Korzika körút

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Korzika körút

  • Indította
    Témakör
  • #1184 Hozzászólás

    Gabor2
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Sziasztok!

    Tavaly júniusban voltunk Korzikán. Most hamarabb kész lettem a leírással, mint az Észak Francia körutazásnál:)

    Korzika 2003.06.14.-2003.06.28.

    Résztvevõk 6 fõ: Kati, Marietta, Zsuzsi, Bence, Soma és Gábor
    Utazás: Opel Omega, Skoda Octavia

    Útvonal

    Budapest – Hegyeshalom – Bécsújhely – Graz – Klagenfurt – Tarvisio – Udine – Padova – Bologna – Firenze – Livorno –> Bastia, Korzika

    Cap Corse
    – Bastia: nagyváros
    – Erbalunga: halászfalú
    – Macinaggio: strand, túra
    – Col de Teghime: hágó
    – Marine de Negru: fekete kavicsos tengerpart
    – St Florent: város, öböl
    – Desert de Agriates: sziklarengeteg

    Calvi régió
    – Calvi: nagyváros
    – Bonifato: túra
    – St Antonio: hegyi falú
    – Fango: kis folyó

    Nyugati part
    – Col de la Croix: hágó
    – Porto: öböl, város
    – Les Calanques: vörös sziklák
    – Plage d’Arone: homokos strand
    – Capu Rossu: túra
    – Ota: kis falú
    – Gorges de Spelunca: túra
    – Col de Verghio: hágó É-D Korzika határa

    Központi rész
    – Corte: régi fõváros
    – Gorges de la Restonica: túra
    – Monte Cinto: hegymászás

    Bastia – Livorno – Firenze – Bologna – Padova – Udine – Tarvisio – Klagenfurt – Graz – Früstenfeld – Rábafüzes – Budapest

1 / 1 hozzászólás megtekintése
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #55621 Hozzászólás

    Gábor

    Útleírás

    1. nap (06.14. szombat)
    Szinte pont azon a napon, indultunk, mint egy évvel korábban az Észak-Franciaországi körútra (az 06.15. szombat volt) Az idõpont múltkor is, most is nagyon bevált. Ilyenkor leghosszabb a nappalok, már jó idõ van, de még a nyári fõszezon elõtt járunk. Kisebb a tömeg és olcsóbbak az árak, elsõsorban a szálláshelyek.

    Résztvevõk összeszervezése miatt csak este tudtunk indulni. Jobb lett volna reggel, hogy elérjük az éjféli kompot Livornóban, s így már vasárnap reggel a szigeten lehettünk volna.

    2. nap (06.15. vasárnap)
    Az M1-es autópályán mentünk, de nem nyertünk idõt, mert Ausztriában több helyen is lezárások voltak az autópályán Graztól északra. Délután értünk Livornóba. Már csak egy késõ délutáni komppal tudtunk átmenni Korzikára, a kompút kb. 4 óra. Korzikán Bastiába érkeztünk a sziget legnagyobb kikötõvárosába. Északi irányba elhagyva a várost betértünk az elsõ kempingbe. Kicsi, de kultúrált kemping volt.

    3. nap (06.16. hétfõ)
    Cap Corse-t, a sziget északi nyúlványában kezdtük Korzika megismerését. Elsõ látásra feltûnt a nappali fényben, hogy mindenfele gyönyörû, hatalmas virágok vannak. A másik látvány pedig a hegyek, ahogy kiemelkedve a tengerbõl, hírtelen nagy magasságokba szöknek. A tenger pedig csodálatosan kék, part menti úton mentünk. A part menti utak nagyon kanyargósak, ahol sziklás a tengerpart, mi fõleg ilyen partokon jártunk. De ugyan ez igaz az utakra a sziget belsejében is, a hegyek között. Hiába kicsik a távolságok, idõt kell hagyni az utazásra, mert csak lassan lehet haladni.

    Útközben felmentünk egy hegyoldalban lévõ faluba, hogy megcsodálhassuk mielõbb a kilátást a tengerre. Ezután Erbalunga-ba értünk, egy kis halászfaluba, nagyon kicsi központja hangulatos. A faluban, mint a végig a sziget körvonalán, genovai õrtorony található. Ezek többsége romos, de pár azonban fel van újítva, ezekre fel lehet menni.
    Tovább haladtunk északra Macinaggio-ig, itt fürödtünk a tengerben, a tengerpart apró kavicsos, hínáros.

    A strandról kiindulva pár órás gyalogtúrát tettünk Cap Corse legészakibb részére és vissza, a Korzikára jellemzõ bozótosban, a ’makisz’-ban. Hangulatos volt a bozót közötti utakon mászkálni, érezni a növényzet jellegzetes illatát. Egyes részeken csak térdig, máshol fejünk fölé ért az áthatolhatatlannak tûnõ sûrû cserje. Odafele a partmentén mentünk, visszafelé a sziget belsõbb részén. Part mentén elhaladtunk õrtornyok mellett, párat csak a távolból láttunk. Mindenkinek ajánlom ezt a kis sétát.
    Visszatérve az autókhoz, korábbi szálláshelyünkre mentünk vissza.

    4. nap (06.17. kedd)
    Elhagyva a kempinget, és átverekedve magunkat Bastián, indultunk felfelé a hegyekbe, a Col de Teghime hágóhoz. Körültekintés után folytattuk utunkat Cap Corse Ny-i partja felé. Marine de Negru felé, a fekete kavicsos tengerpart felé vettük az irányt. Útközben benéztünk egy kis hegyi faluba, Braccolaccia-ba, ez egy hegyoldalba épült hangulatos falucska. A fekete tengerparton valóban fekete kavicsok fekszenek a parton, és a víz sekélyebb részein, látványos hely.

    Végleg elhagyva Cap Corse-t St Florent-be érkeztünk. Éppen nagy forgalom volt odaértünkkor a tengerparti kisvárosban. Innen Calviba mentünk. Útközben elhaladtunk Desert de Agriates sziklarengetegei között. Sajnos csak pár fénykép erejéig volt idõnk megállni, de így is megkapó a táj. Calviban szállást kerestünk, a város szélén találtunk egy tengerparti kempinget. A kemping domboldalban van, alul a víz, teraszos elrendezésben lehet a sátrakat felverni.

    5. nap (06.18. szerda)
    A mai napot pihenéssel töltöttük a kemping tengerpartján. Sziklás part, búvárszemüveggel sok halat láttunk, bár nem olyan sokat, mintha korallzátony felett úszkálnánk.

    Este besétáltunk Calviba. A régi város, citadella a Calvi-öböl partján álló kimagasló sziklaszirten épült, magas várfalakkal körülvéve. Hangulatos kis utcácskákon sétálva jártuk be az óvárost. Fentrõl szép kilátás nyílt az egész Calvi-öbölre. A kilátóhelyrõl látszódtak a sziget belsejében lévõ magas hegyek, többek közt a sziget legmagasabb pontja, a Monte Cinto, aminek megmászása szerepel a további programunk között. Naplemente után a város új részeit és a kikötõt jártuk be, aztán visszamentünk a kempingünkbe.

    6. nap (06.19. csütörtök)
    Nagyobb gyalogtúrára indultunk Bonifato-tól a Carozzu menedékházig, ami a GR 20 túraútvonalon fekszik. Bonifato-ig autóval mentünk, a parkolóban hagytuk a kocsikat, majd nekivágtunk a 700 m. szintemelkedésnek. Utunk elõször egy patakmeder mellett vezetett, korábban itt autóút is haladt, de mostanra sok helyen alámosta az utat a megáradó patak. Patakmeder és az õt magában foglaló völgy látványos sziklákban bõvelkedik. A mederben víz által simára mosott „kavicsok” vannak, a völgyet pedig éles sziklaalakzatok szegélyezik. Elhagyva a patakmedret erdõben vezet tovább az út, erõsebben emelkedve. Keresztezzük a az elõbbi patakon egy függõhídon, itt lehetõség nyílik a nagy „kavicsokon” mászkálni. A híd után tovább emelkedve érjük el a menedékházat. Innen akár folytathatnánk utunkat a GR 20 ösvényen, de mi visszatérünk az elõbbi úton az autókhoz. A GR 20 Korzika hegységét É-D irányban átszelõ túraútvonal, bejárására 2 hetet javasolnak. Nekünk sajnos hosszabb túrák nem férnek be az idõnkbe.

    Eztán St Antonio kis hegyi faluba vettük az irányt. A falu egy magaslaton fekszik, már messzirõl felhívja magára a figyelmet. A faluból már nem megy már tovább az út. A szûk utcácskák, régi házak még hangulatosabbak, mint az elõzõ nap Calviban, a falu tetejérõl remek kilátás nyílik a környékre, többek közt az olajfaligetekre. A nézelõdés után beültünk egy kis helyi étterembe. Korzikán jellemzõ, hogy az éttermek menüket kínálnak, az igaz egész Franciaországra is. Mi is egy ilyen menü mellett szavaztunk, de mint kiderült nem választhattunk volna mást, mert az étteremben mindenki ezt a vacsora menüt ette. Fogások: 1. felvágott, 2. tojásrántotta, 3. a fõétel borjúhús nagy babszerû körettel, 4. sajt, 5. sütemény. A fogások nem voltak hatalmasak, így nem jelentett gondot az elfogyasztásuk, finom volt. Ezután vissza a kempingbe, ahol már a 3. éjszakánkat töltjük.

    7. nap (06.20. péntek)
    Elhagytuk Calvit, s nyugati part igen kanyargós útjain Portó felé vettük az irányt. Ez a Calvitól Portóig tartó tengerparti út, a leglátványosabb parti út Korzikán, különösen Calvitól Galéria-ig tartó része. Nagyon vékony, kanyargós, két autó nehezen fér el rajta egymás mellett, igen lassan lehet csak rajta haladni. Az útról azonban csodálatos kilátás nyílik kék tengerre és a parti sziklákra, öblökre, mindenképp megéri erre autózni.

    Galéria elõtt található Fangó folyó. Sziget belsejében ered, meglepõ módon mire kiér a síkabb részekre vize kellemesen felmelegszik. Helyenként kiszélesedik, nagy medencéket alkotva, máshol a szûk sziklafalak közt megmélyül, csak úszva lehet haladni ezeken a helyeken. Vízeséseken csúszdázhatunk, ahogy haladunk a mederben, vagy kavicsokon kell lépdelnünk, hogy újra mélyebb vízbe jussunk. Jól esik az édes vízben való fürdés a tenger után. Korzikán sok ilyen kis folyó van, amiben fürödhetünk, a Fangó ez egyik leginkább alkalmas erre a célra. Mindenképp ki kell próbálni valamelyiket.

    Folytatva a kanyargós tengerparti utunkat, felérünk a Col de la Croix hágóra. Az autóparkolótól megtéve kb. 10 perces sétát, érünk ki a kilátópontra, innen csodálatos kilátás nyílik a Portoi- és Girolate öbölre és Les Calanques-re, a vörös sziklákra. Estefelé nagy pára volt a már tenger felett, érdemes korábban ideérni. Girolate egy falú is, a hasonló nevû öböl partján, az az érdekessége, hogy csak gyalogosan vagy a tenger felõl közelíthetõ meg, ahova sajnos idõ hiányában nem jutottunk el. Nap végére egy portoi kempingbe jutottunk.

    8. nap (06.21. szombat)
    Délelõtt indultunk a várostól pár km-re lévõ híres Les Calanques rózsaszín sziklái közé. Nem csalódtunk, valóban nagyon látványos formációk és színek fogadtak bennünket. Leírások szerint napnyugta idején még jobban kijön a rózsaszín szín, de így napközben is igen szép volt. Egy kisebb túrát tettünk a part menti vidéken. A tenger feletti sziklákról ismét megcsodáltuk a Portoi-öbölt, látszik Porto városa is. Piana felé az országutat végig a különleges formájú sziklák szegélyezik.

    Továbbiakban Plage d’Arone-on, egy homokos strandon töltöttük az idõnket. A sziget egyik legjobb homokos partja, igazi beach hangulatot érezhetünk. Víz a sziklás részeken persze jóval tisztább, búvárkodásra azok az alkalmas helyek. Ittjártunkkor éppen hullázott a tenger, kb. méteres magasságban, jó volt.

    Késõ délután túrát tettünk a közelben található Capu Rossu-ra, egy kis félszigetre. A túránk célja Capu Rossu tetején lévõ õrtorony volt, kb. 300 m magasan emelkedik a víz fölé. A parkolóból oda és vissza nagyjából 3 órát igényel összesen a túra. A torony a felújított õrtornyok közé tartozik, így fel lehet rá menni. Tetejérõl meg egyszer megcsodáltuk a Portoi-öbölt és a rózsaszín sziklákat, látszott a korábbi homokos strandunk is. A torony egyik oldalán szinte függõlegesen a lábunk alatt hevert a tenger. Ez a túra is javasolt. Parkolóba visszamenet ért minket a napnyugta. Visszatértünk a portoi kempingünkbe, ahol eltöltöttük a második éjszakánkat.

    9. nap (06.22. vasárnap)
    Kora délelõtt röviden megnéztük Porto városát, ezután indultunk a sziget belsejébe, Corte-ba. Útközben, nem sokkal Porto-t elhagyva, megálltunk egy kis hegyi faluban Ota-ban. A falut magas sziklafalak szegélyezik, megnéztük a falu templomát. A falu határában régi, genovai kõhidak ívelnek át a kis folyón. Nagyon látványosak, ebben a folyóban is lehetõség nyílik fürdésre. A távolabbi kõhídnál van a Gorges de Spelunca bejárata. A szurdokban régi kereskedelmi út húzódik összekötve Ota és Evisa településeket. Mi a harmadik kõhídig mentünk, ami már az erdõ közepén található, majd visszatértünk az autókhoz. Kb. 1 órás túra volt összesen.

    Folytatva az igen kanyargós szerpentin utat elértük Col de Verghio hágót, ami É-D Korzika határa. Itt található egy emlékmû is, de a kilátás szebb. Itt is, és már útközben a sziget belseje vele, találkozhatunk vadon elõ disznókkal. Ezek nem vaddisznók, házi disznónak néznek ki, de magukban mászkálnak az utak mentén. A hágó után a Scala di St Regina szurdokban vezetett az országút Corte felé. A szurdokban látványos, kopár sziklafalak közt kanyarog az út, az út szinte teljesen kitölti a függõleges sziklafalak közti részt. Este érünk Corte-ba, rendes szállást keresgéltünk, de végén egy kempingben kötöttünk ki.

    10. nap (06.23. hétfõ)
    Ma egy másik Corte környéki szurdokba indultunk, a Gorges de la Restonica-ba. A sziklás szurdok elsõ részében egy nagyon vékony, kanyargós, meredek aszfaltúton mehettünk befele, mellettünk lent a patak kanyargott. Ebben is lehetõség nyílik elvileg fürödni, de a vízhozama kisebb volt a korábbiaknál és hõmérséklete is hidegebb. A fizetõs parkoló után már gyalog folytattuk utunkat, elõször még aszfalt úton, majd utána turista ösvényen. Az aszfaltút vége felé, kitérõt tettünk egy látványos vízeséshez. Majd visszatértünk a turistaútra, ami a magasan fekvõ tavakhoz vezetett, a Lac de Melu-hoz(1711 m), majd a Lac de Capitellu-hoz(1930 m), mi csak az elõbbiig mentünk. Az út az egyre emelkedõ völgyben vezetett felfele, magas sziklákkal szegélyezve, mind elõre, mind visszafele nézve gyönyörködhettünk a természeti látnivalókban. A tó egy katlanban foglalt helyett, vizét hóolvadás táplálta, és persze a felsõ tó vize is. Elég kedvelt turistahelynek bizonyult mer rajtunk kívül elég sokan feljöttek idáig. Visszafelé majd ugyan azon az úton mentünk, kocsikkal visszatértünk Corte-ba.

    Este cortei városnézésre indultunk. A belváros szûk utcáiban a házak fala elég omladékos volt szinte mindenhol. A lejtõs utcácskák között hangulatos kis terek bújtak meg. Ezeken az utcákon meredekségük miatt autók nem járhattak. Az egyik téren beültünk egy étterembe, ezúttal nem menüt választottunk, hanem egy-egy helyi ételt. Éjszakára ez elõzi napi kempingünkbe tértünk vissza.

    11. nap (06.24. kedd)
    Ezen napon került sor Korzika legmagasabb csúcsának, Monte Cinto-nak meghódítására. Más napoknál korábban indultunk útnak, mivel hosszú hegymászás fog ránk várni. Corte-bõl kocsival egy újabb völgyön keresztül elmentünk Haut-Asco házig(1361 m), ami amúgy a GR 20 túraútvonalon egyik állomása. Amikor a 6. napon felmentünk a Carozzu menedékházig, nagyon közel voltunk ehhez a helyhez, gyalog akár át is értünk volna ide pár óra alatt. Ház parkolójánál hagyva a kocsit, elindultunk. Úgy terveztük, hogy elmegyünk a Lac Cinto-hoz, majd innen megyünk fel a csúcsra, de az útjelzõ táblák hiányában közvetlenül a Monte Cinto-ra sikerült jutnunk, ami persze kicsit sem volt baj.

    Az út elsõ része viszonylag lankásan vitt felfelé, itt a turistaút is jól látszott. Beérkeztünk egy olyan katlanba, amit minden oldalról függõlegesnek látszó sziklafalak vettek körül, nem tudtuk elképzelni, hogy merre is fogunk továbbmenni. Mostmár eltûnt turistaút, sziklafalakon vadászni kellett a turistajelzést. Amikor megláttuk egyet, szinte légvonalban vettük felé az irányt. Egy francia pár is jött kb. velünk az úton. Õk gyorsabban haladtak, de többször is rossz elvétették a jelzést, s mindig azt vettük észre, hogy mögöttünk jönnek. A sziklamászós részt egy meredek omladéklejtõ követte, ezen túlhaladva felértünk egy vízszintes részre, itt még találkoztunk egy kis patakkal, ami a mély völgyben tûnt el, ahonnan jöttünk. Korábban, a völgy oldalát alkotó sziklákról több vízfolyás is gyarapította a patak vizét.
    Innen már úgy véltük, látjuk a csúcsot, s sejtésünket igazolva az út is mind jobban arra fele tartott. Újra omladékos, sziklás részeken mentünk keresgélve a jelzést. A kinézett csúcs közelében egyre meredekebbé változott a terep. Felértünk egy gerincre, a gerinc túlsó végén már ott volt a célnak hitt csúcs. Mikor odaértünk, akkor tûnt csak fel a tényleges Monte Cinto, még tisztes magasságban, távolságban. Az út innen egy darabig lefele vezetett, megkerülvén a csúcs szinte függõleges oldalát, hogy majd a másik lankásabb oldalról közelítse meg. Csúcson(2706 m) egy 2 fadarabbal összeállított kereszt várt, és az egész sziget látványa. Ez utóbbi sajnos nem volt igaz, messzire el lehetett látni, de a legközelebbi tengerpart is elég párásnak látszott.
    Visszafelé ugyan azon az úton mentünk, ahol jöttünk, a lefele út sem tartott sokkal kevesebb ideig. A táj mégis másnak látszott, mert most fentrõl láttuk meg alsóbb részeket, a völgyeket. Kocsival vissza a kempinghez. Vacsorára a szokásos menüt ettük: melegítõs konzerv és korzikai sör

    12. nap (06.25. szerda)
    Délelõtt befejeztük a cortei városnézést, még nem voltunk a fellegvárban, mivel az esti városnézésünk alkalmával már bezárt, ezt pótoltuk. De ha nem pótoljuk, akkor sem maradtunk volna le sok mindenrõl. A kilátás szép volt a környékre, de ez hasonló volt kicsit lejjebbrõl is.

    Ezután összepakolás a kempingben és indulás vissza Bastia felé. Sajnos a sziget délebbi részeire ez alkalommal nem maradt idõ. A sziget közepén egy gyorsforgalmi út húzódik, ami széles és nem kanyargós, így hamar Bastiába értünk. Parkolóhely keresés után tettünk egy kis bastiai városnézést. A város legnagyobb terén egy rendhagyó Napóleon szobor található. Ajaccio Napóleon szülõvárosa, de oda sajnos nem jutottunk el. Bastiának nagyvárosi látványa van, s valójában is nagyváros, nem úgy, mint a korábbi korzikai városok, ahol jártunk. A városnézés után betértünk a túránk elejérõl már ismert kis kempingbe. Este még megmártóztunk a kemping szomszédságában lévõ tengerparton.

    13. nap (06.26. csütörtök)
    Elmentünk egy város környéki hipermarketbe. Mi elsõsorban sajtot, sört, lekvárt vásároltunk. Finomak a francia sajtok, s jellegzetes ízûek a korzikai sörök, speciálisak a helyi lekvárok.

    Vásárlás után fürödni mentünk egy Bastitól délre lévõ partszakaszra, itt, a keleti parton homokos részek vannak egészen a sziget déli részéig. Aztán vissza a kempingbe.

    14. nap (06.27. péntek)
    Korai összepakolás után felszálltunk a kompra. 4 órás hajózás után már Livornóban voltunk. Innen csak kisebb megállókat beiktatva jöttünk hazáig.

    15. nap (06.28. szombat)
    Kora hajnalban érkeztünk Budapestre.

1 / 1 hozzászólás megtekintése
Hozzászólás: Korzika körút
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.