Nyugat-Balkán 2007

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Nyugat-Balkán 2007

  • Indította
    Témakör
  • #1010 Hozzászólás

    1. rész

    0. nap

    És a nulladik napon… Kezdhetném ezt az útleírást ezzel a patetikusan hangzó szöveggel. És, mint látjuk, kezdem is.
    2007. július 12-én, Nyugat-Balkáni kiruccanásunk 0. napján a 13:45 kor induló vonattal vágtam neki az útvonal elsõ, Szegedig tartó szakaszának (kb. 2700 HUF). Természetesen ezt a délelõtti órákban lázas pakolás, majd még lázasabb ütemben történõ kimarad-dolgok-beszerzése elõzte meg, de ezek részleteit fedje történetünk lapjain jótékony homály.
    Szóval vonattal le Szegedre, ahol a pályaudvarra kocsival kijött elém T. , valamint összeszedtük P-t is, hogy aztán T és V lakásába jussunk. Mindenféle beszélgetés, meg udvariaskodás után nekiindultunk az estének, hogy a Belvárosi Moziban megnézzük a Harry Potter és a Fõnix Rendje címû opust (ha minden igaz 800HUF). Bár az emlékeim ma már igencsak ködösek a filmrõl, minden esetre nem voltunk elragadtatva. Szerencse, hogy az est fényét még emelte S., aki velünk tartott – a filmet megtekintendõ, és akinek az álláspályázatát a film elõtti utsó világosabb percekben még kettesben átpofoztuk. HAJRÁ S! Sikerülni fog!

    1. nap

    V., meg én is már hajnalok hajnalán kukorékoltunk (V esetében, mivel hölgyrõl beszélünk, ez a hasonlat sántít, úgyhogy õ talán inkább csipogni, esetleg kotkodálni méltóztatott), ennek ellenére, mivel a kedves háziak némi piszmogást éreztek még feladatuknak, csak fél tízkor hagytuk el a várost csomagokkal és velünk teleszuszakolt ezüstszínû suzuki swiftünk segítségével. Na jó, T suzuki swiftje segítségével.
    Ennek ellenére Röszkénél minden bonyodalom nélkül 10:00kor a sikeresen át is léptük a határt, majd egyenesen egy MOL benzinkúthoz hajtottunk, ahol is egyrészt tankoltunk (az út során összesen mintegy 40€/fõ volt a benzinköltség), másrészt pénzt váltottunk (én a magam részérõl 50€=3938 din).
    A tranzakció után visszapréselõdtünk limuzinunkba, hogy azon a kiváló minõségû szerb sztrádán folytassuk utunkat, amelyen, leálló sávban tehenek ejtõztek, gyakorta volt 40 illetve 60 km/órás sebességkorlátozás, és a nagy semmi közepén egy nagy forgalmú útkeresztezõdés is található rajta. (A pályadíj Belgrádig 800din).
    Belgrádon kb. 1 óra alatt sikerült átevickélnünk, majd egy MOBIL kútnál egyengettük ki elmerevedett tagjainkat (nna nem mind merevedett, és szorult egyengetésre – leginkább csak a lábaink).
    17:30 kor érkeztünk Uzsicébe, ahol az éjszakát eltölteni terveztük. Némi csalinkázás, és a GPS-el való veszkelõdés után a fõ téren (a buszpályaudvarral nagyjából szemben) kerestünk – és találtunk – szállást az állítólag kétcsillagos, de némiképp lepukkant Hotel Palasban. A három emeletes szállóban valószínûleg mi lehettünk az egyetlen vendégek. Ez a leszakadt lámpa, és a hasonló nyalánkságok ismeretében is szokatlan volt, bár az ára sem volt túlzottan barátságos (1240 din/fõ reggelivel), de nem volt kedvünk tovább keresgélni.
    Miután lecuccoltunk, felfedezõ útra indultunk a városban. A szemmel látható lelakottság ellenére hangulatos hely, csak úgy pezseg az éjszakai élet. Ennek ellenére 9 körül visszatértünk a szállásra, és az utsó hazai koszt elfogyasztása, és a zuhannyal való, elõször hiábavalónak tûnõ, meleg vízért folytatott vita után lassacskán nyugovóra tértünk.

    2. nap

    Hétkor keltünk, de már korábban sikerült az ébredés az ablakunk alatt zajló forgalomnak köszönhetõen. De így legalább nem aludtunk el J. A szállodában reggeliztünk. Kaptunk – ha más nincs, elmegy kategóriájú – rántottát, egészen finom lekvárt vajjal és kenyérrel, és valami minõsíthetetlenül fertelmes, kávénak csúfolt izét. (mivel úgy aranylott a teteje, mint a húslevesnek, csak egy ellenõrzõ kortyra futotta az erõmbõl, de aztán megfutamodtam.
    8:30kor sikeresen kocsiba szuszakoltuk magunkat, és nekiindultunk a Montenegró felé vezetõ szerpentineknek.
    Igaz, ami igaz, egy kisebb bevásárlás céljából még megálltunk egy Mega Marketnek nevezett boltocskánál, ahol – utunk, és életem során elõször – többek között tzatzikis ízesítésû chipset is vásároltam (tényleg finom, pedig nem vagyok egy nagy chips-fogyasztó).
    A határt 14:00 körül értük el, amin gond, és ellenõrzés nélkül át is haladtunk. Némi Bielo Poljei csalinkázás után rátértünk a helyes útra, és az út mentén erdei szamócát és szedret áruló nénikék és más egyedek között folytattuk utunkat az Adria felé. (Akartunk venni szamócát, de sajna mindig azt mondtuk, hogy a következõ nénikénél állunk meg, de aztán egyszer csak elfogytak sajna….).
    Útközben egyszer kénytelenek voltunk megállni, mert V. nem érezte jól magát, de ez a kis megálló mindenképpen jót tett fáradt tagjainknak, valamint megakadályozta testünkben a hûtõvíz felforrását is. (lásd. a természet lágy ölén effektus).
    A Podgoricát is magába fogadó medencébe érkezve megcsapott minket a trópusi hõség. A hõmérõk tanulsága szerinti 42 fok letaglózóan hatott ránk a hegyekben tapasztalt kellemes hûvöshöz képest. Szerencsére azonban innen már nem volt sok utazás hátra, hisz továbbjutásunkat megkönnyítette a fõvárost Bar városával összekötõ, nemrég átadott, ám fizetõs (2,5€) alagút is.
    Radovityibe, szállásunkra 17:30 körül érkeztünk, ahol apartmanunk elfoglalása után Vera néni, a tulajdonos látott minket vendégül egy kávéra, és egy kis beszélgetésre.
    Az elhelyezkedés után V-vel és T-vel vacsorázni mentünk egy közeli pizzériába (4,5€ pizza; 1,5€ ásványvíz) – ahol felejthetõ ízekkel kényeztettek minket, valamint egy mérsékelt angoltudású, de annál szõkébb pincérnõhöz. Itt én is megcsillogtattam angoltudásom freudi elszólásokkal sminkelt részét, amikor közöltem a hölggyel távozás elõtt, hogy „ we would like to play”… Nos, nem vette a lapot.
    Vacsora után a városi strandra mentünk (Plaz Horizont – kocsival 3€, busszal 15€, gyalog free), ahol lubickoltunk egy picit.

    3. nap

    Reggel kiderült, hogy valóban nem csak rémhír, hogy a Kotori öböl környékén van olyan, hogy vízkorlátozás. Igaz ugyan, hogy a bõ egy hetes ott tartózkodásunk során csak ezen a napon volt ilyen, de elég érdekes volt, hogy reggel 7 és 9 óra között egy csepp víz sem jött a csapokból.
    A reggeli boltlátogatás és reggelizés után kb. 10:00 kor nekiindultunk, hogy körüljárjuk autónk segítségével a Lustica félszigetet, amin lakni volt szerencsénk. Utunk során az elsõ látnivaló a falu határában az út mentén húzódó szeméthegy-vonulat, valamint a mögüle kikandikáló csodálatos kilátás volt. Miután ezt megtekintettük, tovább is álltunk a rendkívüli keskenységû (egy autó is csak épp hogy) utakon. Menet közben többször megálltunk fotózni, és az egyik megállónk alkalmával megláttuk a Szt. Péter és Pál apostolok kápolna táblácskáját, így oda is betértünk. Ez jó döntésnek bizonyult, ugyanis hangulatos kis kilátó is ki volt építve mellette, ahonnan remek rálátás nyílt nem csaka tengerre, de a környezõ olajfaligetekre is.
    A kápolna megtekintése után Zsanjicébe mentünk (parkolási díj 2€), ahol elõször egy parti erõdöt próbáltunk becserkészni (de sajna egy magán yacht-kikötõ van mellette, így nem lehetett odajutni), majd egy hajó segítségével a helyi kék barlangot néztük meg, mely gyakorlatilag hasonló élményt nyújt, mint a Capri szigetén található, viszont a hajójegy a mintegy 1 órás útra mindössze 3€ volt. Szerencsére a barlang Zsanjicétõl legalább 4-5 kilométerre lehetett, így kellemes látványban lehetett részünk, ahogy a part mentén végighajóztunk, és a látogathatatlan erõdöt, meg a Mamula szigetet is megnézhettük, mégha csak a fedélzetrõl is.
    Zsanjicébõl Rose-ba mentünk, ami az útikönyv szerint egy békés, turisták által nem látogatott halászfalu. Nos, valóban csendes hely, mivel autóval nem lehet behajtani, mivel a település közvetlenül a tengerpart és a meredek hegyoldal találkozására épült, de elég komoly mennyiségû turista fürdõzött ott. Ennek ellenére kellemes, hangulatos hely. Itt is ebédeltünk a konoba Aragosta nevû helyen. Én sonkával és sajttal töltött kalmárt ettem (8€+üdítõ), itt volt a legfinomabb.
    Rose-ból hazatértünk Radovityibe, ahol a késõ délutánt punnyadással, stranddal, és némi Carcassone-játékkal töltöttük.

6 hozzászólás megtekintése - 1-6 / 6
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #54124 Hozzászólás

    tájékoztató :)

    A fentiekben olvasható útleírás fényképekkel dúsított változata mától látható a http://www.valeyrac.freeblog.hu oldalon.

    A folytatás itt és ott is 1-2 napon belül várható.

    #54123 Hozzászólás

    2. rész (4-6. nap)

    4. nap

    Reggel a szokásos boltlátogatással kezdtünk. Ez persze nem nagy teljesítmény, mert a mondott mûintézet lehetett vagy 100 méterre az apartmantól. Nos, a boltban bureket (1€/negyed) is árultak, és én elhatároztam, hogy megkóstolom. Mivel csak húsos volt, ezért azt. Nos, ha azt mondom, hogy nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, akkor nem túlzok. Ahhoz képest, hogy milyen dicshimnuszokat hallottam eddig róla, egyáltalán nem volt olyan csodálatos. Erre persze két magyarázat is adódhat: 1. rossz helyen vettem 2. máshol sem ízlene. Minden esetre többször nem próbálkoztam.

    A reggeli után felfedeztük ideiglenes otthonunk, Radovityi templomát. Az 1843-ban épült kis templomocskának sajna csak a kertje volt nyitva de onnan is ragyogó kilátás nyílt a környékre, hisz természetesen a település legmagasabb pontjára emelték. A kert persze sírokkal volt teli, ahogy Montenegróban minden templom kertje. Fontos momentuma volt még a helyszínnek, hogy itt sikerült elõször, és azóta utoljára közelrõl megfigyelni az egyébként harsányan ordítozó kabócák egy példányát. Nos: nagy, és barna.

    Miután visszatértünk rövidke felfedezõutunkról, P. és én a strandra siettünk, ahol mintegy másfél órás idõkeretben áztattuk magunkat, és P. labdáját dobáltuk. A félreértések elkerülése végett kijelentem, hogy teniszlabdáról beszélek, és nem P. másik két, nemi jellegébõl fakadóan eredendõen hozzá tartozó ékességérõl.

    A strandolást követõen némi zuhany és félálomban töltött punnyadás után Tivatba mentünk, ahol egy kellemes tengerparti séta után egy kellemes parkba mentünk. Odafelé menet sikerült – kisebbfajta kultúrsokként – megfigyelnünk néhány mögöttünk tipegõ magyar cicababa csacsogását, amelyben az egyik azon siránkozott, hogy Montenegróban nem kapható az õ kedvenc márkájú kukoricapelyhe, mire a másik együttérzõen selypegve közölte vele, hogy neki viszont van párizsija és méze, mert õ ezeket szokta reggelizni. Mire – az egész megkoronázásaként – az elsõ hölgyike a reménykedéstõl remegõ cérnahangon a következõt kérdezte „ó, akkor ugye átmehetek kajcsizni?” Hát nem édes?
    Nem.

    A park érdekes volt, a közepében egy nem rég épített, mégis teljesen szétlopott, romos kastélyszerûség állt, szép fák, meg virágzó cserjék közepette. És persze a kilátás is gyönyörû volt, de ez Crna Gorában korántsem ritkaság.
    A park után a Loza étteremben vacsoráztunk, én Carske Lignje-t, rákkal töltött kalmárt ettem mangold körettel (8€+üdítõ). A kalmár elég jellegtelen volt, ám a mangold váratlanul ízletes.

    Vacsora után hazamentünk, és eltettük magunkat másnapra. Se szalicil, se szárazdunszt nem volt. Csak meleg.

    5. nap

    A reggeli boltolás, és kaja után 9:45 kor kocsiba ültünk, és felkerekedtünk, hogy megnézzük a tengerpart déli részének látnivalóit. Elõször Sveti Stefannál álltunk meg, hogy készítsünk pár képet a szigetrõl, melyet – akár a Mont-St.-Michelt Franciaországban – mindössze egy út köti össze a szárazfölddel. Mivel azonban sajna a szigeten csak szállodák vannak, és csak szállóvendégek léphetnek be oda, így a partról történõ fotózáson kívül más kapcsolatba nem kerültünk a hellyel.
    Elsõ megállónk a kirándulás során Stari Bar-ban volt, ami egy földrengés által elpusztított, majd hellyel-közzel a közelmúltban restaurált romváros (belépõ 1€). A tengerparttól, így a parton épült, a partvidék legnagyobb városának számító Bar-tól 6km-re elhelyezkedõ romváros érdemes a megtekintésre – annak ellenére, hogy Montenegróban jópár olyan középkori hangulatú óváros van, ami jelenleg is lakott. Stari Bar csendes, turistákkal alig szennyezett hely. Ráadásul közvetlen mellette egy mûködõ dzsámi is akad, így látogatásunk idején a müezzin – hangszóróból, valószínûleg magnó segítségével elõadott – énekét is élvezhettük. Sajnos azonban a déli hõség nem tette túlzottan élvezhetõvé a hely hangulatát, és feltétlenül meg kell emlékezni a hegyre vezetõ utat borító, rendkívüli síkosságú mészkõ-borításról is.

    Stari Bar után Ulcinjba mentünk, ami annyira zsúfolt volt, hogy parkolóhelyet csak a parti út szélén leltünk, magyarul 1 sávos út, egyik oldalon a tenger, a másikon a hegy, amire az óváros épült. Mit ne mondjak. T. be volt tojva, h mi lesz a kocsijával. Érthetõ.
    Ulcinj óvárosa nem volt valami nagy élmény. Kizárólag éttermek és szállodák voltak benne, és nem sikerült ráhangolódnunk a hely albános szellemére sem. Bár a várhegy tövében, a tengerparton álló szórakozóhely igencsak hasonlított a muzulmán paradicsomra J, amennyiben arabos zene dübörgött, és fürdõruhás csajok kellették benne magukat. Nyilván pasik is voltak, de õket inkább útitársnõim kísérték figyelemmel.
    Visszafelé úton beugrottunk Bar-ba is, ahol egy múzeumba próbáltunk bejutni, amit éppen tataroztak. Nos, nyilván nem jártunk sikerrel. Ellenben egy kis étteremben megvacsoráztunk. Pljeskavica na kajmakom-ot ettem, ami darált húsból roston sült lepényféleség vajas sajtkrémmel és lilahagymával. Nem volt rossz. (6,5€+üdítõ).

    Radovityibe kb. este 7re értünk, ahol még némi fürdõzést is elkövettünk a strandon a jól megérdemelt éjszakai pihenés elõtt.

    6. nap

    A reggel a szokásos bolti rituáléval kezdõdött (a pénztárosnõ mindig nagyon kedvesen mesélt nekem szerbül, majd amikor megköszöntem a dolgot – mondtam neki: „hvala” – kedvesen azt felelte kb. „hvalalavala”, és ez nekem nagyon tetszett. Bár máig se tudom, hogy mit jelent J )
    P. és én megint a strandon kezdtük az aktív napot, míg V és T a szálláson ejtõztek. Dél körül, mikor a fürdõzésbõl visszaértünk, két scrubble partit játszottunk, majd Kotorba indultunk (parkolási díj 6 órára 4,2€).
    Némi séta után, amit a kellemes hangulatú óvárosban követtünk el, a Bastion étterembe mentünk, ahol egy kellemes ebédet költöttünk el. Én itt is sajttal és sonkával töltött kalmárt ettem sült krumplival, és vegyes salátával (15,5€+üdítõ).
    Ebéd után folytattuk a város felfedezését, majd a 2€ belépti díj kicsengetése után a Szt. János erõd meghódításába fogtunk. Nos, az erõdhöz 1350 lépcsõfok megmászásán keresztül vezet az út, ráadásul maguk a lépcsõfokok sem a legkényelmesebb séta elõsegítésére lettek tervezve. Majd kiköptem a tüdõmet. Kerek egy órába tellett, hogy feljussunk – az egyébként teljesen romos – várba, ahonnan viszont csodálatos kilátás nyílt a városra, a Kotori öbölre, és a környezõ hegyekre is. A lefelé vezetõ, szintén közel 1 órás útón minden esetre jó érzés volt a szembejövõkkel közölni, hogy bizony az út neheze még elõttük van J. Szégyellem is magam J.

    Miután sikerrel lejutottunk a Szt. János erõdbõl, kiültünk egy kellemes kávéházba a belvárosban. Jegeskávé, csokifagyi, bitter lemon, ilyenek. (Ne rendeljetek csokikelyhet, mert beletörnek a fagyin felül még legalább egy tábla csokit, szóval eléggé élvezhetetlen, ráadásul 3,9€ J ).
    Némi további mászka, és V kedvéért abszolvált vásárolgatás után (csak úgy tudtuk elrángatni Kotorból, hogy megígértük, szombaton visszajövünk J ) haza indultunk. A látvány kedvéért az alagút helyett a parti utat választottuk, amelye a kb 16km-es távot sikerült kb. egy óra alatt megtenni Tivatig, mivel addig az út egy sávos – nem kicsi szembeforgalommal – és nem kevesebb arra csalinkázó gyalogossal. Viszont a látvány tényleg szépnek bizonyult.
    Minden esetre ezen az estén sem szorultunk altatóra.

    #54122 Hozzászólás

    Na de

    még 11 nap van hátra :) szal szerintem még legalább 2 darabban lesz fenn, de próbálok igyekezni.

    #54121 Hozzászólás

    olvasó

    Valeyrac

    Na azé’! :-)
    Jó lenne egyben elolvasni a végéig, ha lehet ezt kérni.

    #54120 Hozzászólás

    Olvasó,

    ne aggódj, hamarosan folytatom, csak nem volt idõm az utóbbi napokban.

    #54119 Hozzászólás

    olvasó

    Valeyrac

    Mi ez nagy hallgatás?
    Nagyon jó írás, érdekelne mi történt a továbbiakban.

6 hozzászólás megtekintése - 1-6 / 6
Hozzászólás: Nyugat-Balkán 2007
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.