Mexikó-Guatemala 2008 jún.-júl.

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Mexikó-Guatemala 2008 jún.-júl.

  • Indította
    Témakör
  • #1401 Hozzászólás

    Julius

    Üdv Mindenkinek!

    Nyáron a feleségemmel Mexikó-Guatemala úton vettünk részt. Mindent magunk szerveztünk, az információkat döntõ mértékben itt szedtük össze. Ennek megfelelõen úgy gondolom, hogy – bár sok ujjat nem tudok mondani- az a tisztességes, hogy tapasztalatainkat leírom. Ha valaki figyelmesen átolvassa az itt és más topicokban található leírásokat, minden szükséges információ birtokába kerülhet. Köszönet minden utazónak, aki vette a fáradságot és leírta tapasztalatait. Guatemala kapcsán felhívón Endre írásaira a figyelmet, minden amit leírt teljes egészében megállja a helyét. Az õ instrukciói szerint jártunk el és tökéletesen mûködött a dolog. Nehezíti a dolgot, hogy egy lakásfestés kapcsán a jegyzeteim eltûntek, így fejbõl kell mindent megírnom. Lehet, hogy késõbbiekben elõkerülnek a jegyzeteim, de nem akarok tovább várni.
    A biztonsággal nem volt problémánk. Mexikó általunk bejárt része biztonságosnak mondható. Sehol nem viselkedtünk kihívóan, feltûnõen, nem lógott a nyakunkban aranylánc, 3 fényképezõgép, 2 videó stb. Bár látni kéteskülsejû alakokat (mint itthon is), nem történt semmi „esemény”. Az egy kicsit elgondolkadtató lehet, hogy az éjjeli buszokat rendszeresen (kb. óránként) katonák állítják meg és alaposan átvizsgálják az egész buszt. Ilyen szigorú, alapos ellenõrzéssel sehol nem találkoztam még. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) nem volt sehol problémánk.
    Mi végig tömegközlekedéssel- busszal -mentünk. Ez nagyon jól meg van szervezve, gyakorlatilag mindenütt – mindenhova van busz. A jegyeket jó elõre megvenni, mert helyre adják. Bármely busz végállomáson, bárhova, bármikorra lehet jegyet venni. Az egész rendszer computeren hálózaton keresztül mûködik. Vannak elsõ, másod és harmad osztályú buszok, de még a harmadosztály is elfogadható. Az árban és az utazás idejében vannak jelentõsebb különbségek. Pl. ugyanarra a távra a harmadosztály fele annyiba kerül, mint az elsõ osztály, viszont kétszer annyi idõ alatt teszi meg az utat. (Bemegy a busz minden kis faluba, minden sarkon megáll)Az elsõ osztályú árak kb. megfelelnek a magyar árszintnek.
    Lehet, hogy sok embernek nem tetszik a véleményem, de nem „estem hasra” Mexikótól. (lehet, hogy túl nagyok voltak a várakozások) Természetesen mint más országokban, itt is nagyon sok érdekes látnivaló van. Nagy ország, nagy távolságokkal. Az utca embere fásult, bár segítõkész, de nem nagyon barátságos. Sok az elszegényedett indián, aki el van foglalva a mindennapi problémáival. Ez alól a vendéglõsök, árusok kivételek, õk a reményteli üzlet érdekében barátságosabbra veszik a figurát. Nem szeretik a „gringókat” és itt bizony ha akarod, ha nem, gringó vagy.
    Mexikó City – Cancun-Merida – Chicen Itza –Merida-Uxmal-Merida-Tulum-határ-Belize-St.Elene-Uachactum-Tical-Palangue-San Cristobal- Oachaca- Mexico city útvonalat tettük meg.
    Repülõjegy területén azt hiszem az Iberia verhetetlen, habár vannak az utazás.com-on más javaslatok is. Mi a jegyet a Budapest-Kõbányai úton található Vinafour, vietnámiak által üzemeltetett jegyirodában vettük.(Ezt az ötletet is itt kaptam) Rendben volt minden, teljesen hivatalos, kérés nélkül számlát, elektonikus jegyet adnak, mûködési engedély, bejegyzési dokumentumok kifüggesztve, udvariasak, nyelvi problémák nincsenek. Bár az utazó Ázsiában érezheti magát (a környezetben csak ázsiai üzletek vannak), megbízhatónak tûnik a társaság. Bécsi indulással Madrid-Mexikó az útvonal, a csatlakozásokra nem kellett sokat várni.
    A Mexico City – Cancun útvonalra a jegyet Bence vette meg Mexikóban, úgy, hogy itthon egy megadott budapesti címen (a mamájánál) elõre kifizettük az árát. Így olcsóbban kaptuk meg a jegyet. Bence elküldte e-mail-en az elektronikus jegyet. Rendben volt ezzel is minden.
    Bence és mexikói barátnõje várt minket a repülõtéren. Vittünk nekik itthon a mamája által összeállított csomagot, ennek fejében átvittek minket kocsival a másik repülõtérre, ahonnan a cancuni járat indult. (Ez azt hiszem Mexikó city-tõl 60-70 km lehetett)
    Cancun több részbõl áll: van a régi városmag, amely úgy néz ki, mint bármely arab kisváros, kissé piszkos, emberek álldogálnak az utcán, mindjárt akad érdeklõdõ, sok kis üzlet stb. Vannak a modern városrészek: KB (állítólag ha jól emlékszem) 20 km (vagy még több) hosszon szálloda, hopping center, étterem, disco, mindenféle üzletek és szolgáltatások. Aki szereti a nyüzsit, van sok pénze, az itt jól érezheti magát. Ha megérkezel Cancunba, a reptéren utasfogó emberek lepnek el, akik dokumentumokat lengetnek a kezükbe, hogy hivatalos szállítók. Valósággal terelik be az embereket az ott sorakozó kisbuszokba, mire észhez térsz, már a kisbuszban ülsz. Ezeknek a tarifája 12 USD. Az ADO busztársaság teljesen kulturált nagy buszon 3,5 USD-ért bevisz a városba. Aki a szállodasorra megy annak lehet, hogy megéri a kisbusz (annak valószínû az ár másodlagos), mert az ADO a városközpontba visz. Ha ki akarsz jutni a szálloda sorra, ott át kell szállnod egy helyi buszra, az elvisz felejthetõ összegért végig a tengerparton. Az ADO jegyet még az épületben meg kell venni, jól ki van táblázva.
    Általánosságban igaz, ha be akarsz fizetni egy túrára, vagy bármilyen szolgáltatásra nézz körül több helyen. A Canyon túrára (San Cristobalból), az elsõ ajánlat 50 USD volt és a végén 20-ért voltunk. (a pontos árakra már nem emlékszem, az arányok a fontosak a példában)
    Este sétáltunk a cancuni tengerparton és egy hírtelen ötlettõl vezérelve egyszerûen bementünk a Hotel Intercontinantal kertjébe (a tenger felõl teljesen nyitott) és jót fürödtünk az ott lévõ melegvizes medencékben. Fürdés után a kerten keresztül a kijárat felé távoztunk.
    Utána Meridába mentünk. Meridát fel kell fedezni. Az elsõ benyomás nagyon rossz volt. Ha felfedezed, tényleg rájössz, hogy kúltúrváros. Rendszeres rendezvények vannak, egyetem színház, ehhez kapcsolódó programok, kellemes hangulat. Minden este programok a fõtéren, hétvégén vásár. Az üzletek jelentõs része üzlet és kiállító helyiség. Bemész az üzletbe és mintha egy kiállításon találnád magad. Alkudni lehet bõven. Mikor mi ott voltunk nem nagyon ment az üzlet az eladóknak. Ha nem tudtok megegyezni az árban, egyszerûen búcsúz el és menj tovább. Az esetek többségében utánad jönnek és van egy kompromisszumos ajánlatuk.
    Meridában a preferált Youth Hostelben nem volt hely. Keresés közben találomra bementünk a Trinidad nevû 3 csillagos szállodába és alig drágábban mint a Youth Hostelben szuper szállásunk volt, úszó medencével. Igaz légkondi nem volt, de nem éreztük a hiányát. A szálloda egyúttal egy etnográfiai múzeum is volt.
    Útban Meridába megálltunk Chichén Itzá-ban. Egyik leghíresebb maya város. Érdekes, de vannak érdekesebbek. Pl. Uxmal, ide Meridából mentünk (reggel elindultunk, este vissza Meridába). A maya településeket nem akarom minõsíteni, mindegyik érdekes, az ízlések és pofonok különbözõsége érvényes rájuk. Az tény, hogy a legjobban feltárt, legszervezettebb, legszebb maya település Guatemalában Tical. (a Leg vonatkozik az árra is).
    Meridából Tulumba mentünk, nappal. (Lehet éjjel is) Nagyon érdekes volt, egy csomó mexikói falun mentünk keresztül, több helyen megálltunk.
    A tulumi busz pályaudvarról taxival mentünk ki a cabanakhoz. A taxi fix áras a legközelebb lévõ beach-hez, alku nincs. Mi az elsõ beach-nél maradtunk (Papaya beach), nem volt kedvünk tovább menni, de gyakorlatilag a tengerpart végig különbözõ beachek-bõl áll, a hozzátartozó cabanakkal együtt. Akinek van kedve, energiája (nem tetszik a cabana, az ár stb) mehet tovább. Egy kétszemélyes cabana 30 USD volt, nem a legolcsóbb. Nem alkudtunk, lehet, hogy tovább kellett volna menni. Ennél olcsóbb lett volna, ha egy többszemélyes cabanába mentünk volna. A Cabana : a tengerparttól kb. 8-20 m-re lévõ faágakból készült kunyhó, (ha nagyon kíváncsi vagy a réseken keresztül láthatod mi történi bent) belülrõl mûanyaggal van kibélelve, (hogy a szél ne fújja be a homokot) egy kétszemélyes ágy szúnyoghálóval védve (különbözõ gyíkok ellen véd), egy elektromos vezetéken lóg egy 30-as izzó (amit úgy lehet kikapcsolni, ha kitekered), két szék, egy asztal. Vizes blokk kint, elfogadható állapotban. Elektromos szolgáltatás 10-18 óra között, elõtte – utána semmi. Árnyékos helyen hintaágyak, terasz bámulni a tengert. Étterem van, de drága. Ajánlatos úgy menni, hogy étellel, itallal fel vagy szerelve. Átéltünk itt egy tengeri vihart, azt hittük az orkánerejû szél elviszi a cabanát, de nem vitte. Ezek után sejtéseim vannak, milyen lehet egy igazi karibi vihar. Mi csak coktél ittunk helyben. A város messze van, kb. egy óra gyalog (egyszer bementünk gyalog) nem túl érdekes környezetben, a taxi oda-vissza drága. Innen többek javaslatára elmentünk Xcaret-be. Ez egy pihenõ, szórakoztató park, mexikói mûkörnyezetbe ágyazva. Mi a Xcaret+ belépõt vettük (100 USD/fõ), de nekem a park egy óriási csalódás. Itt minden az amerikaiak szájíze szerint van kialakítva. Felfújható gumitapír (valójában nem az volt, de úgy nézett ki – egy kivénhedt vén pára), egy-két betanított majom, papagájok amivel pénzért fényképezkedhetsz, szervezetlenség, tömeg, sorban állás, bóvli minden mennyiségben. A vendégek 90%-a amerikai. A belépõben benne vannak ingyenes túrák, de jelentkezni kell rájuk. Mi két túrára jelentkeztünk: 1. Mexikó tengeri világa, 2. Mexikó történelme. Már mikor jelentkeztünk nagyon furcsán néztek ránk (ezt annak tudtuk be, hogy nem vagyunk amerikaiak, gõzük sincs, milyen náció a magyar), de az igazi meglepetés akkor jött, mikor ott voltunk a megbeszélt idõben, a megbeszélt helyen. Teljes pánik tört ki, hogy mi tényleg a túrára jöttünk, ilyen hónapok óta nem volt. Egy kislány össze-vissza telefonált, hogy mit csináljon velünk. Teljes volt a káosz, hogy valaki túrára jelentkezett és el is jött. Végül miután mi kijelentettük, hogy tényleg részt akarunk venni a túrán, a kislánynak azt mondták, hát akkor vigyen el minket. Elvitt, de nem volt benne köszönet. Tengeri akváriumokat néztünk meg, ami nem lett volna rossz, de a kislány elõadás módja, viselkedése az amerikaiakra volt szabva. Teljesen el volt ájulva, hogy rendelkezünk bizonyos földrajzi-biológiai ismeretekkel. Álig vártuk, hogy vége legyen a túrának. Csak az emberi udvariasság akadályozott meg abban, hogy ne hagyjuk ott a kislányt. Az eddigieknél nagyobb pánik csak akkor tört ki, mikor megjelentünk a második túrán. Senki nem volt ott rajtunk kívül, de végül elõkerült egy másik kislány. Õ sokkal szimpatikusabb volt, nem szégyellte, hogy mexikói, hogy egyszerû családból származik és hogy otthon valami helyi nyelven (nem spanyolul) beszélnek. Láthatólag õt is zavarta a sok amerikai és az, hogy itt minden az amerikaiak szájíze szerint van kialakítva. Egyébként a flaszteron felállítottak két nádkunyhót, két mûindiánnal – ez volt a maya falu. Még láttunk egy-két történelmi dolgot (temetõ, templom) és kész. A beszélgetés a kislánnyal viszont érdekes volt.
    Az amerikaiakat sehol nem szeretik egész Mexikóban, jó ha gyorsan tisztázod, hogy nem amerikai vagy. (Voltam egy pár országban a világon, én még nem voltam olyan helyen, ahol szegény amerikaiakat szerették volna és ne néznék hülyének õket).
    Ehhez hasonló élmények vártak ránk a parkban. A 100 dollárt úgy bántam mint a kutya.
    Volt azért jó is: egy barlangi folyón végig lehetett úszni, úszómellényben. Ez jól meg volt szervezve: elõtte orvosi vizsgálat, a folyón végig segítõ emberek kérdezték, hogy nincs-e problémád, több helyen ki lehetett szállni. Ez tényleg érdekes volt. Volt ugyanez a túra egy felszíni folyón is ( mi ezt csak kívülrõl néztük), ahol mûindián (kikenve-kifenve, tollakkal díszítve) ijesztgette a visongó amerikaiakat. Este egy arénában bemutatták táncokkal Mexikó történelmét. Ez is érdekes volt, de egy órával késõbb kezdték, mint meghirdették és nagyon elhúzódott. Van még delfinekkel közös úszás is. Ez többekre nagy hatást tett. Erre külön kell olyan 80 USD körüli összeget fizetni. Mi kihagytuk.
    Egyébként nem igaz, hogy meg vagy halva Mexikóban, ha nem tudsz spanyolul. A recept ami nekünk bevált: minimális, egy-két nap alatt saját tanulással megszerezhetõ spanyol tudással rendelkezni kell. A beszélgetést spanyolul kell kezdeményezni, ha elakadsz, folytathatod egyszerû angollal, majd egy-két spanyol kifejezést belekeversz (számokat, napokat, idõpontot stb.), de alapvetõen angolul folyik a társalgás. Minimális angol tudással (ami neked épp elég, hogy megtudd, amit akarsz) nagyon sokan rendelkeznek. Ha látják az igyekezetet, hogy te az õ nyelvükön akarod megértetni magad, õk is veszik a fáradságot, hogy elõvegyék angol tudásukat. Így közös igyekezettel elég jól el lehet boldogulni. A fiatalok legtöbbje rendelkezik valamilyen angol tudással. Lényeg az, hogy lássák rajtad az igyekezetet.

    Tulumból elmentünk a legutolsó busszal Chetumalba (Belíze határ), kb. est 9-kor indult és egy éjjel 3-ra van ott. Innen indul busz Belizén keresztül Guatemalába, Floresbe. Belize City-ben megálltunk. Nem volt szimpatikus, az ismeretek itt a topicokban megszerezhetõek.
    A busz egy kivénhedt, jobb napokat megélt példány volt, de ment. Nemzetközi társaság jött össze, az emberek cserélõdnek. Néha felszállnak sötét alakok, de nem volt semmi gond. Mexikóból kilépve hangsúlyoztuk, hogy visszajövünk, mert fizetetni akartak a kilépésért. Nagy vita volt, elkobozták az útlevelünket, aztán visszaadták. Végül fizettünk, de rápecsételték a lapunkra, hogy dupla kilépés. Így Mexikó city-ben hazamenetelkor már nem kellett fizetni. Egyébként kétszer gombolták volna le a kilépési illetéket, ami jogtalan.
    A többi határon teljes a káosz, annyit kérnek amennyit akarnak. Belizében az átutazásért 14 dollárt fizettünk fejenként. Miért pont annyit, azt a jó Isten sem tudja. (Az ott ülõ nõnek ilyen kedve volt) Guatemalában fizettünk belépési illetéket. Ilyen hivatalosan nincs, vízum nem kell. Azt mondta az ott üllõ pofa, hogy fejenként 6 dollár. Mi mondtuk, hogy tudomásunk szerint nincs belépési illeték. Azt mondta erre a jóember, hogy mostantól van. A feleségem elkezdett guberálni egydollárosokat a pénztárcában. Kínosan sokáig tartott, kivett 4 db egy dollárost. A pofa nem gyõzte kivárni, elõvett egy dobozt: elég! – mondta, ide dobja be, mehetnek. Így ketten fizettünk 4 dollárt.
    Errõl jut eszembe: legjobban váltani Mexikóban a reptéren ill. a fõvárosban lehet. Erre is vonatkozik: mielõtt cselekedsz, nézz körbe.
    Az utak Guatemalában elég rosszak, a szegénység is nagyobb. Az út kb. egy napig tart: este 6 felé érkeztünk meg Floresbe. Mielõtt megérkeztünk ismeretlenek felszálltak a buszra és szállást ajánlottak. Rendkívül erõszakosak. Láthatólag a sofõr haverjai, mindent ismernek. Egyszerûen nem tudtunk szabadulni tõlük. Elvittek egy helyre, elég tûrhetõ volt, 7 dollárt fizettünk érte. Másnap továbbálltunk. Ajánlom a Los Amigos Youth Hostel-t Santa Elena-ban. (Flores-Santa Elena két település, gyakorlatilag összenõve, egy híd választja õket el.) . Bár nem laktunk ott, de ettünk itt. Ami le van írva a topicokban róla mind igaz. Jó hely. Az emberek megbízhatatlanok (inkább azt mondanám lezserek), ha fizettek elõre valamit, feltétlen le kell írni, pontosan mirõl van szó. Volt nézeteltérésünk a Los Amigos-ban, ennek ellenére javaslom. Közlekedési eszköz: a motoros tricikli, midenhova 10 helyi pénz (kb. egy dollár), ha messzire mész, akkor kicsit több. Tele van velük a város, lerázni is alig lehet õket.
    Guatemalával kapcsolatban a topicokban Endre sok jó tanácsot ad. Mind megállja a helyét, nekünk minden bejött amit írt. (Lásd: Guatemala, Mexikó 2008 topic), úgy mint Flores, Uaxactún, Senor Nacho, Guatemala-Mexikó határ, Bethel, átkelés csónakkal Mexikóba (alkudni nem kell, 5 dollárért (2fõre) átvisznek). A helyiek mindenben segítenek. A buszok Uaxactunba, Bethelbe a piac fõbejáratától (ahol az Ambassador hotel van) nem messze indulnak. Belebotlasz, ha bemész a piacra: hangos kiabálással vadásszák az embereket a különbözõ buszokra.
    Bethelnél a Guatemalai-mexikói határ gyakorlatilag teljesen nyitott, az megy át, aki akar a folyón. A buszon a helyiek mindenben segítettek. Mondtuk, hogy mi Mexikóba akarunk menni. A guatemalai határkiléptetés több kilométerre a határ elõtt van. Egy fabódéban ül egy katona és ellenõrzi az útleveleket. Mi tömegközlekedéssel mentünk, mi voltunk az egyetlen nem dél-amerikaiak. A sofõr elfelejtette, hogy nekünk le kell pecsételtetni az útlevelünket, a többiek szóltak neki, hogy van két külföldi. Egyszerûen visszafordult és mutatta, hova kell mennünk, õ vár ránk. Odamegyünk a fabódéhoz, gringó szervezett turisták hosszú sora várt a pecsételésre. A sofõr sokallta, hogy nem jövünk, egyszercsak ott termett mellettünk. Kikapta az útlevelet a kezünkbõl, elõre ment a sor elejére, mondott valamit a katonának, kinyitotta az útlevelünket, az pecsételt és már mehettünk is. Mindenki nézett mint a moziban. Ha nem a roggyant busszal lettünk volna, még azt hitték volna, hogy fontos emberek vagyunk. Ezután többször láttunk gringókat bolyongani a folyó mellett, le akartunk szállni, hogy átkeljünk a folyón. A helyiek mindig mondták nyugi-nyugi. A végén levittek valahol a folyópartra, segítettek lerakni a csomagjainkat, mi nagyon megköszöntük a segítséget, érzékeny búcsút vettünk tõlük. Ott állt több csónak, jött egyiknek a gazdája, berakodta a cuccainkat a hajóba, mondta, hogy 5 USD helyi egységben és már indulhatunk is. Mondtam várjon már egy kicsit, mi nem bírjuk ezt a szédületes tempót, legalább egy pár képet hagy csináljak. Õ készségesen segített, fizettem, adtam neki némi borravalót (1-2 USD), már indultunk is Mexikóba. Nem egybõl a túloldalra vitt, hanem elmentünk kicsit séta csónakázni. Mit kiderült egy majom családot akart megmutatni a folyó mellett az õserdõben. Nagyon érdekes volt, de a végén már untuk egy kicsit (de persze ezt nem mutattuk, sõt folyamatosan lelkesedtünk), annyi volt a majom. Utána hipp-hopp átkeltünk Mexikóba. Kikötöttünk, segített kirakodni, érzékeny búcsút vettünk és újból Mexikóban voltunk. Itt akadtak segítõkész emberek, megmutatták, hol a mexikói immigrations office. Bementünk, kérdezi a katona, mit akarnak itt? Mondjuk most jöttünk Guatemalából. Meg se nézte az útlevelet, belepecsételt, azt mutatta, hogy húzzunk el.
    Innen késõbb folytatom……, az idõtényezõ komoly rizikó faktor.

7 hozzászólás megtekintése - 1-7 / 7
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #57089 Hozzászólás

    Sara

    Julius …

    … az utazás elõtt kaptatok oltásokat?
    Július közepén Mexico City-tõl ~ 200 km-re nyugatra mennyire malária veszélyes?? Köszönöm!

    #57088 Hozzászólás

    Julius

    Folytatás-befejezés

    Igen kedves Kollégák!

    Köszönöm az érdeklõdést és a türelmet. Eredetileg úgy gondoltam, hogy a karácsonyi ünnepek alatt befejezem a leírást, de sajnos az élet útjai kifürkészhetetlenek, legnagyobb sajnálatomra csak most kerül sor a befejezésre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a késlekedésbe nem vegyült némi lustaság. Hazudni nem akarok, így nem is mondom, hogy lustaságmentes volt a leírás elhúzódása. Becsületbõl kitartok, már csak azoknak az utazóknak a tiszteletére is, akik ennél sokkal hasznosabb és részletesebb információkkal segítették a felkészülést.
    Sajnos nyár végén festés volt nálunk (borzasztó dolog mindent összepakolni aztán visszarakni a helyére) és eltûntek a jegyzeteim. Fejbõl írom az egészet és sajnos a az emlékeim már megkoptak. (Sajnos már a korral is jár)
    Miután visszatértünk Guatemalából nem történt velünk semmi olyan, amit már tanult kollégáim ne írtak volna meg.
    A határról megy busz Palenquéba. Az ottani romokat nem tudtuk megnézni, mert délután 4 után már nem engednek be látogatókat. Így megnéztük a várost. Este a fõtéren zenés, táncos összejövetelt szerveztek, saját örömükre. Ebben nagyok a mexikóiak, szinte mindenütt tapasztaltuk, hogy esténként saját szórakoztatásukra összejönnek a fõtéren zenélni. (Ebbõl a szempontból Merida felejthetetlen volt. Olyan mexikói hangulatot teremtettek zenével, tánccal, népviseleti bemutatóval, hogy az örök életre emlékezetes marad- és mindezt saját szórakoztatásukra. Ez Magyarországon elképzelhetetlen).
    Nem messze a fõtértõl van egy kiállítás, ami Mexikó népviseleteit mutatja be. Nagyon érdekes, sok régió viselete kísértetiesen hasonlít a magyar népviseletre- így kalocsai hímzéses ruhák is láthatóak.
    Innen San Cristobalba mentünk. Itt több napot eltöltöttünk. Szálláshelyet a fórumon ajánlott szállodák közül választottunk. Nem volt túl olcsó (úgy emlékszem 60 USD/szoba, de akkor a dollárt 180 forintért vettük itthon) , de minden igényt kielégített. Kb. 3-4 csillagos szint. Itt is sok a látnivaló, a fórumon leírtakban minden megtalálható. Voltunk a Sumidero canyonban. Érdemes elmenni, ha idõtök engedi. Sok utazási iroda hirdeti a programot. Itt is érvényes az arany szabály: mielõtt lefoglalsz egy programot alaposan nézz körül.
    A két indián faluba (az egyik Chamula a másik nevét már nem tudom.Ld. Fórum leírásai) szintén elmentünk. Chamulába könnyen el lehet jutni busszal humánus összegért. Bárkit megkérdezel, eligazít. San Cristobal és a két falu fekvése egy Y betût formáz és a két falu között nincs összeköttetés. (a két falu a V alak). Chamulában különlegesen érdekes a piac mellett álló keresztény templom. Itt többször voltunk, hol kérnek belépõt, hol nem. Nagyon érdekes a mise, a keresztény liturgia keveredik a sámánizmussal. (Tyúkokat hoznak megszentelni, a döglött tyúkkal kiûzik az ördögöt az emberbõl).
    Fényképezni szigorúan tilos, amennyiben fényképezésen kapnak, nem garantálják a biztonságodat. (Nem tudom, hogy helyes –e, de igen fondorlatos módon csináltunk felvételeket.) Egyébként a település nagy része egy turista piac, de vannak érdekes részei (pl. az indián piac, a faluközpont).
    A másik falu nem annyira felkapott, nehezebb ide a közlekedés. Mi visszafelé Chamulából leszálltunk a buszról és gyalog mentünk a faluba. Kb. egy órás gyaloglás. Ez is nagyon érdekes. A népviseletet itt mindennapi ruhaként hordják. Mivel turista alig, jóval olcsóbban lehet vásárolni különbözõ nagyon szép ruhaanyagokat, szinte már olyan árakon, hogy az ember szégyenli,- ennél Európában ezek jóval többet érnek. Visszafelé a városba taxik közlekednek a fõtérrõl, fix összegért. Megvárják, míg annyi utas összejön, hogy tele lesz a taxi és akkor indulnak. Nem kellett sokat várni.
    Innen Oaxacába mentünk az éjszakai busszal. A busz közlekedés biztonságosnak mondható, de hogy nincs minden rendben az a rengeteg ellenõrzésbõl leszûrhetõ. Az éjszakai buszokat óránként leállítják a katonák ellenõrizni. Sokszor mindenkit leszállítanak, minden csomagot átvizsgálnak. A katonák morcosak, de nem udvariatlanok. Nem nyûgösködtünk a sok ellenõrzés miatt, tudtuk, hogy a mi érdekünket szolgálja. Nappal is van ellenõrzés, de nem olyan gyakori és sokkal lazább.
    Oaxaca nagyon kellemes város. A város szerkezete, építészete a kolonialista idõket idézi.
    Innen Mexikó citybe mentünk. Bencéék lakásában laktunk. A lakás jó helyen, metró megálló mellett fekszik. A megálló melletti téren van egy katonai objektum, amit õrség felügyel, ez biztonságot kölcsönöz az amúgy éjszaka nem túl bizalomgerjesztõ környéknek. A lakás (ha jól emlékszem) 3 szobás, összkomfortos, blokkházi lakás a 4. emeleten (lift van). A házban portaszolgálat mûködik. Bencének van egy helyes barátnõje, õ mindenben segített. Reggel elmentünk, éjjel 11-12 felé jöttünk haza. Mi a városban csak metróval ill. gyalog közlekedtünk. Metróval gyakorlatilag mindenhová el lehet jutni és nagyon olcsó. A megállókban napközben több rendõr felügyeli a rendet (érdekes éjszaka alig láttunk rendõrt). A metró biztonságosnak mondható, nem adtunk okot és lehetõséget az esetleges atrocitásoknak. Mindig úgy álltunk, hogy a hátizsákokat kölcsönösen felügyeletünk alatt tartottuk, nem volt a kezünkben semmi, ékszert nem hordtunk, csak azt vittük magunkkal amire szükségünk volt, nem viselkedtünk feltûnõen (úgyis észreveszik, hogy gringo vagy). Bár vannak kétes külsejû egyének, semmiféle bántódás nem ért bennünket. Taxival nem közlekedtünk. Vigyázni kell a cuccaidra és akkor nincs semmi probléma. A város óriási, ennek ellenére nem érzed azt, hogy valami gigantikus városban vagy. A látnivalókat leírták ellõttem már a kollégák. Kötelezõ a Centro Historica, benne a Zocalo térrel. Ez a tér tükrözi Mexikó nagyságát. Kiemelném a Bellas Artes épületét és a kiállítást. Mi itt láttuk a mexikói állami balett esti mûsorát (elég borsos áron- 80 USD/fõ). A balett kissé megtévesztõ, mert Mexikó népeinek táncát mutatták be. Nagyon érdekes volt, nagyon megérte az árát. Még két érdekes látnivaló: az antropológiai múzeum. Ha alaposan meg akarod nézni, két napot simán rászánhatsz- mi csak egy napot töltöttünk itt. Sok mindent láttunk az életben. Ez gyakorlatilag bemutatja teljes Mexikót: történelem, földrajz, népmûvészet, néprajz. Mexikó óriási, ennek megfelelõen a kiállítás is óriási. A másik a Frida Kahlo emlékház. Frida Kahlo és férje meghatározó egyéniségei a mexikói mûvészetnek. (ha jól emlékszem a nagyapja az Osztrák-Magyar Monarchiából származott.) A városban sok étkezési lehetõség van. Mindig azt néztük, hogy hová jár a mexikói középréteg. (öltönyös hivatalnoki réteg). Ezeken a helyeken kb hazai áron lehet étkezni. Nem voltak gondjaink. Ha volt a közelben kézmosási lehetõség, még az utcán is ettünk vagy vettünk az utcán és otthon megettük. Nem volt semmilyen gyomor problémánk. Természetesen étkezés elõtt alaposan kezet mostunk. Én amúgy is megragadtam az alkalmat, ha volt kézmosásra lehetõség. A gyakori kézmosásból baj nem lehet.
    Hazafelé a mexikói reptéren (már a tranzitban ellenõrzés után) vettünk igen humánus áron 4 üveg tecilát. (egyet fizet-kettõt kap) Óriási a reptéren tecila kínálat. Az üvegeket berakták egy zacskóba, leragasztották egy címkével, hogy ellenõrizve.
    Madridban nem mentünk ki a reptérrõl, rohanni kellet a bécsi járatra. A becsekolásnál újból ellenõrzés volt, elvették mind a négy üveget, mert nem az Unióból származik. Hiába volt becsomagolva, ráragasztva a címke, hogy ellenõrizve, nem engedték fel. Késhegyig menõ vitát folytattunk az ellenõrzõ személyzettel, de nem engedték fel. Már minket várt a gép, mondták, ha nem szállunk fel itt hagynak. Végsõ mérgemben azt mondtam nekik, hogy itt van vigyék a magyar nép ajándékát a spanyol éhezõknek. Ebbõl is nagy vita lett, de aztán felszálltunk a gépre tecila nélkül. (Utólag gondoltam rá, hogy földhöz kellett volna vágni mind a négy üveget, de lehet, hogy jobb, hogy nem tettem: mégis csak úriember vagyok).
    Bécsben a reptéren vettünk még egy üveg tecilát arra gondolva: milyen dolog az, hogy Mexikóból tecila nélkül jövünk haza.
    Tisztelt Nagyérdemû!

    Ennyire telett emlékezetbõl. Hangsúlyozom, hogy útikönyv nélkül mentünk, mindent magunk szerveztünk, az összes információt itt szereztük be tanult, sokat látott kollégáinktól. Köszönet mindenkinek, aki vette a fáradságot és leírta tapasztalatait, hasznos tanácsaival segítette (és segíti) az utazók dolgát. Sokféle vélemény elhangzik itt a fórumon, de bizton, több éves tapasztalatom alapján állíthatom, azt itt beszerzett információk sokkal megbízhatóbbak, mint bármelyik útikönyv leírásai.
    Természeten minden kérdésre a legjobb tudásom alapján válaszolok.
    Jó utazást kívánok mindenkinek.

    #57087 Hozzászólás

    utasb

    folytatás lesz?

    Kedves Julius, mikor lesz folytatás? Nagyon érdekel:)

    #57086 Hozzászólás

    clandestina

    Titi, érdekel

    Megnézném és ha tetszik, megegyezünk. Én Bp-en, Te? Küldj nekem légyszi egy elérhetõséget +árajánlatot a clandestina.mails /kukac/ gmail.com-ra.

    Julius, ezek szerint könyv nélkül is jól elvoltatok. Apropó, nem lesz folytatás?
    C

    #57085 Hozzászólás

    Julius

    útikönyv

    Sajnos nincs útikönyvünk, minden információt itt szereztünk be ill. Bence segített az út megszervezésében.(természetesen fizettünk érte.)

    #57084 Hozzászólás

    titi

    the maya world

    nekem van egy: the maya world a cime (southern mexico, belize, guate, honduras, el salvador). roughguide, nincs rajta evszam de kb 2002-es lehet, en akkor voltam es ujonnan vettem, ha erdekel irjal ide! szerintem jo, en ezzel utazgattam.

    #57083 Hozzászólás

    clandestina

    útikönyv

    Kedves Julius,

    Sokat segítettek az infóid. Volna eladó útikönyvetek?
    Mi december közepén vágunk neki a Cancún-Gua-Belize útnak.
    cla

7 hozzászólás megtekintése - 1-7 / 7
Hozzászólás: Mexikó-Guatemala 2008 jún.-júl.
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.