India 30 nap, 2007 január

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás India 30 nap, 2007 január

  • Indította
    Témakör
  • #1071 Hozzászólás

    Laca

    India 2007 jan 02 – febr 02

    Bombay – Goa – Badami – Bijaipur – Hampi – Bangalore – Pondicherry – Auroville – Mamalapuram – Jaipur – Agra – Varanasi – Delhi

20 hozzászólás megtekintése - 1-20 / 43
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #54703 Hozzászólás

    Laca

    Képeskönyv

    Ugyanez képekkel:

    http://indianzix.freeblog.hu/

    #54702 Hozzászólás

    Már visszajöttünk Indiából,

    de így is köszi, hogy végigírtad, nagyon tetszett. Érdekes volt tapasztalatokkal a hátunk mögött olvasni az élményeiteket.

    #54701 Hozzászólás

    Laca

    végállomás

    Jan 30 – Február 1 Delhi

    Amikor elõször jártunk itt nem volt annyira szimpatikus a hely, a tömeggel, szmoggal, a sunyiságával. Másodszorra kicsit oldódott a légkör. Fõ vásárló utcában szállásolódtunk el (Paharganj, Main Bazar, Hotel Shelton), ami a pályaudvartól nyílik, egy viszonylag tiszta helyen 400 rupiért, de volt tetõterasz és tévé. Delhiben azt gondoltuk majd jól letudjuk a shoppingos részt, s mindazon vackokat amit kinéztünk magunknak az úton, majd itt megvásároljuk. Nem teljesen így lett, mert ugyan az átlagos indiai könnyûipari termékekkel Gangeszt lehetne rekeszteni de a kis csodás kézmûves dolgoknak nagyon utána kell járni. Így sajnos lemaradtunk pár dologról amire legyintettünk, hogy majd Delhiben ugyis megvesszük, ott ugyis mindent meg lehet kapni. Szóval biztatok minden utazót, hogy teherbírásának függvényében érdemes megvenni az út során mindent ami tetszik, mert késõbb nem biztos, hogy sikerül.
    Delhi jó nagy, sokat lehet benne gyalogolni, riksázni, metrózni is akár, nézelõdni. Kicsit már lassabb ütemben tettük ezeket a dolgokat, biztos meg lehett volna még nézni háromszor ennyi dolgot, de így a 30. nap környékén kevés dolog ragadtatott el nagyon mélyen. Kötelezõ látványosság a Vörös Erõd, azaz ex királyi palota, sokan a látogató, de elviselhetõ, nagy területen oszlik el a népség, folyton osztálykirándulásokba botlottunk, több nyári lak, síremlék, rezidencia ad órákra bámulni valót, az utikönyv használata kötelezõ. Nem árt néha angol idegenvezetésû csoportokat kihallgatni mert sok érdekességet lehet megtudni az épületek ornamentikájáról. Kifelé jövet bementünk a közeli madárkórházba ahol a sárkányversenyek közben megsérült madarakat javítgatták a szamaritániusok. Létjogosultságát mi sem bizonyította jobban mint a Vörös Erõdben az orrunk elé becsapódó nagy szürke madár.
    Szintén megér egy sétát és egy motor riksa utat az India Gate, környéke rendezett s szép parkok környéke ez, látszik, hogy közel az Elnöki palota, sok a katona ohne koldus. A kettõt összekötõ széles út gondolom felvonulások helyszíne , mi is ezt tettünk. Ez utóbbi kivülrõl látogatható csak természetesen, de pompázatos fotótéma. A Connaught tér Delhi egyik központja, nem messze laktunk így esti sétánk gyakran vezetett oda, ott mindig történik valami, egyik nap divatbemutató volt, valami fotókiállítással, két este pedig folklór fesztivál menõ politikusoknak. Ezzel elég jól jártunk, mert rengeteg táncot, cirkuszt, zenét, népviseletet láthattunk az ország minden részérõl így megspórolva pár napnyi vonatozást. A tér kicsit elegánsabb környéknek minõsül s be is ültünk egy helyre zsebesnaciban és Bangalore-i népviseletben egy nyakkendõs helyre. Szerintem csak a bõrszínünk mentett meg a kidobástól. Sajnos itt már európaiak az árak, nem is ismételtük meg a látogatást a high sociaty-ban. Ellenben benéztem egy McDonaldsba, ahol Indiához idomított hamburgereket és salátákat árultak, borsos ízben és áron. Meggyõzõdtem arról, hogy tényleg nincs marhahúsos burger és kifordultam gyorsan a sok yuppie közül. Kerestünk inkább valami autentikusat negyed annyiért. Bár Jaipurban voltunk a híres csillagvizsgálóban Delhiben is van egy Jantar Mantar, kicsit jobban felszerelve tájékoztató táblákkal. Must see. Amikor nem az imént leírtakat látogattunk akkor bizony shoppingoltunk. A bazár remek hely erre, a kis kioszkokban fémedényeket, kereskedelmi mennyiségû teát, a nagyobb boltokban vicces ruhákat, takarókat, nyomatokat, lámpákat stb vettünk. Tudom ajánlani a Sikh kereskedõket (és a motorriksásokat is) , könnyen felismerhetõek a fejükön viselt pár száz méter színes kelmérõl. Náluk fix árak vannak, ugyan nem lehet alkudozni sem, de meglepetések sem érik az embert, nekünk ez már egyfajta akklimatizáció volt ez nyugati világunkhoz vezetõ úton. A másik fix áras megoldás az Imperial Shop, ami minden nagyvárosban van talán, itt megszabott minõséget lehet csak eladni, viszonylag kevés alkalommal zaklatják a vevõt, valamint kifejezetten magasak az árak. Azonban ha olyasmit akarunk vásárolni ami nem esik szét pár héten belül alkotórészeire akkor feltétlen ajánlom, mi pár remek ajándékot vettünk ott.
    Delhiben kicsit jobban ügyeltünk a repülõ indulásának idõpontjára mint Mamalapuramban így eljött a nagy nap, illetve éjszaka, mert hajnal 4-kor indult a gépünk Isztambulba. Már nem volt érdemes erre az idõre szállodát béreni, hát otthagytuk az Indiai GDP egy jelentéktelen részét tartalmazó hátizsákjainkat a recepción s taxirendelés után moziba indultunk. Bollywood elképesztõ statisztikai adatait nem sorolnám, nagyüzem, ami naponta több nagyfilmmel árasztja el világot. (nem kis fejtörést okozva az imdb szerkesztõinek) A téma legtöbbször ugyanaz, ármány és szerelem. Tánc, zene van benne és szép emberek. Elég könnyû bekerülni az indiai filmbizniszbe, az ügynökök folyton fehér emberket vadásznak az utcákon statisztának, akik jól mutatnak az indián szupersztárok hátterében. Ádámék el is vállaltak egy forgatási napot, ahol is Miss India (nem viccelek!) parfüm felhõjében álldogálva kellett eltartott kisujjal pezsgõt inni. Persze csak akkot ha intettek, hogy Action! Ez ugyan szépen hangzik, még fizetnek is érte, de én láttam a képeket. Lila zakót és lakkcipõt kellett viselniük az idétlen mosolyhoz. Az indiai filmek nekünk talán komolytalannak tûnhetnek, pedig a legtöbbször azok is. A legvéresebb és legszomorúbb történet közepén is egyszer csak valaki feláll és elkezd énekelni, még az sem zavarja, hogy kommandós és géppisztoly van a kezében. Amikor a jegyeket vettük meg kérdeztem a pénztárost mégis mirõl szól a film, de már a kérdést sem értette. Hát fiuk és lányok vannak benne, s szerelmi problémáik vannak – mondta. Mindezek ellenére nem mondtunk nemet, hisz fedélre is szükségünk volt a gép indulásáig, beültünk. A mozi komoly dolog Delhiben, biztonsági õr van, s mindenki a WC-ben dohányzik. Ez lehet az egyetlen megkötés, mert egyébbként az emberek nyugodtan beszélgettek, mobiltelefonáltak, ettek, ittak, mászkáltak a film közben. Õk is komolyan vették akár csak mi. A film? Salaame –E-Ishq, azaz a Szerelem tisztelete, amennyire én hindiül tudok. A filmben vetésforgóban hat (gyönyörû) párocska problémázik az örök kérdéseken, aztán persze összefutnak, mindez remek táncbetétekkel és idétlen mosolyú fehér statisztákkal a háttérben, nulla történettel. Különben rengeteg szép helyszínen s szociális környezetben zajlanak a problémák a fiuk és a lányok között, ugyhogy érdemes megnézni. A periodikusan megjelenõ táncos részek meg egyenesen elbûvölõek, szerintem itt mi elbujdoshatunk a mozgáskultúránkkal. Sajnos a filmet nem tudtuk befejezni, meg a három és fél órás játszásidõ (plusz szünet) is soknak tûnt, valamint a gépünk is épp indulni készült így a vége elõtt leléptünk, de késõbb beszereztem a filmet és megnyugodhattunk, hogy végül mindenki révbe ért.
    Innéttõl ismét csomagokká váltunk a légitársaságok olajozott gépezetében, Isztambulban még emigrált a makkhetes kártyázás közben a pakliból (mert tök ugyanazt a filmet játszották egy hónap elteltével is a DVD shopban). Ennyi.

    #54700 Hozzászólás

    Laca

    Jan 27-28-29 Varanasi (Benáresz)

    Kicsit törõdötten érkeztünk, hosszú volt az út, meg a jegyeinkkel is volt némi probléma és már untam az állomásokat, az elsuhanó falvakat, a szemétdombokat, trágya szárítókat, a hajnalban a mezõn ürítõ emberek látványát. Megérkezés elõtt rutinból elolvastam pár útleírást, próbáltam betájolni magunkat, mert az állomás kisesik a városközpontból. Pár ajánlat után egy vénséges bácsi biciklis riksája mellett döntöttünk mert a feljegyzések szerint a régi részbe nem tudnak bemenni a motorriksák. Mint kiderült a biciklis sem. Emberünk lassan nyugodtan tekerte fel a nem kevés súlyunkat az emelkedõn a város felé, volt hogy sajnáltam már és le akartam szállni hogy megtoljam, de nem adta fel. Az utcák egyre csak szûkültek, végül a tengelyszélesség alá csökkent a két fal távolsága, ugyhogy a bicajt elhagytuk, zsákot felvettük és a szótlan bácsit követtük csendben. Valahogy nem volt kérdés, hova megyünk, rábíztuk magunkat, a biciklis teljesítménye után megérdemelte, hogy megmutassa a kedvenc hoteljét s megkapja ott a vendéghozás után járó baksit. Kis szûk utcácskákon mentünk, balra, balra, jobbra, jobbra, lépcsõn le, lépcsõn fel, el is vesztettem a fonalat valahol. Nagyon magas nagyon régi kõbõl készült házak közt mentünk, egy szentélyt hagytunk el, a szûk lépcsõkön vigyázzni kellet hova lépünk. A hotel egy hatalmas kõ épület volt, körfolyósóval, szobákkal a Gangeszre, nem olyan drágán. Megvártuk amíg a kéretlen kerítõnk megkapta a fizettségét, de mi azért körülnéztünk pár helyen a környéken. Nem találtunk jobbat, hát megalkudtunk, maradtunk.
    “Benáresz vénebb a történelemnél, vénebb a hagyománynál, vénebb még a legendánál is – és kétszer olyan vénnek látszik, mint mindhárom együttvéve.” Ez ugye minden Benáresz útleírás kötelezõ kezdõ mondata Mark Twaintól, nem szeretem az idézgetést, de itt tényleg valami fantasy-ba illõ távoli, misztikus hangulat lengi be a várost, amit egy darabig nem tudtam hova tenni.
    A Gangesz parti óvárosi rész India egyik legõsibb vallási központja, ami a muszlimoknak Mekka az a hinduknak a Benáresz, életükben egyszer el kell jutni ide s megmerítkezni a szent folyóban, megtisztuláson részt venni, s ha mást nem itt végigjárni az (ideiglenes) nemlétbe vezetõ utat, ami a folyó partján a halottégetéssel ér véget. (Kezdõdik el?) Külön iparág fejlõdött ki erre az évezredek folyamán a legnagyobb halottégetõ gátak környékén, minõségi szolgáltatást lehet vásárolni, halomban állnak a különbözõ faanyagok, annak akinek a családja meg tudja fizetni. S a vízparton folyamatosan ropognak a máglyák, terítik a hamut, Van is ez miatt egyfajta különös, hm, illat a levegõben, ami alig megszokható. Akinek kényes a gyomra költözzön kijebb.
    A különös hangulathoz különös lakótársak illettek, pont mint egy misztikus regényben, fenn a teraszon beszélgettünk Olgával, az orosz lánnyal aki házasoni jött ide, de miután a võlegénye megmerítkezett a Gangeszben, megkattant s lelécelt hátizsákostul (csoda, hogy túlélte), volt egy amerikai srác aki csendes pöfékeléssel valami szerelmi bánatán akart túllenni, egy vidám indiai meg kenderfüstön át nézte órákig a partról felszálló füstöt. Hiába no, jó helyünk volt nem messze az egyik legnagyobb halott égetõ gáttól. A Gangesszel különben azt mondják vigyázni kell, nem nagyon van benne ugyanis víz, annál inkább instant holtak, kis ravasz bõr alá bújó élõsködõk és pár trillió baktérium. Ezen riasztó közegészségügyi adatok ellenére mítikus tett és kötelezõ lelki gyakorlat a gátak lépcsõin való rítuális megfürdés, amit nap mint nap ezrek tesznek meg. A lépcsõkön mindenhol zarándokok ülnek, kis csoportokban figyelve egy-egy talpig hamuba öltözött szent ember elõadására. A vízen kis csónakok százai furikázzák a bátrakat akik vízre szállnak, mi nem mertünk, szerintem apróbetûs kizáró tétel volt valahol a biztosításomban. Az ott töltött két nap egyikén a gátakat látogattuk sorra, betérve egy egy templomba, vagy megnézve egy szertartást.
    Különösen megható esténként a “Ganga Puja” spirituális élménye ahol a szertartásmesterek gondosan begyakorolt mozdolatokkal, füstölõkkel, gyertyákkal mondanak köszöntõt a szent Gangeszhez valami csodás zenei kisérettel. Ezt követi az áldozati gyertyák folyóra engedése kis levélhajócskában. Majd vacsora egy kicsit odébb valami kevésbé füstös helyen. A város lakói kevésbé agresszív turizmus politikát folytatnak, egészen élhetõve téve a helyet, nyugodtan lehet járni-kelni az utcákon a hatalmas tömegben. Annyira sokan voltak egyes részeken, hogy gyakori volt a gyalogos forgalmi dugó, amikor már gyalogosan is állni kellett, mert mondjuk épp egy elefánt húzott át a színen s neki mint tudjuk balról is elsõbbsége van. Hát igen, nem csak a halál szmorkás hangulata (s illata) lengi át a várost, gyakoriak itt az esküvõk is, nem kis felfordulást okozva. Gondolom vagány lehet Benáreszben esküdni. Különbözõ méretû menetekkel találkozni, volt csupán négy motorriksából álló szerény menet is, de volt olyan ami körbeérte a teljes belvárost s a következõkbõl állt: legelõl egy vaskocsin a robbanás elõtti pillanatokban leledzõ dízel generator halad, hatalmas zajjal és az õt megzabolázó (értsd olajjal és vízzel etetõ) személyzet, ebbõl mindkét oldalon hosszú kábelkötegek csúsznak a porban amik színes leplekbe öltözött asszisztenseken végzõdnek. Nekik semi más dolguk nincsen, mint a fejükön egy kisebb karácsonyfa méretû öntöttvas installáziót hordjanak, villogó lámpákkal. Ez két oldalról határolja az ifjú párt a lovaskocsiban és a menetet. Mögöttük lépdel egy csorda elefánt hátukon a lakodalmas menet bõszen fényképezõ további részével. A hatás frenetikus, a generator dübörög, a kapcsoló tábla szikrákat hány, a víz felforr, a lámpák villognak a fejeken, trombiták harsognak, fáklyák füstölve égnek, az elefántok sem nyugodtak túlságosen ebben a hangzavarban, így mi sem mentünk közelebb.
    Ha ekképpen kigyönyörködtük magunkat Varanasiban egy alternative program, ami segít kiszellõztetni a tüdõt is, a közeli Sarnath városának meglátogatása. A hely arról híresült el, hogy Buddha itt tartotta elsõ beszédét cirka 2500 évvel ezelõtt. Kiutazni motorriksával kell (70 rupi), ebédelni a tetõn valahol. Sok itt a látnivaló, aki nem tervezi végiglátogatni az összes buddhista országot annak különösképp szerencsés, mert a hely szentségére tekintettel mindegyik építetett egy Sztúpát a maga stílusában. Van itt még botanikus kert, krokodilok, mókusok. és Pazar vegetáció.
    S itt új mondatba kezdve emlékeznék meg a hús vér szerzeteseknek otthont adó Tibeti közösség ingatlanáról. Nem csak szép színes imamalmokat fotózhatunk hanem tessék elolvasni mit írnak le a jelenleg Tibetben zajló botrányos eseményekrõl. Kikérdezem!

    Dióhéjban ennyit Varanasiról a városról ami álmodik.

    PS: A LP nem mond hülyeséget azzal, hogy itt lopósak a majmok. Az egyiket úgy kellett kizavarni a szobából egyszer. A csipkés falakon, és teraszokon át simán bemásznak minden szobába, megeszik az almákat, fogat mosnak a fogkeféddel és leformázzák a memóriakártyákat, ugyhogy tessenek zárni a spalettákat.

    #54699 Hozzászólás

    hunglider
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Help

    Kérlek, segítsétek diplomamunkámat a következõ rövid kérdõív kitöltésével:
    http://www.ripet.hu/feedback.php?kid=ba1cuwdhaqtqvqus

    #54698 Hozzászólás

    Laca

    melyben utazóink ismét zavarba kerülnek az idõvel

    Jan 26, Péntek – Agra

    Valami kora hajnalban jött volna az a vonat ami minket Agrába visz, igazából az útról már sokra nem emlékszem, csak a felismerésre a leszállás elõtti pillanatokban, miszerint A Taj Mahal az szent muzulmán hely és mint ilyen zárva tart ima napon azaz pénteken. Persze, véletlenszerûen utazgattunk erre arra, na de ennyire? De valahogy azért annyira nem rendített meg a dolog, a Taj Mahal ugye a India jelképe s mint ilyen meglehetõsen turistás is. Valahogy nem bántuk, hogy kimaradtunk a programból (vagy csak savanyú a szõlõ?) és a millió egyébb túristából.
    A látványosság mértékével volt mérhetõ a ránk csapó ügynökök száma is, elég sokat vitatkoztunk, mire bejutottunk a városba, konkrétan valakit majdnem orrbavertem, de azt hiszem ez az én hibám lett volna ha megtörténik. A Taj-Mahal környékén van egy viszonylag tetszetõs negyed, kedves ki szállókkal, meg parkkal, tetõteraszokkal. Ki is néztünk egy ilyen szállás-tetõterasz kombót, jó rálátással a céltárgyra és kajáltunk is egy kellemeset. A tulaj elmondta hogy valami véletlen folytán egyszer bekerültek a LP-be s ez azóta nyugodt öregkort jelent neki, sok sok vendéggel. Az utcán közben valami fesztivál kerekedett, hatalmas zajongással áramlott a tömeg, a hangszórók, lámpák és az autó a zenésszel. Megreggeliztünk a Taj Mahalra nézõ tetõteraszunkon s közben megszemléltük ahogy valaki a szomszéd tetõn törökülésben megfürdik, egy köcsög vízzel. Biztos már hiányzott neki a monszun. Különben ha lenne tetõteraszom én sem cselekednék másképp.

    Halvány elképzelésink voltak, hogy mit is csinálunk ma s ezt a gondolatot szerettem volna megosztani az utca népével is. A bejárattól csupán pár lépést sikerült haladni mielõtt kialakult volna a motorriksa dugó körülöttönk, nem volt ugye Taj Mahal nap, így kevés volt a potenciális ügyfél az utcákon. Sajnos elég Agrasszíven nyomulnak itt a népek, így hamar tul akartunk lenni az egészen, be is ültünk valakihez, de mint kiderült egy szót nem értett meg a mi halvány elképzeléseinkbõl, így egy sarok után megváltunk egymástól. Egy szûk utcácskán elsétáltunk a a már fennt említett India No.1 látványosság kapujához, konstatáltuk, hogy bizony a kígyózó sorok tényleg a bebocsátásra váró hithû muzulmánok s a LPnek ezúttal is igaza volt a nyitvatartást illetõen. Így maradt az A terv, miszerint megnézzük a Taj Mahalt hátulról, erre a célra kerítettünk egy motorriksást, aki a szokott trükkel jött persze. Nagyon olcsón elvisz minket bárhová, csak nézzük meg az unokatestvére/druszája/öccse stb. kis ajándékboltját. „Just to see, not to buy” of course, sóhajtottunk, hát legyen, kicsit válogattunk a sok színes kelme és handycraft között, de a mondat második feléhez ragaszkodtunk és nem vettünk semmit, ami láthatólag letörte a szállítmányozónk lelkesedését. Hiába no, az Arany háromszögben teljesen kapitalista szemlélet uralkodik már, s ennek pont mi a nyugati turisták vagyunk az okozói a mi kis pénztárcánkkal. Végülis ha morogván is, de elvitt minket a célunkhoz, ami jó választás volt, a Taj Mahal hatalmas tömbje mögötti részre vitettük magunkat. Szép hely, egy folyómeder, benne nomádok legeltetnek négylábú dolgokat, hatalmas kontrasztot képezve a mögöttük lévõ építészeti csodával. Azért voltak mások is akik nem olvasnak LPt idõben és szintén innét gyönyörködtek a csipkézett falakban, kicsit játszottunk most mutasd meg-et a pásztor gyerekekkel, elosztogattuk ami ehetõt a zsebünkben találtunk, majd morcos riksásunkal visszandultunk a magányos zsákjainkért. Igazából el is ment a nap, s a vonat nem vár, kiindultunk az állomásra, elõtte bevásároltunk olyasmit ami le volt fóliázva meg innivalót, hisz hosszú utazás várt minket Varanasiba. Agra nem maradt meg a szivem csücske a zajos, rámenõs embereivel, Taj Mahalt pedig majd legközelebb, talán.

    A vonaton nyugi volt, ebben a viszonylatban kevesebben utaztunk, pár indián néni lábgyûrûiben gyönyörködtem elalvás elõtt.

    #54697 Hozzászólás

    Laca

    itiner

    Hampi jó elidõzni, nyugis, tisztább, és nagyon nagy terület.
    Badamit kommandó stílusban, annyira azért az a környék nem élhetõ, lassú is megközelíteni. Mysore látnivaló, de egynapos, piac, maharadzsapalota, templomok, de minnél délebre jutottunk, annál jobban tetszett. Ez mondjuk errefele sincs másképp.

    #54696 Hozzászólás

    SimonG

    köszi

    Goa lesz mindenképp
    elsõre Anjuna, szilveszteri buli majd késõbb Palolem
    Badami Hampi nem jo elidõzni?
    Mysore környéke?

    #54695 Hozzászólás

    Laca

    jó a Goa

    Hello,

    Én bármikor szivessen eltöltenék ismét egy hetet Goán, a pálmafák, homok és a laza hangulat pihenésre elég jó. (s a Dum Alu Kashmiri a Rendez Vous nevû helyen persze), igazából onnét délre sem lehet annyira rossz, ha nagyobb nyugira vágyik az ember, anno Gokarnát ajánlották. Mások meg lecövekeltek egy tengerparti magányos szalmakunyhóban.
    Én még szivessen elidõznék Keralában, a hegyi részeken Uttar Pradeshben (Nepállal egybekötve), vagy Rajastanban. Több terv mint kolbász.

    #54694 Hozzászólás

    SimonG

    Goa-Hampi

    Szia!

    Nagyon tetszett a leirasod.
    Mi most megyunk egy honapra. Ha igy utolag visszagondolsz akkor mit javasolnal nekunk leginkabb, ha Bombayba erkezunk. Delhi kornyekere nem akarunk felmenni, ott mar voltam.
    Nyaralni Goa-n a legjobb?
    Hampi-Badami-ig biztos lemennenk.

    Kosz,

    SG

    #54693 Hozzászólás

    Laca

    Jaipur

    Jan 25, Jaipur

    Kihasználva egy pillanatnyi csendes percet kora reggel, gyorsan leléptünk a szállásról (asszem 200 rupi volt kettõnknek) s a környék utcagyerekei csodálatára (Európai zarándokok?) útnak indultunk. Mivel este kocsival érkeztünk, volt kis gond a koordinációval, de hamarosan megtaláltuk a helyi MG road-ot s képbe kerültünk. Gyorsan átjelentkeztünk egy klasszikus gyarmati idõket idõzõ hotelbe (400 rupi), hogy a szállásunk és a vonatjegyünk ismét szinkronba kerüljenek egymással s a hátizsákok is kipihenhessék a zûrös éjszakát. A hely kopott volt, de nyugodt és központi fekvésû, saját étteremmel.(oh, a reggeli omlett) Addig is, s azután is annyi ügynök és önjelölt guide akart megismerkedni velünk, hogy az LP ajánlására is befizettünk egy vezetett túrára a Rajastan Thourism-nál. Ez a helyi IBUSZ és megéri a pénzét, mert a látnivalók tényleg nincsenek közel, s az idegenvezetõt látva gyorsan távoznak a mindenféle árusok és gájdok. 11-kor indult a buszunk, addig felkészültünk a melegre s lassan nyugtáztuk, hogy a többi utazó mind-mind Indiai „hazai” turista, ami nem volt rossz, mert kedvesek voltak, beszéltünk pár szót, s mindig elõre engedtek. Kis nyitott buszunk lett, angol idegenvezetés (és nem csak miattunk!) aztán nekivágtunk a városnak, A látnivalókat részletezze egy utikönyv én csak felsorolnám, ha szabad lesz. Ugye a város tudatos várostervezés gyümölcse egy tudós maharadja mûve; Albert hercegrõl és az angolok iránti lojalitásról is ejthetnénk pár szót akár, aztán nem maradhat ki a maharadja palotája (a vicces õröknek adhatna pár rupit valaki, ha már nekem nem sikerült) s az Amber Palace: a városon kívüli hatalmas palota/erõdrendszer, itten lehet kérem elefántogolni is, ha tetszik, Szelek Palotája, Jantar Mantar. Ez utóbbi lenyûgözõ, csillagvizsgáló távcsõ nélkül. Különbözõ kõböl készült szférák, ívek és tornyok segítették az akkor kor (kb 16-17. század) tudósait, hogy megfigyeljék a csillagok, bolygók, kométák mozgását s alakítsanak ki valamilyen világképet. Ha nem is volt tejesen érthetõ a vezetõnk által beszélt angol akkor hozzáolvastunk. Megkérdeztem tõle mért van a rengeteg papírlap a fák tetején. Azok papírsárkányok- mondta. Nemrég volt a Jaipuri sárkányfesztivál. Aki esetleg látta a nem régen játszott filmet a témában, akkor annak nem mondok újat arról, milyen fanatizmus és lelkesedés kiséri ezt a sportot a világ keleti negyedében. Jaipurban azt tûnt fel, hogy rengeteg szétcafatolt papírdarab borítja fákat s a lelógó zsinegek oda ne illõ indahálózattal borították a háztetõket, növényzetet. Ezt szóvá is tettem, s elmondták, hogy nemrég volt a sárkányeregetõ fesztivál a városban. Gyakran látni az utcán, teraszokon, mezõkön srácokat vagy épp komoly felnõteket akik egy kb A3 méretû papírlapot két hurkapálcával a közepén összeerõstve reptetnek meg a gyenge szélben. Vékony zsinóron húzzák fel, a deltoid sárkány végén hosszú papircsík a farka. Nem tudom, pontosan hogyan irányítják, de a valahogy a sárkány vagya felfüggesztése asszimetrikus lehet, mert simán reptetve az egyik irányba fordul megrángatva pedig a másik irányba. S hogy ebben hol a sport? Kérem ez versenysport, sõt küzdõsport. Egy-egy ilyen fesztiválon –a Makar Sankrant-n, vagy épp csak egy jó szeles vasárnap délután megtelik a város ege ilyen sárkányokkal, ahogy izgatottan köröznek, forognak jobbra-balra. Elõbb utóbb közel kerülnek egymáshoz s akkor kezdõdik a csata, a két irányító próbálja úgy a másik sárkányának a zsinórját elvágni, hogy a sajátja sértetlenül vészelje át a küzdelmet. Ahogy hallottam valahol még a zsinór sárkányhoz közel esõ részét is üvegporba mártják, hogy könyebben eldörzsölje a másikat. A vesztes sárkány egyszerûen leesik, a gyõztes pedig újabb kihívó után néz s pár óra után csak egy marad mind felett… [Szakirodalom: http://www.drachen.org/pdf/KitesinIndia.pdf%5D
    De menjünk vissza Jaipurba, ahol már jól értjük a rengeteg papírdarabot a fákon. A csillagvizsgáló után kis csapatunk még meglátogatott egy Krishna templomot és az õ szertartását, majd visszavittek minket a kiindulási pontra. Az este további részében a utcai árusok színes vackait szemléltük és ettünk valami egészen konszolidáltat a szállóban majd jött a kedvenc rész, az alvás. Valami sárkányosat álmodtam.

    #54692 Hozzászólás

    Szia Laca!

    Nagyon élveztem a beszámolódat eddig is és várom a folytatást, fõleg, mert most értél ahhoz a részhez, amit mi is meg szeretnénk tapasztalni egy pár hét múlva. Remélem, még az elindulásunk elõtt olvashatom a tapasztalataidat.
    Ja, és az is érdekelne, mire céloztál, amikor Ádámék hazaérkezésérõl ejtettél néhány titokzatos szót. :)

    #54691 Hozzászólás

    Jokhang

    Vadat, s halat, mi jó falat…

    Szia Laca, nos a vadászat szó a legmegfelelõbb erre. Ûzött vadakat keresnek, s ha találnak… Nekünk is volt részünk benne. Egyébként biztos jót akartak, csak nekik fogalmuk sincs az európai állapotokról, nem ott nõttek fel. Ami nekünk igénytelen, az nekik hétköznapi luxus. Mármint fedél a fejük felett. Ha még nem láttad, nézd meg: Slumdog Millionaire. Én imádom. Ez, Az India.

    Namaste.

    #54690 Hozzászólás

    Laca

    Chennay-Delhi-Jaipur

    Jan 24, Chennay-Delhi-Jaipur

    Így leírva bizony kicsit erõsnek tûnik ez a program egy napra, de még mi sem tudtuk, hogy ez lesz a napi itiner amikor kicsit bizonytalanul bekopogtunk az adott rendszámú autó ablakán Mamallapuram fõutcáján hajnalban. Innét már minden ment magától, ismét része lehettünk az olajozottan mûködõ India ritka élményének. Vittek minket, becsekkoltak minket, elrepítettek minket. Chennayról sokat nem tudok mondani, csak a reptéri várót ismertük meg, egy jó adag businessman és IT manager közt vártunk az elszállításra. A repülõ kicsit zsúfolt volt, de célnak megfelelt, itt nem kiabált velünk a kaller és biztosan volt ülõhelyünk.
    A napsütötte és tiszta-nyugodt dél India után Delhi kicsit sokk volt. Szmog, folyamatos dudálás, millió ember, lökdösõdés és az emberek.Hááát.. Reptéren már tudtuk mi a módi. Olvastuk a könyvben. A taxisokat kerültük s irány a New Delhi Train station busszal és gyalog, kicsit morcosok voltunk talán, nem hittünk a motorriksáskarajnak. Aztán a gyanu bizonyossággá vált, amikor is megpróbáltuk megkeresni a tourist quota-t az állomáson, ugyanis a bejáratnál elõzékenyen ügynökök karjaiba kergettek minket amikor a jegyirodát kerestük. Ez elég erõs volt így kora reggel. Második körben meglett az intézmény az emeleten (nem zárt be, nem égett le, nem telepítették át, bárki is mondja, nem kell elhinni) ahol már elég kulturáltan bántak velünk, sorszám, mûbõr székek. Úgy nézett ki, a hogy a bevett Jaipur-Agra-Delhi kör mellett marad még idõnk valami nagyobb dobásra, ehhez kértük az LP és az éppen elénk kerülõ ezredik indiai segítségét (1 millió ember dolgozik az Indiai államvasutaknál!). Elsõre Shimlába a hegyi városba szándékoztunk menni a híres vasúttal a Himalája oldalában. De nem véletlenül híres ez az útvonal sajnos egy hétre elõre sem volt már jegy, így A-verzió után jött a B terv: Varanasi, a Gangesz, a spiritualizmus és halotti mágják városa. Némi tamáskodás után összeraktunk egy pár napos vonatjegy kombót és odakinn kicsit már határozattaban röhögtünk a kéretlen ügynökök arcába, büszkén lobogtatva a jegyeinket. Most átutaztunk hát csak Delhin, a délutáni Jaipur járatig volt még idõnk, de erõnk az már nem, ugyhogy bevackoltunk egy gyorsétterembe és a vonatra várók szemlélésével szórakoztattuk magunkat. Elég volt ez a pár hét ahhoz, hogy ez az unott nézelõdés bõven kitöltse unalmas perceinket. Késõbb a peronon találtam egy vaskos kötetet egy árusnál, ami tartalmazta India valamennyi vonatjáratának menetrendjét. Kb egy órát késhetett a vonat, mert kb pont ennyi ideig tartott megérteni, hogy is mûködik a menetrend. Pont amikor már élveztem volna az olvasást, állt be a vonat. A vonat kivételesen nem volt zsúfolt, egy kisvárosban egy konszolidáltabb fiatalember ült a fülkénkbe, látszott, õ most vidékrõl megy a városban, rendezett ruházat, európai modor. Beszélgettünk valamennyit, nehezen értettem amit a vonat zajban mondott jellegzetes indiai angoljával, mint kiderült orvos s ami még nagyobb szó: állásban van. Mondta, tizesével várnak a helyére a medikák. Panaszkodott a kasztrendszerre, hogy India sosem fogja ezt lerázni magáról, nincs átjárás köztük s a szegények még szegényebbek lesznek, a népesség meg megállíthatatlanul nõ és nõ. S mintha csak a mondatok díszlete lenne, közben szegény poros falvakat hagyunk el, ahol trágyával fûtenek és a szeméthalmok közt játszanak a meztelen kölkök. A következõ kisvárosban a fõutcán pár kérõdzõ tehén közt krikettet játszanak, valaki dob egy rongylabdát, a másik próbálja eltalálni, kevés sikerrel. Ráterelõdik a szó s ezentúl már szó sincs politikáról, vagy a szociális érzékenységünkrõl, egy jó fél órás rajzokkal illusztrált elõadást kapunk mi is az a krikett s miért kellene szeressük. Nem gyõzött meg. Nekem még továbbra is pocakos emberek álldogálását jelenti a fehér vonalon, nem sportot. Aztán háziorvosunk leszáll, s mi robogunk tovább Jaipurba. Ez a környék már nagyon turistavadász és épp vadász szezon van. De nincs is nehéz dolguk, a gyanútlan vad hátizsákkal tódul ki a pályaudvarról és mivel nem ismeri az adott helyszínt hát kiszolgáltatott. Kicsit itt kikeltem magamból, mert körülnézni sem tudtunk a körbeálló alkuszoktól, így elindultunk valahova a semmibe, egy amerikai srác is sántikált velünk, neki célja volt, nekünk térképünk hozzá. Fura alak, inkább leáll dumálni a sok õrülttel és aprólékosan megmagyarázza, miért is nem ül be most a motrorriksájukba. Aztán kiderül, hogy pár napja van csak itt, így már érthetõ a viselkedése. Elõtte thaiföldön volt segédbúvár valami bázison. Most meg valami nõt keres, onnét a cím, megyünk egy hostelbe. Megnézzük a helyet, tele voltak, de drágának is tûnt, aztán persze találtak egy helyet, de nekünk volt gyanus, a tetõtérben, közvetlen a cserepek alatt kellet volna lakni, minden huzat és hangszigetelés nélkül, hát kimentünk az utcára ismét, szállást vadászni. Aztán persze minket vadásztak le egy sötét utcában, de elõtte egy érdekes intermezzo: odajött egy indiai és megkérdezte merre van az Oktogon, na jó, nem pont azt, de valami helyi csomópontot keresett Jaipurban, megnéztük a térképen, tanácsot adtunk, megköszönte, majd szépen elballagott. Nem akart fotót, nem voltak eladó képeslapjai, nem akart skúlpent és még motorriksája sem volt. Döbbenet. Ezután jött valami olyasmi történt amit azóta is kicsit meredeknek tartok, jött egy csapat suhanc egy kisbusszal és olcsó szállást igérve (s közben önzetlen szeretetükrõl biztosítottak minket) beültettek maguk mellé. Gyakorlatilag elraboltak minket, de próbáltuk egymást hangos szóval meggyõzni, hogy nem, nem ez történik éppen. Jaipur egy sötét környékén szálltunk ki, s valóban, a srácok nem hazudtak, valóban szerethettek minket (meg a pár rupi ügynöki jutalmat) mert egy szálló bejáratánál voltunk. Valamiért ez nem volt szimpatikus, nekünk, s rámutattunk egy kék neonnal kivilágított másik szállásra. Furcsán néztek ránk, hogy nem, ez nem nekünk való, majd otthagytak minket. Nem értettük a dolgot. Becsekkoltunk, olcsó volt, egyszerû, mi meg fáradtak így a szó szoros értelmében szemet hunytunk a higénés hiányosságokon. Aztán hajnalban megértettük, hogy ez valami átmeneti szállás lehet zarándokoknak, mert arra ébredtünk, hogy pár száz ember ostromolja az épületet hajnal 4 fele, s mindenki be akar jutni. Megjöhetett a váltás, a busz, a vonat, szekérkaraván, vagy akármi. Sajnos kb a tömeg felének sikerült is bejutni és odabbenn visszhangoztak. Mi már semmin nem csodálkoztunk, kihúztuk reggelig valahogy.

    #54689 Hozzászólás

    Jokhang
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Köszönöm,

    hogy megtisztelsz engem és másokat is a folytatással.

    Várom Észak Indiát és a kalandokat…

    Namaste

    #54688 Hozzászólás

    Laca

    Jan 23,

    Jan 23 Mamallapuram

    Szép napos nap volt, egy tengerparti kifõzdében ettük a gyógyító omlettet és ittuk hozzá a Masala teát, kicsit körülnéztünk a halászfalus részben, a hálót javító öreghalász (és a tenger) valamint a sok színes bárka remek fotó témák voltak. A délelõtt nyugodt szépségét valami jó kajával akartuk megkoronázni ki is néztünk az LP-bõl egy tetõteraszt (panoráma a parti templomra s remek birjani) amit dicsértek. Nem volt ott senki csak a házigazda hölgy, aki megnyugtatott, hogy rögvest elküld a szakácsért. Komikus jelenet volt, hogy próbálta leírni amit rendeltünk, de a vége az lett, hogy mi írtuk fel a rendelést, gyanítom azért mert neki problémái voltak az írással. A kaja nem volt sem elkápráztató, de a panoráma valóban elvehetetlen. Folytattuk az idõ lassú folyásának szemlélését s kifordítottuk a szerepeket: elmentünk indiaiakat nézni a partra. Az emberek fürödtek és szárikat mostak valamint szári-tottak (bocs) a napsütésben. Nagy volt a zsibvásár, a homokból egészben sütött rákokat és halakat árultak, de valahogy nem kértünk belõle. Itt érdemes megjegyezni, hogy az úszás mint olyan nem nagyon népszerû az Inidiaiak körében, az okát nem tudom, de talán nem is tudnak úszni. A tengerbe csak addig mennek be amíg ki tudnak evickélni onnét. Én a magam részérõl egy kiadós úszkás mellet döntöttem, de végülis nem mentem annyira be a Bengáliba, mert amint vízbe mentünk rengeteg érdeklõdõ figyelte mit is csinálunk mi ott s ez egy kicsit zavart, mert mi lesz ha mondjuk az én „free style” úszás stílusommal megzavarom õket s mondjuk ki akarnak menteni.. aztán kész a tömegszerencsétlenség. Ugyhogy csak élveztük a Bengáli tenger méteres hullámait és próbáltunk elvonatkoztatni a figyelõ szempároktól. Jó hogy itt nem voltak annyian mint Goán, a végtelenbe tünõ homokcsíkon alig lézengtek. Még körbekerültük a falut, voltak romok kicsit kijjebb is, sajnos egy önjelölt vezetõt is sikerült kifognunk, aki nem, nem pénzért, dehogy, de aztán mégis… nem tetszett a rámenõssége így nem kapott pénzt. Körbejártuk a kõfaragókat mégegyszer, megcsodáltuk a türelmüket, ahogy ülnek egy köbméter kövön s tudják, hogy abból egy hónap alatt lesz majd csak egy Brahma a sok kopácsolástól. S persze kisértésbe estünk, hogy vegyünk ezt azt, de aztán gyõzött a józan ész: talán nem kéne kilós köveket cipelni az út hátralévõ részén. Még hátravan Észak-India. Apropó, igen. Némi szakadás látszik most itt a történet folyásában, hisz jelenleg a kõfaragókkal lógunk itt Délnyugat Indiában a tengerparton… akkor, hogy lesz ebbõl Taj-Mahal és Gangesz? A titok nyitja (akkor még azt gondoltuk) az, hogy még Goán vettünk fapados belföldi repjegyet a Decca Airlinesre, Chennayból Delhibe. Az ott akkor elég olcsó volt. A kõfaragók utcája után kiültünk teázni, a repjegy megnyugtató érzésével a zsebben. Aztán valami kezdett nem stimmelni, hollisztikus utazó révén ritka az ilyen, de elkezdtem számolgatni a napokat és valami nem állt össze. Amikor kijött a tea akkor megkérdeztem a pincért, ugyan milyen nap van ma. Gõze nem volt de megigérte utána néz, majd pár perc múlva visszajött, és megerõsítte a sejtésemet, miszerint nem az a nap van amit eddig hittünk. Valahol homokszem került a gépezetbe, vagy Mamallapuram túl jó hely, mindenestre a gépünk már aznap reggel elrepült Delhibe. Nélkülünk. Döbbenet… hogy repül az idõ. Röpke válságstábot alakítottunk, mert bukni látszott a következõ pár nap, de India nem lenne India, ha nem sietne segítségünkre egy éjjel nappali utazási ügynök személyében. Az mondta szerez nekünk jegyet a reggeli gépre. Helyfoglalás errefele pont úgy megy mint máshol, azaz végigklikkeli az ember az adatait egy weboldalon, majd kifizeti a zsét. Nem is ment volna ez másképp, de így az éjszakában nekünk csak számitógép nélküli ügynök jutott aki azt találta ki, hogy van egy cimbije Chennay-ban aki majd klikkel helyettünk és a megerõsítésre váró oldalakat, majd mind elfaxolja, hogy mi nyomjuk meg az OK gombot – virtuálisan. Sosem webeztem még faxon, valakinek specifikálni kellene ezta protokollt is. Így lett jegyünk és megszabadultunk egy jó adag pénztõl, de a terv legalább tarthatóvá vált. Willy Fog sem tett volna másképp. Persze nem ügynök az akinek nincs taxis ismerõse így a reggeli transzferünk is megoldódni látszott egy idõs bácsika és annak még idõsebb gépjármûve által. Biztunk benne, hogya bácsika tényleg ott fog aludni a kocsiban a fõutcán hajnalban, a két tízszámjegyû szám tényleg a repjegyünk Delhibe s emígyen megnyugodva zártuk ki a szúnyogokat a légtérbõl.

    #54687 Hozzászólás

    Jokhang
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Laca

    Léccci-léccci folytasd, ha jól számolom még van 8-10 nap hátra.
    Én lassan öt év távlatából kezdtem el leírni nepáli-tibeti-indiai összesen négy hónapos élményeimet. Úgyhogy fel a fejjel, amire még emlékszel, arra nagyon kíváncsi vagyok, élvezettel olvastam minden szavát.

    Namaste

    #54686 Hozzászólás

    Laca

    Jan 22 M.

    Jan 22 M.
    Másnap vidám napra ébredt aki ébredt, nekem alvás hiányában nem volt éberedésem. Gyorsan kifizettük a szakállas tulajt (szerintem azóta is azzal reklámozza a helyet, hogy egyszer még európaiak is laktak nála) és leléptünk más szállást keríteni. Reggel könnyebben ment azért, maradtunk egy 400 rupis helyen, ami primitív volt ugyan de a rács az ablakon és a folyóvíz bizakodásra adott okot.
    M. (továbbaikban Mamallapuram) sok szempontból figyelemre méltó. Kellemes ötvözete az évezredes romoknak, letûnt civilizációk emlékeinek, a tengerparti halászfalunak és persze a youth hosteleknek. Indiában – és világszerte , a kõfaragók precíz munkájáról híres a hely. Éjjel nappal köveken kopácsolnak a mesterek és segédek, több ezer istenük egy-egy népszerûbbikét szabadítva ki kõ börtönébõl a napvilágra, hogy az majd valahol Delhiben, Bombayban, Mauritiuson avagy New Yorkban álldogáljon egy tehetõsebb indiai háziszentéjében. Olcsó itt a munkaerõ, ha valaki kõszobrot venni jön Indiába itt biztos megtalálja a számítását. Aki nem kõszobrász, az halász, a tengerparton sok színes bárka áll, s hajóznak ki naponta a halászok a hálóikkal. A maradék népség a turistákat pumpolja, van itt minden, éttermek, hostelek, tetõteraszok, teázók, kereskedések, úri és hölgyszabók. Az egyikkel meg is próbáltam varratni egy ágyra való szunyogháló félét (élt bennem az elõzõ éjszaka rémálma), de valami olyan hosszadalmas és értelmetlen alkudozásba mentünk bele, hogy inkább otthagytam, mert komolytalanok voltak. Mamallapuram szintén több napos program, itt kérem kõtemplomokat szokás nézni, élvezni a tengerpartot és elvegyülni a fõutca zsibvásárában. Ez utóbbi már nem része az UNESCO világ kulturális örökségének, de a többi igen. A helyi specialitás az egy (monolitikus) kõdarabból kifaragott komplett kis szentélyek. Ilyen a „five rathas” is, ami külön belépõdíjjas, de stoppos életformának hódolók a kerítésen kívülrõl ugyanolyan jól megnézhetik/lefotózhatják. (Na meg azok is akik ilyen méregdrága szállásokra költik a pénzüket mint mi) Természetesen itt látható a világ legnagyobb egy kõbõl kifargott csendélete is, sok sok történéssel, Gangesszel és istenekkel, de ezek ecsetelését inkább az utikönyvekre hagynám. A területet bejárva sok helyen lehet találkozni a valamikor megkezdett, de be nem fejezett kõfaragásokkal, amin látszik, hogyan lesz egy 10 méter átmrõjû kõbõl oszlopcsarnokos sziklatemplom harcoló Shívával. Az este táncfesztivál volt (bár gyanítom egész szezonban az van). A Chennay-i tánc egyetemre (!) járók elõadásait láttuk, élõ zenei kisérettel. Az Indiai tánc eddig nehezen befogadható volt számomra, de itt kezdtem megérteni. A táncok folyamán egy-egy mítikus történetet adnak elõ, amikben istenek, szeretõik és közemberek szerepelnek. Nem csak abban a szerencsében volt részünk,hogy a táncosok szép angolsággal elmondták az épp következõ tánc történését, hanem ekkor már tudtuk nagyjából melyik istennek milyen szerepe, hatalma volt, kezdtük megérteni az Isteni családfák bonyolult relációit. Így egészen más volt már minden, a táncfesztivál – a beszéd nélküli történtemesélés – órákig lefoglalt minket. Talán csak annyi szünetet iktattam be, hogy felderítsem a városnak azon részét ahol a helybéliek vásárolnak. Semmi különös nem történt azon kívûl, hogy jól megnéztek. Viszont bagóért vettem egy szép csinos moszkitóhálót. Megrökönyödésemre itt nem az volt a kérdés, hogy nincs, de majd varnak nekem a szomszédban selyembõl és dollárért, hanem visszakérdezett a fickó a pult mögül, hogy OK, akkor milyen színût kérek. Kaján vigyorral gondoltam a hoppon maradt éhes szúnyogokra és a nyugodt alvásra. Így is lett.

    #54685 Hozzászólás

    Bogyó

    Fojtatás ?

    Szeva Laca.
    Nagyon élveztük az eddigieket, és várjuk a folytatást !

    #54684 Hozzászólás

    Laca

    email

    van emailem és nem félek használni

20 hozzászólás megtekintése - 1-20 / 43
Hozzászólás: India 30 nap, 2007 január
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.