Magassági rekord és magashegyi krimi?

Kezdőlap utazas.com Fórum Hegymászás, barlangászás Magassági rekord és magashegyi krimi?

  • Indította
    Témakör
  • #43386 Hozzászólás

    Csicsi

    Magassági rekord és magashegyi krimi?

    Vajon magassági rekord felállítása és magashegyi krimi zajlott az Everesten, ahogy azt az egyik tavalyi expedíció vezetõje, orvosa és a jelenlegi csapat sajtóügynöksége állítja? Avagy inkább a csapatmunka hiányában kis híján tragédiába torkollott hegymászásról szól a történet?

    Földes András
    2002. május 23., csütörtök 16:19

    A magyar csapat csúcstámadása, visszafordulása, és Ács Zoltán kis híján tragikus végû kalandja számtalan kérdést felvet. Ezek jó része, a távolság és az egyenetlen kommunikáció miatt megválaszolhatatlanok.

    A bizonytalanság közepette azonban tanulsággal szolgálhat annak megállapítása is, hogy a történet melyik elemére érdemes odafigyelnünk. Az expedíció sajtóügynöksége ekképpen kommentálta az esetet:

    “A magyar csapat május 16-án hajnalban rajtuk kívülálló okok miatt kialakult rendkívül nehéz, hátrányos körülmények között vágott neki a csúcsnak. A mászók 8350 és 8700 m közötti magasságokból fordultak vissza oxigén nélkül, ez a sportteljesítmény minden szempontból világviszonylatban is kiemelkedõnek számít és Erõss Zsolt új magyar csúcsot állított fel ezzel. “

    A sajtóügynökség által megszólaltatott Klein Dávid – a 2001-es Everest Expedíció vezetõje – is pozitívan vélekedik a próbálkozásról: “Bár az Everesten küzdõ honfitársaink a csúcsot nem érték el, mégis, egyedülálló eredmény született a magyar hegymászás történetében. Május16-án a csúcsra induló három magyar hegymászó egyike 8700 méterig, a másik kettõ 8600 illetve 8350 méterig jutott palackozott oxigén belélegzése nélkül.

    Ez a magyar magassági rekord azért is kiemelkedõ teljesítmény, hiszen a csúcsra indulást megelõzõ napon a legfelsõ (4.) táborba érkezõ hegymászók korábban odakészített felszerelése (élelem, cukor, edény, sátor) eltûnt. Így az éjszakát veszélyes és kényelmetlen körülmények között töltötték. Ennek ellenére vállalták a kockázatot, megfelelõ pihenés és folyadékbevitel nélkül nekivágtak az utolsó szakasznak – és élve lejöttek a hegyrõl. Le a kalappal elõttük.”

    Dr. Vida Gábor – a 2001-es Explorers Everest Expedíció orvosa – pedig a tagok ésszerû döntését méltatja: “8000 méter fölött az un. halálzónában optimális körülmények között is rengeteg veszély leselkedik az egyébként jól felkészült akklimatizálódott hegymászókra. A ritka és száraz levegõ és a megváltozott légköri nyomás miatt görcsös köhögés rosszabbik esetben a tüdõben folyadék gyülemlik fel, a szemben lévõ apró erek megpattanhatnak, részleges vagy teljes vakságot okozva, az agysejtek között folyadék halmozódik fel, az agy megduzzad, mivel a koponya térfogata adott így az agy a koponya belsõ falához préselõdik, hallucinációhoz vezethet, koordinációs zavarokat és halált okozhat. A fenti veszélyek ismeretében a hegymászókat bármilyen, az optimálistól eltérõ körülmény visszafordulásra kényszerítheti a biztonságos lejutás érdekében. A fentiek leghatékonyabb orvoslása az alacsonyabb magasságba való mielõbbi visszatérés.”

    Jómagam, némi magashegyi tapasztalattal, továbbá a szakma hazai képviselõivel folytatott beszélgetéseim után, szintén elismeréssel adózom a csapat eredményei elõtt. Még a hiányos hírek ellenére is feltûnõ azonban néhány olyan momentum, amelyek átértékelik a magyar magassági rekord és az eltûnt sátor rejtélyével jellemzett sztorit.

    Elgondolkodtató, hogy habár a csapat nem találta meg az olyan fontos élelmet is rejtõ sátrat, az éjszakát azért eltöltötték valahol, sõt, némi meleg teához is hozzájutottak. Feltételezhetõ tehát, hogy rajtuk kívül mások is tartózkodtak akkor a négyes táborban. Ezek a személyek pedig talán nem csak menedéket, hanem élelmet is szolgáltattak volna megszorult bajtársaiknak – ha kérik. Különösen, hogy a kereskedelmi expedíciók soha nem kiszámított adagokkal mozognak a hegyen.

    A mieink talán nem akarták túlzott kérésekkel zaklatni segítõiket. Ez, a körülmények ismeretében, morálisan elfogadható döntésként is értelmezhetõ. Ezek után viszont nehéz magyarázatot találni arra, hogy az elcsigázott hegymászók miért nem fordultak vissza másnap.

    Illetve, ha az elõzményeket követõen mégis próbálkoztak a csúccsal, miért tették azt külön-külön? Talán lassabban haladtak volna együtt, de az amúgy is kiélezett helyzetben nagyobb biztonsággal mozogtak volna odafenn.

    Mécs László ráadásul nagyon késõn kezdett mászni, három és fél órával az elõtte induló Erõss után, 4 óra 30-kor. A hegymászók közt ismert, hogy az utolsó táborból, még tartalék oxigén belégzéssel is 12-13 óráig tart az út a csúcsra, és vissza. A késõi indulás fokozottan növelte számára a baleset veszélyét.

    Alpinistáink, végül, helyesen, a visszafordulás mellett döntöttek, de nem változtattak mászási stílusukon. Ki-ki maga kezdte meg az ereszkedést, egy angol hegymászó gondjaira bízva válságos helyzetben lévõ társukat.

    A történtek egy olyan csapat képét rajzolják ki, amelyet, habár azonos zászló alatt tartunk nyilván, valójában individuális hegymászók átmeneti csoportosulásának tekinthetõ. Sem közös tervekre, sem közös felelõsségvállalásra nem látni példát.

    Az eset némiképpen érthetõ, hiszen a Magyar Mount Everest Expedíció 2002 tulajdonképpen két rivális csapat tagjaiból áll. A jelenlegi expedíciót az ISM közösen kiutalt támogatása hívta életre. Ráadásul a hegymászók vállára nehezedik az ellentmondásos támogatási helyzetben rájuk irányult figyelem és a magas elvárások súlya.

    Tanulság, ítélet megfogalmazása még korai lenne, az azonban már látszik, hogy a felsõbb szinteken hozott döntések hatálya éppen a hegymászás kezdetéig tart. A kialakult, ellentmondásos helyzetet viszont már egyedül az alpinistáknak kell kezelniük. Úgy, ahogy.

    A kimerült hegymászók most az alaptáborban pihennek, de hárman közülük – Erõss, Mécs és Várkonyi – hamarosan ismét elindulnak fölfelé.

3 hozzászólás megtekintése - 1-3 / 3
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #415730 Hozzászólás

    Lud

    Földes

    Nyilvánvalóan nem amatõr a pofa, azonban olyan dolgokkal spekulált, amirõl nem voltak biztos információi (ki, miért, milyen állapotban hozta meg az adott döntéseket). Továbbá jó írónak is tartom, de ezzel a cikkével SZVSZ csak táptalajt ad a mindenkor hõbörgõknek, a bölcsen feltartott mutatóujjal közlekedõknek, meg a dilettáns (bulvár)sajtónak.
    Meg is írtam neki magánban ezeket a fenntartásaimat, de nem válaszolt.

    Nagy teljesítményt nyújtott a csapat (ha jól tudom mindenki egyéni magassági rekordot javított), jó döntéseket hoztak, és nem utolsósorban szerencsésen és sikeresen végzõdött az expedíció. Általánosan mondom, h lehet szõrözni, de akinek nagy az arca, annak a hegy továbbra is “ott van” – lehet bizponyítani.

    #415729 Hozzászólás

    KunG

    Földes

    Én a 2001-es milleniumi expedíció alaptáborában találkoztam vele, és biztosíthatlak, hogy ért hozzá. Ha jól emlékszem, a Nanga Parbatnál is volt Erõssel. Az, hogy miket írkál és mit gondol a csapatról, más kérdés, én se csípem.

    #415728 Hozzászólás

    gergo

    A fenti, tipikus magyar médiás gyenge topik címre…

    és Földes Úr “mindent megmagyarázni akaró és tudó” üres cikkére reagálva.
    Földes Úr részére:
    (Szavaiból ítélve, még soha nem járt szélsõséges körülmények között, és csak távoli ismeretei vannak a bajtársiasságról, és hogy hogyan mûködnek ott fent a dolgok. Sajnálom Önt, mert a jelek szerint cikkei írásával olyasmire vállalkozik, amihez vagy nem ért, vagy csak pénzért, Önmagával megalkudva teszi ezt. Ha az elsõ igaz, akkor ebbõl is látszik: ki minek nem mestere, hóhéra annak.)

    Természetesen mindannyian, akik itthonról figyelemmel követtük és követjük az eseményeket, gratulálunk Várkonyi Lászlónak a kimagasló és – magyar vonatkozásban – egyedülálló eredményéhez (kb. 150 ember még a nagyvilágból, aki ilyen tengerszint feletti magasságra – 8750 – önerõvel, +o2 gáz belégzése nélkül eljutott. Ezek közül is biztosan kevesebben, kb. 10-20 ember, akik BC-tõl kezdve fair play – alpin – módon tették ezt.)

    Ugyanúgy gratulálunk Erõss Zsoltnak, kiemelkedõ sportemberi teljesítményéhez. Nagyon kevesen vannak a világon, akik o2 nélkül 8700 méter magasra másznak önerõbõl, majd levonulást követõen, BC tengerszinten 2 nap pihenést követõen – amely fizikai regenerálódásra nem, pszichikaira pedig csak nagyon keveseknek elegendõ – o2 igénybevétele nélkül ismét 8000 m-re másznak, és onnan addicionális o2 belégzésének segítségével 8850 tengerszint feletti magasságot érnek el, majd egészségesen visszatérnek.

    Megjegyzések:

    – Magyar nemzetiségû ember állt már korábban a “világ tetején” (Himalája hegység – Mt. Everest, õsi nevén: Csomolungma), román állampolgárként, nemzetközi expedíció keretein belül, addicionális o2-t igénybevett.

    – Fentiek alapján: az állampolgárság szerinti (tudniillik hogy piros vagy kék útlevele van valakinek) tagolásnak számomra nincs értelme, nincs jelentõssége.

    – Erõss Zsolt erdélyi születésû, gyermekéveit Gyergyó és Csík havasai között töltötte, román állampolgárként született, jelenleg magyar állampolgár.

    – Számomra CSAK a fair play mászás az elfogadható. Erõss Zsolt megszegte ezt a szabályt. Teljesítménye azonban mit sem veszt fényébõl, így is nagyszerû, csak más mérce szerinti. Ezzel õ is tisztában van.

    Kítûzendõ (és kitûzhetõ) célok a magashegyi mászásokra vonatkozóan, a jövõre nézve:

    – magyar ember fair play alpin stílusban történõ feljutása a Föld legmagasabb tengerszint feletti csúcsára (Mt. Everest, 8850m)
    – magyar emberek fair play alpin stílusban történõ feljutása a Föld legmagasabb hegyeire, normál és nehezebb választott útvonalakon keresztül.

    Finanszírozás:

    – kalandsportok (emberi teljesítõképesség határait érintõ tevékenységek, életmód formák) finanszírozása nem állami feladat.
    – viszont annál inkább kereskedelmi szponzorizációs, illetve közalapítványi feladat. (az emberek megszólítása, hogy egyének tetteihez történõ privát hozzájárulásukra szükség van egy jól mûködõ közösségben)
    – a kiránduló és hegymászó emberek vagy így-vagy úgy kirándulni és mászni fognak, oda, akkor és annyiszor, ahogy azt ÕK érzik, függetlenül állami juttatásoktól.

    Magyarázat:

    BC – base camp, alaptábor

    fair play alpin – az alaptábortól felfelé a hegymászó (csapat) önerõbõl mozgatja – alapvetõen az életbenmaradását szolgáló – felszerelését (élelem, technikai segédeszközök), addicionális o2 segítségét nem veszi igénybe a mászás során

    abszolut fair play alpin – a legközelebbi lakott településtõl a hegymászó (csapat) önerejére támaszkodik a felszerelés (élelem, technikai segédeszközök, pl. sátor, stb.) mozgatásában. A Himalája hegység esetében ez a fajta mozgás és módszer a legtöbb magas (7-8 ezer m) hegycsúcs esetében a lehetetlen határát súrolja, és csak igazán keveseknek adatik meg (2-3 ember a Földön), hogy ilyen feltételek mellet sikeresen elérjenek egy-egy magas csúcsot.

    A Mt. Everest ún. normál utait illetõen – a magyar fiúk is ilyen utat választottak – nincs is értelme abszolut fair play stílusról beszélni, mivel a mászási szezonokban ide érkezõ csapatok – számuknál fogva – összefognak, és közösen építik ki az alsóbb, “unalmasabb” szakaszokat (fix kötelek kihelyezése), biztosítva a gyorsabb és biztonságosabb kezdeti elõretörést és a mászást követõ visszavonulást. (Tehát sérül az elv: nem minden szükséges felszerelést maga az adott csapat szállított oda.)

3 hozzászólás megtekintése - 1-3 / 3
Hozzászólás: Magassági rekord és magashegyi krimi?
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.