Két hét Jordániában, 2003 nov/dec

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Két hét Jordániában, 2003 nov/dec

  • Indította
    Témakör
  • #1055 Hozzászólás

    László

    Visszapillantás, Elõzmények, Felkészülés

    Mikulás napja van, hideg barátságtalan az idõ itt Budapesten. Furcsa így hirtelen visszacseppenni a valóságba, és ismét felvenni az elkövetkezõ szürke hétköznapok ritmusát. Még 24 órája sincs, hogy kéthetes jordániai utunk utolsó napján a Vörös tengerben búvárkodtunk. Ott is rossz volt aznap az idõ, de az a “rossz” akkor azt jelentette, hogy esett az esõ, és a hõmérséklet is 20 fok alatt maradt valamivel. A tenger azonban 22 fokos volt, és a felszin alatt nemigen számított, hogy odafönn esik. Csodálatos mesevilágban mozogtunk, ahol súlyos ólom õvre volt szükség a súlytalan lebegéshez, bonyolult szerkezetre a gondtalan légzéshez, és ahol ámuldozva figyeltük a szinpompás élõvilág idõtlen harmóniáját. Alig hihetõ, hogy az akkor nem a Spektrum TV csatorna adása volt, hanem a kézzel fogható valóság, melynek részeseivé váltunk.
    A történet azonban nem két hete kezdõdött, hanem sokkal régebben. Évtizedekkel ezelött láttam egy képet, vagy talán egy filmet Petráról, az ókori városról, melynek meglepõen jó állapotban fennmaradt épületeit egy varázslatos szépségû völgy vöröses homokkõ falaiba faragták bele. Jordánia akkor álmaim egyik célpontjává vált. Az évek során többször vettem már tervbe az utazást, de valamilyen kedvezõtlen tényezõ mindig visszavetett a megvalósitásban. Eközben viszont egyre bõvült a Jordániához kapcsolódó felkeresendõ látványosságok köre: Wadi Rum, a Közel Kelet Monument Valley-je; Wadi Mujib és Wadi Ibn Hammad lélegzetelállítóan szép szurdokvölgyei; Jerash az egyik legjobb állapotban fennmaradt 2000 éves római város; a Holt tenger, mely a Földfelszin legmélyebben fekvõ pontján található (-400m !), és vizének 30 %-os sótartalmából adódó magas fajsúlya miatt még az úszni nem tudók is vígan lebeghetnek a felszinén; a Nébo hegy, ahonnan Mózes megpillanthatta az igéret földjét; végül de nem utolsó sorban a Vörös tenger, melynek vize egész évben alkalmas a fürdésre, és ami ennél is fontosabb, a búvárkodásra, – hogy csak a (számomra) fontosabbakat említsem hirtelenjében.
    Ez év elsõ felében azután hírét vettem – éppen innen az utazas.com-ról – hogy igen kedvezõ áron lehet mostanság felkeresni Jordániát, és hetente többszáz honfitársunk meg is teszi ezt. A nyár nem volt alkalmas a szabadság kivételére, de egyébként is a késõ õsz kinálkozott kellemesebbnek az inkább kirándulósnak, mintsem strandolósnak tervezett úthoz. Az egyetlen aggodalomra csupán a Wadi Mujib nemzeti park október 31-i zárása adott okot. Errõl a canyonról, amelyet a Közel Kelet Grand Canyonjának is neveznek idõnként, egy évvel ezelött láttam egy filmet. A Jordán király, II. Abdullah kalauzolta el ebben a filmben a nézõket Jordánia legszebb tájaira, köztük az említett Wadi Mujib nemzeti parkba. A szurdokvölgy elszûkülõ alsó folyása engem inkább az ugyancsak Arizonában található Antilope Canyonra emlékeztetett, mintsem a Grand Canyonra, de ez szépségébõl mitsem von le, sõt.. Utóbbival való hasonlatossága szerintem inkább csak annyi, hogy viz folyik az alján, és helyenként zuhatagos. A névnapomra kapott Jordan LP mellé megrendeltem még a “Trekking and Canyoning in the Jordanian Dead Sea Rift” cimû könyvet, mely sok hasznos információt, térképrészletet és leírást tartalmaz a Wadi Mujib mellett más izgalmas területekrõl is. Végül, feleségemmel szinkronban, a november 21-i hétvégével kezdõdõen sikerült 2 hét szabit kivennünk, ami a Wadi Mujib-i terveimet illetõen nem volt túl bíztató, de annyi elõnye volt, hogy a Ramadam bõjti hónap végébõl már csak pár nap maradt, és a nyári forróságtól sem volt már sok tartani valónk.
    Októberben elkezdtem az utazási irodáknál a lehetõségek felmérését. Gyakorlatilag két iroda jöhetett szóba, a Jordán Tours és a Kartago. Elöbbi 50 ezer Ft-ért kinált egy hetet a legolcsóbb kategóriában – a nyári 40 ezres dömping árra már csak a kirakaton büszkélkedõ 39.999-es felirat emlékeztetett – utóbbi pedig 56 ezerért. A Kartago mellett szólt, hogy két hetes út esetén lehetõség lett volna a második hétre nem kérni szállodát, és ez az egyhetes árhoz képest mindössze 5000 Ft plusz költséget jelentett volna. A Jordan Tours több napos halogatás után közölte csak a választ, miszerint a második hét ugyanannyiba kerül (az olcsó szálloda kategóriában), mint az elsõ, függetlenül attól, hogy igénybe veszem e a szállást, vagy sem. Tehát annyit kell fizetni, mintha hazarepülnék az elsõ hét végén, majd megint vissza a második hétre. Nagyvonalúan közölték, hogy a reptéri illetéket csak egyszer kell megfizetnem (hát elég fura is lett volna ha nem). A vizum intézés mindkét irodánál benne volt az árban, a reptéri illetékre 12.000 Ft körüli összeget számoltak, és az 1% kötelezõ sztornó biztosításban sem volt különbség. Egyértelmüen a Kartago mellett döntöttem, mivel egyéni körutazást terveztünk, és így az aqabai szállodát még az elsõ héten se nagyon használtuk volna ki. A legolcsóbb repülõjegy a Román TAROM légitársaság 85.000 Ft-os ajánlata sem versenyezhetett a két utazási iroda komplett ajánlatával, melyben a vízum mellet azért csak benne volt egy szálloda használatának a lehetõsége is. A Tarom ráadásul bukaresti átszállással, elég rossz csatlakozással és kényelmetlen érkezési idõponttal éri el Ammant. Rövidesen gyanítani kezdtem a Jordan Tours halogatásának okát. Mire eldöntöttem, hogy a Kartago az elönyösebb nekem, kiderült, hogy törölték az összes novemberi indulású útjukat Jordániába. Azt mondták nem tudnak versenyezni a Jordan Tours-al, amely viszont most már monopolhelyzetbe került ezáltal. Maradt tehát a Jordan Tours, melynél ezek után le is elõlegeztem a 2-hetes utat november 21 – december 6-ig.
    A Dweik szállodát választottam ki a kinálatból, mert ez korábban még magasabb árkategóriába tartozott, és centrális fekvése folytán alkalmasnak tünt az egyéni szervezések bonyolításához. Kezdõdhetett tehát a felkészülés intenzívebb szakasza, mely elsõsorban az LP, és az említett Canyoning könyvek áttanulmányozását, illetve az internetes infók böngészését jelentette. Konkrét tervet nem készítettünk, és a kapcsolatot is csak a nemzeti parkokat felügyelõ RSCN -el (Royal Society for Conservation of Nature) vettük fel e-mailben, elsõsorban a Wadi Mujib-ba tervezett látogatás okán. Kaptunk tõlük egy tájékoztató anyagot, melyben örömmel közlik, hogy a Wadi Mujib Nemzeti Park egész évben nyitva áll a látogatok elött, és a négy lehetséges útvonalból mindössze egyetlen egy tart zárva október 31. után. Naná, hogy ez az az egy, ami érdekelt volna, az elkeskenyedõ szurdokvölgy holttengeri kijáratát megelõzõ zuhatagos rész.

20 hozzászólás megtekintése - 61-80 / 136
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #54511 Hozzászólás

    László

    Decapolis

    Nagyon szép internet oldal Jordániáról, ahol interaktiv térkép is mutatja a 10 várost: http://www.atlastours.net/jordan/decapolis.html
    Eszerint:
    Its cities, according to Pliny the Elder (23-79 AD) were: 1. Philadelphia (Amman, ancient Rabbath-Ammon), 2. Gerasa (Jerash), 3. Gadara (Umm Qais), 4. Pella (Tabaqat Fahl); to which the Christians fled just before the destruction of Jerusalem, 5. Dion (Adun, ancient Capitolias), 6. Raphana (Abila), 7. Damascus, 8. Kanatha (Qanawat), 9. Hippos (Susieh), and 10. Scythopolis “city of the Scythians” (Bet She’an); the only one of the ten cities on the west of Jordan.

    #54510 Hozzászólás

    TomAce

    Decapolis

    Nem tud vki segiteni nekem osszeszedni a 10 varost?

    Amman,Umn Quais, Jerash,Bosra,Damascus,Palmyra.
    Ez meg csak 6 :(

    #54509 Hozzászólás

    Taky

    Jordan Fan

    Drága László, hát tényleg nem kapkodod el. Azt hittem, mire visszatérek J-bõl már teljes lesz az Élmény-portfoliód és indulhat a Nosztalgia Újratöltve! Igaz, eddigi írásaidat végigolvasva is jó megidézni ezt a fantasztikus országot. Pl.: AQABA László 2003 Dec 13, 03:49 írásodban a falafel sütöde -a park mellett-, ahol jegy vásárlása után adták oda a kért mennyiséget(1db falafel ára: 0,15 JD) és a helyieknél tényleg nagyon népszerû (ember hegyek, bár nekem nem ízlett); vagy innen pár méterre található egy Every Time nevü gyorsbüfé, ahol az én kedvencemet készítették, a shawermát (1db 0,35 JD); és a magvak, amibõl a favoritunk az 1kg-os mix(kesudió, tökmag, mogyoró, mandula, pisztácia, földi mogyoró) volt (ára: 2,75 JD). Ja, és a Public Beachtõl kiindulva a Szaudi határig, ahol csak lehet, snorkelezni kötelezõ! PETRA … no comment, hihetetlen, leírhatatlan (László mégis megtette, jelesre)!!! Itt csak a Dzsin-kockákról jut eszembe, hogy a mi guide-unk szerint ezek is sírként szolgáltak, ugyanis az egyik tetején találtak egy bejáratot és benne tetemeket (gondolom nem a helyi bujócska verseny valamikori gyõztesei lehettek). AMMAN egy very cheap hely, aki vásárfiát szeretne J-bõl és tudja, hogy ide is ellátogat, itt tegye/vegye (és nagyon alkudni kötelezõ!). Aki nem ismeri a várost (mi sem), azt a taxisok “megkocsikáztatják” (magyarul: nekik a legrövidebb út, nem az egyenes, hanem egy kis kerülõ a pénztárcádhoz), de így is nagyon olcsó Bp-hez képest (és tovább maradsz egy felülmulhatatlan közlekedési káoszban). Ammanban az összes taxis útunkat nagyon élveztem (pedig volt, amikor a mobiltelcsit is elõvettem -ez komoly-, hogy ha kell, egybõl segítséget hívhassak!). Itt a kedvenc ételeink, az utcán kapható péksütemények voltak (sajttal, burgonyával, csirkével, fûszeres mártásokkal töltve), amiket a csomagolás elõtt az állandóan müködõ kemencék egyikében gyorsan átmelegítettek (nekik ez a mikró és szimpatikusabb is!). Az áraik általában 0,15 és 0,25 JD/db. között mozogtak. JERASH-ról pluszban annyit, hogy az Artemisz templom korinthoszi oszlopai -guide-unk szerint- egy nagyszerû mérnöki felismerés iskolapéldái, ugyanis az oszlopok mozognak (ez egyébként le is tesztelhetõ, az egyik oszlop alján a kis mélyedésbe kell jó mélyen benyomni a kezünket és érzékelhetõ, ahogy a körömágyat néha megnyomizza, tehát mozog), ezáltal a földrengések által keletkezõ mozgási energiával együtt tudnak “dolgozni”. A Zeusz templom oszlopai is érdekesek, ugyanis ezek azok, amelyeket a rómaiak nem faragtak át -az eredeti ión oszlopfõk helyett- korinthosziakra. A déli kapu után található Ovális Tér is csak itt ovális (általában szabályos kör alakú), de a hely fekvése ezt a formát tette lehetõvé; illetve az itt található kõburkolat diagonális(!) elhelyezése és folytatása a Cardón, a rajta áthaladó szekérkocsik könnyebb mozgását (nem ráz annyira) tette lehetõvé. A Déli Színház tetejérõl a kilátás megéri, hogy az ember felmásszon és elképzelje, milyen lehetett (késõ du., mikor már alig vannak látogatók, nem is lehetetlen). Néhány kõülésen felfedezhetõ görög betû, ami állítólag azt bizonyítja, hogy itt bizony helyjegyek voltak, amiket porcelánból készítettek. SIVATAGI VÁRAK túránknál meglehetõsen rossz idõ volt, kettõt látogattunk meg az ötbõl, ebbõl is Qusayr Amra fürdõje volt az, amely tetszett a falakra festett freskók (bizánci mesterek munkái) látványa végett (a’szem a táncoló majom és gitározó medve helyiség mennyezetén volt látható két festmény, az egyik Keresztelõ Jánost, a másik Jézust ábrázolja; a Jézus portré nem túl jó állapotú, olyan mintha fáklya lángja bekormozta volna). NEBO-HEGY, a kilátási viszonyok jók voltak, szinte mindent lehetett látni, amit az ott lévõ tábla látható közelségben kínált (Dead Sea a Jordán folyóval, Jericho, Jerusalem, Qumran, talán Bethlehem). A Mózes templomban meggyújtottunk egy gyertyát, megnéztük azt a mozaikot, amely ki van állítva és a restauálásnak köszönhetõen (mikor hozzákezdtek az apró mozaikkockák nagy része lepottyant!) ki van egészítve szabadkézi rajzzal (ugyanis a munkálatok elött lefényképezték, valamit sejthettek); illetve a padlómozaikot (jó állapotú, talán mert lehetetlen rálépni) és a szinén itt látható (mögötte) keresztelõ medencét. A kilátótól jobbra lenn a völgyben található egy forrás (egy nagy fa a kiindulópontja), állítólag Mózes fakasztotta. Könnyû észrevenni, mert szinte csak ott van zöld növényzet. HOLT-TENGER, a lebegés és az iszappakolás szintén kötelezõ! Itt hallottunk egy történetet egy NASA által készített mûholdfelvételrõl, amelyen a Holt-tenger látható, benne két rejtélyes fehér folttal. Indult is egy nemzetközi expedició, hogy utánajárjon a felfedezésnek és találtak a megjelölt helyszíneken két hatalmas sóhegyet, amelyek néhol vöröses színûek voltak. Próbáltak belölük anyagmintát venni, de túl keményeknek bizonyúltak és idejük sem volt rá (a Jordán hatóságok a minitengeralattjárót kiparancsolták a vízbõl), így csak feltételezik azt, hogy valaha itt lehetett Szodoma és Gomora. MADABA A térképmozaik egy része az idõnek, egy része pedig -szintén- a felújítás áldozata lett (kisérõnk szerint, bár kezd gyanús lenni, hogy mindíg a restaurátorokat hibáztatja). A Holt-tengeren hajozó két bárka teherszállítára (pl. só, ez látható is) szolgált, és valószínüleg nem az ábrázolt útirányba közlekedtek (csak így jobban elfértek a mozaikon), hanem a mai Jordánia és Izrael partjai között folyt a kereskedelem. A bárkákban utazó alakok alig látszanak, a képrombolók munkássága miatt. Itt egyébként a mozaikot nem is igazán térképnek, hanem a Bibliában található helyszínek megjelenítési formájának tartják. UMM QAIS, fekete bazaltból épült római város, az izraeli és a szíriai határ közelében. Innen jól látható a Golan-fennsík, a Tiberias-tó (Genazareti), Nazaret városa és a messzeségben a Tabor-hegy. Az itteni Cardo Maximus nem a szokásos É-D tájolású (a terepviszonyok nem engedték meg), hanem K-Ny-i, és jól kivehetõk az úton a valaha itt közlekedõ szekérkocsik bemélyedt nyomai. Bibliai vonatkozása is van e helynek, mely a gadarai csoda néven ismeretes (Jézus két ördöngösbõl, akik rá és tanitványaira akartak támadni, kiûzte a démonokat és egy disznónyájba helyezte azokat; a nyáj ezután megveszett és a tóba fulladt mind; a két volt ördöngös követni akarta Jézust, de Õ megparancsolta nekik, hogy térjenek haza és meséljék el történetüket mindenhol a Decapolis vidékén (decapolis=tíz városból álló szövetség, melynek tagja volt az ókori Umm Qais is)). WADI RUM a Hold Völgye, látni kell és jeepezni kell és naplemente kell … kiváncsian várom, hogy mit tudsz visszaadni a “vadirám érzésbõl”, kedves László!

    #54508 Hozzászólás

    Leeloo

    re:off

    Persze, leálhatott volna, de õk egy kicsit fanatikusabbak ilyen kérdésekben mint mi…
    Araboknál aranyszabály: vallásról és politikáról nem beszélünk :-)

    Más: Te nem tudsz esetleg egy jó Wadi Rum-os irodát javasolni, akiknek van tevés programjuk?

    És Kedves László!! Hol a folytatás??!!!! Már elepedve várjuk!!!

    #54507 Hozzászólás

    zsuzsa

    off:

    Ez rendben is van, de gondolom annyit már csak tudott, hogy a kereszténység Jézust Isten fiának tartja, és tapintatból is leállhatott volna amikor szóltam.

    #54506 Hozzászólás

    Leeloo

    re: Zsuzsa

    Igazán nem akarok beleszólni, de az iszlám vallás Jézust prófétaként ismeri el, tehát Omarnak igaza volt – a maga szempontjából…

    #54505 Hozzászólás

    zsuzsa

    Lászlónak

    Nem érdekelnek már, csak csodálkoznék ha Veled betartották volna a szavukat, mert minket nyáron jól átvágtak.Az új dzsip 30éves szakadt, koszos volt, hátul dõlt be a kipufogószag, a minden-bõl kiskör lett, a sivatagi este, magno nyugati és arab diszkóval, és egy arab nõ által fõzött csirke. A kriksz-kraksz a falon bemutatásánál Omár Jézust prófétának deklarálta, és amikor mondtam, hogy nekünk nem az, akkor is kitartott. Szóval…

    #54504 Hozzászólás

    nicoleva

    Most figyelem

    hogy ez a két hetes utazás elmesélése majd’ három hónapodat vett igénybe eddig, és még nincs is vége… Hû, te aztán nem sieted el a dolgokat… :)

    #54503 Hozzászólás

    László

    Wudi Rum Desert Service

    Igen Zsuzsa, egész pontosan ott volt, ahol irod. Ha pontosabb cim v. tel.szám kell, elõbányászhatom a kártyájukat. Vagy te is ismered õket? Egy picike palesztin emberke a fõnök (Hassan), a guide-unk pedig Omar volt.

    #54502 Hozzászólás

    zsuzsa

    lászlónak

    Merre volt ez a Wadi Rum iroda, nem ott ahol a piac felé tartó sétálóutcán CD-ket árusítanak és egy laposabb lépcsõ vezet az alsó utcába és ott balra egy üzlethelyiség?

    #54501 Hozzászólás

    László

    Pó Apó, Rozoga 50

    Pó Apó: köszönöm a figyelmességed, utitervedrõl a Jordánia topicban irtam.
    Rozoga 50: örülök, hogy ilyen kitartó vagy :-)

    #54500 Hozzászólás

    rozoga 50

    LÁSZLÓ

    HÚ, ezen a borus reggelen nagyon szép volt!

    kössssssssz

    #54499 Hozzászólás

    László

    Madaba – Amman – Aqaba (dec. 2.)

    Reggel 6 elõtt megpróbálok csendben távozni a szállodából, miközben meglehetõsen nyomorultul éreztem magam ezen a korai órán. Még egy váratlan akadállyal is meg kell küzdenem, mivel a kapu zárva van, és hiába ügyeskedem, nem tudom kinyitni. Kénytelen vagyok fellármázni a háziakat, hogy kiengedjenek, miközben elég furán néznek rám, mi ütött belém, hogy ilyen korai idõpontban egyedül igyekszem távozni. Miután magyarázólag hozzáteszem, hogy sajnos, muszáj a rendõrségre mennem, a gyanakodás egyáltalán nem enyhül a szállodás asszony tekintetében, de azért szó nélkül kienged. A rendõrség néhány utcányira van csak, így pár perc alatt odaérek. Egyetlen ügyeletes van benn, akinek fogalma sincs, mit akarok, és angolul sem beszél. Értésemre adja, hogy jöjjek vissza 7-re, addigra már itt lesznek a többiek is. Nem túl biztató kezdet, de hát mit lehet tenni, elmegyek reggeli után nézni, hogy kihasználjam az idõt addig is. Elõtte még elsétálok a Szent György templomhoz, mely a szállodától szintén nincs messze, meggyõzõdöm róla, hogy tényleg olyan korán nyit, mint ahogy a Lonely Planet írja, majd próbálom megtalálni a Tourist Police-t, melyrõl tegnap Abdallah azt mondta, itt van egész közel, és õ lesz ügyeletben 24 órán át. Rá is bukkanok rövidesen a feliratra egy konténer házon, de hiába kopogtatok, életnek semmi jele. A város még csak most kezd ébredezni, egy utcaseprõ egykedvûen sepregeti a kihalt utcát, én pedig elindulok az ismert falafel sütöde felé, hogy vásároljak valamit reggelire. Ma hosszú busz útnak nézünk elébe, mert Aqabába csak Ammanon keresztül tudunk eljutni. Elõször tehát 32 km-t kell északra utaznunk ahhoz, hogy azután Ammanból 330 km-t utazzunk délre Aqabáig. A nap fele buszozással fog telni, ezért péksüteménnyel is rendesen feltankolok az útra, és még így sem költök többet 1 JD-nél. Megreggelizünk a szállodában, összepakolunk, és 7-kor elindulok vissza a rendõrségre, hogy pontot tegyünk végre az állvány ügyre. Közben jövet menet összefutok a szállodás asszonysággal, akinek tekintetébõl csak csodálkozást olvasok ki, hogy még mindig szabadlábon rohangálok. Még egyszer elkövetem azt a hibát, hogy magyarázkodni kezdek neki az állványról, meg az eltûnt taxisról, de aztán feladom, még mielõtt összeáll benne a kép, hogy nyilván eltüntettem egy taxist a távol töltött éjszaka alatt. A rendõrség elõtti parkolóban azután rég nem látott ismerõst pillantok meg – a kalandos utat megjárt állványomat! Taxisunk fia is ott áll mellette, és a viszontlátás elérzékenyült pillanatát kihasználva, mindjárt 15 JD-re nyújt be igényt. Nem kezdek meddõ vitát, inkább javaslom, keressük fel Abdallahot, hogy tegyen õ igazságot. A Tourist Police jeles képviselõje éppen ébredezik, és bár nem túl rendezett öltözékben nyit nekünk ajtót, gondolatait mégis mindjárt rendezetten, és ellentmondást nem tûrõen hozza a taxis fiának tudomására. Tekintve, hogy apja otthagyott minket megbeszélésünk ellenére a pusztaság közepén, nem teljesítette a megállapodást, és így semmi nem jár neki. Legyen hálás, hogy nem teszünk ellene feljelentést, és beérjük azzal, hogy visszakapjuk az állványt. A taxis fia kényszeredetten elfogadja a rendõr döntését, és végülis harag nélkül veszünk búcsút. Boldogan sietek vissza a szállodába, diadalmasan lóbálva a visszaszerzett állványt. Most már valóban zavartalanul, és a fotózáshoz szükséges hiánytalan kelléktárral felszerelkezve mehetünk a híres térkép mozaik megtekintésére.
    Nyolc órakor ott állunk a Szent György templom bejáratánál, hogy fejenként 0,5 JD belépõ ellenében bebocsátást nyerjünk. A keresztény – görög ortodox – templom egyáltalában nem meglepõ itt, hiszen Madabában él ennek az iszlám országnak a legnagyobb keresztény közössége. A templomban, 1896 decemberében napvilágra került padló mozaik is a korai keresztény múltat idézi, a szakértõk i.sz. 540-re becsülik készítési idejét, tehát még jóval Mohamed, és az iszlám születése elõtti idõkre. A mozaik rendkívüli érdekességét az adja, hogy a Szentföld részletes térképét ábrázolja, mely eredetileg kb. kétmillió apró darabkából lett kirakva. A ma látható töredék az eredetileg 5,6 x 15,7 m-re becsült felület 30 %-a mindössze, de nagyon jól felismerhetõk – a bõségesen rendelkezésre álló magyarázó anyagok segítségével persze – a különbözõ földrajzi egységek, városok, sõt még épületek is, melyeket több mint 150 görög nyelvû felirat segít azonosítani. A térkép által bemutatott terület határai a mai Libanontól Egyiptomig, illetve a Földközi tenger partvidékétõl az arábiai sivatagig terjednek. Központi helyet foglal el rajta a Jordán folyó völgye, és a Holt tenger medencéje, de épségben maradt déli csücskén a Nílus delta vidéke és a Sinai félsziget is jól kirajzolódik. A bibliai helyeket, városokat templomuk, illetve valamely jellemzõ épületük plasztikus szimbóluma jeleníti meg. Jeruzsálem, a szent város, olyan részletességgel lett kidolgozva, hogy ellipszis alakban körbefutó falain belül 36 épület különböztethetõ meg, melyek az észak-déli tengelyben futó, oszlopsorral övezett fõút mentén helyezkednek el. Ezeknek az épületeknek az azonosítása nagyban hozzájárult a mozaik keletkezési idejének pontosabb meghatározásához. Minél alaposabban belemélyedünk a részletek tanulmányozásába, annál inkább ámulattal tölt el minket a hihetetlenül aprólékos és sokoldalúan ötletes ábrázolás. A síkban való elhelyezkedés bemutatása mellett gondot fordítottak a domborzati viszonyok megjelenítésére is, melyet sajátságos forma és színrendszer alkalmazásával értek el. Mindezen túlmenõen a táj növény és állatvilágára is találunk utalásokat. Az Arab sivatagban gazellára vadászó oroszlán, a Jordán folyóban halak láthatóak, míg a folyóparton bokor jelképezi a sûrû növényzetet, az oázisokra pedig pálmafák utalnak. A Holt tenger erõsen sós vizében nem élnek halak, a rajta úszó két vitorlás hajó nyilván nem a halászatot, hanem a közlekedést szolgálta. A mûvész figyelme, még a hajók személyzetének ábrázolására is kiterjedt. A Jordán folyón két komp átkelõhelyet is megfigyelhetünk, míg holt tengeri torkolatánál, egy, a sós víz elõl visszaforduló halat látunk. Érdekes volt felfedezni a térképen tegnapi kirándulásunk helyszínét, Wadi Mujibot, és mellette még két kisebb oldal völgyet, északabbra Wadi Zarqát, délebbre pedig Wadi Hasát. Három Holt tengerbe ömlõ forrás is jól kivehetõ a mozaik képen, melyek közül a legnagyobb Hammamat Ma’in, pár nappal korábbi programunk egyik fénypontja. Engem amúgy is lenyûgöznek általában a térképek, melyeknek a böngészése már önmagában élményt jelent számomra, de ez a mozaik kép a vártnál is nagyobb lelkesedést és elragadtatást vált ki belõlem. Egy másfél évezreddel ezelõtt készült térkép, melyben ennyi aprólékos, átgondolt és mûvészi munka testesül meg, egész egyszerûen nem hagyhatja az embert érintetlenül. Miután kiámuldozzuk magunkat, diadallal állítom fel kalandos úton visszakerült állványomat, hogy segítségével néhány fotón is megörökítsem a mozaik képet, illetve annak pár jellemzõ részletét. A szöveg és a képek egységesen, a térkép nyugati irányából nézve értelmezhetõek, a padló megvilágítására szolgáló egyetlen lámpa is ebbõl az irányból adja a fényt, így ennek megfelelõen helyezkedem a fényképezéshez én is. A mozaik folytonosságát sajnos több sérülés is megtöri, de a leginkább zavaró az a vastag, négyszögletes oszlop, amelyik a Holt tenger déli csücskétõl a Sinai felé esõ terület fölé került, az eredeti templom késõbbi korban történt újjáépítése során. Figyelembe véve azonban a történelem viharait, melyek jó párszor átvonultak ezen a területen, már az is csoda, hogy egyáltalán ennyi megmaradt a térképbõl.
    Mi mindenestre elégedetten ballagunk vissza a szállodába, ahol kifizetjük a három napra járó 30 JD-t, és most már végleg búcsút mondunk a gyanakvó asszonyságnak, aki a pénz átvételekor azért már érezhetõen megenyhültebben néz rám. Kigyalogolunk a buszállomásra, és 9 órakor elhelyezkedünk azon a buszon, melyrõl azt állítják, hogy Ammanon keresztül Aqabába megy. Kicsit gyanús ez a fene nagy szervezettség, de mivel csak a fõvárosig szedik be a fejenként 0,2 JD-t, úgy gondoljuk túl sok kockázat nincs a dologban. Alig van idõnk rá, hogy egy utcai árustól teát vegyünk, mert negyed tízkor már indulunk is. Komoly egyensúly gyakorlatokat végzünk, hogy a vékony mûanyagpohárba kapott forró teát ne löttyintsük magunkra a mozgó buszon, s ezzel a mutatvánnyal mindjárt sikerül derût csalnunk útitársaink arcára. Az út egy órát tart csak, de mire megérkezünk Amman Wahadat buszállomására, úgy tûnik, mintha egy másik éghajlati zónába cseppentünk volna, annyira hûvös van, és hogy az élmény még teljesebb legyen, az esõ is elkezd esni. Kiderül, hogy át kell szállnunk egy nagyobb buszra, mely már bent várakozik. A közvetlen járat tehát ezek szerint azt jelenti, nem kell másik pályaudvarra átmennünk, itt helyben van a csatlakozás. Ennek a busznak még csomagtere is van alul, úgy hogy a nagy hátizsákok ide kerülnek, nem foglalnak el többlet ülõhelyet felül, és így fizetnünk sem kell külön utánuk. Az átszállást sikerül szárazon megúsznunk, de örömünk még korai, mert az égi áldást akkor kapjuk nyakunkba, mikor a legkevésbé gondolnánk.
    Fél órás várakozás után, háromnegyed 11-kor indul a busz, anélkül, hogy teljesen megtelt volna. Rövidesen összeszedik a viteldíjakat is, ketten fizetünk 7 JD-t, a 330 km-es útért. A viharverte jármû ragyogóan gyûri a kilométereket, motorikusan semmi gond nincs vele, viszont a karosszéria karbantartására úgy látszik kevesebb gondot fordítanak, mert a tetõ láthatatlan lyukain egyszer csak elkezd alattomos sugárban folyni víz. Az elsõ kiöntött ürgék mi vagyunk, elõször az ülésre tett mûanyagzacskóval kísérletezünk, majd kénytelenek vagyunk elülni egymás mellõl, hogy mindketten szárazra kerüljünk. Ez az állapot nem tart azonban sokáig, mert megkönyörülnek rajtunk, és egy kis átrendezõdés után egymás mellé ülhetünk ismét, méghozzá szárazon.
    Most nem forgatom az LP-t olyan lázasan, mint máskor, mert a hátralévõ programok tervezéséhez már nem nagyon van szükség rá. A maradék három napunkból kettõt kívánunk Wadi Rum szemet gyönyörködtetõ vörös sivatagának magányában tölteni, az utolsó napon pedig búvárfelszereléssel lemerülni a Vörös tengerbe, hogy megcsodáljuk színpompás állatvilágát. Ehhez már csak ki kell választanunk Aqabába érkezésünk után a megfelelõ vezetõt, aki ismeri a sivatagot, és terepjáróval végigvisz minket a leglátványosabb helyeken. Erre már tettem lépéseket menet közben az interneten keresztül, de még konkrét árajánlatot nem kaptam. A búvárkodási lehetõséget elsõ aqabai napunkon cserkésztem be, és a Golden Tulip szálló melletti Dive Aqaba búvár trénerével elvileg meg is beszéltem a dolgokat.
    Az út eltart még jó darabig, az esõ reménytelenül esik, az egyhangú táj nem köti le különösebben figyelmemet. Ráérek tehát, hogy elmerengjek az elmúlt napok történésein, és végül megint a ma reggel látott mozaik térképnél kössenek ki gondolataim. Próbálom számolgatni, hogy vajon mennyi ideig tarthatott kétmillió darab pár ujjnyi méretû lapka ilyen gondos kirakása, ha x másodpercenként ragasztottak fel egyet, és napi y órát dolgozott vele ki tudja hány ember. Egyáltalában hogyan lehetett ezt felosztani több ember között? Hamar feladom, mert egy ilyen mûvészi színvonalú alkotásnál értelmetlen dolog ez a fajta számolgatás. Milyen szerencse, hogy akkoriban még valószínûleg nem használtak olyan embertelen fogalmakat, mint amilyen az „ember hónap” vagy „ember év”. Óriási és maradandó alkotásokat hoztak létre anélkül, hogy kalkulálgattak volna, mi mennyit ér, és mennyi idõn belül térül meg. Eszembe jut egy nemrég olvasott adat, mely érdekes összehasonlítási lehetõséget kínál. A legújabb mikroprocesszor, egyetlen pár ujjnyi lapkán 125 millió tranzisztort tartalmaz, tehát hatvanszor annyit, mint amennyi elembõl kirakták a térkép mozaikot. Elképesztõ szám még akkor is, ha ezeket nem egyenként ragasztgatják fel, mint a mozaik darabkáit. Azt is tudjuk már elõre, hogy tíz év sem kell hozzá, és ez a szám megduplázódik, a jelenlegi processzorok pedig mennek a szemétbe. A legcsodálatosabb dolog viszont mégiscsak az, hogy mi, akik ezt rohanó pazarlást ilyen magas szinten mûveljük, akik mûholdakról nagyfelbontású – ha kell 3 dimenziós – térképként láthatjuk Földünk minden zugát, meg tudunk állni olykor egy pillanatra, és tiszteletteljes elismeréssel tudunk gyönyörködni egy töredezett, 1500 éves mozaik térképben.
    Nagyjából félúton lehetünk, mikor megállunk egy útszéli fogadónál negyed órás technikai szünetre, mely alatt mindenki elvégezheti bárminemû dolgát, és ebédet is vételezhet. Mi fenn maradunk a buszon, bevackolva az ülésünkön, és mivel egy kis élelmiszer tartalékunk is maradt még, így semmi okát nem látjuk, hogy kimenjünk a barátságtalan nyirkos hidegbe. Az üzletnek viszont mennie kell, és ha mi nem megyünk ki az ebédhez, akkor az ebéd jön be hozzánk. Egy megnyerõ modorú fiatalember jön, és ajánlgatja, hogy hoz bármit, amire csak szükségünk van. Mivel pedig mi mindennek ellen tudunk állni, csak a kísértésnek nem, rendelünk két sis-kebabos szendvicset teával. Lustaságunkért borsos árat, 3,75 JD-t fizetünk, utána viszont elmélázhatunk rajta, hogyan jött ki ez a szép, kereknek éppen nem nevezhetõ összeg. Az étel ellenben nagyon jól esik, és evés közben jövünk rá, hogy a nem túl hajszolt nap ellenére, tulajdonképpen éhesek is voltunk. Az út további része elég eseménytelennek mondható, a kevésbé látványos sivatagi autóúton (Desert Highway) rójuk a kilométereket, és leginkább azt figyeljük, hogy mikor érünk végre vissza a nyáriasabb éghajlati zónába. Valójában annak örülünk, hogy ismét akkor van ilyen csapnivaló idõ, mikor úton vagyunk, és így nem valamelyik nagyreményû programunkat mossa el az esõ. Hiába, a tél már csak ilyen Jordániában is. Majdnem délután három óra van, mire eljön a várt fordulat, és érezhetõen melegedni kezd az idõ, elapadnak az ég és buszunk csatornái egyaránt, majd lassan a Nap is utat tõr magának, hogy kedvünkért bearanyozhassa az egyre tagoltabbá váló sivatagi tájat. Wadi Rum mellet haladunk el éppen, mely most a legszebb arcát mutatva nyújt egy kis elõzetest, és ad még nagyobb kedvet a holnapi kirándulásunkhoz.
    Emlékeinkben még élénken él a kicsiny buszállomás képe, ahová végül begördülünk; pontosan ötórás út, és tíznapi távollét után, háromnegyed négykor ismét Aqabában vagyunk. A taxisok olyan nevetséges összegekkel kezdenek bombázni minket, hogy nem is bocsátkozunk velük érdemi alkuba. Ellentmondást nem tûrõ hangon azért kijelentem, hogy 300 fils (0,3 JD) ellenében hajlandóak vagyunk igénybe venni szolgáltatásukat a Dweik szállóig – csak hogy legyen min rágódniuk. Sejtem, hogy ezzel nem aratunk osztatlan sikert körükben, így mindjárt határozott léptekkel – csomagjainkat felkapva – meg is indulunk a közelben magasodó postai antennatorony felé, mely már ismerõsként mutatja az irányt a pár sarokra lévõ szállodánkhoz. Az elsõ ötven méteren még van kíséretünk, sebesen zuhannak az árak az 1 JD mélységébe, mialatt mi a nyertesek magabiztosságával lépdelünk. Késõbb már õk is átérzik a helyzet komikumát, és elmaradnak, hiszen mindjárt ott vagyunk gyalog is. A portán ismerõs arc, mosolyogva fogad bennünket, és szinte hihetetlen, hogy azonnal kapcsol, mi vagyunk a megkerült „tékozló fiúk”. Eleven kérdõjelként néz ránk, de ez nem a szobára vonatkozik, mert a kulcsot már nyújtja is készségesen, hanem kíváncsi hogy merre jártunk ez alatt, az errefelé szokatlanul hosszúnak számító idõ alatt. Elismerõen csettint, mikor megtudja, hogy 3 napot töltöttünk Petrában, és canyonok felkeresésére is futotta idõnkbõl. Látszik rajta, hogy jólesõ büszkeség tölti el, mikor megelégedéssel beszélünk hazájáról.
    Szobánk szokatlanul tisztának és rendezettnek tûnik az elmúlt napok hányattatásai után. Egy pillanat alatt felmérjük, hogy minden itt hagyott holmink a helyén van, még az emléknek félretett pénzérmékhez sem nyúlt senki. Sok álmélkodásra nincs idõnk, mert máris csörög a szobai telefon és Ali Attayak van a vonalban, a magát Wadi Rum Mountain Guides címszó alatt hirdetõ testvérpár egyik tagja. Az elmúlt napok valamelyikén vettem fel velük az email kapcsolatot, mikor kitisztult utolsó kirándulásunk lehetséges menetrendje. Címüket még otthon, indulás elõtt böngésztem ki az internetrõl, mert nagyon megtetszett az általuk kínált lehetõség, hogy a sivatagi éjszakát Wadi Rum egyik legmagasabb sziklahegyén, a Jebel Khazali tetején töltsük el. A két naposra tervezett út elsõ naplementéjét és a rá következõ napfelkeltét ennél szebb kilátást nyújtó pontról nem nagyon élvezhetnénk. A szép kilátásoknak azonban hamar befellegzik, mikor elhangzik a telefonban a 140 JD –s ár, és ez is olyan feltételekkel, hogy a Rum faluba való oda és vissza útról nekünk kellene külön gondoskodni. Az interneten szereplõ ár 100 JD volt, a kirándulás teljes idõtartamára pedig csak következtetni lehetett, de mint most kiderült – rosszul. Elvárásaink legalább másfél napos sivatagi útra vonatkoznak, két különbözõ helyen megélt naplementével, és a fájdalomhatárt 100 JD-ben húztam meg ezért a programért. Ali az árból nem enged, és hangján érzem, hogy felesleges lenne a további alkudozás, tehát fájó szívvel elbúcsúzok tõle, és egyben a Jebel Khazali megmászásától is, amire helyi vezetõ nélkül nem sok eséllyel vállalkozhatnánk.
    Idõnk van még bõven, elvégre csak holnap indulunk, úgy hogy nyakunkba vesszük a várost, és egy másik mûfajjal próbálkozunk, elkezdjük az ismerkedést az ügynökségekkel. Van belõlük jócskán, mert Aqaba ideális bázisa a Wadi Rum túráknak. Több irodát már elsõ látásra kiejtünk a kitett hirdetések alapján, anélkül, hogy egyáltalán bemennénk kérdezõsködni. Második nekifutásra találunk egy ügynökséget, ahol tetszenek a kitett referenciák – fõleg honfitársaink elismerõ bejegyzései, képekkel illusztrálva –, a fõnök jó benyomást kelt, kifogástalanul beszél angolul, és mindjárt bemutatja leendõ sofõrünket is, aki szintén jól tud angolul, és megbízható sivatagi rókának látszik. A tárgyalás alatt is érzem, hogy nem a levegõbe beszélnek, nem ködösítenek, korrektek és tárgyszerûek, abszolút tisztában vannak a lehetõségekkel mindkét részrõl. Mikor pontosan tisztázzuk, mik az elvárásaink, 100 JD-s árat mondanak kettõnkre vetítve, amiben benne van a teljes ellátás, a holnap 11 órás indulástól, a holnapután naplemente utáni visszaindulásig. Terepjáróval visznek körbe a sivatagban, a megtett kilométerre és menetidõre semmilyen korlátozás nincs. Beduin sátorban éjszakázunk, lehetõség szerint minél távolabb a többi turistától, ami egyébként az egész útra is érvényes irányelv. Most már csak az árból kéne lefaragni, de nem hajlandóak semmilyen engedményre, azt állítják, hogy az õ áraik korrektek, – de hát istenem, hol vannak a mai világban korrekt árak. Azzal érvelnek, hogy garanciát vállalnak, maximálisan meg leszünk velük elégedve, és ennél olcsóbban máshol sem kapjuk meg ezt az utat. Igen, gyanítom, ez utóbbiban tényleg igazuk lehet, de a rend kedvéért még eljátsszuk a távozásos jelenetet. Még megmutattatjuk velük a terepjárót, aztán figyelve rá, hogy semmi lelkesedést ne áruljunk el, megkérdezzük meddig kell döntenünk, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy tényleg velük akarjuk e az utat szervezni. Rezzenéstelenül mondják, hogy este 9-ig jöhetünk a 70 JD elõleggel, és nem szaladnak utánunk, nem kezdenek tovább gyõzködni, mintha nem is egy arab országban lennénk. Megnézem a cégtáblájukat: Wadi Rum Desert Service, Hasan Qutaish & Sons, és tudom, hogy rövidesen vissza fogunk ide jönni. Elõtte azonban még futnom kell egy kört, hogy végleg megnyugodjak.
    A szállodában megérdeklõdöm, hogy van e lehetõség internetezni, mert a következõ lépésben az utazas.com-ról akarom kiírni pár taxis telefonszámát, akiket ott, mint megbízható, és mérsékelt áron dolgozó sofõröket emlegettek. Mint kiderül, lehet a hallban internetezni, de ára miatt nem túl népszerû ez a szolgáltatás, így a monitort a recepciós fiú alkalmanként hurcolja a saját gépe és a vendégek számára rendelkezésre álló egy szem gép között. Idõarányosan lehet fizetni egy óránál rövidebb idõre is, így belemegyek az óránkénti 3 JD-s, már a bûn határát súroló tarifába. Negyed óra alatt begyûjtök néhány telefonszámot, és a herdálást tetézve felvonulok a szobába telefonálni. Három szám közül csak az egyik taxis válaszol, aki mindjárt ajánlkozik is, hogy tíz percen belül a szálloda halljában lesz. A megígért idõben belép az ajtón a sofõr, akit valaki elégedetten ajánlott a neten, de akinek a szemébe nézve, már a kézfogást megelõzõ pillanatban teljes bizonyossággal látom, hogy nem vele fogjuk megtenni a sivatagi kirándulást. Ettõl függetlenül persze kíváncsi vagyok, hogy milyen árat vezet fel. A kezdõ ár 140 JD, így az elsõ benyomásból adódó megállapításomat már objektív szempontokkal is alá tudom támasztani, de azért abban is biztos vagyok, hogy ez az õ esetében még messze nem a végleges ár. Kiderül, hogy ezt is jól gondolom, mert elégedetlen arckifejezésem láttán máris kezdi a hablatyolást, hogy talán olcsóbban is megy, de ahhoz fel kell hívnia valakit, stb., stb. Ez az a pont, amikor már csak arra koncentrálok, hogy sofõrünktõl mielõbb szabaduljak anélkül, hogy megbántanám. Én is hablatyolok hát, hogy végiggondolom, hátha tudunk még valakit beszervezni, majd még jelentkezek, stb., stb. Elváláskor már 110 JD-t ajánl, de érzékelteti, hogy ezen még mindig lehet finomítani. Persze, én már tudom, hogy lehet, de azt is, hogy nem vele. Újabb jó pont tehát Qutaish úrnak, feltéve, hogy nem az õ ügynöke volt ez a kellemetlen taxis. Vacsora elõtt még egy végsõ pénzváltást is lebonyolítok – a továbbiakhoz szükséges kiadások most már pontosabb ismeretében – majd visszatérünk a Qutaish féle Desert Service irodába, hogy az elõleg lefizetésével véglegesítsük megállapodásunkat.
    Az szállodai internetezés még sem volt teljesen hiábavaló, mert egy másik kigyûjtött ajánlattal több szerencsénk van az este folyamán. Ez azonban nem taxisra vonatkozik, hanem az Al Shami étteremre, ahol a napot egy igen kellemes vacsorával fejezzük be az emeleti teraszon. Chicken tikkát eszünk saláta tállal, s bár a 7 JD-t amit fizetünk érte, én nem nevezném éppen olcsónak, de hogy a csirke ízletesen lett elkészítve, az vitán felül áll.

    #54498 Hozzászólás

    Pó apó

    remek ötletek!

    Jerashra máris hozzáírtam másfelet, ami fõként azért jöhet össze, mert tényleg okosabb Petrában aludni csütörtökön, és onnan indulva másnap reggel, hamarabb AMM-ban lehet az ember.
    Várom a wadis képeket!
    De menjünk inkább át az Ázsia rovatba Szíria, Jordánia-hoz és itt hagyjuk Lászlót kibontakozni az útleírásával, mert elsõsorban annak van itt a helye. (Meg a hozzá tartozó elismerõ szavaknak…)

    #54497 Hozzászólás

    nicoleva

    Pó Apó

    hú, tényleg kicsit húzós a programod! Csütörtökön este miért akarsz visszamenni Aquabába? Lehetne ott aludni, és onnan indulni Amman felé másnap reggel.
    HM? :)

    #54496 Hozzászólás

    Pó apó

    köszi

    Szia László, egyetértek, de tényleg csak egy hét van az egészre. Várom az még észrevételt az útitervre, az Ibn-rõl pedig köszi az anyagot:
    poapo@freemail.hu

    #54495 Hozzászólás

    László

    Pó apó

    A hét vége elött még folytatás is lesz, és a tervedre is irok majd egy két észrevételt, de ha irsz egy emil cimet, küldök anyagot Wadi Ibn Hammadról.
    Most röviden csak annyit, elég pörgõsnek találom, és Petrára bûn kevés az a 6 óra! Palmyra után Jerash lehet csalódás lesz, de ha már odamész, ne egy órát könyörgöm. Petrát viszont élvezni, izlelgetni kell, és nem átszaladni rajta. Ilyen sehol máshol nincs!!

    #54494 Hozzászólás

    Pó apó

    re nicoleva

    Az biztos, hogy László nem kap sok bónuszpontot a Jordán tól :)
    „Még kitalálja a Malév is, hogy akciósan repít Ázsiába, mint tavaly, aztán Naffa úr be is csukhatja cége ajtóit…. :)
    Nem hiszem. Az emberek többsége el nem tudná képzelni, hogy önállósítsa magát.
    Addig is, míg László rászánja magát a folytatásra:
    Ha nagy lennék, és a jordánékkal repülnék, a fakultatívjaik helyett ezt a programot raknám össze. A zárójeles idõpontok az egyes helyeken eltöltendõ idõt jelentik. Az utazás alapvetõleg busszal, kivéve a Wadi Rum és a Holt tengeres körút, ami taxi. Persze, ha sikerül Aqabában jó áron taxit fogni a teljes útra, akkor az is lehetne, és akkor kijön egy nappal rövidebbre is (mert akkor szombaton sikerül eljutni estére Karakba, és vasárnap reggel egybõl lehet indulni wadizni, dél körül megnézni a karak-i várat mert az az elõzõ napra biztosan nem fér már bele, utána délután továbbutazva még Shobak-ot is, és akkor estére Aqabában lehet lenni -de minek…).
    Minden esetre azért csináltam az egész idõkalkulációt, hogy ki kell jönnie busszal is a dolognak. Egy hétbe minden nem férhet bele: nálam kimaradnak a sivatagi várak (az plusz egy nap lenne Ammanból), és csak egy nap a Petra, de egy patakos wadit mindenképpen szerettem volna beiktatni (Szíriában egy kisebben voltam és László nagyon beindított ezzel a Ibn Hamaddal).

    Tehát:
    szerda Aqaba De: taxi szervezés (13.oo) Taxi (14.oo Wadi Rum+jeep+sunset20.oo) taxi Aqaba
    csüt Aqaba8.oo) busz (10.ooPetra16.oo) busz (18.ooAqaba
    péntek Aqaba7.oo) busz (12.ooAmm13.oo) busz (14.ooJeras15.oo) busz (16.ooAjloun17.oo) busz (19.ooAmm. Szállás
    szombat Amm7.oo) busz (8.ooMadaba8.30) taxi (9.3oHolt tenger11.30)-(12.ooNebo hegy13.oo)-(13.45Mukavír15.oo)-(15.30Madaba16.30) busz (19.ooKarak, ha nem, marad Madaba
    vasárnap Madaba8.oo) busz (10.ooKarak10.3o) taxi (11.30Wadi Ibn Hammad15.3o) taxi (16.3oKarak. Szállás. Vár
    hétfõ Karak8.oo) busz (10.ooShobak13.oo) busz (17.ooAqaba
    kkedd Aqaba snorkel. “Japán kert”

    #54493 Hozzászólás

    nicoleva

    Útiterv?

    Úgy látom, lassan László már komoly konkurenciát jelent a Jordan Toursnak! :)
    Még kitalálja a Malév is, hogy akciósan repít Ázsiába, mint tavaly, aztán Naffa úr be is csukhatja cége ajtóit…. :)

    #54492 Hozzászólás

    Dextrel

    Köszönöm

    Köszönöm. Gondolom, mást is érdekelhet rajtam kívül egy általad összeállított utiterv. Többet nem írok, de a többiekkel együtt várom leírásod folytatását.

20 hozzászólás megtekintése - 61-80 / 136
Hozzászólás: Két hét Jordániában, 2003 nov/dec
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.