New Orleans

  • Indította
    Témakör
  • #16509 Hozzászólás

    mentos

    Tudom, hogy ez nem az Eszak-Amerika rovat, de talan jol jellemzi a kint elo magyarokat, hogy a new orleansi katasztrofarol nem irt senki. Talan mindenki rasszista, mint Bush?
    Voltatok vert adni?
    Penzt ne adjatok, inkabb koveteljetek, hogy az amerikai kormany adjon es ne a haboruira koltson!

20 hozzászólás megtekintése - 1-20 / 49
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #167902 Hozzászólás

    Coolman
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    hmm…;)

    Amerikában profik foglalkoznak a politikával, és tökfej nekik nem szent. A különbség itt az angoltudás és az okoskodás. Tökfej kénytelen volt felelõsséget vállalni. Tökfej akárcsak hõse, az eszét vesztett szánalmas Reagan, a szakszervezetek és munkabérek lenyomásán dolgozik. Hihetetlen hogy magyarok közt is léteznek akik ennek a 2 baromnak bedöltek. Igaz hogy angolban elég gyengék és lehet õket etetni.

    Suspected Illegal Workers Found at Halliburton Job Site

    http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2005/10/21/AR2005102101972.html

    #167901 Hozzászólás

    de quel
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    pontositok

    a motivacio volt mas: egy lehetseges ujabb periodus elott a teljes szemelyes felelosseg elkepzelhetetlen, de igy, hogy nem valaszthatjak ujra a legjobb lepest tette a partjanak: egyszemelyben elviszi a balhet, ugyis eltunik majd a valasztasok utan es ki tudja… hany politikust ismerunk aki nyiltan bevalallja, hogy tevedett???? meg az is lehet, hogy megszeretjuk emiatt… :o)

    Hitlert nem tudom

    #167900 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    hmm..;))

    Na most akkor kénytelen volt büneit beismerni vagy nem, és mit tett volna Hitler egy hasonló helyzetben ?

    #167899 Hozzászólás

    de quel
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    ertelem

    Tokfej nem kenytelen volt beismerni, hanem a legjobb politikai lepest tette: egyedul elviszi a balhet, igy -mivel elnokke mar nem valaszthatjak ujra- partjat tisztabban hozza ki.

    Ezert valalja szemelyesen a teljes felelosseget.

    Itt a kulonbseg azok kozott akik hasznaljak az infot es azok kozott akik csak olvassak…

    #167898 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Bush takes responsibility ;))

    http://www.mercurynews.com/mld/mercurynews/news/12634247.htm

    Tökfej kénytelen volt beismerni hogy õ a felelõs. Ilyesmit még mint elnök nem tett, mert szerinte õ hibákat soha nem csinál.

    Ezt N.O. turája után a következõ nap tette, mert még elõzönap is pofázott és védte butaságait. Õ volt az aki olyan embereket rakott poziciókban akik politikai támogatói voltak, és abszolut tapasztalatuk nemvolt a viharral vagy krizisekkel.

    Brown helyettese, aki csak egy TV bemondója volt tökfejnek a választásokon, szintén nagy sikerekröl beszélt még tegnap, és seggbe kellet rugni, mert ami sok az sok.

    #167897 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Válasz egy seggfejnek;))

    A lakosság 80%-a hagyta el a várost, és ettöl többet nem is lehetne várni más városban sem. Akik maradtak azoknak se kocsija, se pénze vagy hova menni valója nemvolt. Fogalmuk sincs a külvilágrol, se T.V. se rádio. Elbujtak mert nem akarnak távozni. A bünözõket börtönbe tartották. Voltak lövöldözések és rablások de ezt eltulozzák.

    Aki persze tud angolul az elolvasta már a storyt, de egy zöldfülü okoskodónak még kell az evolucio és forditom neki. Az ott ragadottaknak semmi ellátása nemvolt, viz, élelmiszer, orvosság. Üzleteket pedig bezárták és sehol semmi segitséget nemkaptak. Bárhova mentek elzavarták vagy elforditották õket. Ezután nem csoda az ami történt.

    Tökfej és társaságának pedig halvány dunctja nem volt arrol ami ott történt. A realitásokkal már évek óta nincs kapcsolatuk.

    #167896 Hozzászólás

    Rebel
    Tag

    New Orleans lakosait

    felszolitottak a hurrikan megerkezte elott egy hettel,hogy hagyjak el a varost.A lakossag 90%a ennek eleget is tett.A maradek tiz szazalek aki ottmaradt az mind bunozo es ketes egyen volt.Egyebbkent sajat felelosegre maradtak ott,a kovetkezmenyekert senki mast nem illeti feleloseg,mint oket.
    Bunozok es tolvajok mindenutt vannak,Bush pedig nem felelhet masok hulyesegeert.Remelem ezzel segitettem

    #167895 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    hmm..))

    http://compensation.blr.com/display.cfm/id/154792

    Tökfej rendelete hogy nem kell szakszervezeti béreket fizetni az ujáépitésnél. A munkákat a nagy cégek kapják meg akárcsak Irakban és aratnak. Itt is lopnak csalnak majd és a pénz ömlik be, mert költhetnek amennyit akarnak. Ezért nem kellet senki segitsége a háboruban neki, mert az ujáépitésben senkivel nem akart osztozkodni. Ez a geci ma az USA elnöke.

    #167894 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    hmm…

    N.O. az egy részeges, vad, veszélyes város és mindig is az volt. Ezt pedig személyes tapasztalataimbol tudom és az ottani rendõrben én se bizom. Lövöldözték ott sok helyen a rendõröket és tüzoltókat az árviz után, amiröl tanuskodtak a T.V.-n. Ezt szeretnék kihasználni tökfej támogatói a spin-re, vagyis a tények félremagyarázására.

    #167893 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Realitás;))

    N.O. polgármestere és rendõrfönöke fekete. Semilyen telefon ami müködött a vihar után, se mobil vagy házi ott senkinek nem volt, még nekik se. Egyedül a katonaság tudott csak ott komunikálni. Tökfej emberei azt mondták nekik hogy hivjátok ezt meg hivjátok azt. A kormányzo már egy hete kért segitséget komunikációra. Tegnap a riporterek utánanéztek és még semmit nem kapott.

    Igy van ez Irakban is. Mikor a riporterek utánanéznek valaminek, rájönnek hogy tökfej és társasága a szájábol segget csinál, és ez 8 millioba kerül nekünk óránként.

    #167892 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    hmm..;))

    http://sfgate.com/cgi-bin/article.cgi?file=/c/a/2005/09/09/BAGL1EL1KH1.DTL

    Az elõbb magyaráztam meg hogy a forum az nem litániák másolására van. Ilyesmit Dokimajom csinál.
    Egy link és paragrafus az elég.

    Szintén megmagyaráztam, hogy is mikép lett tökfej választva. Õ nem lett ujra választva, mert elõsször õt betették.

    Mielõtt lement oda pofáját mutogatni, megmagyarázták hivei és tanácsadói hogy bajok vannak és ezt elkell ismerni ne bohockodjon. Ismerték és tudták hogy õ soha hibát nem csinál, és felelõsséget nem vállal. Ez már a normális amcsiknak nevetséges.

    Erre õ megjelent a T.V.-n Brown-al, ahol megdicsérte a kitünõ munkáért amit csinált. Egy hét mulva Brown fejét követelték, és muszáj volt neki félreállitani. Brown volt az pontossan aki ott sokmindent elbaszott.

    Tökfej õt nevezte ki krizis szakértõnek politikai szolgálataiért. Ez egy nagyon jó fizetéses beosztás, de Brown és társainak ilyen tapasztalata nincs. Legközelebbi krizis tapasztalatuk az tökfej szoros választása volt. Támogatóit és ellenségeit tökfej nem felejti.

    #167891 Hozzászólás

    OM
    Tag

    egy kis tapasztalat attol akik ott voltak

    Dixon, Mutyuli, X-man igazad van, az tenyleg tokfej, de minek valasztottak ujra???
    Na mind egy itt egy kis “helyszini kozvetites New Orleansbol”:
    Hurricane Katrina – Our Experiences
    Sep 6, 2005, 11:59
    By Paramedics Larry Bradsahw and Lorrie Beth Slonsky

    Note: Bradshaw and Slonsky are paramedics from California that were
    attending the EMS conference in New Orleans. Larry Bradsahw is the chief
    shop steward, Paramedic Chapter, SEIU Local 790; and Lorrie Beth Slonsky is
    steward, Paramedic Chapter, SEIU Local 790. [California]

    Two days after Hurricane Katrina struck New Orleans, the Walgreen’s store at
    the corner of Royal and Iberville streets remained locked. The dairy display
    case was clearly visible through the widows. It was now 48 hours without
    electricity, running water, or plumbing. The milk, yogurt, and cheeses were
    beginning to spoil in the 90-degree heat. The owners and managers had
    locked up the food, water, pampers, and prescriptions and fled the City.
    Outside Walgreen’s windows, residents and tourists grew increasingly thirsty
    and hungry.

    The much-promised federal, state and local aid never materialized and the
    windows at Walgreen’s gave way to the looters. There was an alternative. The
    cops could have broken one small window and distributed the nuts, fruit
    juices, and bottle water in an organized and systematic manner. But they did
    not. Instead they spent hours playing cat and mouse, temporarily chasing
    away the looters.

    We were finally airlifted out of New Orleans two days ago and arrived home
    yesterday (Saturday). We have yet to see any of the TV coverage or look at a
    newspaper. We are willing to guess that there were no video images or front-
    page pictures of European or affluent white tourists looting the Walgreen’s in
    the French Quarter.

    We also suspect the media will have been inundated with “hero” images of the
    National Guard, the troops and the police struggling to help the “victims” of
    the Hurricane. What you will not see, but what we witnessed, were the real
    heroes and sheroes of the hurricane relief effort: the working class of New
    Orleans. The maintenance workers who used a forklift to carry the sick and
    disabled. The engineers, who rigged, nurtured and kept the generators
    running. The electricians who improvised thick extension cords stretching
    over blocks to share the little electricity we had in order to free cars stuck on
    rooftop parking lots. Nurses who took over for mechanical ventilators and
    spent many hours on end manually forcing air into the lungs of unconscious
    patients to keep them alive. Doormen who rescued folks stuck in elevators.
    Refinery workers who broke into boat yards, “stealing” boats to rescue their
    neighbors clinging to their roofs in floodwaters. Mechanics who helped hot-
    wire any car that could be found to ferry people out of the City. And the food
    service workers who scoured the commercial kitchens improvising communal
    meals for hundreds of those stranded.

    Most of these workers had lost their homes, and had not heard from
    members of their families, yet they stayed and provided the only
    infrastructure for the 20% of New Orleans that was not under water.

    On Day 2, there were approximately 500 of us left in the hotels in the French
    Quarter. We were a mix of foreign tourists, conference attendees like
    ourselves, and locals who had checked into hotels for safety and shelter from
    Katrina. Some of us had cell phone contact with family and friends outside of
    New Orleans. We were repeatedly told that all sorts of resources including the
    National Guard and scores of buses were pouring in to the City. The buses
    and the other resources must have been invisible because none of us had
    seen them.

    We decided we had to save ourselves. So we pooled our money and came up
    with $25,000 to have ten buses come and take us out of the City. Those who
    did not have the requisite $45.00 for a ticket were subsidized by those who
    did have extra money. We waited for 48 hours for the buses, spending the
    last 12 hours standing outside, sharing the limited water, food, and clothes
    we had. We created a priority boarding area for the sick, elderly and newborn
    babies. We waited late into the night for the “imminent” arrival of the buses.
    The buses never arrived. We later learned that the minute the arrived to the
    City limits, they were commandeered by the military.

    By day 4, our hotels had run out of fuel and water. Sanitation was
    dangerously abysmal. As the desperation and despair increased, street crime
    as well as water levels began to rise. The hotels turned us out and locked
    their doors, telling us that the “officials” told us to report to the convention
    center to wait for more buses. As we entered the center of the City, we finally
    encountered the National Guard. The Guards told us we would not be allowed
    into the Superdome as the City’s primary shelter had descended into a
    humanitarian and health hellhole. The guards further told us that the City’s
    only other shelter, the Convention Center, was also descending into chaos
    and squalor and that the police were not allowing anyone else in. Quite
    naturally, we asked, “If we can’t go to the only 2 shelters in the City, what was
    our alternative?” The guards told us that that was our problem, and no they
    did not have extra water to give to us. This would be the start of our
    numerous encounters with callous and hostile “law enforcement”.

    We walked to the police command center at Harrah’s on Canal Street and were
    told the same thing, that we were on our own, and no they did not have water
    to give us. We now numbered several hundred. We held a mass meeting to
    decide a course of action. We agreed to camp outside the police command
    post. We would be plainly visible to the media and would constitute a highly
    visible embarrassment to the City officials. The police told us that we could
    not stay. Regardless, we began to settle in and set up camp. In short order,
    the police commander came across the street to address our group. He told
    us he had a solution: we should walk to the Pontchartrain Expressway and
    cross the greater New Orleans Bridge where the police had buses lined up to
    take us out of the City. The crowed cheered and began to move. We called
    everyone back and explained to the commander that there had been lots of
    misinformation and wrong information and was he sure that there were buses
    waiting for us. The commander turned to the crowd and stated emphatically,
    “I swear to you that the buses are there.”

    We organized ourselves and the 200 of us set off for the bridge with great
    excitement and hope. As we marched pasted the convention center, many
    locals saw our determined and optimistic group and asked where we were
    headed. We told them about the great news. Families immediately grabbed
    their few belongings and quickly our numbers doubled and then doubled
    again. Babies in strollers now joined us, people using crutches, elderly
    clasping walkers and others people in wheelchairs. We marched the 2-3 miles
    to the freeway and up the steep incline to the Bridge. It now began to pour
    down rain, but it did not dampen our enthusiasm.

    As we approached the bridge, armed Gretna sheriffs formed a line across the
    foot of the bridge. Before we were close enough to speak, they began firing
    their weapons over our heads. This sent the crowd fleeing in various
    directions. As the crowd scattered and dissipated, a few of us inched forward
    and managed to engage some of the sheriffs in conversation. We told them of
    our conversation with the police commander and of the commander’s
    assurances. The sheriffs informed us there were no buses waiting. The
    commander had lied to us to get us to move.

    We questioned why we couldn’t cross the bridge anyway, especially as there
    was little traffic on the 6-lane highway. They responded that the West Bank
    was not going to become New Orleans and there would be no Superdomes in
    their City. These were code words for if you are poor and black, you are not
    crossing the Mississippi River and you were not getting out of New Orleans.

    Our small group retreated back down Highway 90 to seek shelter from the
    rain under an overpass. We debated our options and in the end decided to
    build an encampment in the middle of the Ponchartrain Expressway on the
    center divide, between the O’Keefe and Tchoupitoulas exits. We reasoned we
    would be visible to everyone, we would have some security being on an
    elevated freeway and we could wait and watch for the arrival of the yet to be
    seen buses.

    All day long, we saw other families, individuals and groups make the same
    trip up the incline in an attempt to cross the bridge, only to be turned away.
    Some chased away with gunfire, others simply told no, others to be verbally
    berated and humiliated. Thousands of New Orleaners were prevented and
    prohibited from self-evacuating the City on foot. Meanwhile, the only two City
    shelters sank further into squalor and disrepair. The only way across the
    bridge was by vehicle. We saw workers stealing trucks, buses, moving vans,
    semi-trucks and any car that could be hotwired. All were packed with people
    trying to escape the misery New Orleans had become.

    Our little encampment began to blossom. Someone stole a water delivery
    truck and brought it up to us. Let’s hear it for looting! A mile or so down the
    freeway, an army truck lost a couple of pallets of C-rations on a tight turn.
    We ferried the food back to our camp in shopping carts. Now secure with the
    two necessities, food and water; cooperation, community, and creativity
    flowered. We organized a clean up and hung garbage bags from the rebar
    poles. We made beds from wood pallets and cardboard. We designated a
    storm drain as the bathroom and the kids built an elaborate enclosure for
    privacy out of plastic, broken umbrellas, and other scraps. We even organized
    a food recycling system where individuals could swap out parts of C-rations
    (applesauce for babies and candies for kids!).

    This was a process we saw repeatedly in the aftermath of Katrina. When
    individuals had to fight to find food or water, it meant looking out for
    yourself only. You had to do whatever it took to find water for your kids or
    food for your parents. When these basic needs were met, people began to
    look out for each other, working together and constructing a community.

    If the relief organizations had saturated the City with food and water in the
    first 2 or 3 days, the desperation, the frustration and the ugliness would not
    have set in.

    Flush with the necessities, we offered food and water to passing families and
    individuals. Many decided to stay and join us. Our encampment grew to 80 or
    90 people.

    From a woman with a battery-powered radio we learned that the media was
    talking about us. Up in full view on the freeway, every relief and news
    organizations saw us on their way into the City. Officials were being asked
    what they were going to do about all those families living up on the freeway?
    The officials responded they were going to take care of us. Some of us got a
    sinking feeling. “Taking care of us” had an ominous tone to it.

    Unfortunately, our sinking feeling (along with the sinking City) was correct.
    Just as dusk set in, a Gretna Sheriff showed up, jumped out of his patrol
    vehicle, aimed his gun at our faces, screaming, “Get off the fucking freeway”.
    A helicopter arrived and used the wind from its blades to blow away our
    flimsy structures. As we retreated, the sheriff loaded up his truck with our
    food and water.

    Once again, at gunpoint, we were forced off the freeway. All the law
    enforcement agencies appeared threatened when we congregated or
    congealed into groups of 20 or more. In every congregation of “victims” they
    saw “mob” or “riot”. We felt safety in numbers. Our “we must stay together”
    was impossible because the agencies would force us into small atomized
    groups.

    In the pandemonium of having our camp raided and destroyed, we scattered
    once again. Reduced to a small group of 8 people, in the dark, we sought
    refuge in an abandoned school bus, under the freeway on Cilo Street. We
    were hiding from possible criminal elements but equally and definitely, we
    were hiding from the police and sheriffs with their martial law, curfew and
    shoot-to-kill policies.

    The next days, our group of 8 walked most of the day, made contact with
    New Orleans Fire Department and were eventually airlifted out by an urban
    search and rescue team. We were dropped off near the airport and managed
    to catch a ride with the National Guard. The two young guardsmen
    apologized for the limited response of the Louisiana guards. They explained
    that a large section of their unit was in Iraq and that meant they were
    shorthanded and were unable to complete all the tasks they were assigned.

    We arrived at the airport on the day a massive airlift had begun. The airport
    had become another Superdome. We 8 were caught in a press of humanity as
    flights were delayed for several hours while George Bush landed briefly at the
    airport for a photo op. After being evacuated on a coast guard cargo plane,
    we arrived in San Antonio, Texas.

    There the humiliation and dehumanization of the official relief effort
    continued. We were placed on buses and driven to a large field where we were
    forced to sit for hours and hours. Some of the buses did not have air-
    conditioners. In the dark, hundreds of us were forced to share two filthy
    overflowing porta-potties. Those who managed to make it out with any
    possessions (often a few belongings in tattered plastic bags) we were
    subjected to two different dog-sniffing searches.

    Most of us had not eaten all day because our C-rations had been confiscated
    at the airport because the rations set off the metal detectors. Yet, no food
    had been provided to the men, women, children, elderly, disabled as they sat
    for hours waiting to be “medically screened” to make sure we were not
    carrying any communicable diseases.

    This official treatment was in sharp contrast to the warm, heart-felt reception
    given to us by the ordinary Texans. We saw one airline worker give her shoes
    to someone who was barefoot. Strangers on the street offered us money and
    toiletries with words of welcome. Throughout, the official relief effort was
    callous, inept, and racist.

    There was more suffering than need be.

    Lives were lost that did not need to be lost.

    Sep 6, 2005, 11:59
    By Paramedics Larry Bradsahw and Lorrie Beth Slons

    #167890 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    How much is a billion ?

    Manapság ha billiorol van szó az mindig amcsi billio, ami 1000 millio.

    A British az 1000 x 1 amcsi billio.

    Tökfejre normális ember azért szavazott, mert amcsik nem szeretnek lovat cserélni a versenyközben.
    Háboru nélkül õt nem választják. Így is csak pinahajszállal nyert. Ma már világos hogy félrevezette és becsapta a népet és a világot.

    Követõi makacson kapáloznak és próbálják mentegetni amit lehet. Egy biztos hogy õ megint csak sikerekröl fog beszámolni. Jól eszik és edz, de kapcsolatait a nagyvilágban és a realitással már rég elvesztette.

    #167889 Hozzászólás

    egy kis 101

    Mivel most kivetelesen egyetertek az elottem szoloval, csak egy kis korrekciot ejtenek meg. Az angol billion szo, az magyarul milliard, ami magyarul billio az angolul trillion. Szoval az evszazad legjobb amerikai elnoke, 50 milliardot kert.

    Have a very nice day !

    ps: ja, es ez az amerikai angolra vonatkozik, a britt angol az megint mas.

    #167888 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Ez pedig a realitás ;))

    Hosszas litániák másolása elrontja a forumot és felesleges. Ilyesmit Dokimajom csinál. Egy paragrafus és link az elég.

    Tökfej valóban leégett Katrina és a benzinárak után. Nagy erõfeszitéseket tesznek támogatói hogy visszaállitják a mély lyukbol, ahova lecsuszott. Ez a cikk is azt szolgálja, a tele hamis okoskodásokkal.

    N.O. Polgármestere 2 nappal a vihar elõtt utasitást adott a város kiüritésére. Semilyen segitséget tökfej és társaságátol nem kapott. Érthetõ is, mert demokraták képviselik ezt a területet. Igen délen a négerek demokraták, és ezért nem engedték õket szavazni.

    Ne felejtsük hogy tökfejt elõsször nem választották, hanem betették. Másodszor pinahajszálon nyert. Ezt a szervezett vallásos buzik és bunkóknak köszönheti. Mióta elnök uszunk az adósságban. Két háborut kezdett kölcsönpénzböl, és most 50 billio pluszt kért a mostani pusztitások után. Ez kb. 1/4 amit költünk 1 évre butaságai miatt Irakban.

    #167887 Hozzászólás

    Valaki8
    Tag

    EZT ERDEMES ELOLVASNI!!!

    Politikai hurrikán, morális gátszakadás
    – avagy: miért szeretem Amerikát?
    Seres László

    2005. szeptember 9. 07:58

    Amerikában a kormány nem tehet meg akármit, fõleg azt nem, hogy megvéd engem önmagamtól. Az egyéni felelõsség és a közösségi szolidaritás elválaszthatatlan. Az alkotmány, a törvény iránti alázat: szent. Amerika megjutalmazza a sikert. Ezért is gyûlölik.

    Hannának

    Szeptember 11-i emlékcikkre készültem. Elõjöttek az emlékek: legjobb barátnõm e-mailje NY-ból, hogy jól van, de a saját szemével látta, hogy az ikertornyokból emberek ugranak a halálba. A magam dermedtsége a CNN elõtt töltött 48. óra után. A tévétársaságok, amint mazochista konoksággal ismételgetik a második gép becsapódását. A lassú felismerés, hogy fordulópontot látok, háborút minden ellen, ami szent nekem: a szabadság, a kapitalizmus és az individualista értékrend ellen.

    Kedvencemtõl, P.J. O’ Rourke-tól idejekorán megtanultam, hogy „a civilizáció hatalmas elõrelépés annak hiányához képest. (…) A mi civilizációnk az elsõ az emberiség történetében, amely a legkisebb érdeklõdést is tanúsítja az olyan átlagos, semmilyen különös tehetséggel nem bíró, szóra sem érdemes emberek iránt, amilyenek mi úgy általában vagyunk.” Azóta olvastam és istenítem Ayn Randet, aki megtanított arra, hogy nincs „szóra sem érdemes ember”, a tehetséges és kreatív Egyén a lényeg, õrá alapul a szabad világ.

    Szóval emlékcikkre készültem, hogy megint elmondjam, miért nem bírom a keleti iszlámistákat és a nyugati komcsi haverjaikat – amikor New Orleansben áttörtek a gátak. Négy évvel szeptember 11-e után Amerikát ismét újra kell építeni. Egyeseknél ugyanis a New Orleans-i gátszakadás után, annak ürügyén, szépen átszakadtak a politikai és morális gátak.

    *

    Ama tragikus szeptemberi nap után nemcsak New Yorkot, hanem az Amerikába és az egész nyugati civilizációba vetett hitet is újra kellett alapozni. A nép és az elnök egy volt, s egy ideig Európa és a világ is Amerika barátja volt a bajban. Majd kiderült, hogy a közös ellenség ellen Irakban is harcolni kell, nemcsak a brüsszeli íróasztalok mellett, úgyhogy a barátok lassan leléptek, és hogy oldódjon kínos zavaruk, felélesztették az arrogáns, imperialista, olajra vadászó USA képét.

    Most nemcsak, sõt nem elsõsorban a dzsessz fõvárosát és tágabb agglomerációját kell rendbehozni egy pusztító hurrikán után. A nép és az elnök most egyáltalán nem egy, sõt. Az ottani baloldali-demokrata közszereplõk egy része, valamint a nemzetközi balos ideológiai gyorskifõzde, a McGyûlöllek szakácsai két nap árvíz és két nap valóban súlyos kormányzati-bürokratikus késlekedés után belekezdtek a Busht hibáztató kampányba. És ami a legelképesztõbb: rasszizmusal, sõt genocídiummal vádolták az elnököt.

    Amerikának most meg kell mutatnia: mi történt New Orleansben, mi miatt történhetett, ami történt, és milyen eszmék, értékek, milyen morál fogja megalapozni azt az új Amerikát, amely az eddigieknél hatékonyabban képes kezelni a természeti (és morális) katasztrófákat.

    *

    Többezer halott, napokon át tömeges szenvedés, több gyilkosság, néhány öngyilkosság, megerõszakolás, menekülõk tízezrei – kellenek még ide iszlámisták? Nem, de a távolból örülnek. A Zarkavi nevû fõterrorista és a teljes al-Kaida cégcsoport háláját fejezte ki a Katrina hurrikánnak, hogy közelebb hozta Amerika elpusztítását. Mindegy, nekik ez a dolguk. (A miénk meg az, hogy õket elpusztítsuk.)

    Ami nem mindegy, az az amerikai és nyugati reakciók egy része. A hisztérikus bûnbakkeresés természeti katasztrófa idején. A kényszeres Bush-bashing, az elnök csépelése. Mert környezetvédõ „szakemberektõl” ugyebár „tudjuk”, hogy minden másképp lett volna, ha Bush aláírja a kiotói jegyzõkönyvet. Ahogy „tudjuk”, hogy minden New Orleans-i élne, ha Bush nem vezényli Irakba a déli Nemzeti Gárdákat. Ahogy „tudjuk”, hogy Bush rasszista, hiszen nem késlekedett volna, ha fehér középosztálybeliek az áldozatok. Megannyi nonszensz.

    Hurrikán és globális felmelegedés? A környezetvédõk árukapcsolása tudományos nonszensz, plusz az amerikai szakintézet adatai szerint a hurrikánok száma lassan csökken. Hiányoztak az iraki gárdák Louisianában? A rendfenntartók hiányoztak, de nem azért, mert otthon Amerikában nem lett volna elég nemzeti gárdista, hanem mert az odavezénylésük késlekedett. Nem volt rá szükség és rossz lett volna kivonni õket Irakból, hiszen ott is Amerika és szabad világ biztonságáért folyik a harc. Bûnös késlekedés Washington részérõl, tehetetlenség és bürokratikus pöcsölés? Igen, abszolúte. Mint minden gigaapparátus, ez a kormány is számos hibát elkövetett, bár nem éppen azt, amivel vádolják.

    Az amerikai alkotmány pontos és szép alkotás, amely egy pontosan hatalom-megosztott, szépen decentralizált társadalmat véd. Az alkotmány nem véletlenül állami és városi hatáskörbe utal mindent, ami állami és városi érdekû ügy, és elsõsorban ilyen ügy a katasztrófavédelem is. Véletlenül sem mentegetem az állami szervek hülyeségeit (pl. napokra kizárták a vöröskeresztet a mentésbõl), de nem a szövetségi kormány, hanem New Orleans fejét vesztett polgármestere, Ray Nagin és Louisiana demokrata kormányzója, Kathleen Blanco volt az, aki 48 órával Katrina elõtt sem ismételte elég erõsen és elég hangosan a National Hurricane Center figyelmeztetéseit a közelgõ nagy veszélyrõl. A város felelõs azért is, hogy szabadlábon, nem pedig rács mögött volt számos fegyveres gengszter.

    (Gondolatkísérlet, zárójelben: tegyük fel, az állami Nemzeti Gárda vagy szövetségi csapatok 48 órával a katasztrófa elõtt evakuálják a várost – ezt pontosan hogyan képzelik az utólag okosok? Az milyen lett volna, hogy katonák fegyverrel rakják ki a szegényeket a házaikból? A szabad társadalom egyik szörnyû ára az, hogy az egyénre bízza annak eldöntését, mit kezd egy nyilvánvaló rizikóval. Ilyen alapon Kalifornia, Florida és a Gellért-hegy lakosságát már holnap evakuálni kellene. Zárójel bezárva.)

    Aztán a rasszizmus, persze. Persze, hiszen republikánus az elnök, és bármennyire töri is magát az afro-amerikai közösségnél, bármennyire bizonygatja is „együttérzõ konzervativizmusát”, a ballib politikai és médiaelit számára õ mindig csak egy déli fajgyûlölõ köcsög lehet, hiszen konzervatív, és az egyén felelõsségét hirdeti. Ha ma Clinton kormányozna, sok kritikát kapna, kivéve a rasszizmus vádját.

    A hiperérzékeny amerikai kulturális egymás mellett élésben nincs, nem létezhet súlyosabb vád a rasszizmusnál. Nem lehet tehát más, mint valamiféle perverz politikai játszma, hogy egy olyan tekintélyes figura, mint Jesse Jackson tiszteletes, és egy olyan nímand, mint Kaye West rapper, valamint a fél balos véleményformálói kar azt állította: a szegényeket azért hagyják cserben, mert feketék. A bizonyítatlan vád bekerült a mainstream médiába, és ez is lehetett a cél, hiszen az éppen eléggé szégyenletes bürokratikus késlekedés egyszeriben aljas motivációt is kapott. Holott sok fehér áldozata is volt a hurrikánnak. És az áldozatokhoz hasonlóan az adományozók hatalmas köre sem ismert kulturális különbségeket (az Egyesült Államok-beli szervezeteknél egy héttel ezelõtt 90 millió dollár értékû adomány gyûlt össze).

    Az erõszak, a törvénytelenségek azonban átlépték az amerikai elviselhetõségi határvonalat, és ahogy a katasztrófa kezd lecsengeni, úgy válik egyre világosabbá, hogy Amerika kész lesz New Orleanst is feldolgozni, és valamilyen formában beépíteni a traumás tapasztalatok utáni önvédelmi mûködési módba. Ez pedig már átvezet minket oda: miért jó hely Amerika?

    *

    Mert valóban szabad. Mert önérvényesítõ és kapitalista, és bár nagyot is lehet bukni, de a sikert megjutalmazza. Mert törõdik magával, és szeptember 11., Irak, és ezer más trauma ellenére remek a gazdasága. Mert a kormány nem tehet meg akármit, fõleg azt nem, hogy megvéd engem önmagamtól. Mert az egyéni felelõsség és a közösségi, önkéntes szolidaritás elválaszthatatlan (és itt „szolidaritás” alatt nem azt értik, amit Robin Hood). Mert az alkotmány, a törvény és a törvény képviselõi iránti alázat: szent.

    „A nemzet dicsõségébõl merítik saját dicsõségüket; (…) örülnek az általános virágzásnak, amelybõl õk is részesülnek. A családjukhoz hasonló érzelemmel viseltetnek hazájuk iránt, és tulajdonképpen valami önzésbõl érdekli õket az állam. (…) Akik szembe akarnak szegülni a törvényekkel, kénytelenek tüntetõleg választani az alábbi két dolog között: vagy megváltoztatják a nemzeti közvéleményt, vagy lábbal tapossák a nemzet akaratát” – írta az amerikaiakról Tocqueville 1874-ben, és ez kissé árnyaltabban, de máig igaz.

    Ez az, amit nem érthet meg az, aki gyûlöli Amerikát a sikerei miatt, és aki csöndben örül 9-11-nek meg New Orleansnek. Ez az a társadalmi rendszer, amelynek alapfilozófiáját, a racionális önérvényesítést Amerikának magának kell megvédenie. Más nem fogja helyette.

    #167886 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    hmm…

    Az egyik probléma ott az volt, hogy tökfej politikai támogatóit léptette elõ olyan állásokban ahol ilyen tragédiákkal foglalkoznak. Most seggbe kellet rugni a FEMA fejét, M.Brown-t, mert mikor utánanéztek, rájöttek hogy neki képzettsége nemvolt, csak azt hazudták hogy nagy szakember. Igy van ez tökfejjel is, és a tájékozotabb emberek ezt tudták az USA-ban. Még mindig röpködnek a feje körül a legyek.

    #167885 Hozzászólás

    etee1
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    HAZA

    jo lenne, ha minel elobb megoldodna a NO-i problema es vegre haza tunanak menni Houstonbol. miota itt vannak, csak jobban kell felni az utcan. tobb a betores, lopas, es minden mas!

    #167884 Hozzászólás

    Dixon
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Amerika érdekei ;))

    Amerikai érdekeit nem egy barom fogja megmagyarázni itt, hanem egy magyar származásu amcsi.

    Amerika érdekei a világbéke és jólét biztositása magának, szövetségeseinek és a világnak. Amerikai anyagi és katonai áldozatok nélkül ma is csak egy csóro világban élhetnétek, ahol tovább is csak tömnék a fejeteket a hülyeségekkel.

    Amerikábol úgy lett világhatalom hogy saját és a világ problémáit gyakran megoldotta. New Orleanst is megoldja egyszer és mindenkorra.

    Ötven hatban amerikai beavatkozásrol pedig szó se lehetett, mert elnökválasztás volt. Ike novemberben gyõzött jelszavával, peace & prosperity (béke és jólét). Két éve fejezték be a koreai háborut, és senkinek nem volt kedve egy ujabb kalandra.

    #167883 Hozzászólás

    Valaki8
    Tag

    Dixonnak

    TOKELETESEN IGAZAD VAN!!!!!!

20 hozzászólás megtekintése - 1-20 / 49
Hozzászólás: New Orleans
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.