hegymászóbarátnõk

Kezdőlap utazas.com Fórum Hegymászás, barlangászás hegymászóbarátnõk

  • Indította
    Témakör
  • #43599 Hozzászólás

    Adri

    Üdv minden Kedves hegymászó és túrázó Férfiúnak és aggódó Barátnõiknek!:)
    Elsõsorban olyan Hölgyektõl várnék választ, akiknek élete párja él-hal a hegyekért. Lányok, csak kíváncsi lennék, hogy Ti hogyan viselitek azt, és az azt megelõzõ idõszakot, amikor Kedvesetek nyáron 1-1,5 hónapra “elhúz” a hegyekbe. Bevallom én mindig rosszul fogadom a hírt, hogy “akkor drága, július elején indulunk, és augusztus közepén érkezünk haza…” Ez engem több szempontból is zavar: egyrészt a túraidõszakot megelõzõ néhány hónappal már nem tud másról beszélni a Drága, csak a meghódítandó csúcsról. Persze tudom, el kell fogadnom, hogy a lelkileg való felkészülés nagyon fontos, de emellé jön még az is, hogy nem ér rá velem foglalkozni délutánonként, mert az edzõteremben is el kell tölteni néhány órát. És mikor már azt gondolnám, hogy a reggeli ébredés utáni néhány romantikus perc az enyém lehet, a korai kelésre való tekintettel inkább kihasználja az idõt és elmegy futni, edzeni. Persze eközben mindig aggódóan kérdezget, hogy “ugye nem baj Kedvesem, hogy itt hagylak?” Mégis mit mondjak erre?
    Aztán eljõ a hegymászás idõszaka… Minimum egy hónap “vegetálás” (mármint a részemrõl), egy újabb nyár, amit a pasim nélkül tölthetek, és jó esetben 1-2 sms-ben tájékoztat, hogy mi van vele, persze azt is igen kelletlenül, mert igen nagy rajta a nyomás, hogy én folyton várom a híreket, holott Õ ilyenkor a természet és a hegyek magányában szeretne feltöltõdni. Arról már nem is beszélve, hogy roppant mód aggódom érte, bármennyire tapasztalt és megfontolt hegymászó. Így azt gondolom, hogy jogos elvárás a részemrõl, hogy amennyiben van lehetõsége, minél többször üzenjen nekem…
    Egyébként egyáltalán nem vagyok hisztis, a fent leírtakkal alig-alig hozakodom elõ neki, mert tudom, el kell fogadnom, hogy az õ világa ez: a hegyek. És tudom, hogy ezzel együtt szeret engem, mégis ezt a nyári, nyárelõ idõszakot nagyon nehezen viselem…:( (És a téli túrákról még nem is szóltam..)
    Végiggondolva, valószínüleg hegymászók barátnõi kevésbé olvassák ezt a fórumot, így Fiúk, a Ti véleményetekre is kíváncsi vagyok a témában. Mennyi idõt szántok a felkészülésre, túrázásra, és közben nem érzitek-e azt, hogy elhanyagoljátok a barátnõtöket? Vagy észreveszitek-e, hogy ez bántja a Kedveseteket?
    Fúuuh, kicsit hosszúra nyújtottam, elnézést…!, remélem válaszoltok!
    Üdv,
    Adri

20 hozzászólás megtekintése - 1-20 / 50
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #418041 Hozzászólás

    Panka1
    Tag

    kabala

    Irma: hát ez változó. Van egy apró ufó-figurám, néha azt, apró macsek, néha azt és volt hogy combszallagot adtam mert az került a kezembe. Nem is a tárgy a lényeg, csak hogy Te add a kezébe, el tudja rakni mászás közben és akkor valamilyen formában ott vagy vele és vigyázol rá.. A mászótársa sajnos életét vesztette egy balesetben (úgy tudom azóta a kedvenc karabinere ott fityeg az eszköztartón), õ mondta mindig hogy még a legapróbb felszerelésbõl is igyekszik szépet választani. Mert az közelebb fog állni hozzá, jobban fog vigyázni rá, és nem veszíti el. Egy karabinert én is hordozok a kulcstartómon az õ hagyatékából.
    Van amikor nem a tárgy a fontos, hanem ami mögötte van.

    #418040 Hozzászólás

    Lilla

    szakma

    Igaz, az ember olyan szakmát válasszon, amihez kedve van neki. Tehát abból sosem lesz jó tanár, aki csak úgy “kényszerbõl” megy.

    #418039 Hozzászólás

    Tanár

    Lilla

    A gyerekek is észreveszik ha hazudnak nekik.

    #418038 Hozzászólás

    istván

    blue

    Egyet értek veled. Hosszútávon úgysem marad ennél a mûfajnál az, akinek nem biztosított a háttere:1.anyagilag (pénz legalább az utazáshoz kell- bár van olyan aki ugyanabban a mászóiskolában izmozik tíz éve, azért ez elég beteges…). 2.családilag (nem mindegy mivel indul el otthonról – mégse horgászni megy).

    #418037 Hozzászólás

    Lilla

    Hát, igen…

    Szia Saman! Igaz, már régebben is sokat gondolkodtam, miért nem mentem el tanárnak. Már bánom, de már mindegy.:( Majd talán a következõ életemben. Elhízásra én sem panaszkodhatok(nem az alkatom miatt), mert sajna mi agrármérnökök sem kapunk annyi fizetést, hogy túl sok kaját vehessünk. Csak dolgozunk, dolgozunk hajnali 7-du.4-ig, utazunk napi másfél órákat, hogy beérjünk a messzi munkahelyünkre, szabadság nulla. Hát, ez van sajna…És örülhetek, mint majom a farkincájának, hogy évi 2 napra kijutok a hegyekbe… :))

    #418036 Hozzászólás

    saman

    szabadság

    Gyertek ti is tanárnak. Garantált a hosszú nyári szabadság, ráadásul nem is hízol el, mert nem kapsz annyi pénzt, hogy túl sok kaját vehess:))

    #418035 Hozzászólás

    Lilla

    BBerrynek

    Szia! Merre szokott a párod 3 hónapokat mászni? Kiváncsi vagyok, ki hol szokott mászni. Gondolom akkor már volt a Himalájában is. Szerintem ha 3 hónapja van a hegyekre, akkor rád is kéne jutnia 1 hónap(2 hónap hegy, 1 hónap veled pl.) Én is be szoktam osztani, hogy jusson a hegyre, meg a páromra is idõ(Õ nem szereti a hegyeket, nem is érdekli). Bár most kutyaszorítóba kerültem, mert másik üzembe helyeztek(cég ugyanaz), más szerzõdéssel(eddig 3 hónapos volt, s most határozatlan), s a tavasszal összespórolt szabijaimat nem vihetem át. Tehát maradt összvissz 11 nap egész évre, s ennek 80%-a tengerpartra megy el(párommal megyünk). Mászásra marad összvissz 2-3 nap, szomorú vagyok, de sajnos ez van(pedig elmentem volna legalább 1 hétre a hegyekbe). De reménykedek, mert ha jövõre is maradhatok ezen a munkahelyen(márpedig akarok is), akkor úgy osztom be a szabikat, ahogy akarom, s lesz 21 nap egész évre. Idén meg be kell érnem kevés mászással, de azokat is megfogom becsülni.

    #418034 Hozzászólás

    blue

    én értem

    Egy adott kapcsolatba mindenki különbözõ feltételekkel száll be. Nincs két egyforma eset, tolerancia és tûrõképesség kérdése az egész. Több mint 20 éve mászom, ezért kicsit jobban átlátom a problémát – ami nem más mint az önzés. Sajnos sokan túlmisztifikálják a mászást és olyasmiket is beáldoznak érte amire semmi szükség, ezek egyike az emberi kapcsolatok.

    #418033 Hozzászólás

    BBerry

    nem értem én se

    Sziasztok!

    Királya téma, köszi Adri!
    Én is hasonló cipõben…kicsit tán különbség, hogy én is imádom a hegyeket és megõrülök, ha egy hosszú hétvégét itthon, a 4 fal között kell töltenem. De neki nem (volt) elég nehéz az, amit én meg tudok csinálni…és végül is a hosszú hétvégéket (is) mindig külön töltjük :(
    Mindig azt mondj/ta, menjek én is az én társaságommal. De nekem nincs hozzá társaságom, mert mindenki a Barátjával tölti a hétvégét és a szabit. Meg én mellette érzem(érezném) biztonságban és jól magam.
    A múltkor még Pakiból is felhívott. Örültem, mint majom a farkának…aztán persze rájöttem, hogy ez lenne a normális, nem pedig az “extra”. De a részérõl az volt.
    Oké, lenyelem, hogy elhúz néha 3 hónapra, de akkor húzzon el velem is min. 1 hónapra. De persze arra már nem telik se szabiból se pénzbõl. No mindegy…most már. Nem tudom, hogy kellett volna okosan.

    #418032 Hozzászólás

    Irma

    kabalákat még…!

    Milyen kedves ötlet ez a “szerencsehozó apró tárgy”!!! Az én Kedvesem is rendszeresen mászik, és furcsamód eddig nem jutott eszembe, hogy meglepjem valami kabalával ami az útjaira elkíséri, pedig biztosan örülne neki!
    Panka, kérlek adj ötleteket, hogy mivel szoktad a mászások alkalmával megajándékozni a Párod?

    #418031 Hozzászólás

    saman

    kabala

    Ha nem akarjátok szivatni a párotokat, akkor olyan kabalát adjatok, amit nem könnyû elveszteni. Lehetõleg legyen rajta valami fül, aminél fogva fel lehet csatolni valahová. Én mászás közben még a jegygyûrûmet is felteszem a kulcscsomómra (azt meg eldugom valami mély belsõ cipzáras zsebbe), nehogy véletlenül pont a szakadék felett csússzon le az ujjamról. (Nekem az a kabalám:)
    De egy plüss karabínerre befizetek, ha valaki legyártja.:)

    #418030 Hozzászólás

    Lilla

    Pankának :-)

    Szia Panka! De jó fõnöke van a párodnak!:-) Bár azért én se panaszkodhatok, mert az enyém is “sportos”, õ focizni szeret(meg a fiai is), s megérti, hogy kell a mozgás, tehát, ha szabit veszek ki, megkérdi: “csak nem mászás lesz”. S érdeklõdik, hogy mit, hol másztam.

    Az én páromat is érdekli, hova megyek, bár egyszer volt egy olyan túra, ahol még én se tudtam, hol vagyok:-)
    Elõször is a megbeszélt menedékház helyett véletlenül egy másikba mentünk(szétszéledt a csapat), másnap meg a hegyen tévedtünk el az erdõben. Szerencsére csak az volt az egyetlen eltévedés, azóta hál Istennek csak jól megszervezett túrákon vettem részt.

    Én is hiszek az ilyen “szerencsehozó tárgyakban”, egyetemi vizsgákra pl. az egyik karabineremet szoktam vinni(táskában). Minden évfolyamtársamnak volt kabalája, volt, akinek szõrös plussállat, másnak kulcstartó, maci, különbözõ kis játékok, stb. Nekem a “karabiner titkos ereje ” hozta meg a jó jegyeket – meg gondolom a tanulás is azért:-)

    Verseket én is szoktam írni, a legtöbb a mászásaim élményérõl szól. Néha a munkahelyen jut eszembe egy-két rím, akkor fogok egy tollat, s gyorsan le is írom.

    Tényleg, melyik hegyre megy a párod?

    #418029 Hozzászólás

    Panka1
    Tag

    Lillának

    Cia Lilla.
    Azért nem minden hosszú hétvégét tölt távol, de most speciel megy. A fõnökével mázlija van- most együtt mennek :) Így persze könnyû szabit intézni?! Azért az tényleg nem kellemes hogy idegességben töltöm ezt a néhány (pihenõs) napot. “õ önz, én önzök, te önzesz..” egy olyan sport ahol ez frekventáltan érvényes.
    Egyébként lehet hogy furán hangzik de mindent megjegyzek amit a mászásról, a felszerelésekrõl mondd nekem. Ha már elmegy a jó fenébe az a minimum hogy tudjam hová és minek, ha pedig ezt az embert szeretem, akkor mindez hozzá tartozik, tehát érdekel.. (khm, ezmost nem volt zavarosez?!) Nah, lassan megyek keresek egy szerencsehozó apró tárgyat amit magával visz tõlem hogy vigyázzon rá. :)
    Hmm, lehet hogy neki is az agyára mennek a regény-ötleteim, verseim és egyéb hóbortjaim????

    #418028 Hozzászólás

    Lilla

    Jajám…

    Igen, én is mecseki vagyok. Eredetileg simontornyai, de már 10 hónapja lakom itt Pécsen a barátoméknál, Görcsönyben dolgozom. Tavaly fejeztem be a sulit Kaposváron.
    Igen, szoktam Tettyén mászni, már vannak mászóismerõseim, hetente egyszer szoktunk, kedd, vagy szerda vagy csüt. délután, attól is függ, ki hogy ér rá, meg persze az idõjárás is döntõ. A héten nem voltunk, mert esett tegnap, s tegnapelõtt is. Olyan du. 4-7-ig szoktunk kinnt lenni.
    Királyházba is rendszeresen járunk mászni.
    A Mecsekben szoktunk néha túrázni, oda a barátom is eljön.

    Lehet, hogy már találkoztunk a Tettyén? Jövõ héten biztos megyünk valamelyik délután, még nem tudjuk melyiken, de megyünk! De egyszer biztos összefutunk. Üdv: Lilla

    #418027 Hozzászólás

    Nicolas

    szomszéd???

    Lilla, Te is mecseki??? És még nem lógtunk egy kötélen a Tettyén?:) Élménydús hétvégét!

    #418026 Hozzászólás

    Lilla

    Pankának

    Szia Panka! Ha a párod tényleg olyan sokat beszél neked a mászásról, szerintem te is áradozz neki a saját hobbydról, órákon keresztül. S akkor majd belátja, hogy nemcsak neki létezik fontos szenvedély.
    Az bizony rossz, hogy az összes hosszú hétvégét nélküled tölti. Hát, az én párom is azt hitte elõször, hogy én is ezt fogom tenni, de én inkább maradok itthon vele, ezzel kellemes meglepetést okozva neki. Végül is rövid hétvégébõl szoktam hosszút csinálni úgy, hogy veszek ki szabit.(mászásra). Beosztom õket, hogy jusson a közös programokra, a családi programokra, és végül, de nem utolsó sorban a mászásokra.
    Meg aztán a mászótársak se mindig úgy érnek rá, mint pl. én, vagy fordítva, ahányan vagyunk, annyi féleképpen érünk rá. A hosszú hétvégéket õk is elsõsorban a családdal, párjukkal töltik, vagy a távolban lakó rokonok látogatásával, s egy közös mászóidõpontnak kivett szabi(k) is megfelel.-nem muszáj pont egy ünneppel körülvett hosszúhétvége.
    Bár a szabik kikérése nagymértékben függ az adott fõnököktõl is, de legalább felével úgyis a dolgozó rendelkezik.

    #418025 Hozzászólás

    Lilla

    Adrinak, Nicolasnak

    Szia Adri! Már rajta vagyok ám a témán! Júl. végére van betervezve egy Grossvenediger túra. Már nagyon várom!

    Szia Nicolas! Az én párom se tart velem a hegyekbe (max. egy-két mecseki fél napos túrára). De a tengerpartot õ is szereti, bár mi nyáron majd apartmanban leszünk. Igyekszem majd összekötni a kellemest a hasznossal, ugyanis Splittõl 15 km-re leszünk Primostenben, s Splitnél van egy csomó szikla. Majd ráveszem, hogy biztosítson.
    Még nem másztam ott, kiváncsi vagyok, milyenek a sziklák, jól ki vannak-e építve. Eddig netrõl tájékozódtam, jónak tûnnek. :-)

    #418024 Hozzászólás

    Lilla…

    Üdítõ ez az optimizmus!!! Igazából csak egy picit kóstoltam bele ilyen-olyan mászásokba, de késõn kezdtem, és megelégszem a klettersteig szintû természetjárással. Csak nomád körülmények között lenni, menni, látni, túljutni, vidékeket bejárni lehetõleg a civilizációtól távol, gyalog, lóval, kenuval… (Már megint álmodozom:) ) Ez pedig idõigényes. És nem az a baj, hogy nem enged, hanem hogy nem tart velem. Max. pár nap sátorban a tengerparton, de akkor legalább a mosdó legyen kifogástalan. Jó, ennyit a panaszokról, csak jólesett kicsit kiírni magamból. Bárcsak mindenkinek ez lenne a legfõbb gondja!
    Egy ismerõsöm viszont komoly hegyeket mászik. Képzelhetitek, hogy egy-egy nyolcezres után micsoda súlyok szakadnak le az ember lelkérõl. És mikor hazajön, és a barátnõjének mutatja a fényképeket, és az utolsók némelyikén a csapat, fiúk lányok vegyesen, felszabadultan fröcskölik egymást a folyóban, ruhátlanul – na, ilyenkor kell okosnak lenni. Egyrészt nem a legrosszabbra gondolni, másrészt kicsit megértõbbnek lenni. Nem könnyû, de megéri.

    #418023 Hozzászólás

    Panka1
    Tag

    retus

    Egy kicsit még: nem akartam szívenütõsnek azt a mondatot, mindössze azt szerettem volna mondani vele: Én ezt a kérdést tettem-teszem fel magamnak mindannyiszor ha torkon ragad a féltés, vagy (mint most is) egy várva-várt hosszú hétvégét az imádott hegyei közt tölt el- nélkülem. Meglehet nem fogalmaztam pontosan. Mindenesetre már egy hete csak mászófilmeken él a Drágám és már mindent elmondott hatszor a Homokkõ-tornyokról. Elméleti tanfolyamot már indíthatnék:)
    Ti hogy bírjátok a diétás idõszakot??!
    (az ajtó fölé nittelt mászópanelrõl és egyebekrõl már nem is kérdezõsködöm. Apám néhány hónapja fennt volt és megkérdezte: Dejó, miez? Hehe.. de jó neki! Nem tudja…)
    :)))

    #418022 Hozzászólás

    Adri

    Lillának és Moncának

    Lilla, a 3-4ezres csúcsok szerintem olyan álmok, amelyek könnyen valóra válthatók! Mi általában 9-10 napot szoktunk szánni egy nyári túrára: elsõként egy elõkészítõ, akklimatizációs hegy, majd a fõcél/csúcs. Amennyiben van a csoprottal tapasztalt hegymászó, a “zöldfülûeknek” egy minimális edzetségen kívül nem szükséges komolyabb elõképzettség.(ami Neked ráadásul van is)Ami szerintem igazán lényeges az akaraterõ és a kitartás! Bizony 4000 m felett, több órás hótaposás után lihegve, vagy éppen egy kitett sziklagerincen kapaszkodva bennem is többször felmertült a kérdés, hogy mégis mit keresek én itt? Miért jó ez nekem? Aztán persze, ha sikerül feljutni a csúcsra (és le is:)), az feledteti az emberrel a korábbi nehézségeket. Bár bevallom õszintén, annak az egy évnek a következõ nyárig el kell telnie ahhoz, hogy ismét legyen kedvem nekivágni egy magas hegynek. Azt gondolom, hogy Neked, mint sportmászónak fizikailag és a felkészültséget illetõen nem okozna gondot az Alpok néhány 4ezrese. Anyagilag sem elérhetetlen cél, hiszen ha mellõzitek a menedékházakat, és a felvonózást, illetve kaját itthonról visztek, akkor csak az utiköltséget kell összedobni. Ami – ha négyen ültök az autóban – 20-30ezer Ft./fõ maximum. A megfelelõ felszerelés hiánya szokott még gondot okozni, de mászóismerõsöktõl biztosan mindent be lehet gyûjteni. Beülõd gondolom van, jégcsákányt, hágóvasat, vastag hálózsákot, sátrat stb.. talán szívesen kölcsönadnak a mászócimborák.

    “Szerintem simán hegymászó vagy :-))”, köszönöm Monca a megtiszteltetést, de én inkább afféle vándorcigánynak érzem magam, aki szeret utazni, és új dolgokat felfedezni. Ilyen nekem a hegymászás is, viszonylag új, hiszen csak néhány éve része az életemnek. Fentebb már írtam, hogy miért nem érzem magam hegymászónak, de akkor maradjunk abban amit Te is írtál: “hegymászó-féle”:))) Elkísérni a Kedvest egy komoly hegy alaptáboráig több szempontból is nehéz: anyagiak, szervezés, idõ, stb… De igazából az már tényleg nem az én világom… Marad az itthoni siránkozás..:)

    Lörinc, ha nem gond, írásodat válaszra sem méltatom..

20 hozzászólás megtekintése - 1-20 / 50
Hozzászólás: hegymászóbarátnõk
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.