Libanoni bar(l)angolások

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Libanoni bar(l)angolások

  • Ennek a témakörnek tartalma 1 résztvevő és 0 hozzászólás.
  • Indította
    Témakör
  • #1311 Hozzászólás

    Kucsera Marci
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Libanoni bar(l)angolások

    A régrõl jó ismerõsnek számító Craven Pothole Club barlangászai említették elõször a Bejrútban megrendezésre kerülõ 2. Közel-keleti Barlangász konferenciát. Gondoltuk, milyen jó volna ezt az (nem csak a közelmúltbeli történelmébõl kifolyólag) érdekes országot ennek a rendezvénynek a keretein belül megtekinteni.
    A tervezgetés és kalkulálás hónapjai hamar elszálltak, és már kellett is fizetni a repülõjegyet – ezzel tulajdonképpen el is dõlt a „menni – vagy nem menni” nyomasztó kérdése: megyünk! Hezitálásunkat leginkább az év elején kirobbant és hirtelen lefutott karikatúra botrány okozta – lévén a legnagyobb nagykövetség gyújtogatás pont Bejrútban volt. Miután eldöntöttük, hogy amennyiben a dán zászlós pólóinkat itthon hagyjuk, akkor nem lesz bajunk – és már egy cseppet sem aggódtunk.
    Közben a tervezett programunk (szerencsére) alaposan megváltozott, hiszen mint kiderült mód van a nélkül is barlangászni ebben az országban, hogy a kicsit borsosra sikeredett konferencia regisztrációs díjat ki kellene fizetni. Köszönhetjük mindezt annak, hogy angol barátaink az elmúlt évek során rendesen összebarátkoztak a konferenciát rendezõ Speleo Club Leban barlangászaival, és az elmúlt három látogatásuk alkalmával remek helyismeretre tettek szert.
    A MALÉV közvetlen járata éjszak indult, és helyi idõ szerint hajnalban landolt. Ez a közel keletrõl ismert idétlen szokás (szinte valamennyi környezõ országba minden légitársaság így repül) eredményezte, hogy a rövid, 2, 5 órás repülést végigaludva csak kis kárt tudtunk okozni nemzeti légitársaságunk italkészletében.
    A hajnali 4 órás megérkezés után a vízumvásárlás bonyolult és vicces pillanatai, majd a reptér elõtti taxisokkal történõ elsõ alkudozás véglegesítették bennünk a jól ismert és szeretett közel keleti hangulatot. Pálmafák között vitt taxisunk a hotelünkbe. Vezetés közben elõadott eszmefuttatása elõrevetítette ennek a kis országnak az összetettségét és roppant bonyolult vallási viszonyait – lévén Õ mohamedán anya és keresztény apa (?!) gyermekeként látta meg a világot, de nem gyakorolja a vallását és igazából nem is érti, hogy minek az?
    Reggel nagy mosolygás közepette találkoztunk angol barátainkkal, akikkel együtt vettük fel az itthonról korábban lefoglalt bérautónkat a közeli AVIS irodában.
    Szállodánk egyébként Bejrút kellõs közepe – mellett helyezkedett el, gyalog 10-15 percre a nyüzsgõ város szívének számító Place de Etoile tértõl. Mindezért a szállásért csekély 6$-os szállásdíjat kellett fizetni, ami talán Libanon legolcsóbb hoteljának számít.
    Az elsõ napot egy kis akklimatizációra szántuk – értsd ezt a szó szerint a klímára is, hiszen az itthoni 6-8 fok után a 25 C kicsit magas volt. Meg aztán nem is aludtunk túl sokat, és hát át akartunk esni a protokoll dolgokon is – meg kellett ismerkedni a város kötelezõ látnivalóin túl vendéglátóinkkal is. Valamint terveink között szerepelt a következõ napokra az alapvetõ élelmiszerek beszerzése is valami nagyobb közértben. Ezt persze csak a barlangi és hegyi kajákra értettük, hiszen a fõ étkezéseket helyi éttermekben kívántuk megvalósítani.
    A város elég kaotikus forgalommal bír, de még mindig a nyomába sem ér a környezõ országokban káosznak. Alapvetõen azért nehéz volt a vezetés, soha nem tapasztalt figyelemmel kellett navigálni az utakon. A város széli nagy boltban mindent megkaptunk, amit akartunk – még a régóta áhított Beqaa-völgyi bort is megtaláltuk a polcokon. A város központjának számító téren találkoztunk Hadival, a vendéglátó klub titkárával, aki megmutatta melyik helyi sört érdemes rendelni…Õ egyébként drúz vallású, és Csabink hirtelen és lelkesen el is magyarázta mindenkinek ennek a vallásnak a sajátosságait és érdekességeit, különös tekintettel a vallásuk alapjait rögzítõ szent könyvükre, melyet saját nyelvükön írtak és nincs fordítása és nem is látta még senki kivülálló. Tehát nem sokat tudunk róla… Ez is egy olyan vallás, melybe születni kell, kívülrõl nem lehet ebbe belelépni. A vallás hisz a lélekvándorlásban, tagjai hagyományosan nagyon ügyes és jó kereskedõk. Az ország délkeleti részén lévõ Chouf hegység területén élnek, mai napig nagyon zárt közösségben. Illetve egy jelentõs hányaduk Bejrút elit és gazdag negyedében lakik, innen irányítva szerteágazó kereskedelmi tevékenységüket.
    Kis városnézés a mostanában már szinte teljesen újjáépített belvárosban és a híres tengerparti sétányon, majd egy igazán izgalmas vacsorán keresztül betekintést nyertünk a méltán híres libanoni konyha ízeibe. Rengeteg féle szósz és zöldség vezette fel a nyárson sûlt birka és csirke húsokat, amikhez újra szószok és zöldségek szolgálták a köretet. Hát, jó kezdés volt.
    Másnap korai kelés után vártunk újdonsült barátainkra, akik kicsit mindig késnek, ezzel nem hazudtolva meg a róluk kialakult sztereotípiák egyikét. Majd 1 órás õrül városi és hegyi vágta után egy a havas hegyekre nézõ hegyi falucska reggelizõhelye után nem sokkal megérkeztünk a mgharet er-Roueiss barlang (5066m hosszú) bejáratához. Ez volt az elsõ napi célpontunk, mely a Kesrouane hegységben nyílik, 1800 m tengerszint feletti magasságban.
    Kétfelé osztottuk a helyiektõl felduzzadt létszámot. Volt aki a négyszintes barlang alsó emeletéhez készítette a slószát, volt aki a térképezõ füzetét kereste elõ a hátizsákjából. Ezt a barlangot egy másik klub tárta fel évekkel ezelõtt, azonban most õk kezdték el kutatni, természetesen a térképezési adatokat persze a másik klub nem adja át. (Ugye ismerõs ez az eset itthonról is?) Tehát szépen nekiálltak az újra térképezésnek – ebben kérték a segítségünket.
    A hatalmas bejárat után sajnos hamar akadályba ütköztünk, lévén az egész járatot elöntötte a víz. Sikerült kikerülni ezt a szakaszt, de igazából a várakozásainknak megfelelõen a térképezési pontunkra ezekután már nem sikerült eljutni, mivel egy alacsonyabban fekvõ rész teljesen el volt szifonálódva. Tán helyi barátaink voltak meglepõdve a legjobban, lévén õk még ekkora vizet ott nem láttak, és az eset elõtt egy héttel még mindenhova el tudtak túrázni a barlangban. Hiába, ekkor értek le a Libanon hegység felsõ régióinak olvadékvizei a barlangok szintjére. A legalsó szintre készülõ társaink igazán meg sem találták a levezetõ aknát – ugyanis színültig volt töltve vízzel az elsõ 15m mély akna, és valószínû az egész alsó rész. A legszûkebb legkényelmetlenebb részek térképezése és néhány csak sejtett összeköttetés realizálása után a barlang felsõ nagy termes részében kellemes pár órás túrát tettünk. Igaz, hogy itt is hatalmas patakok mellet vitt az utunk, és csodaszép vízeséseket láttunk.
    Hazafelé megnéztük az Afqa barlang monumentális bejáratát – melybõl egy kisebb Tiszányi víz ömlött kifelé. Ez sajnos elõrevetítette a reménybeli barlangász programok lecsökkenését, mivel ekkora vizekben túl mélyre vagy túl messzire nem tervezhettünk biztonságosan.
    Másnap, húsvét hétfõn (mintegy idõt adva az áradások levonulásának) ellátogattunk a Beqaa-völgy legnevezetesebb látnivalójához, Baalbek hatalmas templomához. Az odaúton érdekes élményt jelentett az arab nyelven meghallgatott maronita húsvéti mise…
    A baalbeki Jupiter templom és a mellett álló Bacchus templomok (a terület az UNESCO világörökség része) lenyûgözõen nagyok voltak, és maradéktalanul igazolták elõzetes várakozásainkat. A településen található hatalmas síta mecset (igazi ékkõ a közép-ázsiai mecset gyûjteményünkben a hamisítatlan tükrös iráni belsõjével) a shíta muszlimok tragikus Ashura napjának emlékhelyén túl a mai hõsök emlékének is helyet biztosít. A város jelentõs hezbollah erõsség, a harcokban elhunyt önkénteseinek emlékterme a mecsetben a síró anyákkal, büszke apákkal nagyon megdöbbentõ látvány volt.
    Másnap egy magasan nyíló barlangot néztünk ki célpontnak, az egyébként turistaforgalom számára megnyitott Qadicha barlang belsõ szakaszait terveztük megnézni a klub engedélyének birtokában. Azonban a kijáraton kiömlõ folyó ezt megakadályozta. Ezt igazán nem is bántuk, mert a barlang a jó 30 km hosszan és több száz (néhány helyen közel ezer) méter mély Qadicha völgy végében fekszik, melyet így jól végignézhettünk. Ez a völgy és a peremén fekvõ falvak végig szintén az UNESCO világörökségének részét képezik, nagyon fenséges és nyugodt terület. Északi irányból Libanon legmagasabb hegye, a Qournet as-Sawda (3090m) határolja, melyet ott jártunkkor még teljesen hó borított. A hegy és a völgy találkozásánál található Libanon talán leghíresebb cédrus nemzeti parkja, melyet nekünk magyaroknak különösen kedvessé tesz az a tény, hogy Csontvári itt festette híres libanoni cédrusos képeit. Erre az itt elhelyezett magyar és arab nyelvû tábla emlékezteti a képzõmûvészetben kevésbé jártas magyar utazót. A libanoni cédrusok egyébként nagyon kedves növények, tényleg meghatódik az ember a korukon elgondolkodva és ágas bogas alakját szemlélve! Sajnos, mára Libanon területének már csak mintegy 5%-át borítja ez a máshol nem igazán életképes fa, melyet leginkább a két világháború energiaéhsége pusztította. Csodaszép lehetett, amikor 1500 és 2000 méter között mindent ez a fantasztikusan zöld növény uralt!
    A völgy alján pedig a kereszténység maronita ágának vannak a legfõbb és legszentebb kolostorai és központi helyei, leginkább hatalmas méretû forrásbarlangok szájába beépülve! Érdekes kultúrtáj ez, ahol az ember és a természet szinte eredetinek tûnõ egységben létezik 1000 – 1500 éve.
    A völgybe egyébként még kétszer visszatértünk barlangászni, mivel megnéztük még a Houet el Haouaa (-80m) hatalmas méretû és cseppkövekkel roppant dúsan dekorált aknáját és a hozzá tartozó rövid de csodaszép szintes ágát.
    Valamint, hirtelen támadt barátságból kifolyólag egy kedves helyi család feje több, még kutató által nem látogatott barlangot ígért nekünk emlékül. Természetesen azonnal elhatalmasodott rajtunk a felfedezni vágyás, de sajnos összességében csak pár száz méter járatot találtunk – de ezért ez is kedves felajánlás volt a részérõl.
    Közben kiegészültünk, hiszen Leél Össy Szabolcs és Kecskeméti Pista (Sobi) barátaink megérkeztek. Igazából õk a konferencia hivatalos résztvevõi voltak, de amikor lehetet együtt töltöttük az idõt, mint például megérkezésük napján. Sajnos nem emlékeztem túl pontosan egy távolságadatra (jó 2x15km helyett csak kb. 2x 4-et ígértem nekik), de jó világjáróhoz méltó módon a 6.-ik kilométer után gyorsan taxit fogtak. Bocs!
    Az esti konferencia nyitóparti igazán jól sikeredett – ide a szervezõ Speleo Club Leban meghívott minket – talán egy kis kárpótlásként a rettenetes szûkületért, ahonnan csak némi rábeszélés és húzkodás árán tudtam kijönni.
    Igazi „nagyember” találkozó volt, de nekünk a legnagyobb élményt a Klimcsuk professzorral folytatott beszélgetés jelentett, aki ugye a jelenlegi legmélyebb barlang (Voronyja – 2080m) kutatásait és mellesleg az Aladagar plató kutatásait irányítja. Kora ellenére sugárzik az erõ belõle!
    A kulturális látnivalók közül Libanonban nem lehet Tripolit és Sydon-t kihagyni. Két napot szántunk megnézésükre – kedves városok, 3400-8000 éves történelmükkel mindenképpen fontos állomásai az emberiség történelmének. És mint a Közel – keleten szinte mindenhol, a történelmükkel együtt élõ ember nagyon büszke a múltjára és roppant barátságosan ismerteti meg az arra fogékony látogatót a mindennapi életével is. Szinte mozdulni sem tudtunk a nagyon barátságos süteménykészítõ mester kóstolója után, és a findzsások kellemes kávéi is felejthetetlen gasztronómiai élményt jelentettek. Sydon városában kellemes meglepetésként összefutottunk Magyarország libanoni konzuljával Lázár Péter úrral, aki mindenben felajánlotta a segítségét. Nagyon kedves ember volt, reméljük fogunk tudni, élni a felajánlott segítséggel még a késõbbiek során! Ez úton is köszönjük neki a pár roppant kedves és emberi szót, melyet ritkán kap az ember ilyen önzetlenül!
    Persze, a nyomor és a politika rá tudja nyomni a bélyegét a legszebb látnivalókra is – szerencsére azonban azt teljesen nem tudja elnyomni.
    A 15 éve véget ért polgárháború és fõleg a 60 éve tartó palesztin – izraeli viszály emlékével lépten nyomon találkozhatunk itt. A menekülttáborok kolduló gyereklakói, mint imazászlók lógtak Ferike barátunk karszõrébe kapaszkodva – a kép ironikus volt, de mégsem tudtunk õszintén nevetni rajta. Egyik este Bejrút belvárosában felkavaró performance keretein belül emlékeztek meg a ’96-os Qana-i légitámadásról. A vérben és halálban bõvelkedõ elõadás végén felsüvítõ „Allah, Allah!” kiáltás alatt fülünket – farkunkat behúzva sündörögtünk el a térrõl – nincs ott keresnivalónk, éreztük.
    A hétvégén ismét közösen barlangászhattunk libanoni barátainkkal, a mgharet Ain al-Libné (4560m hosszú, 195 m „magas” – -35m és + 160m) hatalmas forrásbarlangjába túráztunk. A bejárattól kezdve nagyon nagy patak mellett vitt az utunk, és több 6-8 m magas gyönyörû vízesés mentén kellett felmászni egyre magasabbra. A túránk végpontját egy hatalmas terem jelentette, ahova mindenhonnan jött a víz, legfõképpen a legfelsõ részbe vezetõ kötél mentén. Ezt a Speleo Club Leban tagjai belga barlangászokkal közösen mászták ki, bár elmondásuk szerint a feni járatok nem érték meg a munkát – ugyanis kellemetlenül szûk járatok váltakoznak sáros dágvánnyal… Érdekes élmény volt a kezdõk kalauzolása a barlangban, akiknek patronálását ránk hagyományoztak kinti barátaink.
    Este spontán búcsúvacsorát tartottunk egy hegyi vendéglõben – az elfogyasztott arakok (libanoni tömény, 50%-os formáját vízzel hígítva teszik fogyaszthatóvá) mennyisége is ezt igazolta.
    Következõ nap Libanon 4. legmélyebb barlangjába készültünk – egyedül, hiszen libanoni barátaink dolgoztak, angol pártfogóink pedig hazarepültek elõzõ éjjel (nekik szólt az elõzõ esti búcsúpoharazgatás). A barlang bejárata a Boaatara lenyûgözõ sziklahídjai közelében nyílik. Ez a természeti csoda tulajdonképpen egy 80 m mély vízesés, melyben a víz három egymás felett lévõ sziklahíd mellett tûnik el a mélyben. A szakadék átmérõjét tekintve a többünk elõtt ismert Mamet szakadékánál nagyobb, és izgalmas kaland az egyik oldalban lévõ ösvényen leereszkedni (tényleg nem egy nagy kaland és nem nehéz) és a középsõ hídra bemászni. Innen még 50-et esik a víz…
    Sajnos – szerencsére nem ez a barlang volt túracélunk, hiszen ez Libanon 3. legmélyebb barlangja (-255m), de a hatalmas víz lehetetlenné teszi a túrázást. Tehát megkeressük a tõle nem messze lévõ houet Jouret al-Aabed (-244m) bejáratát. Ennek az aknasora nagyon szép, gyönyörû cseppkövek díszítik a falat. A kötélvezetése és beszerelése igazán bonyolultnak mondható, hiszen 180 m mélységig (ameddig bejártuk) 21 megosztást kellett elhelyezni. Ezzel el is használtunk mindent, ami nálunk volt – sõt még egy cipõfûzõt is be kellett tenni egy elhúzásba (tényleg). Az utolsó aknába, ha lett volna elég felszerelésünk sem biztos, hogy lementünk volna, ugyanis szinte pataknyi víz folyt beléje. Hiába, a felszíni esõ és a felsõbb részek olvadása megtette a hatását. A felszínen egyébként igazi katasztrófa idõjárás volt, hideg esõvel, széllel, néha köddel. Kicsit borongósan néztünk össze a kötelek bezsákolása közepette és gyakran mondogattuk: „de jó itt a mediterránumban!” De azért nagyon jó barlang volt ez is.
    Utolsó napunkon Byblos városát látogattuk meg. Személyesen nekem ez hatalmas élményt jelentett – véletlenül itt találkoztam azzal az emberrel, akivel elkezdtem barlangászni. Kicsit meglepõdtem, amikor szembe jött a keresztes vár lépcsõjén Dezsõ Józsi és kedves neje – de nagyon megörültünk egymásnak! Egyébként õk is a konferencia résztvevõi voltak.
    A találkozáson túl is tökéletes emlék marad ez a város, és 7000 éves történelmi látnivalóin kívül a friss fogott tengeri halakból készült sültek is felejthetetlen élményt jelentenek! Sajnos a kisváros nagyon a turistákra épít, így a fõutcája úgymond „turistás – butikos”, de hát ezeknek az embereknek ez gyakorlatilag ez egyetlen megélhetési forrást jelenti – ez meg fontosabb, mint a mi ízlésünk.
    A fõvárossal már régen összeépült Jounie városból induló felvonóval felmentünk a parti hegyekre, ahonnan csodaszép kilátás nyílt a 800m-el mélyebben fekvõ fõvárosra és a tengerpartra. Ez a hely érthetõen kinyitotta a mélyen vallásos és tehetõs emberek pénztárcáját, hatalmas búcsújáró helyet építettek itt ki, mind a római katolikus mind a görög keleti vallás hívõi számára.
    Este még hivatalosak voltunk egy búcsúkortyra vendéglátónk szerénynek éppen nem mondható 180m2-es lakásába, melyet másodmagával bérel Bejrút egyik elegáns negyedében. Itt szabályos klubestet tartottak tiszteletünkre, melynek eredményeképpen kicsit imbolyogva estünk be a szállodánk recepciójára, ahonnan már indultunk is a reptérre.
    Itt az elfogyasztott italok jótékony hatására álomba merültünk, melyet csak kis idõre szakítottunk meg, míg a MALÉV gépébe beszálltunk.
    Azért a napfelkeltét még enyhe borozgatás mellett megvártuk. A hajnali landolásra végleg felébredtünk, és a váróteremben búcsúzkodva arra gondoltunk fájó szívvel: ha nem is a legnagyobb barlangtúránkat tudjuk a hátunk mögött az elmúlt 12 nappal, de mindenképpen az egyik legkedvesebb és legfontosabb élménye marad ez eddigi barlangász életünknek.
    És van még miért visszamenni, hiszen a legmélyebb barlang most a víz miatt nem volt reális túracél, és amit láttunk sem láttuk végig. Talán legközelebb..

    Résztvevõk:
    Bende Bea, Kovács Ferike, Lázár Barbara, Köblös Csaba, Veiland Melinda, Invics Gábor, Kucseráné Török Ágnes, Kucsera Marci
    2006.04.14. – 26.

    Kucsera Marci

    További Infók:

    http://www.mess2.com/
    http://www.speleoliban.org/

Hozzászólás: Libanoni bar(l)angolások
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.