Guangxi 2005

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Guangxi 2005

  • Indította
    Témakör
  • #1064 Hozzászólás

    Kucsera Marci
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    GUANGXI 2005

    Elõzmények

    Angol barlangászok 1977 óta járnak délkelet Kínába barlangászni, többnyire közösen a kínai karsztkutató intézettel, mely GUILIN városában székel.
    Az 1999-ben felélesztett expedíciók élére a brit barlangkutatás nagy expedíciós alakja, Ged Campion állt. Expedíciós tapasztalatát Savoy mély barlangjaitól (Mirolda, Jean Bernard) kezdve, a Pireneusok magyarok által is ismert BU 56-án keresztül Európa jelentõsebb karsztterületein szedte össze, azonban nem ismeretlenek elõtte Borneó, Thaiföld, Madagaszkár, a Fülöp-szigetek és persze Kína karsztjai sem.
    Az utolsó 2 expedíción (szám szerint a 17. és 18.) egy addig még nem kutatott zónát kezdtek feldolgozni, ami GUANGXI tartomány ZHUANG autonóm területén helyezkedik el, még pontosabban FENGSHAN és BAMA és TIAN’E megyékben. Ez alat a két expedíció alatt 48,6 km járatot találtak és térképeztek fel, köztük a 29,2km-es hosszával Kína harmadik leghosszabb barlangjának számító JIANG ZHOU barlangrendszert.
    Az expedíciókról minden alkalommal részletes beszámolót készítettek, melyek tulajdonképpen fizetségül szolgáltak a népi Kína kormánya felé, lévén a költségeket Õk állták – és állják ma is.
    Fontos eredménye az elmúlt 6 év expedícióinak, hogy az idei év õszén, ezt a területet felvették az UNESCO GEOPARK listájának (speciális, geológiailag érdekes és megõrzendõ helyek) elsõ lépcsõfokára, a nemzeti szintre.
    Az idei, tehát a 19. Közös Brit – Kínai Barlangkutató Expedíció tervei a következõk voltak:
    -további térképezéssel a JIANG ZHOU barlangrendszert Kína második leghosszabb barlangjává „tenni”.
    -további vízkémiai és kõzettani vizsgálatokkal bõvíteni a területrõl eddig megszerzett ismereteket
    -az expedíció oszlopos tagjának, az ausztrál állampolgár de Tasmánia szigetén élõ és az ottani egyetemen barlangbiológiával foglalkozó Arthur C. Clarke kutatásainak segítése, melynek célja a barlangi és a barlang közvetlen környezetének élõvilágának a megismerése
    -BAMA megyében ez eddig még nem kutaott „TIANKENG” formációk bejárása, térképezése. Ezek leginkább hatalmas (akár több száz méter) átmérõjû, egy-két száz méter mély aknák (vagy mik?), aljukon nagyon speciális növényvilággal (különleges, esetleg félhomályos, de nagyon párás klíma) és elzárt rovar és egyéb állat faunával.
    -DA DONG falu környékén lévõ aktív patakos barlang kutatása és térképezése, a késõbbi vízkiemelés elõkészítése. Ezen a területen ugyanis nagyon messzirõl és nagyon rossz minõségû vizet tudnak csak a lakosságnak szállítani – lévén karszt, és mint tudjuk ott ritka a hosszan folyó felszíni víz. És ezen a területen laknak vagy 25 000 ezren, na nekik kellene mindnél több és jobb víz.
    -amennyiben „népgazdasági hasznosításra” (értsd: turista barlang céljára) alkalmas barlangot találunk, annak a kiépítési javaslatát elkészíteni
    -a túrizmus fellendítését szolgáló dokumentációhoz jó minõségû fotóanyag elkészítése

    A Moha által régóta ismert angol barlangászok õszinte lelkesedéssel hívtak minket erre az expedícióra, lévén egyik fõ céljuk a mind nagyobb nemzetközi ismertség és persze elismertség. Ennek az igen megtisztelõ és tán soha vissza nem térõ lehetõségnek nem kellett nemet mondani, és cca., 3 hónapos elõkészítõ munka után október közepén végre elindultam a nagy útra.

    Kínában egyedül

    Ez persze nem lehetséges, hiszen a föld legnépesebb államában képtelenség egyedül maradni. De azért mégis egyedül éreztem magam, míg nem találkoztam a más útvonalon repülõ angolok derékhadával GUILIN város repterén.
    Közben megnéztem a méltán világhíres, és Kína egyik nagy természeti látnivalójának számító JANGSHOU városka környékét, és a kúpkarszt talán legreprezentatívabb képviselõjével, a LI folyó partvidékével egyetemben. Nagyon kellemes pár nap volt, hiszen biciklit béreltem (ez persze a kerékpárok népi demokratikus köztársaságában nem nehéz), és a 28 fokos szubtrópusi klímában körbekerekeztem a városkát. Persze lengyelek mindenhol vannak, tehát itt is. Véletlenül összetalálkoztam két krakkói barlangásszal, akik szintén itt múlatták az idõt. Megbeszéltük Kiry falu nevezetességeit (Harnas kocsma), a Koscielszko völgy érdekességeit, majd a környék kiépített barlangjai közül válogattunk egy kis csokorra valót. Rémületet a közlekedési morálon túl csak a lépten-nyomon felbukkanó kígyók okoztak…

    Együtt

    Miután találkoztam angol barátainkkal, a fent említett Guilin-i Karsztkutató Intézet a szárnyai alá vett minket (madárinfluenza esetén esetleg hasznos tud lenni…), és vittek, ahova kellett. Soha el nem felejthetõ élmény az elsõ rizspálinka a tartományi pártfõtitkárral, az elsõ kígyósült az asztalon, az elsõ adag kicsit tollas és közepesen véres csirkefej pörkölt ebédre.
    Közel 600km rettenetes buszozás (értsd 14 óra) után értünk FENGSHAN városába, ahol a kései idõpont ellenére hatalmas díszvacsora várt minket, minden földi jóval. De szerencsére volt egyszerû, mezei sült krumpli is…
    Másnap még egy kis buszozás, majd immár a fõhadiszállásként szolgáló JIANG ZHOU falu egyetlen hotelként is felfogható épületében pakolgattuk zsákjainkat. Kis esti kosármeccs a gyerekekkel, és a feladatok meghatározása zárta a napunkat.

    A megnyitó ünnepség

    A kínai kormány képviselõi nagyon szeretik a bonyolult, mindenki más számára áttekinthetetlen és nagyon ünnepélyes ceremóniákat. Egy ilyennek a keretében több órás autentikus dobelõadás, a barlangokban lakó sárkányok és tán békák (vagy mik…) életét és harcát megelevenítõ szabadtéri opera után, az expedíció bemutatása a támogató kormányhivatalok felsorolása, fotózás, filmezés, koccintás, tûzijáték, petárdaesõ, üvöltözõ rendezõk kíséretében végre elkezdhettünk barlangászni. Persze mivel közben este is lett, így nem olyan sokat, de sebaj, vicces volt, és tényleg kedvesek voltak.

    JIANG ZHOU barlangrendszer

    Hatalmas bejárat, majd 50-60m széles járatok, gigászi cseppkövek. Ezek voltak az elsõ benyomások, amiket kaptam ettõl a rendszertõl. Az angolok által készített térkép alapján kijelölt kutatási pontokon álltunk neki a munkának, 4 csoportban.
    Fotós csoport minden napra jutott, melyet személy szerint igyekeztem elkerülni. Ugyanis a velünk lévõ John Whalley (64 éves) lévén Anglia legjobb barlangi fotósa (társai szerint) a barlangi tökölés minden létezõ fegyverét felvonultatta. Több, hatalmas teljesítményû vaku és szinkronozó mellett egy kisebb ládányi villanó gömböt (vagy hogy az ördögbe hívják) is elõvarázsoltunk a guilini mûintézménybõl. Ezeknek a precíz beállítása persze sok órás munkát (és több unatkozó társat) igényelt, melyet elõször egy szuper digitális kamerával lepróbált (értsd elsütötte). Ellenõrzés és hosszas mérlegelés után, ha kellett változtatott a beállításokon vagy a rendszeren, lepróbálás (elõtte a gömböcskék cseréje – mert ugye ezek egyszer használatosak), változtatás, lepróbálás (újratöltés), majd amikor végre minden jónak találtatott, akkor a szuper (nem is tudom milyen csoda) masinájával végül lefotózta a kiszemelt részt. De hát ezeket a hatalmas, gyakran száz méteres járatokat nem is lehet másként fotózni (állítólag…).
    A többi csoport közben feltárt és térképezett, melybõl minden napra jutott rendesen. 300m, 800m, 1200m, 300m voltak a mi csapatunk teljesítményei az elsõ napokban. Hol a MAN FEI, hol a LONG HUAI bejáratokon át mentünk be a barlangba.
    Nagyon sokat gyalogoltunk a barlangban. A belsõ (de nem a legbelsõbb!) részekre ugye nemritkán kicsit több mint 8 km-es „poligon menetet” kellett gyalogolni. Omladék hegyre fel, onnan le, tavakon folyókon keresztül, folyosókon, elágazók mellett, kerülõ utakon át vezetett az utunk. Hatalmas és félelmetes, mint Mória bányái! Egy gumicsizmát szétgyalogoltam Kínában.
    A legméretesebb rész, amit találtunk, a keresztségben és a térképezésben a CLAYTON DALE nevet kapta. 140-150 méteres szélességével és majd 500méteres hosszával elég nagy teremnek bizonyult. A magasságát nem tudjuk, mert a lézer távmérõ nem tudta levenni a jelet ekkora távolságból. Ez a járat a HOCHIMINH ösvény után indult, és a FENTEBB jellemzett kb. 8 km-es barlangi „séta” után kezdtük el a térképezést.
    Elképesztõen más volt itt barlangászni az eddig tapasztaltakhoz képest. A 20 0C fokos barlangban, folyamatos beggel a háton gyaloglás meglepõen kimerítõ volt. Óránként meg kellett állnunk pihenni, és kicsit pihegni. Nem az itthon megszokott overallt hordtuk, hanem az angolok által hozott narancsszínû munkás kezeslábast. Ennek a színétõl származik a környéken oly népszerû „Talibánok, talibánok” elnevezés, ezzel is tisztelegve a Guantanamói öbölben üdülõ kollegák viseletének. Az overall alatt csak fürdõ gatya illetve póló volt az elrendelt, és éppen csak kibírható viselet. Mivel a környéken a környezet védelme még nem egészen játszik fontos szerepet az emberek mindennapjaiban (a fenntartható fejlõdésrõl meg még csak nem is hallottak), így a felszíni vizek mellett a felszín alattiak is rettenetesen szennyezettek voltak. Tehát való vizet is a hátunkon cipeltük magunkkal. A tavakon, vagy patakokon való átkelésnél meg csak arra gondoltunk: „Remélem, hogy semmi jóvátehetetlen nyavalyát nem szedek össze!”
    Egy új bejárat, számos hatalmas folyosó és terem felmérése után a barlang ismert és felmért hossza meghaladja a 37 km-t, így az elõkelõ „Kína 2. leghosszabb barlangja” címet viseli. Elképesztõ, hogy ezen a hatalmas karszton jelenleg a leghosszabb ismert és felmért barlang „csak” 85,3 km hosszú. Ha majd igazán beindulnak itt a kutatások, véleményem szerint kell majd izgulni a jelenlegi listavezetõknek!

    A helyi „barlangkutatás”

    Nagyon fontos megjegyeznem, hogy az általunk felmért barlang járatok egy jelentõs része nem „szûz” barlang volt. Ugyanis a helyi YAO törzsbeli emberkék le tudják gyõzni a barlangok iránt táplált félelmüket, a Kína többségét alkotó HAN-okkal szemben.
    Azaz bejárnak a barlangba, és elképesztõ mennyiségû cseppkövet szállítanak ki. Ez ugyanis a hagyományos kínai orvoslás szerint gyógyító erõvel bír, és fontos „gyógyszer” alapanyag.
    Tehát elindul a kis ember be a barlangba kicsit betintázva, hogy ne féljen nagyon. Visz magával egy elnyûtt rúdelem lámpát, sok-sok tartalék elemmel, meg persze némi elemózsiát. Megy akár 8-10 km-t a barlangban, és nekiáll cseppkövet bányászni. Mindnél fehérebb, annál gyógyítóbb! Tehát bányássza, vágja, morzsolja. Majd elindul kifelé, nemritkán 40 kg cseppkõvel a hátán. És megy ugye 8-10km-t. Közben persze bivakol is 2 vagy 3 éjszakát.
    Mindezek ellenére arra kérem a tudatos környezetvédõket és öntudatos barlangászokat, hogy ne sorolják ezeket a kis embereket a mátyáshegyi cseppkõtördelõ maffiával egy kalap alá. Hiszen nekik nincs más lehetõségük az életben maradásra. Muszáj a családjának a megélhetést biztosítania valahogy, mert hát a monszun tényleg jön mindig, de néha tud rossz is lenni. Ha túl sok, ha túl erõs, ha késik, ha siet, ha kevés – azaz szinte mindig. És a kis földjükön kívül ez az egyetlen megélhetési forrásuk, hiszen a HAN-ok veszik a cseppköves gyógyszert, mint a cukrot. Igazság szerint ezek az emberkék tényleg nagyon szeretik a barlangokat. Kedvesen, õszinte tisztelettel beszéltek róluk, és nagy örömmel mutogatták a számunkra ismeretlen járatok bejáratait. És mindenhol a letört, kibányászott cseppkövek mellett megtalálhatók a kis szentélyek, ahol egy-két füstölõt elégetnek a barlang iránti engesztelésül. Személy szerint én nagyon megkedveltem ezeket az emberkéket, akiket az angolok nemes egyszerûséggel csak „stal’ worker” – eknek hívnak. A helyet, pedig ahonnan bányásznak természetesen „stal’ factory” névvel illetik.
    Volt olyan élményünk, hogy miután két 20-as aknán leküzdöttük magunkat (a 3 db nitt kézzel történõ befúrását lehet gyakorolni itthon a szaunában), az aknák alján helyre kis „üzemet” és szépen elrendezett szentélyt találtunk! Csak halvány elképzelésünk van a lemászás módjáról, miszerint a becipelt 3-4m-es bambuszok összekötésével és leengedésével tudnak lemászni. Majd a rudak kihúzása után a nyomokat eltüntetik, hogy a lelõhely a többiek elõl titkolva legyen. Hát, ez is egyfajta megélhetés! Vagy kalandtúra?

    Élõvilág

    Minden elõzetes várakozásomat felülmúlóan sok kígyó volt, és bár minden elõzetes várakozást felülmúlóan féltem tõlük, minden elõzetes várakozásomat felülmúlóan bátran viselkedtem. Értsd: nem haltam meg a félelemtõl.
    Többféle kígyóval találkoztunk. Python (Python Molurus Birittatus Kuhl). Ettõl nem kell félni – mondták – mert nem nõ meg 6-7 méteresnél nagyobbra, ekkorára is csak marha ritkán. És különben is, nagyon fél az embertõl. Kicsi zöld kígyó (Xenopeltis unicolor). Nagyon kicsi, és nagyon fél. Ritkán látni – vigasztaltak -, de ez mérges. Mármint a mérge. Mindkét végén piros kígyó (Carpet snake). Vagy mérges vagy nem, ki tudja? „Mert van egy nem mérges típusa – okosított fel Arthur C. Clarke, a tasmán barlangbiológus-, és egy hozzá nagyon hasonló mérges típus, persze annak más a neve, de most nem jut eszembe. Tehát ha látod, kerüld ki.” Ez nem könnyû, mert ugye 1, 5-2 m hosszú. És elég gusztustalan.
    Hát ezek voltak a kígyók. Az éjszakai kijövetelek a dzsungelen keresztül elég félelmetesek voltak (nekem). Folyamatosan hangosan énekeltem és üvöltöztem, nehogy valami kicsit süket kígyó ne keljen fel a csörtetésünk zajára, és rálépve mindkettõnknek kellemetlenséget okozzak. A barlangok elsõ 1-1, 5 km-es részén bárhol lehettek kígyók, tehát nem volt ám nagy földön fetrengõs pihizés a bejáratoknál! Én speciel a begemet sem raktam le, nehogy valamelyik „hosszú” belemásszon. A falusi vezetõ egyébként ebben a tárgykörben is hasznosnak bizonyult, mivel a 1, 5 m-es kígyót kicsi hangoskodás kíséretében, de gondolkodás nélkül lerúgta az ösvényrõl, bele a mellette lévõ bozótba.
    Persze voltak még szöcskék, sáskák, pókok, halak, százlábúak, vakrákok, denevérek és fecskéhez hasonló madarak – de a kígyókon nem bírt egyik sem túltenni.
    Fent említett barlangbiológus egyébként minden barlangba menetel elõtt lelkiismeretesen kiosztotta a formalinnal töltött üvegcséket, amibe mi minden létezõ élõlényt belegyömöszöltünk – ha el tudtuk (vagy akartuk) kapni, és persze ha belefért az üvegbe.

    Más barlangokban

    Páran mindig másik barlangokba mentek kutatni, térképezni, lévén a helyi kormányzat által ránk bízott feladatokat el akartuk végezni. Ennek megfelelõen felmértük 1, 5 km hosszban a DA DONG barlangot. Érdekessége a hatalmas sodrású patak, melyben csak mentõmellényben merünk mozogni, és több helyen kifeszített kötéllel teremtettük meg a visszatérésünk lehetõségét. Kicsit stresszelt a nagy víz, lévén ilyet én még nem próbáltam. Különben sem szeretek nagyon lubickolni. Ennek a felmérésnek késõbb (remélhetõleg) hasznosítása is lesz, hiszen ha minden igaz rá fognak fúrni a barlangra, és megnyugtató megoldás születik a környék vízellátására.
    Számomra nagyon kedves emlék marad a YU LONG DONG barlang felmérése. Hosszú, 2 órás kocsikázást követen értük el ezt a világvégén kicsit túl lévõ hasonló nevû falut, amit nagyon szeretnének bekapcsolni a túrizmusba, lévén egy kisebb terület központja. A környék barlangjai közül szerencsére a fent említett barlang abszolút alkalmas lenne kiépített turista barlang szerepre. Errõl majd készítünk is javaslatot a hatóságok felé a következõ (mármint ez évi) jelentésben. Két nap alatt cca. 2 400 m járatot leltünk és térképeztünk a tavalyi 1 300 m mellé. Hatalmas, 60-80 m széles folyosókon keresztül vitt az utunk, bennük 30-40 méter magas álló csekkövekkel, melyek megdöbbentõ méltósággal várják sorsuk beteljesedését. Ugyanis ebben a barlangban láttuk a legmegdöbbentõbb „stal’ factory”-kat. Ezekre a hatalmas cseppkõ óriásokra a helyiek felmásznak, a felsõ 10-15m-es részekre bambuszból állványzatot kreálnak, majd ezt használva fejtik a kalcitot. Kicsit pironkodva megjegyzem, hogy nem tudtam a bambusz közelébe se mászni. Elég bátor (vagy vakmerõ?) és ügyes fickók!
    A helyiek persze tudták a keresgélésünk okát, és mindent megtettek, hogy mindnél jobb színben tüntessék fel falujukat. A második napi kijövetelkor hatalmas vacsorával vártak minket, amit frissen fõzött rizspálinkákkal (GAMBEI!) öblítettük le. A vissza út két óráját azt hiszem átaludtam.
    A MAGUAI DONG nevû barlangban a foszil részek térképezése közben olyan aknát leltek a lelkes britek, amiben 9 másodpercet esett a kõ. Természetesen ez levisz az aktívba. Nem volt idõ leereszkedni. Majd egyszer valaki, reméljük…
    BAMA környékére én személy szerint nem jutottam el, de a többiek kettõ TIANKENG feltárásába kezdtek bele, cca. 6 km aktív patakos járatot találva. A barlangok végét szerencsére nem lelték meg, tágas folytatódó járatokból fordultak vissza.

    Szórakozás

    Egyik csapatunk, miután talált egy új kijáratot a barlangból, egy addig még általunk nem látogatott faluba tévedt, ahol persze már hallottak a „tálibokról”, de nem látták még õket. Ennek örömére azonnal disznót vágtak nekik, és több tálka melegített rizspálinkát kellett fenékig (ejtsd GAMBEI!) üríteni. A kellemes estéjükre nem csak a sok-sok remek szoció fotó, de rettenetes és kínzó fejfájásuk is emlékeztette õket másnap.
    Egy késõi kijövetel (hajnal 4-es) után pihenõnapot tartottunk, mikor is elvittek minket a környék egyik legtávolabbi falujába, ahol a YAO törzsbeli asszonyok még mai napig színes és szép népviseletüket hordják. Ide a tavalyi expedíció alkalmával vittek cca. 50 év után „fehér” embert. Azaz mi voltunk a másodikok. Egy, a tavalyi látogatásból kimaradt falusi (épp nem volt otthon) nagyon megörült nekünk, mondván akkor most már tényleg elhiszi, hogy vannak ilyen emberek (mármint ugye hozzánk hasonlók). Ezt persze csak kínai tolmácsunk értette, Õ is csak nehezen, mert ezen a tájon alig-alig beszélték a mandarint, saját nyelvüket használták. Meg is hívott minket a boldog falusi emberke a házába, ahol kakas és kacsa vágást követõen mi sem úsztuk meg a rizspálinkát. Hát, kicsit nehezen keltünk másnap.
    A megyei és járási pártitkárok minden nap tiszteletüket tették nálunk – jöttek inni. Az egyikõjük nagyon megörült, amikor megtudta, hogy magyar vagyok. Meg is jegyezte, hogy boldog, hogy egy távoli kommunista országból jöttem hozzájuk barlangászni. Inkább nem világosítottam fel, hogy nálunk bár most valóban egy szocialista kormány van hatalmon, de ezek nem egészen azok, mint akire gondol.

    A verseny

    A kínai hatóságok az utolsó napra kötéltechnikai versenyt szerveztek. Persze jelentkeztünk, mert mondták, hogy kell. Hiába, a rend az bizony rend. Oda is vittek minket a helyszínre, ahol a legnagyobb megrökönyödésünkre több ezer fõs (!) tömeg fogadott minket. Ezt persze nem mondták a vezérek elõre, tehát rendesen lepattant ruhában léptünk a színpadra, majd a kötélre. Mi 5 000 ülõhelyet számoltunk meg, a helyi újság 10 – 12 00 nézõrõl írt. Az azonban szinte biztos, hogy többen néztek minket, mint egy teljes bajnoki fordulót a magyar NB I-ben.
    Nem volt túlságosan nehéz a feladat, mert „csak” 60m-t kellett felmászni idõre a kötélen. A helyi fiúkon kívül angolok, a tasmán barátunk, egy amerikai barlangász guru (?!) és egy magyar fickó indultak. A versenyt a magyar srác nyerte, 2 perc 35 másodperces idõvel, egy 5 és 6, 5 perces mászót megelõzve.
    A díjkiosztóra igyekvõ fiúkat egy 2 m hosszú mindkét végén piros kígyó rémísztgette, de a bátor expedícióvezetõ, Ged, addig piszkálta (értsd, húzta a farkát, mint a barom), amíg el nem menekült. Persze engem közben még kicsit sokkolt vele. A díjakat (bronz dob, YAO törzsbeli nõi népviselet és igazán díszes, kellõen nagy és nehéz oklevél – mindez cca. 6kg) kicsit letörten vettük át, hiszen mindannyiunk elõtt a reptéren fizetendõ túlsúly díj tetemes összege tûnt fel. Ezeket egyébként a párt helyi alapszervezetének nagy öregjei adták át, én a tartományi pártfõtitkártól (igen nagy ember!) kaptam meg a nekem járó díjakat. További jutalom gyanánt elvittek bennünket egy kínai karsztkutató konferenciára, ami 4 órán át tartott, mandarin nyelven, persze tolmácsolás nélkül. Mondhatom, én jártam a legrosszabbul, mert középre, a díszhelyre ültettek, így egyedül én nem alhattam, míg a többiek a széleken kellemesen hortyogtak. Este hatalmas evésivást rendeztek búcsúest gyanánt.

    Hazafelé

    Újabb 14 órás buszozás, és máris GUILLIN-ban vagyunk a karsztkutató intézetben. A cuccokat, takarítást és karbantartást követõen szépen visszaraktunk a raktárba, mely csak egy kicsit tartalmazz kevesebb motyót, mint a BMSZ raktár. Kicsit nehéz volt a búcsú angol társaimtól a reptéri úton, ami után Õk elrepülnek hazafelé..
    Én ugyanis az olcsóbb repülõjegy sajátossága miatt késõbb repültem, tehát még volt pár napom Kínában. De persze még el is kellett jutnom Kantonba. Buszozás után újabb pár napot eltöltöttem YANGSHOU városában és a környékén. Ismét bicóbérlés, és karikázás a kúpkarsztok között. Meg színesen kivilágított turista barlangok. Meg félõrült kareokizó kínai újgazdagok. Elég is volt, nyomás haza.
    Újabb 11 óra buszozás, egy rövid éjszaka Kantonban, majd máris a check in pultos kislány elõtt élem át az igazság kínos perceit. A cuccom 36 kg, de nagyon kedvesen mosolygok, valamint az utolsó képeslapjaimat is neki ajándékozom. Természetesen ezek után megengedi hogy 16 kg-os kézipoggyásszal száljak fel az Air France böhöm nagy gépére. Elõtte még a vámmentesben veszek egy kis olcsó ezt azt, tehát máris 20 kg alatt görnyedek – illetve mosolyogva, egyenes háttal szállok be a gépbe.
    Végig ragyogó idõben repülünk, 11-tõl 17, 30-ig, 13, 5 órán keresztül (a megoldás persze az idõeltolódásban rejlik). Tibet fennsíkja, a selyemút, a Pamír vonulata, a Kaszpi tenger. Mind-mind kedvesen mosolyog rám, hogy befészkeljék magukat az emlékeimbe örökre – a többi élmény mellé!

    Köszönettel tartozom a következõ barátaimnak, társaimnak:

    Bognár Csabi, Dr. Lackovits Gabriella, Dr. Számadó Pista, Dr. Tóth Jutka, Lieber Tamás – orvosi dolgokkal,
    Lengyel Janó, Kismoha, Szórádi Attila – vakukkal, térképezõ cuccokkal,
    Nagymoha – a kapcsolattal,
    Söregi Ildikó, Fejes Kata – repülõjegyek keresgélésével,
    Köblös Csabi, Adamkó Péter, Dr. Dénes György – információval és a helyi tapasztalatok megosztásával,
    Kucseráné Török Ági – mérhetetlen türelemmel

    Segítették elõ az utamat.
    Köszönet érte mindenkinek!

    Bõvebben és eredetiben (bár még nem teljes az anyag):

    http://www.brucebensley.pwp.blueyonder.co.uk/chinacaves/guangxi2005/index.htm

1 / 1 hozzászólás megtekintése
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #54629 Hozzászólás

    kbalazs

    Vajon mi volt a baj a hozzaszolasommal

    hogy eltunt innen?

1 / 1 hozzászólás megtekintése
Hozzászólás: Guangxi 2005
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.