell, ugye. Szóval, 1882-ben az oszmán birodalom része volt Egyiptom. Az angolok, meg franciák akarták gyarmatnak. Fel is osztották, angolok kapták Egyiptomot, franciák meg Algírt és Marokkót. És elkezdõdött az ország kizsákmányolása, ami 1952-ig tartott. Bezáratták az összes gyárat, egyetemet, kórházat, könyvtárat, iskolákat. Megtízszerezték az adókat, Anglia szinte mindent ingyen importálhatott, minden az õ kezén futott végig… szóval, nem véletlen, hogy milyen állapotban van ez az ország…. Most nagyon sajnálom az ittenieket és összevont szemöldökkel figyelem a turista angolokat :)

    KomOmboban kiderült, hogy Edfuig nem mehetünk sem mini, sem busszal, mert megtiltották, hogy a turisták rendõri felügyelet nélkül utazzanak városokon kívül. Persze volt egy faszi, aki bevállalta volna, a nyitott platóján, gázpalackokon ülve vitt volna el a 100 fokos melegben… Okés, akkor vonat, az is csak Luxorig lehetséges. Kaptunk rendõrbácsit, aki folyamatosan felügyelt. Mondták, hogy a vonat majd jön, nem lehet tudni, mikor. 3 órát ültünk így. Hát, nem egy ideges típusú emberek. Franti feláll, hogy megkeresi a mellékhelységet, rendõrünk ugrik, hogy szó sem lehet, elkíséri. Én inkább nem megyek. Franti dominót játszik a helyiekkel, 100 pasi ül az állomáson csakúgy és mindenki dominózik. Én meg a gyerekekkel játszom a porban… afrikai mondókat tanulgatnak tõlük, õk meg tõlem bocibocifarkát, jókat kacagtunk egymáson.
    Már nem hisszük, hogy lesz vonat, filmszerûen nem telt az idõ, sem az emberek, sem a 100 fokos levegõ nem moccan, de egyszer csak ott van. A jegy a vonaton kell venni. Amikor végre megérkeztünk Luxorba, maga volt a civilizáció. Úgy fogadtak a még nagyobb melegben a taxisok, hogy Welcome to Alaska. Jót nevettünk. Hotelkeresés, megint nagyon jót sikerül találni, kb. 2 utcára az állomástól, a helyi élet kellõs közepében. Oasis Hostel. 35LE fürdõszobával, légkondival, reggelivel, ingyen nettel… és a legtisztább az összes hotel közül, ahol végül voltunk. Végre zuhi, megdöntöttem mindenkori rekordomat, 29 órája nem érte szappan a teljes testemet. Vannak ismerõsök is korábbról a folyosón, összefutunk. Vendéglõt ajánlottak, kipróbáltuk, valami nagyon arabot kértünk, és megkaptam életem egyik legfinomabb ételét. Mindent cseréptálban és kemencében sütnek és a fûszereik… de nem vagyok kispályás a konyában, mondhatom, igen jól fõzök, a húsokat szinte bármiben felismerem. No, ilyet még nem láttam. A korábbi húsboltok ajánlatából gondolom, hogy vagy teve volt, vagy szamár…
    Kivilágítva néztük meg a Luxori templomot, ami az egyik legnagyobb élményem az út során. Látunk fáraó falikarcot nagy kukival, meg is örökítem.

    05.03. Théba
    Reggel 5-kor kelünk és irány Théba. Lesétálunk az üres városon át a Nílusig. Komppal át. Már a hoteltõl követ minket egy pasi, el akarja adni magát, taxis. Mikor átérünk, arra gondolunk, hogy okés, a ticketoffice-ig felvihet. Mikor látjuk, hogy mekkora terület, gyorsan kialkudunk egy student árat. Megegyeztünk, hogy nem kell ránk várnia, közben fuvarozgathat. Hihetetlen, az egész egy nagy nyomortelep környékén van. Mi kb. 8 helyen voltunk, megérte mindegyik, egyiket sem hagytam volna ki, mindegyik másért fantasztikus. De ennél több nagyon sok lett volna. Csak a felsorolás kedvéért: Medinet Habu, Deir el Medina, Királyok völgye 3 sírja: IX. Ramszesz,, Merszeptahé, II. Ramszesz. (nagyon le akartak beszélni, hogy ezt ilyen korán nézzük meg, a végére akarták pakolni. Nekünk lett igazunk, mert alig volt turista és nagy élmény volt így üresen!)
    Aztán Deir el Bahari, majd Ramszeszum, és a legvégén 3 sír a nemesekébõl a domboldalról. Itt nem kell megvenni a jegyet, mert baksisért annyiba megy be az ember, amennyibe akar. A legjobb kétségtelenül a Szenneferé volt. De láttuk még Nokletét és Mennáét. Érdemes mindegyik helyre legalább egy órát szánni. Tehát nekünk is kb. 6-7 órára jött ki az egész. A taxis visszavitt minket a komphoz, kifizettük és mentünk. Semmi veszekedés…megint. Közben megnéztünk egy papirusz üzemet is. Aztán már kopogott a szemünk 5-kor az éhségtõl és Mekiben ettünk. No, azóta van hasmenésem :) Se a Nílusból fõzött tea, sem a tevehusi, sem semmi nem ártott meg, kivéve a Meki..

    05.04. Karnak, Luxori Múzeum, bazár
    Késõn kelünk, megvárjuk, míg kicsit elviselhetõ lesz a hõség és aztán a Karnak. Mindenki rémítget, hogy milyen messze van, mi hasmenéssel, gond nélkül lesétáljuk a 4 km-t, észre sem vesszük. A kínai barátunk mesélte, hogy elõzõ nap bérelt bicót, de 2 km után kidurrant a kereke, amit ugye vissza kellett tolnia. Szép volt, de dugig turistával. Karnak nagyon csodálatos volt, bát nem sok maradt meg belõle, ha azokkal a csodákkal hasonlítom össze, amit eddig láttunk, szinte semmi. Jó nagy képzelõerõ kellett hozzá. Aztán jött két agymosottan kigyúrt srác, 2 csinibabával, akiken miniszoknya és magas sarkú volt. Épp panaszkodtak, hogy miért nincs kikövezve az út.. magyarul. Karthago Tours. Frantival összemosolyogtunk :) Az elsõ magyarjaink, még örültem is nekik, bár nem pont rájuk gondoltam. Aztán a Luxori Múzeum is tudott újat adni, de már örülök, hogy kicsit más kulturális-mûvészeti emlékek is lesznek, mint fáraósak. Már úgy tudjuk olvasni a hieroglifákat, mint a Sicc… A mai nappal be is fejeztük az egyitomi emlékeket, amik igazán csodálatosak, lenyûgözõek, fõleg a koruk, de… nem lesznek a kedvenceim. Alig várom, hogy pár nap múlva zárt kicsi kopt kolostorokba menjünk, vagy az iszlám Kairót, ami eddig kimaradt, de szerintem a legjobb lesz!!!
    Este bazárban kaptam 2 fülbevalót, Franti meg szívinfarktust, mire kialkudta… annyira vásárolhatnékom volt már a sok csodaszép portéka között. (mi van, egy hétig bírtam..) Aztán véletlenül áttévedtünk a z egyiptomi bazárba, ami hihetetlen volt. Már szinte pánikoltam mert nem tudtunk kikerülni. Vettünk ezt-azt, de levegõt sem kaptunk tõlük. Igazi káosz, igazi!

    Közben beszélgetjük, hogy merre tovább. Fogalmunk sincs. Mehetünk a tengerpartra, vagy Sínai, vagy vissza Kairóba majd onnan a líbiai határfelé a Siwa oázisba. Az utolsót azért szavazzuk le, mert az 2 nap utazás lenne. Találgatunk, aztán arra gondolunk, legyen pihi, relax, kis luxusfeeling… persze olyan mi féle…
    Sajnos nagy bánatomra az a sivatagi oázis, amit szerettem volna kimarad, mert csak hetente 2xmennek oda buszok vagy vonatok. És pont nem esik jól idõben. Az egyik ausztrál lány pedig olyan varázslatos dolgokat mesélt az egyikrõl tegnap. Holnap reggel irány a tengerpart, végre levehetem a hosszú nadrágokat és talán színem is lesz, mire hazamegyek.

    05.06. Hurghada
    Reggel elég kalandosan sikerült eljutnunk a tengerhez Hurghadába. Lettek új barátaink (az állomáson egy srác ajánl jó és olcsó programokat, de inkább ne hallgassatok rá, sem a barátjára, aki Hurghadában vár. A dolgok jók, a hotel sem rossz, de minden másodpercben le akar még húzni, ami elég fárasztó) Veszekedtünk is megint. Annyira lefárasztja az embert, hogy még az ásványvíznek sincs egységes ára, azt is alkudni kell, hogy ha a taxissal megbeszélsz valamit, a végére még mindig számolj rá fél óra veszekedést. A rossz, hogy általában mi jövünk ki ebbõl jól és ha átszámolunk, még bõven jól jártunk, de miért van mindig olyan érzése az embernek, mintha átverték volna?
    Itt is 10-en magyaráztak nekünk, hogy a taxisnak mennyi gyereke van, stb. Mondtam hogy a turistpolice mondta, hogy ez reális ár. Erre szépen szétszéledtek, és nagyon jó volt amit adni akartunk.
    Szóval, 5 óra a sivatagon át, de nem a szépen, hanem a köves-kavicsoson. Aludtam is, nem is… Lett jó hotel, meg másnapra program. A hotelt nem ajánlom, biztos van jobb is. A programot igen: 100 helyi egységért snorlkerezés és félnapos kirándulás a Gifton szigetre ami maga a paradicsom. Homokos tengerpart, tiszta türkiz viz, tökéletes. Közben találunk utazási irodát, ahol 85-ért kínálják, nekem lett igazam, nem kellett volna beleugrani az állomáson, mielõtt tájékozódunk. Az LP szúrta el, mert 5x akkor árat írt. De okés, mert a hajón kevesen vagyunk, jó fejekkel, van 2 cseh is. Õk a 4xesét fizették… 3x nézegettünk halacskát, napoztunk, kajáltunk, tiszta nyugi. Az Isten láttam, hogy milyen mocskos Egyiptom, ezért gondolta, hogy teremt nekik egy csodaszép tengert, amit meg sem érdemelnek. És lám. Annyi olaj nincs, ami ott csillogott a parton. És ebben halásztak a halászok – egybõl olajos halat. Ki is irtották az összes korállt a partok mentén. Megyünk egy órát és hihetetlen csodaszép helyre érünk. A Gifton sziget, leírhatatlan, annyiféle zöldben csillog a tenger, hogy megszámolni sem lehet. A víz tisztább, mint a levegõ! Tökéletes, végre napozhatok 2 órát.
    Reggel 8-tól délután 3-ra értünk vissza és a tegnapi olcsó irodában már be is fizettünk a másnapi dzsippes sivatagos turistás túrára. Este a városban bóklászunk. Nagyon fura, mi a helyiek lakta városrészben laktunk a turista rész igen más, igazi paradicsom, ki sem kell lépnie a nyaralónak, minden egy helyen. 2 külön világ. Ha valaha valakit megbántok és nagyon nagyon gonosz módon szeretné megbosszulni, akkor nyugodtan elküldhet egy befizetett társasutazásra…. Tényleg.

    05.07. Hurghada
    Délelõtt pihizunk, és közben azon gondolkodunk, hogy mivel 2-kor kezdõdött a dzsippes buli, addig gondoltuk, hogy épp elég is volt itt, 2 nap, 2 program, de harmadnapra már tényleg nem jutott volna mit csinálni ott, így félóra alatt pakoltunk és délig, amíg kellett, ki is csekkoltunk. Az utazási irodás megengedte, hogy otthagyjuk a cuccunk. Nagyon jó fej, olcsó és jó a szolgáltatás. Marina Travel, vagy ilyesmi Send Beach Hotel mellett, a tengerpart közelében, a fõutcán. (Az olcsó Four Season hoteltõl 5 percre). Reménykedtünk, hogy lesz éjszakai busz Kairóba, vagy valahova és lazán indultunk 2-kor a túrára. Jó lenne útba ejteni a kopt kolostorokat, de sajnos nagyon el vannak dugva, a taxissal is drága és szervezetten is és éjszaka is lesz, mire utazunk, na de majd meglátjuk. Kevesen voltunk a mi dzsippünkben, láttunk beduinfalut, igazi sivatagot, meg volt parti, meg tevegelés. Volt hülye idegenvezetõ, meg sok pihi, amirõl már agyvérzést kaptam… De tudtam iszonyú jókat fotózni, találkoztam fantasztikus beduinokkal, meg láttam „mindenholcsillagos” eget, ahogy éppen kigyulladnak. Hihetetlen volt, de fél óra múlva indultunk vissza. Nagyon akartam kint maradni, de nem volt lehetõség. Olyan kis törpék vagyunk jutott eszembe. Mi mindent láttak már ezek a csillagok. Nem tudnék olyat tenni, akármilyen kis bolond is vagyok, ami még nem történt meg alattuk. Szóval, most lettem egy új álmom, kint tölteni egy éjszakát a sivatagban… csak el ne felejtsem. Indulunk vissza dzsippel, hátul ülök, az ülések merõlegesek, mint a metróban. Bámulok ki a 40 perces úton legörbült szájjal, hogy nem akarok még menni, mégmégmég. Persze tudom, hogy ezek a pillanatok attól tökéletesek és megismételhetetlenek, hogy egy egyszeriek és rövidek. De mégis. A mi kocsink megy elõl, tökéletes fekete éjszaka, sehol semmi, se út, se lámpa, sem semmmmmmi. Csak homokbuckák. A csillagok fényesebbek mint valaha. Néztem egyet és nagyon erõsen gondoltam, üzentem a legközelebbiknek, meg azoknak is, akik megbántottak, remélem, hogy megkapták…
    A mögöttünk messzebb haladó autó fényén át látom, a homokot amit felkavarunk. Szinte körbe lehetne rajzolni, annyira megfogható, mint a bárányfelhõk. Lehet hogy csak álmodom? Azt érzem, hogy talán sosem láttam szebbet… Persze biztos, de ez most tökéletes. Istenem, mennyire kevés kell az embernek a boldogsághoz. nem kell ezért messzire utazni, talán a sivatagért igen, de másért nem. Ilyen pillanatok otthon is vannak, nem is kevés, csak gyakrabban kellene õket észrevenni, felvenni a földrõl és nem átlépni rajtuk. Én próbálok mindent beszívni magamba, hogy minél több megmaradjon ezekbõl az unalmas hétköznapokra is, mikor csak leveszem a sivatag nevû szelencémet a polcról és szabadon engedem ezt mind…
    Tiszta homok vagyok, de nem érzem magam koszosnak. Tudom, hogy kb. holnap reggel tudok legközelebb fürödni, ha… jól jön ki a lépés… Mégsem bánom. Szoktam otthon is olyat csinálni, hogy ha nagyon jó történt velem, akkor még kicsit nem mosom le. Olyan ez, mint a pálinkával. Ha este iszod, másnap érezni a bõrödön, ahogy engedi ki magából az aurádba… Este 10-re értünk vissza, aztán még pont elértünk a fél 12-es buszt, ami 12-kor kellett volna induljon :)

    05.08. Kairó, Citadella
    6-ra már Kairóban voltunk. Az éjszaka borzalmas volt, kényelmetlen, de én végig új szerelmemrõl a sivatagról álmodoztam. Kedvenc hotelünk, üres a szobánk, már zuhanyozhatunk is. 2 óra alvás és irány a város.
    Hát, már reggel is vihar elõtti csend szaga volt. Vicces mert kigyulladt egy busz elõttünk, majdnem robbant. Aztán a taxis bácsi eltévedt velünk, majd az õ autója is füstölni kezdett, majd egy srác bekevert minket a legdurvább gettóba, egy másik meg lehúzott, a nagyon várt Iszlám Múzeumom meg zárva jövõ évig… a végén egy beomlott mecset minaretjében bõgtem. Sok ez a nyomor, meg az arabok folyamatos visszautasítgatásaink a kosz, a káosz , közben a folyamatos zaj. Üdv újra Kairóban! És közben mégis annyira imádja az ember…
    Én a következõ nap még mindig oáziba akartam menni, de a legközelebbirõl azt írta az LP, hogy nem tanácsolja, mert iszonyú durva, a legradikálisabb muszlimok élnek ott, valószínû, hogy az utsó terrorista akciók is az õ nevükhöz fûzõdnek…. no, Franti oda nem jön….
    Este csak úgy csatangoltunk, sétálunk, sétálunk, több órát, jót beszélgetünk, szívjuk magunkba a város lüktetését.

    05.09. Kairó, Iszlám negyed
    Homokviharra ébredtünk, ami nagyon durva volt, rendesen sár esett az égbõl. Elindultunk Kairó iszlám negyedének felfedezésére és a maradék pénz elköltésére  Elõször az az el Azhar mecsetet kerestük meg. Nagyon érdekes, egy egyetem ez, ahol bent a mecsetben tanulnak a diákok, kis csapatokban. A világ egyik legrégibb oktatási intézmény, mai napig üzemel, több mint 4000 diákkal. A müezin bácsi bent nagyon utálta az amerikaiakat, mert nem támogatták a földrengés után a helyreállítást. Minket szeretett, persze baksisért. Nagyon fel volt háborodva, hogy csak 20 LE-t adtunk, még a biztonsági õrnek, is panaszkodott, aki szólt is nekünk, hogy keveset adtunk. Már fel sem háborodtam. Irány a bazár!
    A Khal el Khalili bazár nem volt nagy élmény. Kicsit le kell térni az útról és a helyi bazárba bekeveredni. Olyan hihetetlen helyeken jártunk. Találkoztam egy afrikai varázsló bácsival is, ami nagyon nagy élmény, szinte hihetetlen. Fura dolgokat mondott, üzent haza is, küldött egy ajándékot is egy kedves ismerõsnek. Megdöbbentõ volt.
    A bazár mentén el-el kalandozunk, csodaszép, de romos épületeket látunk. Tökéletesek lehettek. Sajnos a földrengés nagyon meglátszik itt. De az egész hangulata, hihetetlen. A félhomály, a hatalmas por, hozzá a homokvihar. Az illatok, az érzések. Mellette az elképzelhetetlen zaj. Csak jövünk-megyünk a helyi utcákon és olyanokat látunk, de olyanokat…
    Egy nõ tolatott a kocsijával, maga alá gyûrt egy mamit kismotorral, de nem állt meg, tolatott még 200 métert, amíg neki nem csapódott motorostólmamistól egy konténernek. Aztán mindketten leporolták magukat és elmentek teázni, úgy, hogy a tropa motor meg a kocsi, ott maradt az út közepén. Vagy 5 percre rá egy unatkozó húsboltos bácsi rágta a nyers felakasztott marhacombot a saját boltjában, szóval, elég sok olyat láttuk, hogy miiiccsooodaaaa? nem hittünk a szemünknek.
    Csak járkálunk, nézelõdünk és közben hajnal 4 lett. Hazamentünk és megittuk a pálinka maradékát és hajnalig csodáltunk, hogy a város egy pillanatra sem csillapodik, a körforgalom ugyanúgy pörgött, mint délután.

    05.10. Kairó, Zamalek
    A homokvihar fokozódott. Nagyon késõn ébredtünk, még sétáltunk egyet, megvettünk minden ajándékot, kajáltunk egy nagyot. Vissza a hotelba, ahol aludtunk még egy-két órát. Aztán nagy zuhi és irány a helyi buszállomás, onnan a reptér helyi busszal. Nagyon jó volt az út, nem akartunk taxival menni és jól tettük.
    Hajnal 2-re értünk ki, 3-kor már a váróban ültünk….. reggel 10-kor már itthon a gépemnél dolgoztam 

    Hát, ennyi. Ott épp elég volt, de mi kismiska hátizsákosak voltunk az úton szerzett ismerõsökhöz képest. Az amcsi srác Szudánból jött, Moszkvába tartott, a kínai Jemenben folytatta…. én is mentem volna velük…

6 hozzászólás megtekintése - 1-6 / 6
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #58056 Hozzászólás

    zsu
    Tag

    na ja

    Most is tetszett

    #58055 Hozzászólás

    Balázs1
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    kérdés

    Most tervezek egy hasonlót mert kedvet kaptam hozzá:)))
    Csak két kérdésem lenne :
    1.:Vizumot a reptéren minden további nélkül lehet venni Cairoban?
    2.:Mi a helyzet azzal a dologgal amit az irodák mondanak hogy Hurghada-Luxor-Cairo semelyik irányban se járható egyénileg? Csak üzleti fogásbol történõ pánikkeltés?
    Én szeretnék ide-oda buszozni és vonatozni.

    köszi elöre is

    #58054 Hozzászólás

    helloafrika

    bocsi

    Szia, csak most nézem :(

    Remélem még segítek ezzel bárkinek:
    Kairó Asszuán vonat, csak I.o-ra engednek fel, kb. 10 körül indul este és másnap du.2-re voltunk ott. Mindennel együtt 70 LE egy fõre. Érdemes elõre megvenni, mert nekünk pl. nem volt arra a napra, amire szerettünk volna. (Turistpolice segített megvenni a Ramses pályaudvaron)

    Luxor Hurghada: Városon kívül, a reptérnél van a pályaudvar. Érdemes taxival kimenni. 30 Le volt egy fõre, idõnként indul, nagyon hosszú az út és kényelmetlen a busz, de izgi. nekünk 11-kor indult volna, de elõtte fél órával intettek, hogy oké, indulás, szálljunk fel…

    Hurghada Kairó Autóbusz állomásról. (2 van ott, az egyik kicsit igényeseb, az 70 LE Super Jet, a másik, amivel mi utaztunk a Upper Egypt, 55 LE volt egy fõre. 100-szor több embertõl(információ, turistpolice, buszsofõr) megkérdeztük a pu-n, hogy kell-e jegy elõvételben, mondták, hogy nem. Aztán a buszon csak oda ülhettünk, ami hely maradt, mert a többieknek volt már jegyünk elõvételben. na, mindegy, a buszon vettük. Éjjel 12-kor indultunk tovább és reggel 6-kor dobtak ki minket (szó szerint) Kairóban, eléggé a központban. 10 LE-ért vitt minket a taxis a Tahir térre.

    Jó utat!

    #58053 Hozzászólás

    PG
    Tag

    mennyiazannyi?

    helloafrika!
    köszi, hogy megosztottad velünk!
    arról adnál (te vagy bárki, aki mostanában arrafelé járt) infót, hogy mennyibe is kerül a vonatjegy Kairótól Asszuánig? Ezt valahogy egyik leírásban sem említik. Illetve ugyanez érdekelne a Luxorból Hurghadaba és onnan Kairóba buszozással kapcsolatban is. Saccperkábé is jó.
    Köszi!
    PG

    #58052 Hozzászólás

    Élmény volt!

    Lehett volna hosszabb is… nagyon nagy volt a hangulata.

    #58051 Hozzászólás

    olvasó

    helloafrika

    Pedig már megírták mások is de mégis jó. Csak így tovább!

6 hozzászólás megtekintése - 1-6 / 6
Hozzászólás: Egyiptomi kaland 2007.
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.